Még így előre, kérem,
engedjék meg,
hogy bocsánatot,
magamért itt kérjek.
Ó ne, azt tán mégse,
hogy feltételezni kéne,
minden emberről,
hogy nem gondozza a szüleit.
Hisz gondozza ha szükséges és
lehetséges, számára természetes.
Kérem szépen, ha lehetne,
ne tessék belerondítani,
a család „Szentségébe”,
mi még hiszünk benne.
Egy Haza ez csak egy,
beleteremtettük a jókat,
hozzáadtuk a sok szépet.
Bennünket is Isten teremtett, az
egyszerűen nagyszerűt, a Népet.
Bizalommal voltunk,
azt láttuk,
ránk is számít,
mint gondolkodókra.
Reméltük, mi a Nép, hogy
velünk együtt gondolkodik,
ha nem ismerné talán még fel,
hát visszagondol, mi nem volt jó.
Azt ami pocsék volt, megismételni ah,
az meg mire lenne jó, fájdalmat okozni,
önbecsülést tanulva többre menne.
Adok – kapok a legjobb dolog,
persze én a jóra gondolok.
Ide születtünk, itt élünk,
szét nem széledtünk,
kitartunk, két lábbal,
akár, mezítlábasan is,
a meg és kiérdemeltre,
a nekünk jóra várunk.
Ez a Hazánk nekünk.
S reménykedünk,
hogy itt is jó,
lehet majd,
hiszen egyetlen, csak egy
szerető Hazánkról tudunk.
Látszatra még az ükunokáknak
is meg lehet már a mindenese,
nekünk meg, jó nyugdíjunk se.
Azt látjuk, az életünk munkája
lett oda, hogy másnak legyen igaza.
Valóban nem fontos az életszerű sem,
az álságosnak van egy ismert rezgése.
Ha nem lennének már emberiesek,
na akkor mi sem látnánk már,
hogy pont ott, ugyanazért,
már nem szívlelhetik egymást,
amiért, fontos volt a dicsőítés.
Két oldalunk van,
ki lélekben, szívesen, lelkesen,
hozza a gazdagságát a születésével,
kinek meg az anyagi síkból jut bőven.
Nem született se fölöslegesen sem pedig
a szintje alatti életminőségre senki sem.
A tárgyilagos megfogalmazás nem árthat,
érzelmet nem közvetít, üresben marad,
legalább nem fenyíti, ha a szeretetét
kimutatni még nem tudja, hinnye, ah.
Tán először a tükörben kellene mindazt
kipróbálnia, hátha pironkodna miatta,
ahogy az Isten gyermekét porig alázza.
Generációsan ez látszik a tenyerekben, s
mit adunk a mieinknek, ha nekünk sincsen.
S a temérdeket ki örökli, ha ott annak
örökösei se lehetnek, vagy elveszítik, a
jólétüket mert újra osztják az egészet.
Mitől és meddig emberies az ember,
újra számolták, a Néphez nem igazították,
boldog akar lenni a mások boldogtalanságán.
Nem mondta menet közben,
azt nekünk senki sem,
hogy vigyázzunk rá nagyon,
mert ki is fordulhat alólunk,
az aprópénzes nyugdíjunk.
Azért mert mi,
nem tennénk azt,
másokkal azért még,
megtörténhet az velünk.
Már néha azt sem tudjuk,
minek is neveznek itt bennünk,
az Isten adta Nép gyermekeinek
születtünk, ki mondja hova legyünk.
Gyűjtő fogalom lett-e várakozásunk,
miért nem mondták azt sem,
hogy ügyeljünk arra is,
ha lehet, hogy Hazánkból,
legyen nekünk is még egy.
Nézzünk rá, hogy is van ez,
hátha a kettőből egy védene,
örökbefogadás is megeshetne.
Sógorok, komák, jó barát, na meg,
az oldalágiak, mind csak oda megy.
Máshol vannak elvárások, ott nem.
Mert a kettő az mégsem egy,
két lábon állni, az alap dolog,
emberségesek a bűnbakok, ha
nincs ott tudás, ahol elvárható.
Mások mondják meg, hogyan, s
ki termeli meg nekünk az étkünk.
Akik ellenőrei lettek a mindeneknek,
azoknak, van-e oda olyan végzettsége, hinnye,
tehetsége, emberies próbákat is letesznek-e.
Kik nézik át mit esznek a gyermekek, hol
vannak az igényesek, csak nem a,
jó szintek alá ment minden végleg.
Döntenek nem kellünk, hiszen,
nélkülünk ott boldogulnak rögvest,
nem lehet érdemben ellenvélemény,
egymás között intézik, úgy könnyebb.
S nem számolnak azzal, tudás nélkül
milyen minőséget adnak ki, ha csak
másolatai az eredetinek, hinnye már.
A vastag pénztárcákban bővelkedőkhöz
képest mérnek minden jó minősítést
adó papírformát, amihez már régóta,
elzárták a bevételi lehetőségeinket.
Gyorstalpalókkal megoldottak
mindenféle tapasztalatot, tudást
jó minőségben nem nyugtázhatót.
Amiben vagyunk azt nem mi magunk,
gondoltuk ki, hogy ne legyen se előadásunk,
sem nem oktathatunk érjük be ha tükröt tartunk.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, hát
a művelődni vágyók házában miért nem lehet helye
ennek, valaki hiteles mondja már ezt meg őszintén.
Hol és miért, mennyire húzzuk meg még magunkat,
csak nem jutunk odáig, hogy már semmi sem számít,
bárhol, bárki megaláz, nincs határ, mindent szabad.
Él-e még, az élni és élni hagyni van-e értelmezve, ah.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ezt az
elnevezést kapta, be sem engedték még, hinnye, ah.
Belső kontroll a következményeinek a szűrője, így
bármi fontosnál megmutatja, van-e tudás ahhoz
benne, vagy tanulással napi szinten bővítse.
Vagy mennek, kapkodnak, a mások szavát,
nem hallják meg, a sajátjukat ismétlik.
Nem magyaros virtus ez sem, hinnye.
Melyik rossz pillanatában került ez,
elő belőle, tán tegye zsebre, s újra,
gondolja át, nekünk nem jó most.
Hol vannak az emberies határaink,
kinek van, kinek meg nincs is, hogy is
van ez, valaki tudja, mondja már meg.
Ecc- pecc mehetsz, holnapután más lesz,
nem kell ismerd a felelősséget, azt minek.
Mikor fordulnak ki magukból az emberek,
mert felismertem ezeket a határokat időben.
Aki kifordult, pörgethető könnyen, mások nem.
A nehezek mögött van az összefüggésében látás,
benne van a rezgésükben, ha bonyolult a rendszer,
akkor is átlátják, mások csak a részelteket látják.
A fejlettséghez kinőttek emberségesek is, akik ezt
nem látják át, van mit tanulniuk naponta, hinnye.
A bizalom, a hitelesség, az emberies, az fontos,
mert mi adja az emberek tartását,
emberi méltóságát,
hát szerintem az,
hogy ahhoz képest,
amit a génjeiben hozott,
kivé vagy mivé változott.
S amikor elérte az emberies
határát, ne hágja számtalanul át.
Azt a, magadra miért is vennéd,
önzésből az önigazolás terhét,
tudás nélkül már nem megy.
Nem ad az tartást,
nincs benne jövőkép sem.
Ne vedd túl komolyan magadat,
a Nép tisztelete, megbecsülése
mond-e neked valamit, ah.
Nem mondták, ah, elérted,
magadhoz képest a sorsodat,
túl gyorsan, megvár ám a teljesítése.
Mondta-e neked valaki, menet közben,
ha van alázatod ahhoz is, megoldhatod.
Érvelj nincs mit mellébeszélni, mindent
ami a Népet érinti, komolyan is vegyed,
megfelelő tudás nélkül már nem hiteles,
arra születtek az Isten adta intelligensek.
Ha felnagyítod a mások hibáit, azzal még
a sajátodat nem csökkentheted, hinnye,
mindenkinek megvan a maga beérése.
A múlt elmúlt, ha nem látod meg azt,
amivel ott időzgetnek tudás nélküliek,
annak a felelőse ugyan, hogyan lehetsz.
Az életedet, könnyen gyakorlod majd,
ha megadod az annak megjáró időt,
tapasztaltan már az jobban menne,
s tartásod is lehetne azzal neked.
Önismerettel jár az önbecsülés,
minőséget ad, ha felfogja azt,
nem vállal magánál följebb,
a magas szintű tudás szabad.
Ha a saját minősítésük adott,
összeadódik a kontroll tudásuk,
biztonságot ad mert tiszta forrás.
Kikopott már ami nem is volt, ah,
alul minősít az összekapaszkodás.
A kapkodás,
a mértéktelenség,
meggondolatlanság,
a tévedések halmazához,
s annak ismétléséhez vezethet.
Az ismétlés nem visz előre téged se,
legfeljebb,
ha felfogod végre,
tán el is mélyülhetnél benne.
Ami azóta fejlődött ugyanúgy mint,
bármi más, ami az Isten adott tudás.
Gazdagságra vágysz mindenáron,
s mérleget csináltál-e arról,
hogy hol van a határod,
amin túlmenned tán,
neked sem szabadna már,
mert ott te is védtelen maradnál.
A hivatás az belülről jövő alázatos erő,
a hivalkodás az a másik oldalon van.
S vannak a tudással megáldottak, akik
éppen csak felszínen maradhattak, erőt
adott nekik, ami a tudásukat növelte.
Összefüggésében látás nélkül, hát ne
vállalják mint értők, a felelős helyeket,
nem tesz jót a Népnek és gyermekeinek.
Hamar elérhetik vele azokat a falakat,
amiket a már erősebben hivalkodók,
azzal a tudáshiányosan okozhatnak.
Tanuld meg azt,
amit még nem tudsz,
kihallás, megérzés, átlátás, gondolkodj,
tán boldogulnál a tisztulással magad is.
Hallottál-e már róluk,
na, van az a plusz, amit lehet
tanulással pótolni, némileg eléred,
amit ők a születésükkor kapnak.
Nem könnyű velük, mert érvelnek,
s akik azt nem értik, nem tudják,
hogy nem vita tárgya az sem, ah.
Védik a tudásukat az emberségüket,
felzárkózni hozzájuk tanulással lehet.
Az a 26 éves tapasztalatom,
hogy az intelligensek,
amiben tehetségesek,
összefüggésében,
látják ám az egészet, ah.
Nem életkor függvénye az,
a születésükkor kapták azt,
az ő gazdagságuk az maradt.
Könnyebb kiközösíteni őket,
velük született az érvelő erő.
Ah, attól, mert megoldod azt,
hogy látszatra különb vagy,
a tudás az nála megmarad.
Inkább tanuld meg tőlük,
amit te a születéseddel,
nem hoztál, de jó,
mintaként,
legalább,
önmagadért,
a sarjaidért is,
megtanulhatnád.
Senki sem mondja,
ha az sorsszerű, helytelen,
hogy dúsgazdag légy, csupán,
tanuld meg látni nincs különbség.
Hát fizesd meg, mert lehet azt még
nem látod, jó minőségű munkát ad át.
Ki pénz által, ki meg a hozott lelkes,
szíves többletével gazdag most is.
Csupán annyit ahhoz még,
hogy abban a,
számodra fontos,
túlzó magasban,
önmagadtól,
a feladatodhoz
szükséges alázat,
hétköznapi szintjét,
ott tán el is várhatnád.
Tedd jóvá ha már felfogtad,
mennyit ártottál, ha bántottad.
Jól bánjál itt is a Néppel, akik a jól
megérdemelt jót nem kapták meg.
Ha nem a gondolkodók teremtenek,
na abból csak átmeneti megoldás lesz.
Legalább annyit,
hogy a saját,
s a generációs,
emberies határaidnak,
megismerésére elég időt szánjál,
ideje lesz megismerned legalább.
Ha már az egyedüli kiváltságosa,
a jó helyzeteknek, a sok
jól megérdemeltek
helyett te lettél.
Annyit még,
ha írhatnék,
mielőtt,
végleg,
elrontana,
téged is a túlzó, a sok,
tán időben lehetne most is,
tanuljál meg, tenni másokért, ah.
Az élet szép, ha hallani tudod már,
amikor szükséged lenne rá, a
lelkedben a (csendzenéd).
Édes Hazám Csoda Szép,
ne menj még, hiszen még,
a megérdemelt jóval, meg sem jöttél.
Elnézést kérek azoktól, akik H. Nagy Júlia néven,
már egy ideje, nem találtak meg, mindig is itt voltam,
oka van, egy ideje, Julamami védjegyen szólítanak engemet.
Hát az őszinteség, legyen megint hétköznapi, tanuljál meg jól,
érveléssel kommunikálni, jó minőségű igényes munkát végezni.
Csupán a tapasztalataimból a sok év alatt, a szeretet nem múlik,
bárhogy is fordul, mindig ugyanonnan indul. A boldogulás a Népé,
megadja ahhoz a szükségest a saját Hazája, mert onnan indul ki és
oda is tér vissza. Nem felejti el mi minden lett rábízva, a Népnek a
tisztelete és a boldogsága fontos, mert rajtuk van az Isten áldása.
