Mostanság, ha valaki tanulhat, azzal különösen kegyes
hozzá a sorsa. Régen ez úgy volt, hogy tuszkolták a
gyerekeket, kis felnőtteket, hogy tanuljanak, adott
volt. Persze nem minden, de megadatott, ha volt
rálátásuk arra, hogy ki miben tehetséges, az úgy is
kiderült. A tanítója látta, ha a hivatását gyakorolta,
tudta kit merre irányítson, hogy befejezett, a
tehetsége által majd boldoguló felnőtt legyen belőle.
Nyolcadikban riportot írtunk és az enyémet kirakták,
a faliújságra, arról szólt, hogy mi leszek, felnőttként.
Azt írtam, riporter leszek, nem lettem, viszont írok,
már sok kilót írtam és amint látjátok nem tudom
abbahagyni. Valami hiányzik az írás általi
sikerélményhez bennem, hiszen nem kérte
senki sem. Magam döntöttem el, miattam,
hogy legyen sikerélményem, azzal, hogy
kiírtam, nem megírtam, hiszen nem kérték.
Segítő írások jelentek meg tőlem, írtam a helyi
újságnál, amit a főszerkesztő témaként nekem szánt.
A keresztapám lett, azzal, hogy H.Nagy Júlia néven
írtam alá az írásaimat, tettem a legjobb tudásom által.
Ötévente váltottam, másabb területeken dolgoztam,
így lett rálátásom sok mindenre, hasznosítani tudom.
Vannak akiknek meg kell mondani mit csináljanak,
mások meg tudják mi lenne a jó nekik, abban
tapasztalnak, ami mellett döntöttek.
Nem dicsérik őket, mert látják,
hogy tudják mit miért tesznek.
Hagyják tegyék a dolgukat,
hiszen láthatóan vezetni
születtek.
Nem azt
csináltak
belőlük,
megadja a
tehetségük.
Nem
tudnak
úgy élni,
hogy elmennek,
amellett ami éppen
megszólítaná őket.
Tapasztalva élik
az életüket,
mellé
tanulják
amit lehet,
éppen abban
az érintettségben.
A sokféle tapasztalás,
a „gyermekkávézó” az, ami
a legnagyobb volt életemben.
Sokat adott, emberesedtem, nem
volt felelős értem, értünk senki sem.
Nem kértek rá, hogy csináljuk meg,
talán azt vették zokon, hogy jól kitaláltuk.
Gondolom a gyakorlat az, hogy van fölösleges
pénze valakinek és elkezd gondolkodni, mit kezdjen
azzal. Ha csak így élnék az életüket az emberek, nem
sok sikeres ember lenne, mindazokra keveseknek van
pénze. Arra vannak, a lehetőségek, gondolom kitalálva,
hogy a tehetségesek, azok akiknek megvan arra már az
érettsége. Jó befektetések legyenek, az arra megfelelő
helyekre, adjanak hozzá megfelelő mennyiségű pénzt.
Fizessék meg őket, a tehetségüknek, a tudásuknak
megfelelően, hiszen jó minták lehetnének, hinnye.
Úgy látom itt időszerű bocsánatot kérnem,
hiszen elszakadt a szerkesztésnek a szála.
Az egyetlen hely, ahol továbbírva sem
törlődik le, minden ki van fizetve.
A facebookon már sokszor
szükséges felraknom, ugyanazt, hogy
egy ideig meg is maradjon. Nem tudom,
kinek jó az, ha nem írhatja le az ember,
a gondolatait. Talán nem hagytak neki
végigvinni az életében a saját ritmusában
dolgokat. Amikben tehetséges lenne, nem
bontakozhatott ki, hát most megmutatja, ah.
Lehetne, hogy aki megteheti se gyakoroljon
rajtam már, kaptam eleget, a szeretetért, az
adni tudásomért, az előzékenységemért.
A jó minőségű meglátásaimért, az
összefüggésében látásomért, meg
a feltaláltamért. Megrajzoltam,
az oktatási formáját,
annak amit, aki
igényes már rá,
bejelentkezik és
részt vesz, megtanulja.
Sajnos nem tudok mosolyogni
azon, ami egyértelműen üres ismétlés, ah.
Ha annyira nem fejlődött fel, az aki eldöntheti
ahhoz, hogy összefüggésében lássa meg, hinnye.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha
már be van érve, a másik oldala megismerésére.
A gubanc ott kezdődik, amikor tanultként már,
feltételezi valaki, mindent tud az életről, ah.
A gyakorlatot utána nem szorgalmazza,
nincsen belső késztetése, nem igényli.
Nem keresi a fejlődési lehetőségét,
csak az elvárásoknak felel meg.
Az emberek meg, feltételezik,
hogy tudja mit vállalt fel, hinnye.
A tapasztalással párhuzamosan
tisztelettel ajánlanám. Az általam
összefüggésében megrajzoltamnak,
a megtanulását, nem könnyű, de megéri.
Na meg egy ötlet befektetéshez akkor, ha
a lelkes, szíves, gondolkodó énjébe fektetne bele.
Eladom, a feltalált, megrajzoltamat, sok éve oktatom.
Már megérdemelné, hogy mint a messziről jötteknél, a
nagy létszámú oktatásához kapjon általam lehetőséget
Mert ezt megfelelően jó minőségben és egyébként se,
oktatni, a neveléshez hozzáadni nélkülem, nem tudja.
Hiába lenne minden igyekezete, magam találtam fel.
Úgy oktatni, hogy képesek legyenek továbbadni, más
nem tudhatja. Magam teszem, ha eladom, átadom, a
működésének, még csak általam ismert,
kulcsait is, alaposan, tapasztaltan, betanítom.
Volt úgy is, amikor csoportoknak, az online világában,
a kint élő hazánk fiainak, lányainak oktathattam.
Íme,
most
éppen,
egyenként,
az igényeset igénylő, bejelentkezőknek oktatom.
Egyenként nekik, akik eldöntötték, megismerik a másik
oldalukat, hogy megigazíthassák, a belső tartásukat.
Nincs mire várjak, az üzleti érzékem nem jön meg,
hiszen nincsen. A hivatásom adja, gyakorlom azt,
éppen azért tudom, hogy nem az én dolgom, ah.
Hiszen minden sikert megéltem, ismert lettem.
Csupán a tehetségemnek megfelelő pénz nem
talált rám, valahogy mindig volt gátja annak.
Eladom, hogy ezt is megoldjam, mindez által,
a tudásom a vagyonom, hát pénzzé teszem.
Ha most gügyének nézel, ah, nem való neked,
nem fiókba szánom, az igényeseket oktatom.
Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és
akkor, amikor az éppen aktuális, az
érintetteknek a legjobbkor van.
Legyen szerencsés ez a nap.
