Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van.
Ha nem ismered a sorsodat, akkor mit
élsz meg éppen,
vagy
minden
mindegy.
Ha nem
tervezel,
úgysem
érheted el.
Élsz bele valamibe,
amit éppen eléd tálalnak.
Vagy érdeklődő vagy és
megkapod a választ.
Vannak, akik csak
úgy, mert arra
megkérik
meglépik.
Nem is
gondolnak
bele, annak
következtében,
mennyien lesznek,
magukhoz képest
ellehetetlenülve, hinnye.
Felépítenek egy életet azok,
akik tudják mivégre teszik azt.
Ha túl sokat dolgoznak és nem
marad idejük a jól odafigyelésre.
Az övéik mindazért tájékozatlanul
lelkesednek-e kellőképpen, vagy csak
azt látják, nincs idő úgysem semmire.
Hát fogják és megkeresik azt amit
a legjobbnak vélnek az idejüknek
az eltöltésére, adott helyzetben.
A nagyon elfoglaltak meg, nem
értik, miért nem kapnak hálát,
azokért amit értük tesznek.
Pedig bevonhatnák őket.
Ugyan, hogyan lehet
elvárni, azoktól,
akiket nem
tájékoztattak.
Az őket érintő, a
sorsukat majd
befolyásoló
döntéseikről.
Honnan – hova,
merre van az előre,
ha a múlt, ami elmúlt,
meg ami lesz esetleg,
fontos csak ennyire.
Közben meg, sok értékes
idő megy, sikerélmények
nélkül a semmibe, ah.
Mihez képest tudom
felépíteni a sorsomat,
hát ahhoz, ami maradt.
Ami a talpam alá adta
a lépéseimhez járó talajt.
Meddig van az addig, amíg
biztonságosan léphet, a sorsát
keresve, megérzi hozzá a talajt.
Mennyi az elég, ahhoz, hogy azt
érezze bárki, ah, a sorsa körbeért.
Mikor lehet túl gyorsan haladni,
magunkhoz képest, hát bizony,
bármikor, az nem mindegy, mi
az, amivel azonosulni fogunk.
Mit látunk, érzünk meg, miről
gondoljuk azt, értünk is szól.
Jó vezető abból lesz, akinek
a döntései hatására, most,
kaphatunk lehetőségeket.
Nem a múltra utalva tálalja,
a jelenhez igazítva megadja.
Amiből meríthet mindenki,
naponta, nem mások szerint,
önmagunkat építően haladva, ah.
Ha eljutottunk odáig, emberiesen
lehet haladni, amikor az érintetteknek
boldogulást hoz a döntés, van hozzáértés.
A majd, a lehetőséget hozó, a jövőképed adó,
nem a jelent igazoló, ugyan mire alapozna, ha
elodázó az, ami a tartásunkat adná, nincs.
Fontos azoknak akik terveznek, akkor is,
ha nem úgy tűnik a többieknek, van mire.
A tudás hatalmas dolgokat képes építeni.
Átlátni, kihallani, megérezni, gondolkodva
élni, összefüggésében látva el lehet dönteni.
Egy döntés meghozhat százat, ha egy porszem
elmozdul, meghozza a megoldásokat, hinnye.
Egy Haza ez csak egy, jól becsüljük hát meg.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),
önismereti oktatás, neked, ha van mindezekre
igényed. Hiszen nem érted miért történnek meg
veled olyanok, amit te nem tennél mások ellen.
Amit hozunk a megszületésünkkel, megéljük,
amit mások hoztak tudásként, tőlük tanuljuk.
Hiszen senki sem született fölöslegesnek, mind
hoztunk valamiben tehetséget. Addig nehéz az élet,
amíg nem tudatosan éljük, letörleszthetjük azokat,
amiket az elődeink, feladatként, észre sem vettek.
Megadva a következő generációknak, mindazt, ami
tartást és emberi méltóságot biztosít az életükhöz.
Nem helyettük, értük teszünk, hogy jó minőségben
élhessék az életüket, kiteljesedhessenek idehaza.
Ami az ő sorsuk, ha átgondoltan, jól csináljuk,
nem üresedő életvitelt adunk, tartalmasat.
Bocsánat ha irritálóan hat, mögötte tudás
van, nem másoktól tanultam, tapasztalt
lettem, a sok szint alatti sanyargásban.
Segítségemre volt ah, a segíts magadon,
az Isten is megsegít, a megoldásokban.
Ne odázd el, tanuld meg a saját idődben.
Ne mások után kullogjál, teremtsél hinnye,
alkossál, azon belül amin éppen most lehet.
Persze bocsánatot kérek, hiszen nekem a most,
fontos, szerintem a lélek nem hal meg. Viszont,
ilyen tapasztalattal, na meg amit feltaláltam,
ne vegye zokon senki sem, ha nem hiszek
az átláthatatlanul fondorlatosakban.
Ha van aki abban hisz, nekem nem
gond az sem, nincs dolgom vele.
Más feladatot adott a teremtő.
A szintek közötti megértést,
oktatnám, nevelnék általa.
Jó szerencsét minden jóra és
szépre, életszerűen élhetőre
tervező, építkezőnek, hinnye.
