Az álságos, már 5. éve válságos, láthatóvá vált, a valóságos.
Íme, a jó öreg, mellém szegődött, sajátommá lett alázatom.
Ötödik éve, már, a felszínen van minden, ah, csak mondom.
Ne tegyél rosszat másoknak, mert bevonzod magadnak,
a saját szintednek megfelelő, megoldással, ugyanazt.
Mindannyian látjuk, ha belenézünk a tenyerünkbe,
kinek kevesebb, másoknak meg, több
jel van benne.
Összefügg,
minden
mindennel
és ha a nagykört
nézed, mindenkivel.
Legalább nem ártani,
fontos lenne, hiszen,
magadnak is ártasz.
Ha tudva tudod,
mi lenne, a
dolgod.
Megtettem,
amit csak tudtam,
adott volt a kétféle
lehetőség.
A könnyűről,
látszott, mellé
viszi, azokat,
akik arra
hajlamosak.
Úgy szokták
fogalmazni, olyan,
mint, az a rokona, aki
nem lépett bele, a jóba.
Mivel, a könnyűnek látszót
választotta, jó nagy csapda
lett az számára, nem a sorsa.
Se nem, a generációs feladata,
mert azt szívesen, gondolkodóként,
lelkesíthette volna, a számára jóban.
A csapda, az lett számára, hogy csak a,
pénzbeni gyarapodást választotta. Pedig, a
lelkes, szíves, gondolkodó énjét, fontosabb volna.
Azután rájött, abban a helyzetben vannak sokan, nem
mutathatta meg, a világnak, sem a világának, megcsinálta.
Csupán, az addigiakat és az irigyeinek számát, sokszorozta.
El is felejtette már, amikor elétárta, a generációs feladata, azt,
amivel neki, ha a tényleges feladatát végzi, dolga nem lett volna.
Rávetítette hát a saját sarjaira, belekerült az egészséges helyett, az
anyagi síkon elégedetteknek, az adni nem tudásnak, a lehúzó sorába.
Bocsánat, a 25. éves, gyakorlati tapasztalatomról írom, azt a, hinnye.
Sokan, kiemelkedők lettek volna, a könnyűt látva, mellette haladva.
Ismételnek, bosszankodva, nem tudnak róla, másik oldaluk is lenne.
Pakolja a sorsuk a jeleket, hasra is esnek benne, nem értik a miértet.
Pedig értük, nem csinálhatja senki, helyettük, mert nekik fontos az,
ne, csak, egy, ügyben, jártasak legyenek, jó minták is lehetnének.
A középszerűség helyett, kiteljesedhetnének az egyéniségek.
