Ne vedd el…2017.04.08. – 2021.04.07,
ha nem tudsz adni helyette mást, jót,
van az Isten, ne csak mímeljed mindazt.
A sajátjaidat véded mint te magadat,
a szorgalmasat levinnéd, a soha még
nem teremtettek szintjére le és simán
azonosítod oda, ahol nem is volna dolga.
A sok előadásnak, tréningeknek ugyan
van-e összegzése, hogy van-e igény arra.
Vagy az is megy simán a satnyaságba, elég
csak a látszata, hozzáértés nem kell oda.
Beszélnek üresen csak a szavaikat szórják,
nincs se eleje se értelme, nem értenek belőle,
a tudásnak az árnyékába se tévedtek még be.
Ne birtokoljad a Hazát, mindannyiunké ez.
Ne árts, ne bánts, ne rongáld másoknak a
tiszteltjeit sem ha nem érted mit miért,
hogyan és hol tartanak ők abban, amit
te még fel sem ismertél, ne gátoljad.
Naprakészen, a nyelvükön beszélni,
nemcsak valamit látványossá tenni.
Figyelj ha a lelked jelez, nem jól van
az, ha nem szól rád a lelkiismereted.
A saját és a szeretteid generációs
határait ismered-e, azt amit te nem
oldottál meg, átadhatod nekik tudod-e.
Neked kellene elbírnod azzal, mert
a te feladatod, generációsan hozod.
Arat a tudatlanság, sok a csipegethető
szemes, nem látja át, de dolgozik vele.
Arra van ráállva, akiről úgy érzi, nincs
neki kellő érve arra a helyzetre, nem
tud a megoldásokon gondolkodni se.
Miért nem oktatod, tanítod arra azt,
aki még nem érett be arra, hogy azt
is komolyan vegye, ami a jól kitaláltak
által lett, odarakták a legfontosabbnak.
Teljesítsél, adj akkor is, ha feléd nem,
azt, hogy hol vannak a határaid fel sem
ismered, túl mégy minden kezelhetőn.
Nem látszik megbecsülve se a munka
minősége, az emberek tehetsége se.
Mi a hasonlítási alapod akkor, ha az
egyik önmaga teremtette azt meg.
A semmiből valami, ad tartást neki.
Egy a mérce, van pénze, nincs pénze.
Ha nincs lehetősége nem lesz elég pénze, ha
lenne neki lehetősége, a hiányokat tömi be
először vele, sokáig várakoztatták, hinnye.
Jól kitalálták, igen – nem, közte semmi,
nincs se átmenet de fokozatosság sem.
Felnőttnek kell lennie és mindenkinek,
akkor is ha képzésben nem kapta azt
sehol, soha meg, elvárják, magukhoz
mérik, van mindenben biztonságuk.
Édes Hazám Csodaszép, ah, ne menjél
még, hiszen a széppel és a jóval amit mi
ide beletettünk, nekünk meg se jöttél.
Honnan tudná az aki nem is tudja,
van neki saját és generációs jele,
de generációs határa is lenne.
Ha túlmegy rajta, nincsenek
különbségek, /katyvasz az/.
Megelőzés, megelőzés, ne előzzél
meg abban is amihez nem is értesz.
Hoppá, gyorsan bocsánatot kérek.
Elérte a sikerét már van bőséges
több generációra pénze, nem
is gondol ő arra, hogy a
másik oldalt tanulnia kéne.
Oktatás, nevelés közben,
hol suttogok, hol hangosan
adom a tudtára, neki kell azt
megcsinálnia. Más nem, én sem
tudom megoldani, őhelyette,
neki oktatom, csakis érte.
Ne vedd el, ne rombold le,
azt amit ők kikínlódtak, ami
nekik addig tán tartást adott, az
nem lehet, a csak azért is dühe.
Ugye nem lesz minta belőle,
megtanulva azt amit addig
kerülgettek az megoldást hoz.
Tudsz adni valamit helyette,
vagy újra és megint, elölről
kell sorstalanul járnia körbe.
Miért nincs emberies próba.
A családoknak az a dolga,
hogy az arra érdemes,
az abban tehetséges,
sarjaknak a lehetőséget
biztosítsa, időben megadja.
Na hiszen a Hazánkban mi mind,
akik dolgoztunk sok évig, azt a / közösbe/
ami akkor még létezett, bele is adtunk.
Gyermekeket neveltünk, beosztani is
igyekeztünk, időt és mident amire
volt nekünk is lehetőségünk.
Nem mindenkinek adatott
meg az, hogy az elődeitől
kaphatott pénzben alapot.
Egyenként születtünk meg,
saját sorsokat hoztunk mind.
Amikor a fejlődésünkben ott
tartunk, hogy felfogjuk azt,
van generációs feladatunk.
Ehhez szükséges a jó minta,
a jó életszerű kommunikáció.
Hozzá megadja a szülőhelye
a családoknak és a Hazája
mindazt, amivel ők azt a
magukénak is érezhetik,
hisz egy Haza ez csak egy.
Mihez tartsa magát az aki
látja nem kapják meg ők,
hát teszi a dolgát és nem
adja fel, megoldja ahogy
arra képes, megcsinálja.
Ugyan, hogyan alakulhat
ki a Hazaszeretetnek az
átélése, az át és megható érzése.
