Nagy gonddal készítette,
csiszolgatta, elkészült, a
két keze munkáját tükrözi.
Gyönyörű napra ébredtek,
kiragyogtak, szólongatva,
harsogtak a színek.
Alkalmas idő,
a próbaútra.
Gondolt egyet,
búfelejtőnek,
jó lesz, elviszi őket.
Befogja a derest és
a csikóját is viszik.
(Megkocsikáztatja)
a hirtelen lett,
családját
az erdőszélén.
Erősen invitálta,
huppanjanak
bele,
a
derékaljba,
alaposan ki is bélelte,
gyapjúval, heveredjenek, oda le.
Alul jól megtömte a szalmazsákokat.
Robog a Pejkó, a Tüskének lobog a füle,
az asszonya, magához öleli, a kicsi fiút,
látszik átéli, mintha csak, a sajátjuk lenne.
Gyűjtsünk be, sok szépet, amikor, az erdő,
egymásnak üzengetve, beszélgetve ébred.
Fölült a bakra, alaposan betakargatta őket,
elégedetten, sóhajtva körbenézett.
Elől a jelen, a derékaljban azok,
akiket szeret, hátul a csikó,
a jövőnek az ereje.
Megvan mindene,
átfutott rajta, a
a boldogságnak,
az átható ereje.
Kellemes ébredést
kívánok, mindenkinek.
Julamami