Prevenciós vagyok, gyakorlom, ne
várj tőlem mást, amit nem tudok,
nem szégyen az, megtanulom.
Amit szépnek, jónak, tartok.
Győzz meg, legyőzni könnyű
engemet, nem harcolok, se
ellened, sem veled, oktatnám,
mindezeket. A tapasztaló éveim,
gyümölcsei ezek, bizony, az Általános
műveltséget növelő, (Tenyérolvasó),
címszó, használatába, bele is férnek.
Tapasztalva, oktató, nevelő vagyok,
megszoktam, hogy akik nem értik,
de az igazukat féltik, hülyének is
néznek, nem, bántódom, meg.
Majd ők is rájönnek idejében,
ha, nem a hivatásuk az, nem
fontos, hogy igazuk, legyen.
Másképp meg, egy igazságon
belül, sokféle, az emberies is.
Ne várjad tőlem, azt, hogy
megkülönböztessek,
az emberiesekkel,
egyéniségekkel
találkozom.
Megtisztelő az,
ahhoz már van, sok,
tapasztalatom nekem.
Könnyen költi az, aki, fel se,
fogja, nem az övé, azt a, amit ő,
megteremteni, nem tudott volna.
Tisztelettel lenni oda, ahonnan kapja.
A szintje fölé, igyekezve, tapasztalat,
nélkül, nincs meg hozzá, a tudása se.
Ah, ha nem nőtt fel, a vezetéshez,
vagy az emberies kikopott már
belőle, ne vállalja fel, hinnye.
Körbeértünk, a Világnak,
gyors pörgését tanuljuk.
Mindenki hat mindenre és
mindenki kiszolgáltatottja,
annak, amikor nincs ellátva,
a legjobb tudása szintjén, ah.
A tisztelet, nem farönk, nem
szabadna aprófát csinálni belőle.
Felelős vagy, minden tettedért, az
energiáidban, őserőként ott van.
Amit, teszel másokért, kapod,
majd, ha, a sorsod, körbeért.
Ne mond azt, hogy vége, ah,
amikor elfogott, egy
feladat,
keresd,
a jóban,
a szépben,
a hasznosban,
a következő, másikat.
Ne add fel, válj le egy időre,
akiknek, dolga van egymással,
teszik azt, végleg, nem válnak el.
Dolog van, szoktam mondani, s
amíg dolog van, lehet azt próbálni,
úgysem lehet, véglegesen leválni.
Leolvasom, amit ott látok, másabb
dolgom nincsen, hisz, ahhoz értek.
Kinek miben, mi a dolga, éppen,
annak, fontos szerepe van-e,
az életünkben, vagy nem.
Magasabb, szintre,
vágyik,
ah, mint, akkor,
neki lehetne, nem
is érheti el, hinnye.
Hamar kiderül az,
a tudása, hiányzik.
Másokat utánozva,
nem, saját, energia.
Az elfogadás nehéz,
az alázat az nehezebb.
Viszont, ha elértél, oda, ah,
otthon vagy, a saját sorsodban.
Ezért, először mindenkinek, a saját,
hozott feladatát, a sorsát,
lenne fontos végigvinni.
Mert, ott az ideje annak,
erős, a belső késztetése,
kapott energiát is hozzá.
Bármilyen közelítésből,
ugyanoda, fog elérni,
az ismétlés által is.
Nem érdemes,
kapkodni,
loholni,
hamar
elfogy a
feladat és
hirtelen, a sok,
a kevés, is ugyanaz.
A lényege, az egésznek,
milyen módon, tudsz majd,
elszámolni. A megtett, utaddal,
önmagad felé, generációsan, ah.
A barátság, az egyik, legnehezebb,
feladat, ah, ha „túl könnyű”, nem, is az.
Legfeljebb az egyik túl sokat ad azért,
mert, a másik meg, kapni, akar, csak.
A tudás, nincs meg benne, de nagyon
akarja, a nem róla szóló magasabbat.
Ne legyél, mindig, engedékeny, mert,
a másik, a jóságod által, jut eléd majd.
Pedig, az Isten, neked szánta, mindazt,
hiszen a következő lépéshez, érett vagy.
Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel,
idáig, el kell jutni, minden, feladatban, hinnye.
A kibeszélt energia, mind megy a pocsékba,
pedig azért kapta, hogy emelje, a szintjére.
Különben, hirtelen, nem marad talaj sem.
Ha elértünk az állomásig, körbenézünk,
látjuk, ki miért, volt, oly, kedves velünk.
Ebből tanulunk ám, igen nagyon sokat,
továbblépve, (sok energiánk marad).
Arra, ami, bennünket emelne fel,
a saját sorsunk tekintetében, ah.
Tanulj meg hát, nemet mondani,
rájössz, gyorsan lehet pótolni.
Felelős vagy, önmagadért,
a fölöslegedből adj, hogy,
a fejlődésedben le ne maradj.
A feladat megvár, nem szalad el,
legfeljebb nagyobb a rálátás közben.
Futsz, szaladsz, a minőségi, érdemben
átélésből, kiteljesedés helyett, lemaradsz.
Ha túl gyorsan érsz abba, amit mindenáron,
el akarsz érni, a sikeredért fogsz, ott, várakozni.
Első akartál lenni, sokadik leszel valamiben, amiből
nem tanulhatsz ott, mert, az üresedés, fázisába jutsz.
Vagy magad elé engedsz olyat, aki arra nem érett be.
A sorsod az iránytűd, el is térhetsz tőle, visszaterel,
a teremtő, adja a jelzést, gyakran, még idejében.
Persze lehet topicskolni, a meg nem érdemelt,
jóban és szépben, nem ad tartást, méltóságot.
Ha közben azt, meg sem látod, mi dolgod lenne,
a pocsékolás helyett, átcsoportosítva a többleteket.
A lelkes, szíves, gondolkodó éned, gyakran jelzi, mi lenne,
a dolgod, a jóban, szépben. Ha nincs hozzá ötleted, valószínűleg,
azt nem neked szánta az Isten, mert mindent megkapunk idejében.
Amivel a sorsunk által, az ahhoz vezető életvitelünkben dolgunk van.
Apró, porszemként, fontos része vagyunk az egésznek, mindannyian,
mindenkinek, megvan, a maga helye, a sorsa, felneveli a feladatához.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami