A valóságos nem látványos, sem hivalkodó, ah, alázatos.

Látszik már, a kis nem nagy, csak hamis.

Az igazi érték benned van,

emberséges,

ügyelj rá,

a gyorspörgésű csillantásban, van.

Azután, hol volt, hol nem, mint a mesében,

csak magáért tesz, nem látja át amit felvállat, hinnye, ah.

Nem a  saját látása után megy, a látványossá tettek, kitaláltak,

 valós tudásból ollóznak, csak ők láthatóak. Mindenütt ott vannak,

pedig csak az üresben várnak, nem találják a megváltozottban  az

útjukat, sem a könnyűből a kiutat, sokaknak jól láthatóan.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ah,

hogy ne maradjon sortalan, egy generáció.

Az élet élni szeretne, mindent meg is

tesz érte, mozgásban van, halad.

 Van aki nem mozdul,

jó az a dagonya,

 a könnyűben,

jól el van, ah, hinnye,

várja majd megoldja valaki helyette.

Nem is gondol arra, mindenkinek más a sorsa,

helyette azt jól, senki más meg nem oldhatja, hinnye.

Van aki megragad a múltban,

nem tudott túllépni rajta, mert nem

volt olyan jó hatás még az életében, hogy azt a blokkot,

feloldhatta volna, ah.

Ami elmúlt nincs, már túlhaladt rajta,

de még ugyanazt mondja, csak mondja. Egyre

inkább azt szajkózza, ott benne maradva, nincs más,

amibe belekapaszkodhatna, az igazát keresi és körbe járva.

A jövőről beszél, miközben még a múltban él, nincs talaj a lába

alatt, igazítsd meg a talpaidat, szoktam mondani oktatás közben.

A volt meg a lesz között, maga a jó minőségű élet lehetősége van.

Csupán annyit mondhatok, éld meg a sorsod, ami a tenyereidben,

adott,  teljesítsed  a generációs feladataidat. Amikor ültök  az

ünnepi asztal körül, érezzed az elismerésüket, megcsináltad.

Attól mert nem figyelsz a többiekre és fel sem fogod, ah,

hogy a hiszékenységeddel, másoknak mennyit ártasz,

attól neked még nem lesz jobb, ha magadat lejáratod.

A többleted, a jóban való, az Isten adta tehetséged.

Becsüld meg, előbb – utóbb, ráébrednek az emberek,

 ahol a tehetségesek élnek, ott megemelik a szinteket.

Ők  nem ártanának senkinek, mert az életfeladatuk az,

 a  kiteljesedésük közben,  a tudásuk  által segítik a többieket.

Az arra igényeseket,  ahol éppen szükséges, ahol még azt lehet.

Ki mikor ébredezik, a tananyag közben, vannak  akik évekig vártak,

az oktatás során rájönnek, minek hol mentek mellé kicsit, hála Isten.

Az Isten adta tehetségem az emberies jelnyelvet átadni, oktatni, ami

által  magam  is megélem a sikereimet. Arra tettem a további életem,

hogy az embereket a jóban, a tehetségükben kibontakozni segítsem.

A tehetségeseknek  van egy kifinomult lélekrezgése, nem tévesztik

össze, csupán, a nagyon alacsony rezgésekben értik és teljesen  félre.

Átfordultunk és annak már 5.  éve, vannak akik még a régit nyomják,

nem  vették észre a nagy sietségben. A múlt elmúlt, ha nincs talaj a

lábad alatt most, a jövődről csak álmodozol, minden megváltozott.

A  holnap úgyis megvár a küszöbödön, a kettő között a túlfutott

üresben, nem láthattad meg az igaz valódat, már bocsánat,  ah.

Lenne mit bepótolni, persze csak akkor,  ha megjött arra is az

igényed, mások helyetted, nem tudnak csinálni  semmit sem.

A lelkes, szíves, gondolkodó énednek van kontrollja, a motiváció

hiányát az okozhatja,  ha már túlmentél  minden kezelhetőn.

Tán, kezd el még egyszer,  mintha el sem érted

volna a felső határodat, amivel az ember

nem bír el, az Isten megoldja.

Felismerve a saját határaidat, a kevesebb több.

Ne félj megtapasztalni, új és még  újabb dolgokat,

az életnek a sűrűjében, a megoldások is ott vannak.