Ha kimaradsz, lemaradsz, ez
most már, az (éven belüli) állapot.
Tegyed a dolgodat, ami éppen adott.
Ne bánkódjál, ha nem fizetnek eleget,
kérjed, érveljél, ne bántódjál meg.
Hiszen ide teremtettük a szépet,
jót, az építően hatót, azt várjuk,
ne a nettóval számolják nekünk.
Amit azért tettük bele, hogy azt,
nyugdíjként megkapjuk, hinnye.
Aztán kipróbálták-e, meglehet-e
élni belőle, vagy ez van és kész.
Kommunikálni, kommunikálni,
megtanulni jól kommunikálni.
A hivatás az, amikor tudod,
mi a dolgod. S teszed,
azt, ami éppen van,
mert tudod, hogy
azzal van dolgod.
Majd, a széphez
jóhoz, adod,
tapasztalod.
Tudás
nélkül,
is lehet,
akkor
viszont,
ne bántódj meg.
Csinálj valamit és
figyelj arra, legalább,
ne ártsál, azzal, senkinek se.
Elsősorban önmagadat, fontos
lenne megismerned, nem egyformák
az emberek sem, nagyon különbözőek.
Emberismeret, alázat nélkül nem megy,
nézz magadban szét, keresd meg mi az, ami
által nem sérülhetsz, megélni belőle, a lényeg.
Ne várjad, hogy megbecsüljenek, ha olyat még,
nem tapasztaltak saját magukon, nem ismerhetik,
mi lenne a lényeg, még a túlélésben is tartást ad.
A belső tartás, a legfontosabb, arra építkezünk,
abban, fontos otthon lennünk. A kontroll figyel
és jelez benned, hogy meddig mehetsz, úgy,
hogy erősödjél, pont attól, ami történik.
A tapasztalás érted is szól, na meg
másokról is szólna, mert, most,
a tudás alapú hivatás, fontos.
Örülj, ha van miből adni, úgy
a motivációd, nem fogy ki.
Egészséges körforgásban
maradva, ne vágyakozz, a
talpaidat, a földre rakjad.
Mert kevesen tudják még,
hogy az, amivel, el vannak
foglalva, kevés lesz már ahhoz,
hogy megerősödjenek tapasztalva.
Kölcsönös tisztelet, mindennek az alapja.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy