Ezt az egyszerű élet és a remény kapcsolatáról, a múltból.
Szép jövőben hinni, szabadon jönni – menni,
tisztán meglátni a hétköznapi csodát.
Ünnep az élet, ha
tisztaságra
vágyik
a Világ.
Még csak az
ősz kopogtat.
Tartalékolt az életed
gyümölcsét, a bölcsességed,
a tapasztalt tudásod, mind a tiéd.
Meríthetsz belőle, bármit is hozna
az őszi szél, ez a nap is mesél, zenél,
látod, csak szabadságon volt a remény.
S ha majd itt a tél, az új élethelyzetednek
megfelelően, már felkészültél, a szíved,
lelked újra remél, gondolkodva éljél.
Nézz a lelkes énedben szét, remélj.
Lelkünk tiszta tükre, mind így
érkezünk le, hívd fel akit
a lelked jelezne.
Tedd rendbe
a múltat,
tisztító
nap ez.
Hidd el
az igazi
érték,
benned van
emberséges.
Goldokodsz,
használod a józan
eszed, amit nem te
teremtettél, ugyan
hogyan lenne a tied.
Nem fejlődött tőle, se a
lelked, sem a szíved, hinnye,
ezen alaposan gondolkodj el.
Ezek az érzések belőlem jönnek,
nem mások sértésére születtek.
Jó szerencsét emberségesek,
áldjon meg az Isten, a
feladatotokhoz,
kellő tudással
benneteket.
