Bocsánatot kérek így előre, ha azért olvasná, hogy hibát keressen.
Megvolt az már sokszor, igazán segítőre nem leltem, egyszer sem.
Hiába a hamis, álságos magamutogatás, milyen nagyon csodás,
néhányaknak, nem is értem, tényleg nem gondolkodnak, hinnye.
Megalapozhatják a sajátjaiknak mindazt, amit most elrontanak.
A sanyargás, összetett energiává alakulhat, telítődve bajt okozhat.
Műhely, a megelőzésért e.v. napi gyakorlat, a hivatásom által.
H. Nagy Júlia néven ismertek, nagyon sokan, már az első években.
Nem ok nélkül, apám szerint Jula meg a mami, aminek a gyermekek
szólítottak, a kettőt összetoltam, szükséges, Julamami a védjegy.
Az anyának, akik arra születtek, hogy azt is gyakorolják, jó lenni.
Amikor benne van az ember, a várakozásban, még nem tudja,
mi minden várja. Amihez nem partner sem a többi
szülő, sem az iskola, vagy a közösség,
ahova a gyermekét
akkor járatja.
Hiszen
nem is
gondol arra,
hogy mindenki mást
hozott feladatként, amikor
megszületett és más szinten nevelkedett.
Valahogy elfelejtik, hogy a gyermekeket kérdezzék meg.
Megéltem jót és olyat, ami nem a gyermekekről szólt, mindabban,
ami másképp is lehetett volna. Ha akkor, már átlátva, kihallva csak,
mondom és mondom, hogy el ne fogyjanak a szavak. Még időben,
a közvetlenül érintettekkel, másokkal is át és megbeszéltem volna.
Voltam abban a helyzetben, amikor hatással lehettem és meg
is tettem, amit lehetett. Ha napnak nemcsak 24 órája lenne,
meg is oldhattunk volna sok mindent, másképp is láttam. Ott
voltam, vagyok még benne a hivatásommal, a gyakorlatban.
Hát úgy hozta az élet, hogy megint és újra kellett kezdenem.
A megoldást az onlyne világában kerestem és találtam meg.
Volt sok olyan ember ebben is, aki gátolt naponta abban,
hogy az a tapasztalt tudásom, ami körbeért, lerajzoltam,
oktatom, nevelek álala, eljusson oda, ahol szükség lenne rá.
Már tudom, azon múlott csak, hogy olyat is felvállaltak amit,
talán még most sem látnak át, naponta gyakorolják, hinnye.
Tíz éve igyekszem azon, hogy elmondhassam, mi mindent
tapasztaltam, a gyakorlatban, a hivatásomat megélve.
Nem kívűlről, benne a hétköznapi és másabb
szinteken élőkkel szemben ülve.
Az első napon, papírforma
szerinti, sorsolvasóként,
egy nemzetközi táborból,
azonnal széthordták,
a létezésemet és jöttek.
Pedig még az a hely sem
volt megoldva, ahova üljek,
amikor megtisztelve jöttek.
Szedtem a lábamat gyorsan,
hogy bele ne szakadjak.
Meg kellett tanulnom,
ha jönnek elviszik a
tudásomnak a hírét,
megállás nélkül jöttek.
Sokára tudtam kimondani
azt, amit akkor még nem
tudtam, hogy szabadna.
Ah, magamat nem vettem
figyelembe, teljesítettem
és megfeleltem. Éppen
csak megúsztam, de
életben maradtam, vagyok,
gyakorlom a hivatásomat naponta.
Az első napon, ott a nemzetközi
táborban, a nagytapasztalatú,
köztiszteletben lévő, Klári néni,
azt mondta. Írok egy könyvet,
amit a világból is látnak, olvasnak.
Magnóra mondjad, noteszekbe írjad,
mondta, egyetlen mondatod ne kallódjon el.
Negyven és ötven közötti az országoknak a száma,
ahol élnek emberek, akik olvassák amit írok, naponta.
Most éppen azon vagyok, hogy az egészségem rendben
legyen. Vigyázni kell mindennel, nincs idejük az embereknek
kommunikálni. Így ha nem megfelelően fogalmaznak, az ostoba
nagy örömére, ah, valami történt vele végre, gügyének nevezhet.
Ah, hinnye, el is hiszik neki, hiszen ő olyan, mintha értelmes lenne.
Szintkülönbségek közötti fordítókra lenne szükség, lehetőleg sokra.
Ha a gyermekek tudnák, hogy van belső tartás és emberi méltóság,
nem keresnék méltatlan helyeken, jól éreznék maguk a bőrükben.
Tíz éve annak, hogy átadnám már a tudásomat, az oktatásba mások
vigyék be már. Akik ott otthon vannak abban, őket lenne szükséges,
oktatni arra, hogyan tudnák a nevelésben is használhatóvá tenni.
Nem tudom más országokban ez, hogy van, vannak-e arra kijelőlt
emberek, akik amit a saját Hazájukban fedeztek fel arról tudnak.
Lehetőséget kapnak-e, a felfedezettüket úgy közre adni, hogy ne
kerüljenek azok méltatlan kezekbe, a felfedezők profitáljanak belőle.
Ide teremtettük a sok jót és szépet, aprópénzes a nyugdíj, nincs rá
remény, hogy megváltoztatnák, nem nekik kellene megélni belőle.
Jó vezető akkor vagy, ha akiket érint a döntésed, jól boldogulnak.
Lépten, nyomon, az alacsony rezgésű helyzeteknek kitéve, gyakran
megalázódnak, így aztán inkább, nem kommunikálnak, befordulnak.
Isten mentsen mindenkit attól, hogy többnek érezze magát, mint
a többiek, hamarosan szembekerül azzal, amit mások ellen tett.
A sors forgandó, a generációs feladatok adottak, attól, hogy
a szinted alatt nyugodtan elvagy, a problémák tornyosulnak.
Dolgozik ám, a lelkiismeret és igen alaposan teszi mindazt, a
helyére, amit még feldolgozni képes vagy a saját idődben.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,
se veled, sem ellened, de érted se teszek. Ha arra
nem kérsz meg engemet, nem ártanék neked sem.
Prevenciós vagyok, aszerint oktatok, nevelek,
ha már van erre igényed, jelentkezz be,
heringesarpadne@gmail.com.
Tisztelettel legyél, hogy
azt is kapjad, amikor
arra már be vagy érve.
Meg is kapod idejében, van az Isten.
