Úgy sem kerülheted el, hát emberesedj, még időben.
Nem fog menni, ha összekevered, a jól kitaláltat, az
Isten által felvázolttal, a tenyeredben lévő sorsoddal.
Mindkét, oldalunkat, ismerni, szükséges ahhoz, hogy
sorsszerűen, menjen az életünk, a hatások tükrében.
Ez az, adott időben, egy ritmusban, lerajzoltam, hinnye.
Nem lehet összeollózni, se lemásolni, csak megtanulni.
Eladnám, az arra, megfelelő üzletembernek, hinnye,
akit, még nem vitt el, a valóságtól a túlzó pénze se.
Valahova megszületsz, vagy időben veszed észre,
hogy ne ismételj, vagy lépsz előre, úgy,
tapasztalatod nincs, semmi sem.
Belekerülsz ebbe – abba,
figyelhetnél, a belső
kontrollodra.
Van az Isten.
Mindenki,
teljesedjen
időben ki.
Nem azt
választod,
ami nehezebb,
azt gondolod, majd,
mindig és egyre könnyebb.
Pedig még senkit sem láttam,
megúszni azt, amit könnyen vett.
Akkor, amikor még az idejében volt,
késleltetve meg, nagyon macerás lett.
Megúszni, könnyen venni, elvenni,
megszerezni, milyen fura, hogy
hétköznapi szótárba illő lett.
Pedig ezektől, nem láttam
még, emberesedni senkit sem.
Gondoltál-e egy érlelő pillanatban,
arra, hogy azért mert neked nem,
fontos a sorszerűség, mennyien
fogják elvinni helyetted a balhét.
Amikor az emberek az életüket,
felépítenék, önmagukért, meg
a családjukért tennék. Hiába
keresik azt, ami róluk szólna,
azzal meg elszaladt a cica, azt a.
Igazán önmagad tiszta tükre,
akkor vagy, ha látod honnan jöttél.
Mit, miért hoztál, sorsfeladatként.
S ahhoz képest ahonnan jöttél és
mit hoztál, kivé, vagy, mivé, váltál.
Éled az életedet, ahogy éppen lehet, ah,
vagy ismerve a sorsodat, viszed a nehezet.
Hiszen pontosan tudod, úgy nem rakod rá,
a következő generációkra, felelősen élsz.
Pedig nem várják el, hogy beszámoljál,
nem kérdeznek rá, teljesítetted-e.
A belső kontrollod figyelmeztet,
emberesedj a nehézben is haladj.
Ha araszolhatsz csak, az is jó lesz,
nem várhatja el senki sem azt, hogy
mindenki helyett véghezvigyed, azt a.
Magadhoz képest tedd a dolgodat, nap
mint nap a saját ritmusodban maradva.
Úgy is, hogy megfelelsz, a túl szigorú,
a kitalálójuk által, nem megéltekben.
Nem tudom, mondta-e valaki, minta
vagy, mindenkinek, aki, az útját keresi.
Hát felelősen vállald, azt amire képes vagy.
Ha túl sokat adsz, elvárások jönnek, azon a
szinten, ahova beletettél, mindent előzőleg.
Magadnak és másoknak is ártasz, ha a túlzó,
belekerül a hétköznapjaidba, van sorsod neked is.
Beleírta a teremtő a tenyereidbe, ismerem mint a
tenyeremet, hallottad már biztosan. Hétköznapi
is lehetne, ha nincs más kapaszkodód, nézz rá.
Hátha megvigasztal, hogy átmeneti csak,
mindaz, ami most, mások szerint van.
Ha rájönnek az emberek, mennyi
mindent halogattak és lemaradtak.
Majd szedik a lábaikat, hogy utolérjenek és
önmagukat, jó minták legyenek a családjuknak.
Mindegy mit hiszel el, vagy mit nem, a sorsod,
odatesz, mindent mindig a saját idődben, hinnye.
Eldöntheted, mi, vagy ki fontos neked, aki már adott
bizonyságot, a jóról és szépről, folytatná mindazokat.
Sikerig menően, már megérdemelten, hozzáértően,
emberesedve, szélesebb látókörrel, hivatásból teszi.
Óvatosan a hirtelen jövő hatásokkal, nézz mögé, mit
látsz, mit érzel, a belső kontrollod, figyelmeztet majd.
Felelős vagy mindenki másért is, aki felett döntesz, ah.
Nekem van emberismeretem, nem kevés, neked van-e.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa, egy idő után belátja.
Ha eltérne a sorsától nagyon, keresgélnie szükséges, hogy
majd, legalább a kezdeti lépésekig vissza is találjon, ah.
Lehet ismételni is, a fejlődés helyett, ha másokra is
meghatározóan hat, hát, legyen felelősségtudat.
Tisztelettel élj, el ne feledd, szeretetből vagy.
Ha bármilyen magasságokat is érsz el,
emberséges legyél és maradj is az.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy
