Van aki még, rendületlenül nyomja, ah,
lehet, hogy megrendül, ha már át is látja.
Szintváltás, anélkül, hogy tudnád, ha nem
vagy felkészülve rá, akkor is megtörténik.
Ki, mikor jön rá, arra, hogy a sorsa, egy
folyamatnak a része és ő a részese.
Amikor, még nem tudsz dönteni,
döntenek helyetted, feletted.
Nem lenne az gond talán,
ha nem lenne sorsod, se
generációsan is feladatod.
„2012.04.02.
Ne várd a csodát…, a
címe annak az írásomnak.
Ne várd a csodát, ha nem
így nevelődött nem érti”.
Nem úgy megy át rajta,
hogy megmaradna az benne.
Egyszer a törlesztésben rájön,
hogy odaért és megérti amit,
akkor mondtál, ah, nahát.
Megtisztel, beszélek, mondom,
csak leolvasom, amit akkor látok.
Gyakrabban érezhető az, értik.
Mindenki hasonló szinten kapja
a segítséget, ha még időben van.
Különböző módon élünk, vagyunk.
Nincs egyetlen közös, hasonló napunk.
Minden szó, mást jelent, neki mint,
nekem, pedig neki és nekem is,
egy az anyanyelvünk, azt a.
Nem a könnyűt választottam,
átéltem a nehezeket, vagyok.
Emberesedtem, lelkesedek,
szívesen gyakorlom azt ami,
a hivatásommá lett azáltal.
Nem vonzott, a pénz sem,
úgy, hogy eltérített volna.
Hát, nem lettem gazdag,
a pénzes mércével, ah.
Van, akin már, átmegy,
minden szó,
ez szemből is, jól látható.
Kisimul az arca, évek szállnak
el róla, tán ő sem tudja hova.
A szavaknak megtartó,
az ereje, senki sem
tökéletes,
szerencsére,
van az Isten. Jól
gondold meg, mit
kívánsz, mert te is
abban fogsz élni, azután.
Van aki, tudja, s aki, még nem.
Annak is megvan a magyarázata,
átéli és tudja, úgy jön már ki belőle.
Annak, a hibás döntésének, a levét,
azóta is issza, de nemcsak ő maga, ah.
Legyen szép ez a nap, tisztelettel élj,
hogy azután, majd, azt is kapjad.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból. Heringes Árpádné e.v.
Műhely, a megelőzésért.
Szeretettel. Julamami