Van-e neked, belső tartásod, emberséged, méltóságod.
Julamami védjegy = Heringes Árpádné tulajdona,
nem engedtem meg, senkinek, hogy használja.
Attól mert úgy tűnik, hogy szabad, azt a,
hinnye, azzal, magadat rongálod.
Egyszer fordulsz át,
utána a könnyűhöz
szokva folytatod.
Ah, akkor állsz
meg, ha
már
falig
mentél.
A napi minta,
fontos lenne, ah,
ha csak, a kiskaput
látja meg, a szemed.
Nézz magadban szét,
nehogy, végleg, eltévedjél.
Fontos lenne tudnod, neked is
van, belső kontrollod. Jelez amíg
bírja, érted tenné, megállítana,
ah, túl ne menjél, el ne tévedjél.
Ahogy a sorsokat olvasom,
mindennek megvan, a maga
figyelmeztető jele.
Meddig sorsszerű és hol,
megy át, valami ismeretlenbe.
A nehezet félretolná, kihagyná, nem
akar vesződni vele, pedig ott marad az.
Megoldatlan, s egyre nagyobb halmaz
lesz belőle, cipelheti egész életében.
Amikor felfogtam, a fontosságát, a
belső kontrollom szerint, jó élni.
S másra is lehet közben figyelni,
megtaláltam, összefüggésében
megláttam. Sok embernek
segített már, megtalálnia
általa, neki merre van,
az előre, azt a, hinnye.
Milyen és melyik oldal
feladatát hozta. Mit
lenne fontos a sorsa,
generációs feladata
szerint megcsinálnia.
Boldogulhatna azután,
abban is, amit addig,
fel sem ismert, azt a.
A magam egyszerű
életében, rájöttem,
a legnagyszerűbb,
hogy így élhetek.
Üzleti érzékem,
nekem, még nincsen.
Ha lenne, pénzben is jó,
életet élnék, magamhoz
képest, nemcsak
vergődnék.
Nem akartam
elhinni se, amikor
azzal szembesültem.
Mennyire, könnyen veszik,
ha vesztessé válik, a döntésük
által, sok szorgalmas emberies.
A bocsánatot kérek szónak, erős
az energiája, megint gyakorlom.
Kicsiben és nagyban, ugyanaz a
lenyomat van, aki látja, tudja.
Aki még nem látja, majd fogja.
Összefüggésében, azt, értően látni,
hétköznapi csodát jelent, mindenkinek.
Lerajzoltam, a százon felüli oldalt, egy
napon, a ritmusa, ott van a szövegemben.
Nem elég, leírva látni, azt, először, szükséges
kihallani, átmegy, minden mondata, az igényeshez.
Mivel másra nem bíznám már, a sorsomat, megtanultam,
segíts magadon, az Isten is megsegít, így hosszabb, de valós.
Megmaradhat a tartás, méltóság, ha szűk is a lehetőség határ.
Rajtam kívül, ember nem tudhatja, mi a legjobb nekem, hinnye.
Tanuld meg, ha jó minőségű, tartalmas életet akarsz, magadnak is.
Azt mondják, hogy lehet, másoknak, leolvasom a tenyerükből, azt
is, ami, az üzletmenetüket jelenti, a magamét, mégse ismerem fel.
Igyekszem megtanulni, hogy már, két lábon tudjak, állni és járni.
Nem szeretnék, senkinek sem ártani, nem arra születtem. Így
remélem, megoldódik, hogy időben figyelmeztettem, hinnye.
Adjon az Isten, mindenkinek minden jóból, megérdemelten.
