A megfelelő idő, fontos, ahhoz is,
hogy eljuss, a hitedig.
Amikor már
tudod,
van az Isten,
abban is,
ahhoz is van
alázatod, jó a napod.
Mások szerint is lehet élned,
az utadat, te magad leled meg.
A fokozatosság, tapasztalást ad,
az alapokat megadja, ahhoz,
hogy ne tévelyegj.
Ki mikor éri
el azt,
bizonyossá
válik benne.
Egyedül
született
meg.
A magány,
lehet a késztető,
hogy legyen a sorsodhoz,
megfelelő, rálátó lelki erő.
Adni születtünk mind,
ha elfelejtenéd,
figyelmeztet,
a teremtő,
el ne tévedj.
A saját terhedet,
másokra ne terheljed,
a sorsukat ne nehezítsed.
Ha nem egy szinten vagytok,
nem megy át, az angyalát.
Jól jönne, a fordító,
tisztelettel éljél,
hogy szerethető legyél.
A saját törleszteni valódat,
mások, megoldani nem tudják.
Legfeljebb, lefékez, a jó öreg,
a lelkiismereted, ami teérted.
Felelős vagyok magamért és
mindenki másért, akire hat az,
amit cselekszem, nap mint nap.
Van az Isten, tudom, amivel nem
bírnék el, ahhoz megerősíti a hitem.
Kellemes időtöltést, mindenkinek,
megsegíthet, a hétköznapi tisztelet.
Ha eljutottál, már oda, tudod azt is,
hosszú az út, mire beérik a szeretet.
Adjon az Isten, minden földi jóból.
Annyit és akkor, amikor az már, nem
ronthat el, a sorsunktól sem, téríthet el
bennünket, megalapozhatjuk a következőknek.
Ha bármekkorára nőtt is, az életednek fája, ha nem
gondozod, szerinte jól, a gyökereit, idő előtt kidőlhet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami