Amikor már felismered, a lehetőségeiden belül megéled a sorsodat,
a lehet, az nem biztos, hogy mindenkinek ugyanúgy szabad.
Vagy majd magyarázkodhatsz szerencsésként
az unokáidnak, hogy miért nem
vetted észre időben,
hogy lehet az
életet
megélni,
csak úgy
egyszerűen.
Miért oldottad
meg azt is, aminek a
legjobb megoldásán,
a következő generáció
gondolkodhatott volna.
Na meg azért, hogy nem
vetted tudomásul a saját
belső hozott, vagy tanult
határaidat és túlvitted azt.
Ha nem ismered a sorsodat,
ami generációsan rád maradt,
mindent megoldanál, amire már
lehet, hogy más nem is láthat rá.
S azzal, nem adnál az értelmesen
eltölthető időhöz se építő lehetőséget, ah.
Nem maradna más mint, a fölöslegesre váltott
idő kitöltése valamivel, ami építő nem lehet már.
Felnagyíthatja azt, ami hétköznapi szinten működő is
lehetne, de punnyasztva, irritáló hatásokat kelthet, ah.
Nem láthatóak azok, amik gondolkodva is elérhetőek
lennének, a valóságot élik meg a hétköznapjaikként.
Három különböző tenyérrajzom, ugyanannyi sors.
Egyenként születtünk mindannyian, saját sorsot
hoztunk, generációs feladataink is lennének.
Ne zárják el a lehetőségeinket, a pénzcsapot,
értem én, akkor csak önmagukat látják ott.
Ez nem magyaros virtus, még a látszata se,
nem is sajdulhat bele a szívük, hiszen az úgy
látszik, mintha felénk szívességgel élnének.
Pedig ide születtünk, ez a Hazánk nekünk,
ide teremtettük a szépet, a jót, gyakoroljuk
a hivatásunk, aprópénz lett a nyugdíjunk.
Nem várunk többet, mint amit beletettünk.
Ismerem mint a tenyeremet, Önismereti
oktatás, igényesen, a feltaláltammal.
Online tíz éve oktatom, átmegy.
