Tisztelettel köszönöm,
hogy toleranciát tanultak.
Elment a tegnap,
örüljünk a mának,
a holnap a küszöbön
úgy is megvár majd.
Én csak egy kisember
vagyok, nem tudom
miért érzik magukat
nagynak, ők akik
egyáltalán
nem azok.
Persze,
mondhatod,
hogy velem van
a gond, miért vagyok
ennyire elszántan ott,
legott ahol a jókat látom.
Néhány éve tudtam meg,
hogy miért nem tudott ő,
szeretni engemet,
megértettem,
hiszen
a
tolerancia
már ismerős
bennem. Nem
szégyenlem,
azt sem, hogy
nem gazdagodtam
meg, hiszen én mindig
éreztem, valami van, ami
jelzi gazdagnak születtem.
Ami által sokat adhattam,
oda ahol akkor nem volt,
a sorsok körbeérnek, aki
sokat tett másokért, ő a
semmibe el nem veszhet.
A legértékesebb a szeretet,
gazdagok akik arra képesek,
nem mások helyett tesznek,
mutatják a sorsokhoz az utat.
Mivel én már azt az utamat
bejártam, amit hoztam a
tehetségemet megéltem,
nekem egyszerűnek tűnt,
amit mások elirigyeltek.
Más megközelítésből
álltam hozzá minden
olyanhoz, ami belül,
érzésként volt
nekem ott.
Aztán rá
kellett
jönnöm,
hét évek
mentek el,
amire mások
odáig elértek.
Megértették,
hogy akkor én
mire utalhattam.
Beszéltünk róla,
amikor jöttek ők,
legközelebb, hogy
milyen jó is lett volna, ha
akkor ők komolyan vesznek.
Így jöttem rá, hogy jó helyen
leszek a megelőzésben, hisz,
amikor megérintette őket,
az a mondat, amit arra
mondtam, mert akkor
éppen odáig értek.
Az bizony nekik
sokat segíthetett,
azokban a sorszerű
helyzetekben, amibe
mások lehet, hogy bele
estek, megrekedtek,
elsodorta az őket.
Sokan fúrcsálják,
miért nem teszek
valami olyat amihez
ők hozzá szoktak,
valamivel körbe
kötötték az ő
csuklójukat,
vagy a nyakukba
akasztva hordtak,
ott kapták ahova
addig eljártak.
Elég az amit
látok, mondok,
nincs szükség
semmi olyanra
ami tőlem idegen.
Leolvasom azt amit
látok, nem teszek se
hozzá, se semmit el
nem hallgatok, csak
leolvasni tudok.
Igyekszem és
a racionális
életből is
tanulok.
Fontos
jelek
azok,
amit
látok.
Térképe
az egyes
embernek.
Még egy
ugyanolyat
nem láttam
eddig még, a
23. év alatt.
Ha tudnák
az emberek,
mi mindent fel
sem ismernek,
a saját sorsuk így
nekik ismeretlen.
Megtanulható ez is,
azoknak, akik már
elég érettek erre.
Voltak olyanok,
is akik nagyon
megbánták azt,
hogy évekkel,
utána jöttek el
az oktatásra.
Ahhoz képest,
amikor őket is
megérintette
már a tudás
vágya.
A most
pillanata,
az nem előtte, se
nem utána. Amikor
megmagyarázódik az
addig keserűnek hitt,
na az olyan mintha,
a királyra rákerülne
az ő rég várt koronája.
Szeretettel.Julamami
