Jó tesz az ima,
a két oldalad
között, jó ha
működik az
egyensúlyod,
ha hiányzik a
harmónia.
Sej, ihajka,
csuhajka, ah.
Mindent nem
illik ám, rárakni
a kalapodra.
Szétszórod a
kirakatba,
az, meg
nem oldja.
Amikor meg
földhöz csapod
kínodban, ah,
oda az egész
mondvacsinált.
Fényesen ékes, a
pántlika, szerencsésen
sáros a gumicsizmád.
Az hordja, akinek
azzal van dolga.
Nem irigyli el
azt, senki sem.
Ha összekeveredik,
a mások élete, a
sajátoddal,
nem tölt,
csak visz.
Ha most még,
tisztelet nincsen,
szorgalmasan
tanulni, hogy
időben legyen.
Az intelligensek,
okosak, szorgalmasan,
folyamatosan tanulnak,
hiszen, ismerik, az
egyszerűség,
nagyszerűségét.
Barátságok, nem
kötődnek ám, nagyon
nagy szintkülönbséggel.
Adni születtünk mi mind,
akiből kikopott már, ah,
mielőtt teljesített volna,
a sorsa, azt is megoldja.
Az alkalmazkodni tudni,
az élet érett gyümölcse.
Az alázat is megjön,
idejében, vegyed
úgy, hogy
a legjobb
ajándék,
elhiheted.
Ó, hogy szól az
ökörszem, trillázva
nyúlik a nyaka, mint,
a hirtelen harmonika.
Félnótánál, ah, meg is
cifrázza. Aki nem figyelt
rá is meghallhatja, ha
láthatja is, az ő
kiváltsága.
Rezdüljön a
csizmaszára,
annak is megvan, a
maga tartása, érző ember
van a szárában.
Akinek nem
tetszik,
bújjon az üres
kamrájába.
Régóta az egér is,
szomorkodni jár oda.
Látod kicsi szentem,
itt van a törpevégtelen.
Természetes rét nőtt a
kertünkben, azt a,
megvigasztaltam,
a korhadt ágat,
az illatos futóka,
felébresztette,
a szunyókálásból, ah.
Nem zavarja a külvilág zaja.
Nézd csak kicsi pulya, a terasz
alatt, négy fészekből kettő tele vala.
Aki látja, el nem hajtja, meg sem zavarja.
Fontos, hogy tudják, hol várják őket haza.
Látod a feketerigót, szépen, csendben,
méltósággal, de magabiztosan, peckesen
röppen. Hol ide, hol meg oda, a szeme vezeti,
az eleséget, így szedegeti, viszi haza, máshol
van a fiókákkal teli fészke, eleségért jár a
mi törperétünkre. Szépen ragyog, a
fekete tolla, a nap is vidáman,
csillantja meg magát rajta.
Tanuljad a hétköznapi
életet, alkalmazkodj,
ne a fellegeken ücsörgést
válaszd, mielőtt még a talajt,
megtapasztalhatná a mezítlábad.
Jó szerencsét, minden jóérzésűnek.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból. Szeretettel. Julamami
