Együtt utazunk, adok – kapok vagyunk.
Minden hat mindenre és mindenkire.
Apró fontos porszemekként élünk mind,
a nagy mindenhez, a semmiben gyakran.
Az egészséges körforgás miatt, ha valaki
túlment a természetesen, generációsan is
betartható határain, a sorsához igazodik.
Ha ezt tudnák, nem mennének ártásba.
Könnyűnek tűnik, keresve az állandót,
egy – egy állomásnál, megállva, azt
érezve, mintha ott már meglenne.
Amint teszel másokkal, holnap a
saját tükrödben már benne is van.
Nyitottá vált a világod, ha nem is
vetted volna észre, most már az.
Ha nem haladsz, biza lemaradsz.
Ne állj meg, menjél előre most,
arra, ahol még látsz saját utat.
A Hazádat végleg el na hagyd.
Amit nem tudsz, azt tanuljad.
Együtt utazzuk át az életünk,
vagy egy helyen élünk,
egy családhoz
tartozunk.
Ha azt a
látszatot,
mutathatják,
ide tartoznak.
Itt már, komoly
elkerülhetetlen,
kárt okozhattak.
Látszik az, milyen
nagyon különbözőek
vagyunk, másképp élünk.
Prevenciósnak születtem,
azon voltam, megcsináltam.
Ha nincs a kezdet és a vége,
között átmenet, milyen élet.
Nem tudom mivel érvelnek
mások, én csak a sajátommal.
A megtapasztalt élethelyzetek
által lehet nekem sokféle, más és
másabb életnek megfelelően adott.
Az a legfrissebb, hogy azon a helyen
ahol időnként sétálgatva adok tanácsot.
Észleltem, lett egy sáv ahol megszakadt a
beszélgetésünk, majd kipróbálom megint, mi
változhatott körülöttünk, miről nem szóltak.
Volt olyan időszak, amikor azzal indokolták a
hasonló helyzeteket, gödörbe került a házunk.
Sokszor próbálkoztam akkortájt, nem volt más a
válasz, adtak volna egy 4 m vezetéket, egy kiálló
antennát, érezzem mobilnak, a mobiltelefonomat.
Hisz kérdéses, valóban a szolgáltatóval beszéltem-é.
Megváltozott akkor a mi helyzetünk, környezetünk, a
kisemberek, azok is maradnak, ha a magukat nagyoknak
láttatni nagyon igyekvők, jól össze üzleti szövetkeznek.
Mostanában már imádkozom azért is, hogy egy lehessen
köztük, akire hallgatnak, aki megmondhatja milyen az is.
Megélve az adott életüket, a sajátjuknál sokaknak, sokkal
alacsonyabb szintekre kerülőknek, mióta velük az esett.
Amit nem terveztek, teljesen idegen tőlük a helyzetüktől,
hogy ne a sorsukat éljék meg, hanem valamit ami másoké lenne.
Mégis rájuk lett testálva, mert valakiknek, azt az energiát is el kell
vinnie, hogy lássák, tudja meg mindenki, megeshet bármikor velük is.
Majd jönnek a többiek, akik megpróbálnak úgy élni, hogy az nekik is
jó legyen, még akkor is, ha a teljesített szintjüknél alacsonyabban.
Kénytelen élni, mások fékei, gátjai, fejletlen magas értetlenkedőket
kitermelők, lehetetlen helyzeteket teremtőknek, felelősségük nincs.
Aki tudja már a saját szintjén éli meg, az már szinte a kegyelem, más
meg tele félelemmel, reszketve él, hogy mikor kinek lesz ő a végcél.
Egy valamit, el ne felejtsen senki, ha túl magasra törő helyzeteket,
céloz meg, kibillenhet, ha nem fogja elég szorosan a semmijét, amit
maga teremtett, a számára nemlétezőbe, magát hamisan helyezve.
A gondjuk csupán annyi, az egyenes az egyenes, az attól eltérőek,
nem nevezhetők egyenesnek, egy hajlítás is hozhat furcsa rosszat.
Hiszen az erős egyenes bevonzza a többieket, akik szintén olyanok.
Szép szíves, színes, lelkes Világot bízott ránk az Isten, remélve azt,
megbecsüljük azt úgy, hogy legalább ne ártsunk, senkit ne bántsunk,
de magunkra is jól vigyázzunk, hiszen senkit sem pótolhat senki más.
Változatos világukban, saját ritmusukban, boldogulnak az emberek.
Jó szerencsét jó emberek, a tartásotok ne hagyjon el benneteket.
Az emberi méltóságotokra jól figyeljetek, ezt egy életre kaptátok.
Mondhatnám szinte „tökéletes” az emberi szervezet, korrigál is,
ha szükséges, ha van elég hite annak, aki éppen abban érintett.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés…
Adjon az Isten minden földi jóból annyit mindenkinek, ami
akkor éppen a legjobbkor jön, abban amiben érintett lehet.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, személyesen,
szombatonként, online, a Világból, időpontra bejelentkezve.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
.
