Pedig látod, amit látsz, csak
ahhoz vagy szokva,
hogy a tudással bíró,
eléd tárja,
hozzáértően, kivárja,
amíg magad is ráébredsz.
Felpörgött, nem vetted
fel, a ritmusát időben.
Két lábbal a földön,
kétféle a megoldás.
Nem figyeltél,
csak várakoztál.
Ki is magadból
indultál, ah.
Kész a mű,
hű de mű,
aranyos a
kösöntyű.
Annyira el voltál
foglalva azzal, hogy
menet közben, észleltél.
Így hát a folyamatáról meg is
feledkeztél, csak rögzítetted a
mondandóddal, nyugtáztad.
Ahogy kimondtad, múlttá
lett, nem volt mit kezdeni,
azzal már, nem váltottál, ah.
Mindent idejében, mindenkinek,
a saját idejében, történnek, a dolgai.
Ha nincsen tisztában azzal, hogy a sorsa,
fontos lenne, ah, mint a saját szintje, megőrzője.
Hát, észlelés, nélkül, mások sorsát, erősítette meg,
pedig, a sajátja, akkor kerülhetne, a helyére, ha
odafigyelve, foglalkozna már, naponta vele.
Belekerülne a medrébe, nem gödörbe.
Adni akkor lehet, ha van miből.
Annak is szükséges adnia,
aki, fel, sem, fogta, mi
lenne, az ő sorsa, ah,
hogy a sorsát végleg
el ne rontsa, ah.
Aki, menet
közben,
nem
vette
észre,
hányan,
maradtak le.
Azáltal, hogy ő
önmagát, mindenáron,
kiemelte, a szintje fölé vitte.
Elfeledkeznek róla sokan, azzal,
hogy szintet váltanak, mindenáron,
ők, még, tudásban, nem tartanak ott.
Van, a motivációs lenyomata, mindennek.
Jó szerencsét emberiesek, a tudás bennetek, azt
sem az aggódás oldja meg, fogja az Isten a kezeteket.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami