Kinek ünnep,
kinek meg bánat,
hol van most az,
amit sorsnak
hívnának.
Mikor már
csak a remény
tartotta benned,
hogy az nem lehet,
hogy hiábavaló volt
az eddigi életed.
Sokat tettél bele,
szívesen hiszen
a hivatásodat
gyakoroltad.
Odáig jutnak el,
hogy megbízzák vele a
nem itt élőt, megüzenik
költözz innen el,
hogy utcára ne
menj, hogy ne lásd
mi történik ott ahol
megszülettél és élsz.
Senki még elnézést
sem kért azóta sem.
S mire ebből kijöttél,
sokat tapasztalt lettél.
Munkát nem kapsz,
arra vannak jelöltek,
fizeted az adót, mit
is tehetnél mást.
Kicsiben és
nagyban
ugyanaz a
lenyomat van.
Rájössz közben,
döntöttek
Nem kérdeznek,
kiment a divatból náluk az,
észre sem veszik megalázóak.
Nem is abban tehetségesek ők,
csak teszik, mint a nagymenők.
Ó ha látnák kívülről önmagukat,
azon hatalmasat kacagnának.
Hiszen ki kérte tőled, hogy
ne csak magadra gondolva élj,
lelkesen, szívesen, gondolkodva
oly sokakért tegyél, így járnak ők is.
Hiányzik a sok emberies onnan, vagy
ha mégis ott vannak lapos kúszásban.
Sanyaroghatsz is akár, eldöntötték,
te hónapokat is várhatsz, amíg
megoldásokat találhatsz.
Ők nem tudják
milyen ez, hiszen
értük szól minden,
ők nem várakoztak,
kiszolgálták magukat.
S vannak akik már,
nagyon felelőtlenül,
éretlenül, feladat nélkül,
mindent összehordanak.
Szóljon már valaki nekik,
emberekről beszélnek,
nem sakkjáték ám ez.
Nem kérdezték meg,
hahó, hát ez jó lesz -e
így nektek, csak lett.
Viseld, ha tetszik ha
nem, ez van, nincs más.
Ez olyan mintha a felelősséget is
viseljék mindazok akik nem dönthetnek,
még maguk felett sem, itt él ám a Nép is.
Most honnan adják a tanácsokat,
kik azok akik behordják ide,
azt ami nem magyaros,
nem illik ide bele.
Nyomják ezerrel,
a sokféle ember
oda be lett terelve.
Jó pénzért teszik-e,
nem magyarul hat nem is
működhetne a Hazánkban,
akkor meg mire a hamisság.
Akinek annyira fontos az,
fogja és oda elutazik érte,
rájön idegen tőle, magának
megtartja azt, csalódott lett.
Nem mondja el, nem ostoba.
Hiszen nem fontos, hogy
van-e emberismerete,
kontroll nélkül nyomja.
Csőlátásosan, gyorsan
előre, ne vegyék észre,
hogy változtatott, majd
szembesülnek vele ott,
hogy az sem értük szólt.
Legfeljebb az a jó Isten az,
akihez őszintén szólhatsz,
ah, a zsengék, idő előtt azt
tanulják, ne szólj szám és
nem fáj fejem, jó minta ez.
Tán ahogy éppen valakinek
kényelmesen esett, miért
fáradna azzal, hiszen pörög
a kerék, arra forog amerre
akarja, fel van hatalmazva.
Ma erre, holnap meg arra,
aki nem bírja, lemarad, aki
kidől ettől, le is épülhet, na
ugye, íme van szabad akarat.
Ugyan kit érdekel ha van
akit azzal a sorsából
kiszakít és az a végig
nem élhetett sors.
A sorstalanság
befejezés
nélkül
nem
marad.
Nincs
se eleje
se közepe,
gyorsan ott
az újabb vége.
Át van ám minden
alaposan rendezve,
tök kényelmes lehet,
végignézi a mindent
elbíró vasmarok,
jól is érzi magát,
nem kell elmennie,
oda ahol sorban állnak.
A kisemberekről, a Népről,
a vállalkozókról, teljesen
megfeledkeztek,
mintha nem is
lennének
családok.
Ah, talán
nem is
ők
lettek
volna
akik
végigvitték,
mert tervezték
és el is végezték.
Éltek a mának, de
látták a jövőképüket,
tudták a sarjaiknak is
teremtették mindezt.
Alapjuk legyen, a sors is
forgandó, de az a jó ha jó.
Szomorúak a szemek,
fátyolosak a tekintetek,
nehezék a vállakon, de
nincs mit hordozzon.
Pörgesd vissza a
kereket, ez a
Hazánk,
közös,
ki kell
szolgáljon
bennünket is.
Nem kuncsorgók
vagyunk, jár az agyunk,
ezért sokat dolgozunk.
Csak azt nem gondoltuk,
hogy nem férünk ide bele.
Hát miért nem az dönt, aki érti
is, mivel nem ártana, ha dönt.
Hiszen beletettünk
sok jót és szépet, hogy
legyen miből visszajöjjön itt,
kinek mikor lesz arra szüksége.
Az élet élni szeretne, értelmet
keresve, tehetségéből élne, ha
már lehetne, hisz így született.
Sok okos, intelligens, szorgos,
nagy munkabírású, tettre kész.
Nem a kényelmes, se túl merész,
a mindenáron győzni akaró.
Ha egyszer meg és legyőzi
magát, az lenne igazán a jó.
Lenghetne szabadon a zászló,
örömmel készülnének az ünnepi
érzést felvéve és mindannyian akik
ünnepelni akarnak, dalolva, fütyörészve,
táncra perdülve együtt, ki hogy szeretné.
Nem zavarná az a többieket sem, hiszen,
egy Haza ez csak egy, mindannyiunké,
ha már ünnep, hát ünnepeljük meg.
Szeretettel. Julamami