Tudod-e, hogy
ki vagy te
a mások
szemében,
milyennek
látnak ők téged.
Megkérdezted-e
azt aki kimutatja,
hogy szeret téged,
mit szeret benned,
miért szeret téged.
Mond, miért fontos,
hogy azt lássák rólad,
ami nem az igazi arcod.
Meddig tudod megtartani
azt az arcodat, amit mások
csináltak neked. Ahogy te
ahhoz viszonyulva teszed
azt amit mondanak, tőled
elvárnak, jó-e az neked.
Vagy csak egy szerep,
abból a választékból,
amit eléd tárnak ők,
akik téged ilyenné
azzá, formálnak.
Fontos-e neked
az, hogy te ki is
vagy, honnan is
hozod a sorsod,
kire hasonlítasz,
kik szerint van az
ami a sorsoddá lett.
Kinek köszönheted
azt, hogy nem csinálta
meg a saját sorsát se még,
de a mások sorsát igazítja,
mintha ahhoz már értene.
Honnan hozták ide, azt a
módszert amivel kezelni
próbálják azt amit neked
kellene megoldanod most.
Mi lesz veled, ha nem nősz fel
a mosthoz, a saját sorsodhoz.
Voltál-e olyan helyzetben,
amikor elindultál volna egy
internetes vagy egyébbel,
ami a megélhetést hozná.
S csak évek múltán láttad
meg, hogy egy forgalmas
oldalon, a julamami nevet
alázó csapat szorgoskodik.
S a valamivel megvettek,
vásottan, nyomkodták,
hogy ne kapjad meg a
hívásaidat, s feladtad még
mielőtt leszálltak volna róla.
Segítségül szánom ezt most,
azoknak akik most így vannak.
Vagy hiába hívtad azt, aminek
állítólag segítenie kellett volna,
pedig akkor azt ott át kellett látnia.
Már nem hívom, magamból csináltam
azzal is fölöslegesen hülyét már eleget,
azt csinálnak amit akarnak, hát minek.
Inkább teszem azt amit hétköznapian
lehet, de van az Isten, na abban hiszek.
Segíts magadon az Isten is megsegít,
ismered-e ezt a hétköznapi ünnepit.
Vagy, valószínűleg korán adtad fel,
maradtál a szinted alatt továbbra.
A szinteden te is voltál-e már,
felismered-e ott a jót és azt,
amihez közöd sem lenne.
Vagy csak mégy bele a
nagy üresen is fényes
hatást keltő, divatos
kiüresítőkbe, hogy
ne legyél senkinél
sem különb te se.
Felismerted-e,
hogy miért is,
vagy most
is abban a
helyzetben,
amit ha már
felismerted
volna, időben
magadtól egy
jól irányzott
gondolattal
el is vetsz.
Naponta,
beszéltek-e a
szeretteiddel,
vagy arra most
éppen ezért nincs
időd se, máskor meg
más miatt nem volt.
Magad szerint éltél-e
vagy más szerint élsz,
s közben észre sem
veszed, hogy mivé
váltál, azért mert te
időben nem jeleztél.
Kinőni ma önmagadhoz,
ugyan van-e rá idényed,
s nem várni el többet a
szeretteidtől, mint amit
naponta te is beleteszel.
Akadémiát 2000 előtt
végeztem, akkor már
találkoztam, 15 ezer
engemet megtisztelővel.
Oda is azért mentem, hogy
lássak rá a sajátra, a miértekre.
Megláttam és megkaptam ott a
magyarázataimat, köszönöm.
Lehet azt játszani, a felszín tán
elbírja azt is egy darabig még,
hogy a régi módszerekkel is
lehet rendezni, de ideje lenne,
az élethez igazítva segíteni.
Beszélgetni te is tanítod-e
a sarjaidat, meghallgatod-e
a szüleidet, a tiszteltjeidet,
vagy egy jól összeszedett, jól
irányzott mondatot odateszel-e,
hogy kibírják addig amíg újra látnak.
Adni tudsz-e, vagy ahhoz vagy szokva,
hogy kiszolgálnak, hogy csendben maradj.
Az emberies tükör az amikor meglátod benne
magadat, s rájössz, ahhoz képest amit hoztál, te
kivé is fejlesztetted magadat, vagy leépültél-e és
mivé lettél és mit tett veled az elkényeztető közeged.
Eszedbe jut-e abban amiben nem megérdemelten éled
a te túlzó életedet, hogy hány családnak árthatott már,
a te fékevesztett szerzés érzeted, dőzsölős vágyaid.
Hány gyermeknek nem jut majd elég hús vasárnap,
s nem azért, mert a szülei nem eleget dolgoznak.
Hiszel-e annyira a karmádban, hogy felfogtad-e,
vagy mások tanácsára tetted le, inkább mint azt
te megcsináltad volna, lett az most mások sorsa.
Változni, fejlődni, tanulni nem akarsz, minek az
hiszen kiszolgálnak és mindent megcsinálnak,
amit csak kívánsz, hiszen úgy tudod megjár az,
csak azzal nem gondolsz, közben jól lemaradsz.
S minden ami körülötted van az csak a látszatos,
a mézes és mázas, csak kalácsot látsz, s szépet és
jót, nem látod már meg az igazat, a valót, csőlátás-e.
Lefele visz minden túlzó, ami nem a tied, megveszed,
elveszed, amit nem látsz át, azt is viszed, magad voltál,
s magad vagy, magadra maradsz, csak magadért vagy.
Annyira tehetetlenné válsz azzal, hogy kiszolgálnak,
hogy egyszer csak kipörgetnek, s kívül is maradsz.
Kommunikálni, kommunikálni, a valóságról szólni.
Élni és élni hagyni, azt is jelenti, hogy nemcsak te
vagy, vannak a többiek mind, egyikük sem jött a
születésével fölöslegesnek, mind apró, de
fontos porszemei vagyunk a Hazánknak.
Az adotthoz igazodva,
megéljük azt is ami most
számunkra fontos, de azt
nem rakjuk ki a kirakatba,
hogy nyámnyilázzanak rajta,
vagy elirigyeljék és elvegyék.
Erőlködnek, erőltetik a régi
sablonokat, pedig elkoptak.
Hozzáigazítani a jelenhez,
megélhetően, ez lenne a
lényege, a múlt elmúlt.
Ismerd meg a sorsodat,
hogy az életeddel, attól
ne nagyon térjél le, te sem.
Hiszen mit kezdjenek veled
a szeretteid, ha csak is azt
nyomod, hogy igazad van.
Az csak egy igazság a sok
közül, mindenki hiszi a
saját igazát, elfelejti
azt, hogy másoknak
ugyanúgy megvan,
a maga igaza abban is.
Ki kinek az árnyékában
éli azt, amit a másik aki
akkor fontosabb, hagyja-e.
Vele tudta megteremteni
a sok jót és szépet, vagy
végig kiszolgálta őt és azt is,
természetesnek vette, s azzal őt,
az adok-kapok jóból kirekesztette.
Félbe maradt, befejezetlen életek
és ki nem teljesedett sorsok,
ki mondja meg nekik, s a
gyermekeiknek, hogy
hol, mit vétett, hogy
a hozzáértés igényét
nem ismerve döntött.
Milyen minta vagy te,
most így megváltozva,
a gyermeked majd ezt
leutánozva cselekszik,
alkalomadtán veled is.
Ha te nem tiszteled a
múltadat, megtagadod
a származásodat, akkor
kikezdhető vagy, mert azt
fogják hinni, valamit elhallgatsz.
Kommunikálj most jól kommunikálj.
Ismerem mint a tenyeremet tréning,
a származás hatásáról, a család köteléke
jelentésről, önismeretről, emberismeretről,
hétköznapi megélhető szintre hozva, oktatom.
Jelentkezz be, ha már nem férsz bele a sablonba,
ha már a többieket irritálja a tudásod, rálátásod, ha
távolodik mindezek által tőled a családod, akkor biza
neked kell igazodnod úgy, hogy kezelni tudjad azt is.
Hiszen, hogy várnád el azoktól, akik még át nem
látják, meg nem érzik, nem áll össze a gondolat.
A családodat úgy szereted jól, ha vagy nekik,
amikor azt igénylik, s adsz magadból akkor,
amikor megteheted, ha nincs miből adnod,
akkor az idő alatt, elfogadóan szeresd őket.
Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.
A túlzott ragaszkodásod, a pénzedből nem adsz,
mert azt csak te teremtetted, vagy szerezted meg.
Máris látszik, hogy simán átértékelted, mi a fontos,
nem adsz belőle annyit, az állítólagos szeretteidnek,
amit addig ők megszoktak, akkor csak rád szabtad.
Most meg úgy döntöttél, hogy mást akarsz most,
nem ők a mindennél fontosabbak, nincs ugyan
rá magyarázat, csak az, hogy neked így jobb.
A nagy igyekezetedben észre sem veszed,
hogy magadat közben leépíted, ha csak
kiszolgálod a kényed-kedved, mások és
a családod tükrében, nézd meg magadat.
Kérdezd meg őket, mit szeretnének most,
ebben a helyzetükben, mi is lenne jó nekik.
Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.
Vesd össze amit hallasz és az akaratodat,
az adok-kapok, a legmegfelelőbb dolog.
Vedd komolyan azokat, hogy önző módon,
túlzó, felelőtlen, következményekkel járó
döntéseket ne hozzál, hogy utána is boldoguljál.
Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálni tanuljál.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).
A találmányomat oktatom, megrajzoltam egy napon,
egy ritmusban Online oktatom. A bejelentkezéshez,
+36302470589, elérhető vagyok, 10.00 – 17.00 között.
Neked, aki már érted és van arra is igényed, hogy a
sorsodat, az önbecsülésed okán megismerjed.
Ha más nem hát az legyen a sikerélményed,
nem hagytad a következőkre azt, amit
az elődeid addig mindannyian.
Szeretettel. Julamami