Mitől lesznek tartásos emberek.
Saját sorsukat és a generációs
határaikat is betartó tartásukat,
miből merítik. Beleférnek-e a már
nem is létező elvárt sablonokba.
Lenne ám mit tanulni
ott ahol csak elvárnak, s
nincs emberies mérce.
A lelkierejét ő mi által
kaphatja, ha nem
tudja, hogy
neki is
lenne
tartása.
Ha tudná,
hogy kihez
képest mit
is hozott és
ahhoz képest,
amit megteremtett
kivé, vagy mivé változott,
vagy kivé is lehetne még.
Mivel rájöttem, felismertem,
apám ágán milyen feladatot
hoztam, mi a dolgom azzal.
Tartás és
emberséges
méltóságom az,
amit megtartok.
Megcsináltam,
amit tudtam,
felszínre is
hoztam és
megoldottam.
Sikerre vinni én
már nem tudtam, mert
nem harcolni születtem.
Oktatom, amíg eladni nem tudom,
azután többeket betanítva átadom.
Nem hagyhatom félbe, megcsinálom.
Magamhoz képest emberileg lett
belőle bőven hátrányom, a fékek
hiányokat okoztak és sokat.
Mivel felvállaltam,
megoldom,
végigviszem.
Tulajdonképpen
ez az én ebből jövő
sikerem, nem pénzről
szólt az akkor sem, csak
az emberségről, amit azért
is nyeste, aki nem értette.
Sokat fejlődtem
tőle, nehéz teher,
de nekem megérte.
Az alázatot, türelmet
gyakorlom naponta.
Teljesítettem oda
ahova kellett és
az Istennek is,
folyamatosan.
Az ismétlés akkor
jó, ha ott a miért és
van mit tanulni belőle.
Hinnye milyen messze
vannak sokan tőle,
hogy megértsék.
Ha a sorsukat
még nem teljesítették,
akkor marad a sarjaikra a
sok fölösleges hozadék.
Mit sem ér az sem, ha
másokat utánoznak,
élnek benne mint
a jól felhúzottak,
beprogramozottan.
Maradjatok önmagatok,
ha emberiesek vagytok,
az a legnehezebb lesz.
Belül zajlik az, ott a
lelketekben, szívetekben,
a gondolkodó agyatokban
meg is vannak ám rá a válaszok.
Ha azt, hogy honnan mit is hozol,
vetted a fáradtságot és tudod.
Julamami Magyaros Agyalósa
nevet adtam annak az oktatási
formának, ami csak erről szól.
Kutatom néhány éve, magam
találtam meg és fel, ott vannak
a magyarázatok mindenkinek a
saját tenyereiben mint a sorsa.
Letörlesztettem minden olyat,
amit az elődeim nem is vettek
észre, így nem is oldották meg.
Nem maradt már semmi olyan,
ami rávetülhetne a következőkre.
Megcsináltam mindent idejében,
amikor a nehezebbeket vállaltam.
Felvállalva mindazt, hogy lesz
bőven hátráltatóm, na meg
kéretlen vélemények.
Ez az én
tartásom,
méltóságom,
megcsináltam
állapotom. Ami
által tartalékként
pénzem nem lett.
Igyekszem hát
megismerni
a racionális
oldalamat.
Ott
vitték és
hordták el a
lehetőségeimet
ahol csak bírták,
ment a semmibe.
Lenéztek, vagy csak
elnéztek a feladatuk
mellett, a jó helyett.
Azt, amit már tudok,
oktatnám hát oda, ahol
arra érettek már akik
hasonlókat
élnek, meg,
megrekedve
a másik oldalon.
Más és másabb
élethelyzetekben.
Mit is
tehetnék,
kivárom,
az oktatási
lehetőségem.
Nekem is van
saját határom,
nem feszítem.
Eladnám oda,
ahol értik azt
amit feltaláltam.
Az emberekkel
való találkozás
tapasztalatából
lett az elmélete
a feltaláltamnak.
Mennyire fontos
lenne ez most épp,
az egyensúlyunkhoz.
A két oldalunkat fel és
megismerni, az énünknek
az egészséges határaiért.
Na meg a tartásunkat és
az emberi méltóságunkat
megóvhatnánk mind, akik
már értően nézzük ami van.
Addig pedig
oktatom,
nevelem még
azokat, akiknek
már fontos lett, ezt
is tudni, hogy a saját
tudása mellé tegye,
ezzel kiegészítse.
Látja mindenki
a magabiztos,
kifényesedett,
nem nekik
szánnám ezt
eladásra, sem
az oktatását oda
én nem kínálnám.
Nem a fióknak a
mélyére szántam,
ezzel nem erősíteném
az üresedés folyamatait.
A megalázásokból is
volt már részem
és bőségesen.
Elengedem.
Meg tudják
tanulni ezt,
azok is, akik, a
megrekedésük
ismétléseit
már érzékelik,
így magukat ők
is megmenthetik.
Az életed szép is
lehetne, ha
meghallanád
a lelkedben, a
legnagyobb
zajban is, a
csendzenédet.
Áldjon meg az Isten,
minden földi jóból,
annyival, ami a
legjobb nekünk.
Jó egészséget.
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból
szeretettel. Julamami