Az életedet éljed,
élni és élni hagyni,
nem eluralni senkit se,
nem született fölösleges,
megmaradni abban amit
az Isten feladatul adott.
Gyakran tapasztaltam,
hogy aki nem alkalmas
arra amit felvállalt,
igyekszik lenyomni,
az arra alkalmasakat.
Hátha nem látszik meg
a már bevált gyakorlata.
A múlt elmúlt, igyekezzél
felfejlődni a mostanihoz, ha
nem teszed, utánzat az csak.
Ha nem tudod elismerni
azt, aki nálad érettebb,
nem életkor függvénye
az sem, hát legalább ne
ártsál, kommunikálni,
elismerni megtanuljál.
Ha te nem tudsz még,
bocsánatot kérni, se
megdícsérni, azt akit
senki más sem tenne,
pedig már ideje lenne,
hiányzik az emberies
alapod, időben pótold.
Győzz meg, legyőzni
könnyű engemet, hisz
nem harcolnék se veled,
se ellened. Azért amit
feltaláltam,
lerajzoltam,
ide oktatni jöttem.
Akinek kialakult már a
személyisége, attól bizony,
a többieknek tanulni lehetne.
Nem kritikusává válni, inkább
amit ő tud jobban megtanulni,
megélnék a sikerélményeiket,
összetett energiák lennének.
Mindannyiunknak jól kellene
érezni magát a saját bőrében.
Nem különb senki senkinél se.
Arra érdemesnek is kellene
lenni, nemcsak felvállalni.
Amikor megszülettünk,
hoztuk azt amiért
születtünk.
Mi lenne hát,
a feladatunk
nekünk, hogy
önmagunk felé
teljesítsünk és
a generációs
feladatunkat
tovább is
vigyük.
Hiszen
nemcsak
magunkra
gondolva élünk,
bele is születtünk
egy a legfontosabb
kis vagy nagy
közösségbe, a
családunkba,
s a Hazánkba.
Azzal is dolgunk
lenne, persze azoknak,
akik azt már felismerték,
hogy nemcsak önmagunkért
születtünk le, mi emberek
vagyunk, nem szabadna
elgépiesednünk sem.
Mivel mindenféle
hatások érnek
már a magzati
szakaszban
bennünket.
Erősödünk
benne és
általa is
ahhoz,
hogy
egyedül
is születve
egyéniségek
maradjunk.
Mert, ha ez
nem így lenne,
hát csapatostól
landoltunk volna.
Benne vonulnánk
a kiszabott sorba,
egyformán élnénk
mindannyian, nem
térne el senki sem,
attól és sohasem, de
nem akarta velünk
ezt tenni az Isten,
hiszen szeretettel
teremtett bennünk.
Külsőre is és belül
is mások vagyunk,
s mégis emberiesek
maradunk, nem ártunk,
nem bántunk magunkra
is vigyázunk, hiszen mind
csak egy meg egyéniség,
megmaradtunk, ki nem
fordulunk magunkból.
Időben tanuld meg azt
amit a születéseddel
nem hoztál, hogy ne
unatkozva járkáljál.
Ez a legnehezebb az
életünk során, hogy
meggyőzzük magunk,
azokat a hatásokat le,
amivel könnyebben
boldogulhatnánk, ha
olyan önzőek volnánk.
Legyőzünk magunkban,
minden egyéb hatást
kiszűrve, megérezve,
megigazítjuk a saját
belső tartásunkat.
Felismerve a hatásokat
ismerve a határainkat is.
Azért, hogy amikor el és
megjön a következő szép
nap, lelkileg erősebbnek
érezhessük magunkat.
El tudjunk számolni mi
magunk felé is azzal,
a megcsináltam
állapotunkban is,
ha annyira nehéz volt is,
hogy jól elfáradtunk bele,
elcsendesedve mosoly is
lesz e lelkünkben érte, az
nekünk az ajándék része.
Tégy önmagadért, hogy
tudjál tenni másokért,
az alapjai azoknak,
a dolgainknak, ami
azt adja belül, hogy
szép lehet a holnap.
Nem fordultunk ki,
erős hatásokra sem,
megmaradtunk annak,
akikre a családunk és az
emberek is, ha vagyunk olyan
helyzetben bizton számíthatnak.
Ha felismernék azt
a szülők, hogy egy
meg egy, meg egy,
egyéniség és minden
gyermek, hát aszerint
is állnának hozzá az ő
át nem formálásához,
ki nem neveléséhez.
Vagyis ahhoz,
hogy partnerek is
legyünk mind, abban,
hogy a gyermekekből
egészséges lelkületű
felnőtté érjen mindenki
aki megszületett, hiszen
fontos feladattal érkezett.
Ha meg, olyan emberekhez
landolt az aki „nagy ember”
karaktert hozott, hogy
át sem látják, meg
sem érzik azt,
hogy a legjobb,
ha bele nem is
avatkozik, csak
szeretettel van felé.
Időben észreveszi az
ő cseperedéséhez a
fontos igényeit és ha
tudja megadja neki azt,
amiben ő is egészséges
lélekkel továbbhaladhatna.
Ha nem tudja ezt megadni,
megbeszéli vele a miértjét,
nehogy félreértés legyen,
megtenné ő, ha tehetné.
Kommunikálni és újra
kommunikálni, így
is kommunikálni.
S felnőhetne úgy,
nem változtatták
meg őt se, maradt
olyannak, amilyenként
a szükséges fontosat még
magához véve, kiteljesedhet.
Ettől aztán szép színes és szíves
Világ lehetne, nem fordulna ki,
egy-egy erős hatást követve
senki sem úgy se, hogy
attól sanyarognának
a többiek. Hiszen ő
a természetestől
eltérve, erőltetné
ki belőlük azt, ami
bennük emberiesként
nincsen, mert megmaradtak
emberieseknek, hiszen mind
így formálódunk emberekké,
így születtünk meg, ha
szerencsénk van és
időben észleljük mi,
azokat a hatásokat is
és kihagyjuk azt mind,
amit nem is szükséges
megtapasztalnunk se.
Így erősen túlbuzgón
nem terelhetne ki
valaki abból se
bennünket,
ami a biztos
pontot jelenti,
egyéniségnek
megmaradni.
Magában azt
elrendezni, hogy
melyik az erősebb
egészséges hatású.
Amikor már elég
felnőtt az ember
felfogja azt mihez
ért és mennyire
ért ahhoz,
akkor
miután
azzal kész lenne,
megtervezi a
továbbiakat.
Miközben fel is
ismerhetné azt,
hogy ő meddig is
mehet abban el.
Mennyit ismer fel,
hol vannak azok a
fontos, egészséges
határai benne, ahhoz
amit elképzelt, de még
magában fel nem ismert.
Meg lehet tanulni a saját
határainkat, benne van az
abban amit fel és megtaláltam,
az emberek tenyereiben, jelek.
Az alázatot, emberismeretet és
kommunikálni az emberektől
akik megtisztelnek, s eljönnek
ide, 22. éve naponta tanulom.
Mindenkinek megvannak azok a
határai, ameddig elmehet úgy, hogy
egészséges maradhat a lelke és a szíve, a
gondolkodó agya, nem lesz általa túlterhelt.
Mert mindenki valami fontosra született meg,
ha másban keresi a boldogulását kihagyva, azonnal
boldog akar lenni tőle, alaposan mellé ment, olyankor
jön az a kezd el még egyszer, még egyszer, még egyszer.
Az ismétlések során is fejlődünk lelkileg,
hiába minden, a fontos dolgainkban mi
bizony, igen gyakran megkínlódjuk azt,
amiért a többiek még nem értenek meg.
Miért szenvedjük meg azt, ami könnyebben is
mehetne, ha kihagynánk a sűrűjét, a nehezét belőle,
de már tudjuk, attól erősödünk rendesen, s maradunk
meg akiknek születtünk, abban amire mi megszülettünk.
Legyen szép ez a nap, hogy tisztelettel vagy és fel tudod
vállalni a feladataidat, hát ha szabad, szeretettel áradj.
Szeretettel. Julamami