A gyermek lelke egy ártó pillanatba bele is öregedhet,
az agg is lehet
egész életében gyermeklélek.
Felnevelték, gondoskodtak róla, szerették.
Külön utat választott, megpróbálná a felnőtt életét élni.
Nem kér tanácsot, egyedül igyekszik boldogulni, nem könnyű, a
megoldásokat megtalálni, fel akar nőni, erősen emberesedik, azt a.
Egyszerre csak, a nagy elmélkedésébe belehallik valami erős
kocsizörgés, rögtön átmegy gyermekbe.
Szalad a kapuhoz mint régen, felkapaszkodik
a tetejére, kikukkant, honnan – merre jön az.
Megáll egy hosszú kocsi előtte,
mindenféle állatokkal,
zsákokkal tele.
Hirtelen
azt sem tudja,
hova nyúljon, rángatja a
kaput, a látványnak úgy megörült.
A nagypántot húzzad előszőr, szól oda neki a fogadott apja.
Ahogy a nagypántot nyitja, jön magától, a súlyánál fogva, a nehéz fa.
Mint aki már várta, hogy feltöltsék az udvart mindenféle jószággal,
a kapu kitárul, mint egy meghajolva a bőség látványának.
Jött ám a régi, falubeli szomszédember, egy máshonnan
jöttet tolt előre, mintha panaszkodni szeretne.
Ah, hogyan csapta őt be, de látszott rajta,
a kíváncsiság hozta. Tudták, ha túlpörög
a nyelve, mindenkit Isten óvjon tőle.
Ennek – annak csak hült helye,
ami megtetszett neki magával is vitte.
Hozzá volt szokva, hogy mindent lehet,
kezdetben el sem hitték, hogy jól látják-e.
Azóta meg, nem mernek szólni, inkább
mindannyian, szégyenkeznek helyette.
Mondja csak mondja, közben számba is veszi a
jószágokat, mintha az övé volna, őszintén örül nekik.
Nagyvéndő és kisvéndő is jár a háztartáshoz, tele minden,
finomságokkal, egy kecske is pislog azt sem tudja mi legyen.
Bekerül a karámba, mindennel elkészült mostanra, mintha
tudták volna, hogy már csak az állatlakókat várja.
Megigazítja magát a színestollú kakaska,
még csak iperedik, de már hangoskodik.
Időben tudja meg mindenki, mihez
tartsa magát, megjött, nahát.
Tele lett hirtelen az udvara,
mintha, a jó Isten,
a hiányokat,
végleg
megoldani, a jót,
pótolni szeretné számára.
Reggel még nem gondolta volna,
hogy délutánra kelve, minden megvan oldva.
A gyermekkori érzése lett urrá rajta, minden ott,
ami a jövőjéhez szükséges, folytatja azt, amit a szülei
elkezdtek, csupán néhány gyermeki év telt el, felnőtt lett.
Úgy fogd a szeretteid kezét, ha nagy is a fizikai távolság,
ha szükségük van rád, ne halványíthassa el semmi az erejét.
Ismerd meg időben, a lelkes, szíves, gondolkodó határaidat,
mert a túlzóból, a visszaút is megvan, egy pillanat alatt.
Tisztelettel legyél, ha eljön az ideje, azt is kapjad.
