Aztán mondjad, te milyen módon építed
fel, önmagadhoz, saját magadat.
Miért veszed magadat, annyira
komolyan, hogy nevetséges az.
Az életet élni is szabad, nem
a mások általi sablon vagy.
Megélni már a hivatásodat,
a tehetséged abban hoztad.
Aztán miért is nem veszed,
elég komolyan, a saját
sorsodat, az életedet.
Magamat neveltem
és taníttattam arra,
amit nem hoztam.
Tapasztaló oktató,
nevelő lett belőlem.
Megtanítanék úgy,
oktatni, nevelni vele,
hogy mindenkinek ott
attól ketté álljon a füle.
Nézhetsz gügyének, ah,
ha valahol felhasználnád,
élni fogok a védjegynek a
nekem járó védelmével.
Már felnőttem ehhez,
élek a lehetőséggel.
Megélem a sikert,
a magamnak járó
egyszerűben és
nagyszerűen.
Ugyan, hogyan
várhatnád el,
a sarjaidtól, te
adhass tanácsot.
Amikor ők már azt
is felismerték, mi a
módja. Úgy megélni,
nem ártani, se bántani.
Viszont magukra vigyázva,
megélik a jót és a szépet is.
Mindenki tanulhat mástól.
Vajon tudod-e, honnan
jöttél, meg hova
is tartanál.
Vagy majd
megoldja,
az aktuális
furfangosa tán.
Amikor azt el is
hiszi, csak
neki lehet
önmagához
való esze, nem
tartja a többit
tiszteletben.
Hát ott van
mellette, ah,
ugyanúgy ér
révbe azzal,
amit ő hozott.
Hasonló, de nem
az igazi. Vakmerően
feltételezi nálánál se,
okosabb, se hamisabb,
nem is létezhet.
Pedig felfordult
az alja, jól látható.
Ha ismered már a
sorsodat, felfogod a
generációs jeleidnek,
a fontosságát, tanulsz.
Fejlődsz, oda ahol, vár
a tudásodnak az a tára,
ahol, ami által, lehetsz,
a kitűnő specialista.
Néha nézz magadba,
nem ártana tudnod,
hol tartasz, mit nem
csináltál még magadért.
Úgy meg, mit várhatnának
tőled, a sarjaid, tanácsokként.
Hiszen nincs hiteles bizonyíték,
ami látszik, azt éppen, hogy el
kellene rejtened, hogy ne oda,
vonzzad arra, az ő figyelmüket.
Kétségessé válhat a tudásod,
ha nincs a gyakorlati életed
során, a hétköznapjaidban.
Amikor beült a tartásod,
méltóságod, tudni fogja
minden olyan emberies.
Jó helyen lesz melletted.
Az éretlen szót, hagyd
magadban, nem jó az,
idő előtt ne arasd le.
A tudás hatalom,
csak a jó és szép
oldalad igazolja.
Persze csak,
csendben
mondom.
Nem is
mindenkinek
szól, a sorsát,
gyakorolva,
megtanulni.
Sikeresként,
a tehetségét
jól megélni.
Önmagáért
tenni, hogy
a sarjainak
ne hagyjon.
Úgy hátra, a
meg nem
oldottból.
Ami mint
nehezék
nem is
róluk
szól.
Nem
lenne
hiány se,
benned,
ha tudnád.
Mi vinne előre,
tégedet, éppen
abban, amiben
vagy, nem is
hiányzik,
ahhoz
semmi.
Hahó, lám
itt a kulcs.
Használd,
ha már
tudod,
mi a
hiány,
hol a
többlet.
Éljed meg.
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel, Heringes Árpádné,Julamami
