Felfordult az alja, jól láthatóvá válva,
a feje tetejére állhat naponta.
Ha aki nem emberismerő,
nem az lenne a dolga, de
nagyban is nyomja, azt a.
Magad kontrolláljad, ne
másoktól várjad azt, mi
lenne a jó neked, mondjad.
Tanulj meg, kommunikálni, a
magad és sajátod érdekében.
A hiteles már bizonyított, az
lenne a dolgod, ami helyes,
jól működne mindenkinek.
Kölcsönös tiszteletre oktatás,
nevelés, magadért, családodért.
Nálad is landolhatna az, majd,
ha rábólintasz a jóra,
vagy
„ráállsz”. Ott is
marad,
annak a
hozadéka veled,
ajándékba nálad, ah.
Vagy csinálod azt, ah,
amihez mások értenek.
Cipelheted, ha akarod, ha
nem, a rád is rakottakat.
Óriásit vétenél,
magad és a sajátjaid ellen, te
lehetnél, akit megbíznak majd.
A napi, másoknak ártásossal, ah,
hiszen nem csinálhatod jól, mert,
nem abban vagy tehetséges, hinnye.
Hiszen, olyan vakmerően cselekszel,
nem gondolsz, az egészséges
körforgásokra, hinnye, azt a.
A hivatástudathoz felnőnek,
azok, akik, arra születtek,
megerősödnek ahhoz is.
Akik, túl gyorsan érik el,
már, nincsen, miért tenni.
Megszűnnek, a miértek.
kiüresedhet, a lelkük.
Mert nem tudták,
legyőzni magukat.
Ők sem ártani
születtek, csak
nincs motiváció
már bennük, ah.
Mivel hiányoznak,
a mindenkiért való,
hitelesen szóló érvek.
Az akaratosat célozva,
önmagukat sem ismerő,
okoskodókért tesznek.
Hiszen ők nem tudják,
nem ismerik, azt sem,
miért nem haladhatnak.
Akarnak, akarnak, akarnak,
megmondók is lehetnek.
Anélkül, hogy tudnák,
minden ugyanoda megy.
Pedig egy lábon ugrálni,
csak, azok tudnak, jól.
Akik azáltal kerültek,
jó helyzetekbe, mert
senkiért sem tettek.
Azóta is, a mások
által teremtett,
jókban élnek,
nem is teremtenek.
Mindent összekevernek.
A szavaikat odavetik,
legyenek, azok, kitalálni
valók az intelligenseknek.
Minek a szép és a jó, ha,
nekik jól bevált, hát,
nyugodtan, akár,
hátra is dőlhetnek.
Mindenki hozott
tehetséget, hinnye.
Ha a szívességet,
átveszik a
szerzések,
könnyűvé lesz.
S a gondolkodók
helyett is, döntenek.
Igyekeznek, mindent,
a saját szintjükre, levinni.
Ne legyen, másnak sem jobb,
bírják, szívesen látják azt,
ami kényelmes, még ha,
ártóvá is lesznek.
Azzal amihez,
ők nem értenek.
Csupán egyről a
legfontosabbról,
feledkeznek el.
Elveszítik,
azt, amiért,
az életükben,
tenni lehetne,
generációsan.
Vannak, akik,
nem mások szerint
tesznek, a sajátjukat élik.
Jól ismerik már, a sorsukat,
feladatnak tudják, a generációsan
is megvalósíthatóikat. A jóhoz vezető
utakat, megmutatja, láttatja az Isten, nem
tudnak eltévedni, mert, nem, ajándék az,
mindenért alaposan megszenvedtek.
Tartásosak lettek, ezek azok,
amit nem vehet el tőlük,
semmilyen rosszindulat.
Megteszik a nehéz utat,
tapasztaltan haladnak.
Ismerik, a kontrolljukat.
Ki miben, mikor kapja meg,
a választóvonalat, van aki már,
gyermekként megélte azt, ahova,
mások életük során, el sem, jutnak.
Ki mint él, úgy ítél, óvatosan mondom,
a jót is lehetne fokozni, egyszer, próbáljad ki.
Tisztelet, szeretet, szerencse, legyen ottan bőven,
hogy vihessenek a zsengék, abból, bőven, kimenőben.
Hát, legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is vigyázz,
téged sem pótolhat, a jóban, a szépben, senki más, hinnye.
Vigyázz, ha nagyon erőlködsz, átbillenhetsz, a te döntésed, a
belső kontrollodra figyelsz-e, vagy másokat utánozva élsz.
Örülj, amíg megszólít a lelkiismereted, mit ne tegyél,
van aki tudja, van, aki, még nem, van az Isten.
Jó szerencsét, a jóakaratú embereknek.
Jó életünk lehetne ám már, „mindannyiunknak”.
Ha vezetést, azok vállalnának, akik már átlátják,
kihallják, megérzik, mi jó a többieknek is, azt teszik.
Használják a gondolkodásra teremtett okos agyukat,
mert tudják, ami elmúlt, nincs, jóra születtünk mind.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami