Lefele vágyakozik,
a múltidéző,
a földre néző,
a nehéz helyett
hamis álmokat
ígérgető.
Társává
szegődik,
a csak, a
pénznek
szemüvegét
használó, hahó.
Alacsony szintre
kótyavetyél ő, ah,
hozzászoksz és
nincs is kihez
menni, hisz
nincsen már
információ.
Lealacsonyító,
ha megszokod,
igénytelenné
válsz és veled
nincsen gond.
Az emberieset,
végleg elhagyó,
meg hova jut ó.
Csilihala,
édelgő,
a számára
jókban kerengő.
A könnyűt istenítő,
helyzetbehozást értő.
Senki sem tökéletes,
csak az Isten az, ha
még nem hiszed,
rájössz idejében.
Amikor azt észleled,
nem a sorsodat élted,
még nem késő, hinnye.
Ártó, akkor lehet az, a
következő sarjaidnak,
ha tudva tudod, mit,
nem törlesztesz, ah.
Hét generáción át,
már láttam sajna.
Mégsem éled,
mert, az a
nehezebb.
Könnyen jön,
könnyen megy.
A másoké nem a
tied, nálad időzhet,
ha nagyon erőlteted.
Be nem épülhet, oda,
ahol fejlődésként adna.
Mindenkinek van a maga
fejlődési szintje ám, hinnye.
Már sokan topicskolnak, ah,
elérték a legfelsőt, azt ami
mások számára, a kezdeti.
Nagyon szeretnének, ah,
szintjük fölé emelkedni,
mindenkit megvezetni.
Legalább, ne árts, senkit
se bánts, ne azt keresgéld,
ki a hibás, magadban lásd
meg a megoldást, hinnye.
Ne másokkal vitesd el,
a nehezet, ha benne
van a paklidban, vidd.
Ahhoz energiád is van,
nagyobb feladathoz ad
az Isten, éppen eleget.
Tapasztalva élj, tanuljál,
ha visszanéz a családod,
megemelhessék előtted,
a ritkán lengetett kalapot.
Kellemes időtöltést kívánok.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami