Otthon vagy, amikor már érzed, hogy mi a sorsodban az adni tudás.
Megkínált minden lehetőséget feltárt a sorsod neked,
ahhoz, hogy úgy nyugtázzad az életedet, ha neked jutott
generációsan az a feladat,
hogy a túl sokból adj, ha be vagy már érve arra, hinnye.
Akkor is kérdezd meg a hozzáértőt, hogy bele ne nyúljál valami
kezelhetetlenbe, ah. Mondjad, számodra mihez képest hol van a jó,
ki szerint éled a
sorsod,
vagy rájöttél-e,
mindenki más tehetséget,
feladatot
hozott.
Máskor éri el
azt amit mások.
Vagy számára az
nem is tervezhető,
hiszen nem hiteles az,
nem a tehetségükkel
érték el egy se, hinnye.
Észleled-e már,
kit utánoztál
és lettél
azáltal,
akinek
látszol.
Hol
érzed
jól magad
itt vagy
máshol.
Kinek
tartod
magadat,
ha a többiek
elé szaladsz,
miközben ők
haladni nem
tudnak.
Mi
késztet
arra, hogy
jobbnak,
szebbnek
láttasd azt
amit így értél el.
Miközben azzal
voltál elfoglalva,
hogy mindenkit
lehagyjál, ott
belül
magadban
mindazt
már
nyugtáztad-e.
Hol van számodra
a sorsodnak az eleje,
mi szükséges még ahhoz,
hogy azt érezzed, megcsináltad.
Jó szerencsét kívánok,
akinek arra van
szüksége a,
széphez,
jóhoz.
A lelkes,
a szíves, a
gondolkodóknak,
a másokkal is jól
foglalkozóknak
elég az amit
meglátnak,
hiszen
ismerik a
sorsukat,
tudják a
hétköznapon
is ünnepi dolgaikat.
Köszönet, hogy vannak.
