Szeretgeted, kényezteted, nem látod még
a saját sorsának határait.
Pedig mutatja,
pont azzal,
ahogy az
életterét
tágítaná ő.
Aki vinné
tovább azt,
amit te
megoldani
nem tudnál.
Mindenki
tanulhatna hát
és mindenkitől.
Persze, ha
partner is
lenne hozzá
a felnőttnyi.
Ha nem az lenne
a beidegződése neki,
hogy ő jobban tudja azt,
mert ő számít felnőttnek.
Ilyen szempontból ki a
felnőtt és ki a gyermek.
A sorsuk, a generációs
jeleik döntenék azt el,
Persze ha nem bírálnák
azt is hamar, gyorsan el.
Mielőtt még megértenék.
A „most” a pillanat ereje,
az nagyon fontos lenne,
átlátva, kihallva, megérezve.
Akiből ezek már kinevelődtek,
jó lenne, ha visszaidéznék idejében.
Felidéznék azt, ami még megmaradt,
s hozzátanulnák, azt amit nem tudnak.
Mert, ha nem haladnak, lemaradnak.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami