Kérem ne olvassa el, ne bosszantsa fel magát, ez itt maga a valóság.
Miért csapná be magát, azzal ha rájönne, ah, sokan látják a hamisat,
ha kikopott már a hozzáértő, marad az alacsony szinten lévő, hinnye.
Ha egyszer hagyták, mert nem látták át, se nem értették a miérteket,
hát rákapott és feltételezi, magas szinten sem veszik észre, azt sem.
Pont az a megtartó erejük, hogy el sem hiszik még a tanultak sem,
amit látnak az úgy is van, jól kitaláltan, csinálnak hülyét az okosból.
Hát nyugodtak, mert ha a pénztengerek látják, tán felelősek értünk.
A lent és fent, amiért tenni nem szeretnének, csak aratni mert lehet.
Bocsánatot kérek, amit lehet, azt még nem biztos, hogy szabadna ah.
Előbb – utóbb, megint nagyobbat profitál a hamis, mint amit elbírna,
akkor meg már kilóg a lónak a patája és abban nem mehet el a bálba.
Hát van a jól bevált Istentől való, kezd el még egyszer, még egyszer.
Mond hova lett, az értelmes, tartalmas életed, az egyszerűséged
helyett, mihez képest lett, már megint csak neked, mindened.
Összeszutykolódsz hát a túlzóban, az önmagad fölöttiben,
majd lesz valaki akire ráerőlteted magad, milyen méltatlan
kénytelen kelletlen, miért kell lesüllyednek hozzájuk, ah.
Nem várok mást, mint a lehetőségemet, ahhoz,
amit feltaláltam, aztán megint röhöghetnek,
nyugodtan, hiszen rajtunk gazdagodtak.
Átlátva az egészet összefüggésében, a
túlzóan hiteltelen nagy bevételekből
vissza lehet adni, ahonnan elvettek.
Munkát nekem egyszer sem adtak.
Vegyék hát úgy, ez az ajándékom,
kiírom, hátha jót tesz másoknak is.
Hiszen nagyon kevés a kiváltságos, ne
csodálkozzon, ha nem marad tartásos.
Ha körbe nem érhetek, ki nem
teljesíthetem azt,
amit meg és
feltaláltam,
akkor én
vajon miért
születtem pont ide.
Ah, az ilyen egyszerű
emberekből,vagyunk ám sokan.
Valahogy, velünk nem terveznek,
mert tudják, megszoktuk azt, hogy
teremtjük a szépet és jókat. Nem
lakjuk le, azt sem, ami mások által
teremtődött szépnek és jóknak.
Annyi mindent elvárnak és
még és még elvárnak,
pedig teljesítettünk,
magunkhoz képest,
már nagyon sokat.
Túl magasan vannak.
Talán egy megfelelő
magasságból mint egy
lesben állva, nézik azt.
Ah, hogyan ne tudjuk,
időben megcsinálni a
saját sorsunkat.
Hiszen addig,
használhatják
a tudásunkat, ah
miért vennék meg,
Tán csak mi maradtunk
itthon Hazaszeretőként.
Rájuk nem vonatkozik az
se, ami nekünk természetes lett.
Nincs hova fordulni, érdemben, nem
veszik komolyan, hiszen nem találtak fel.
Azt gondolják, az életet élvezni születtek,
mindent lehet, hiszen maguknak gyártják.
Nem számítanak, a talajtalanná váló többiek.
Állj meg, nézz magad körül szét, szépen kérlek, ne
csak a kicsi körödet fussad meg, talán az már fárasztó,
amit másokért sosem tennél meg, ah, magadért szükséges lesz.
Óvatosan mondom, ne húzgáljátok ki, a gyökereiket alkotóknak, az
emberségesen is természetes, életszerűen élhető maradványait is.
Ah, mert azokkal, amit összeollóztak, csak a sikerre vágytak, most
már behelyettesíteni a valóság helyett, nem tudnak, kilátszik az is.
Nem emberesedtek a tudás által, mert az nincs, csak mondvacsinált,
általa jó minőségű életet élni, nem lehet. Az is látható, ám, csak saját
magukra gondoltak, nagyon alacsony szinthez adták azon nevet, aki,
nem is gondolta, hogy ilyen is megtörténhet vele, a saját Hazájában.
Nem tudják, őket helyettesíteni, akik a fel, meg és kitalálóik voltak,
az élhető jónak és az életszerű szépnek. Emelték fel a tudásuk által,
az életminőségét sokaknak, ha megtisztelően, oktatva nevelődtek.
Az egyszerű tartást és emberi méltóságot megtartó, másokra is
gondoló adni tudót, helyettesíteni, se behelyettesíteni nem lehet.
Amikor ráébrednek az emberek, hogy már megint ugyanaz történt,
ah, kimaradtak, a jóból és szépből, az élhető, tartást adó sorsukból.
Nem harcolni születtem, az életemet mindeddig végig küzdöttem,
ha hitelesnek érzed azt amit írok, tanuld tőlem amit én már tudok.
Vagy, legalább gondolkodjál el, mit hagysz
hátra a következő generációknak.
Számomra sikeres minden nap,
magam teremtettem meg, aki csak
tehette rántott egyet a sorsomon. Nem
tudtam mit tenni, hagytam, de azt is tudom,
ah, elszáll az aktuálisan rózsaszínné tett hamisság is.
Megint és újra megtalálnának, hogy merítsenek, az élhető
jóból és szépből. Nem gondolkodnak el azon, miért csak nekik
járna mindannak a gyümölcse, miért mások szenvedik, van az Isten.
Ha a saját szintedet nem emeled meg jó minőségű élhetőre, hiába az,
ha pénzben, vagyonban hagyod a szeretteidre. Majd az irigység, na
meg a hamisság, megkeseríti, élhetetlen minőségűvé teszi, hinnye.
Önismereti oktatás, aprópénzes nyugdíjasként, ilyen címe lett,
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), az eredetije,
Julamami a védjegy. Tudom, hogy nem érdekli azokat,
akik már bármit megtehetnek, mert úgy döntöttek.
Tanulj, fejleszd magadat, ne üresítsed ki az agyadat,
hagyjad meg benne az élhető tartalmat, az ürességben
ne emeljed még a saját ötlettel se magadat, már kevés az.
Lenézhetsz, körbevehetsz hamissággal, nem az én dolgom az.
Kitartok abban, az egyszerű élet, az nagyszerű, ha van hozzá agyad.
Ah, jön a ráadás bocsánatot kérek, akit megérintett a mai valóságról
írásom, várom az oktatásomra jelentkezőnek, ne bánja néha nevelek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból Heringes Árpádné e.v.
Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom.
