Nem tartozhatsz, csak oda,
tán ide, a lelked kiüresedne.
Hiányozna az a harmóniád,
amit az Isten neked is adott.
Pénzzel nem is pótolható, az
emberies tudja mindezeket.
Jelez időben az ő sajátja, a
jól felfogott lelkiismerete.
Az emberismerete nélkül
meg, ugyan mire menne.
Tanulni, tapasztalni kéne.
Minden hat s mindenkire.
Más módon s más időben.
Az élet körforgásban van.
Nem különb senki senkinél,
másban teljesítené a sorsát.
Tanuld, hogy tudjad, mert,
egy darabig jelez a lelked,
a szíved és a gondolkodó
agyad, mi a siker neked.
Ha nem kapja meg ő azt,
az éhsége is erősebb lesz.
Keresi a lehetőséget, tán,
rájön lehet, már sikeres.
„Nem tudtam ezt bácsi,
hogy a kisbencének,
nem szabadna,
a folyón
halászni.
Sír, zokog,
keservesen,
valami eltört,
benne, ah rendesen.
Jól van na, te gyermek,
ne ríjjá má, ideszalajtasz
mindenkit, azt a mindenit.
Régóta száradnak azok a
hálók, el is szakadhatnak,
ha avatatlan kezek is,
babrálnak rajtuk.
Az igaz, nincs
is ki halásszon.
Nem tanítják ez
ősi mesterséget se.
Pedig van a mondás,
tanítsad meg halászni,
hogy legyen mit ennie.”.
Van aki jól letudja
halászni, van
olyan, aki,
a felkavartban,
tanul meg vadászni.
2015. karácsonyára
szántam a könyvemet,
amiben írtam a hálóról.
A csoda címet adtam neki.
Nincs bennem a hozzávaló,
én nem tudok semmit eladni.
Így csak írok, van, hogy sírok,
hála Isten érző ember vagyok.
Valaki mondta, ember bízva
bízzál, na ez nagyon belém
ivódott, amikor születtem.
Aszerint élek, hogy senki
sem született fölöslegesen.
Mindenki hozott valami jót,
szépet, valamit hozzátenni.
Ahhoz ami biztosítja azt,
lesz a holnapban jó.
Nem minden másé,
van a jóembereké,
akik nem tudnak,
élni csak önmaguké.
Van aki nem tudja,
adok – kapok, jó
körforgásban
maradok.
Felhalmoz,
ártó lesz az,
felborulhat,
az egyensúly.
Megszűnhet a
motiváció általa.
Anélkül meg szürke,
a színe, a gondolatnak,
csak magára gondol majd.
Abból indul ki mennyit tud
abból is majd jól profitálni.
Mikor a hozott feladatunk,
elfogyott, s illene váltani,
s másik oldalon tanulni.
Azt amit nem hoztunk.
Egy lábon egy életen
keresztül mégsem,
ugrálhatunk, ne
legyenek, olyan
emberek sokan.
Akik azt nézik
mit ronthatnának
el, hogy elvegyék a
kedvét, a minőséget
nyújtó emberieseknek.
Hiszen tudják, ha láthatnák
az intelligenseket a többiek,
lehet megtanulnák, amit nem
hoztak, de hasznukra válhatna.
Szüksége lenne, mindenkinek mind
a két oldalát megtanulni, két lábon állni.
Mondom ezt én, akiről feltételezik sokan,
csak a jó oldalam van, igyekeztem tanulni,
tapasztalva is haladni, s amit nem tartottam
jónak, az olvasatom szerint működővé tenni.
Nem az ilyen emberekkel van baj, majd látod,
a saját idődben, magad szerint használhatóvá
formálod, mert tudni fogod, nem lehet csak,
úgy beleélni, mások szerint reménykedni.
Magadat kell hát jól működővé formálnod,
minta lehetnél az életviteleddel, nem ártó.
Tanítsd meg a többleteddel azokat, akiknek
nincsenek olyan többlete, másban hozták azt.
Az egészséges körforgás nem áll meg, ha nem
veszed fel a ritmusát, hozzáformálva ahhoz,
magadat, használod a gondolkodó agyadat.
Egyenként születtünk, alkotni, teremteni,
ki mit hozott, abból jól megéljen, lehetőség
szerint a legjobbat magunkból időben kihozni.
Amit hozzáadhatunk ahhoz, amiből lehet kivenni,
amikor már tettünk bele eleget, a körforgásról szól ez.
Jószerencsét jó emberek, ti tudjátok tisztelettel élni könnyebb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, most is szeretettel.
Julamami