Prevenciós vagyok, már 1999 óta, a
hivatásomat gyakorlom és megélem.
Ismerd fel időben a lehetőségednek
határát és van belső kontrollunk,
mindannyian elérjük a sorsunk.
Adni is születtünk, vannak
akik nem jönnek rá életük
során, mindaddig, amikor
el kell fogadniuk akkor is,
ha nekik az nem kedvez.
A nagy igyekezetben,
hogy megélje azt is,
ami neki nem járt
volna meg,
becsapott
embereket.
Az érdekelte
csak, hogy jól
haladjon abban is,
amit nem adott meg
neki az élet, hát fogta
és mások lehetőségét is
elbirtokolva ő élte azt meg.
Kiemelkedett a tudásukkal,
kihasználva az ő bizalmukat.
A számára kedvező helyzetet
teremtette meg, nem érdekelte,
mekkora hátrányt hagyott maga
mögött, ott hagyta abban őket.
Meglépte azt amit mások által,
a hamisságával megcsináltatott
belehelyezkedett, elbirtokolta.
Akiket becsapott egy ideig,
észre sem vették, nem is
tudtak a hiteltelenségéről.
Rákapott megbíztak benne,
megrekedtek ott a nincsben.
Eszébe sem jutott, hogy őket is
visszavigye abba, ahol sikeresek
voltak, ahonnan kivonzotta oda.
Egyszer csak megrekedten már,
azt sem vette észre, nevetséges.
Azt nem gondolta volna, hogy
határt szab abban az Isten, azt
gondolta már bármit megtehet.
Látszatos sikerben járt körbe,
akkor már ellehetetlenedve és
nem voltak akik megcsinálják.
Bizonyítani kellett volna ott,
abból, ami soha nem is volt.
(Különös, oktatás, nevelés,
ami a megfelelő időben hat,
nem fogy el a motivációja,
visszakerül a saját útjára).
Azután nem értette ő, hogy
miért nem tisztelik már úgy,
mint amikor, a fejlődését még
fokozatosan, naponta meg is élte.
Attól a pillanattól kezdve, belekerült
a számára lehetetlenbe, amikor olyan
magasságokra került, a mások fejlődésére
szánt lehetőségekkel, amit álmodni sem mert.
Ahova került ott pontosan érzékelték, nem való
oda, nem az ő dolga, csak önmagát belepottyantatta.
Azóta megéli naponta, azokat a helyzeteket, amikhez
ő hozzá kellett szokjon akkor, amikor lépésről – lépésre,
haladva élhette meg a gyakorlatban, azt, amire született.
A telefonom csak kettőt csörög, visszajelzek, lehet az is,
hogy nem csörög ki, mert én csak szokás szerint egyet.
julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com elérhet.
Mivel már akkor elérte az ő lehetőségei felső határát, hát,
nem haladhat tovább, megéli, a kierőltetett megaláztatását.
Megelőzésként megismerve a saját sorsát, bárki megérezheti,
ha már ott tart, hogy előreléphet, megkaphatja az ő lehetőségét.
Akkor meg, hogy is van az, intelligens emberek csak járnak körbe,
nem lelik a következő lépéseiket, pedig nekik szánta a sorsuk, csak,
a furfangosok úgy intézik, mintha nem lenne, nekik csak annyi járna.
Látod – látod, volt neked egy jó barátod, amikor nem érted be azzal,
amit megkaptál lehetőségnek, fontosabb lett, mint a barátság neked.
Aztán amikor majd fázik a lelked a nagy ridegségben, hiába, takarod
be bármi mutatóssal, nincs már aki helyre tett olyankor, tiszta szóval.
Szeretettel.
Julamami