Mindenki és minden, hat mindenre,
ezért egyedül nem bírálhatsz te sem,
megkérdezés nélkül semmit se felül.
Születéskor hozod, te is a dolgod,
mihez képest merre visz a sorsod,
azt onnan tudod, ha felismered mit
üzennek a tenyeredben a jelek neked.
Mert az a tied és nem jó neki, se másnak
és mindenki mindazt másképp is éli meg.
S te, amíg fel nem ismered azt, ami ott
neki a legjobb azért haladni ő is tudjon,
legalább ne gátoljad, amit elért addig.
Elértél és elért, egy rezgésben más és
másban történt az meg, tanuld meg te,
ha még nem tudod amit ő tud jobban.
Tudod-e, hogy érezhető rajtad az is,
hogy amit mondasz magadról nem
lehet igaz, mert a te rezgésedben
nincsen olyan, az még alacsonyabb.
A megéléseink a hétköznapjainkban
nagyon fontosak a tapasztaláshoz,
mert ha ugrálva, kihagysz egy-egy
lépcsőfokot, később hiányozni fog.
Tiszteld az egyszerű embereket,
mert lehet megjöttek onnan már,
többször is, ahova most indulsz el.
Mindét oldaladat ismerned kellene
ahhoz, most úgy legyél a talpadon,
hogy ne inogjál még abban is, ami
már stabil kellene legyen nálad.
Rálátni, megérezni, felismerni,
átgondoltan cselekedni az már,
azt is jelenti, nemcsak az anyagi
oldalad tartod fontosnak, hanem te
is érzed a hiányát, hogy szeressenek.
Különben visz a pénz irányába téged
minden, mert már csak annak látását
ismered, a lelkes, szíveset rég törölted.
Tanuld, hogy felismerjed, mi hiányzik még
neked ahhoz, hogy boldogulva szeressenek.
Ha vezetőnek készülsz, még azt tanuljad,
ami nincs benned mint tudás, se nem
hoztad, otthon nem is tapasztaltad,
az emberismeret a legfontosabb.
Mert ha csak magadra gondolva,
ugrálod át az akadályaidat, hiszen
látják a szemeid, merre a könnyebb,
ülj le és gondolkodj el, miből eredhet,
miért élsz csak magadra gondolva.
Közben a többiek abból is okulnak
majd, s egyedül maradsz abban is
amiről úgy gondoltad, befogadnak.
Anélkül, hogy adnál, nem is kaphatsz,
feltisztult érzésekkel történik meg,
úgy megy át, hogy a szintedre is tesz.
Akkor meg, ha túl gyorsan haladsz
magadhoz képest, hamarosan ki
is üresedhetsz, s másoktól várod
majd, hogy ők töltsenek fel téged.
A mások energiája nem a tied, az
bizony jól össze is kutyulhat, anélkül,
hogy észrevennéd, meg is változhatsz.
Azt hiszed te látod csak, pedig átlátszó
az már régóta, nem szólnak, csináljad,
magadnak csinálod vele azt a rosszat.
Ha legalább tisztán látnál, tudnád azt
mikor melyik labdát kellene lecsapjad.
Jó ha időben kapod a jelzéseket, hahó,
tisztelettel és szeretetben élni, na az a jó,
legyőzték magukat, attól ők is jók lettek.
Nehezebb út, küzdelmes élet adja
az ízét, a minőségét az egésznek.
Az álmaidat magadhoz mérjed,
úgy végigviheted, elérhető lesz.
Legyen tartásod ahhoz is aki vagy,
alázattal engedd felnőni önmagához
a másikat, amit te nem teremtettél
meg, azt mások elől, le ne arassad.
Van az a pillanat,
amikor ha nem
veszed észre,
a nagy ködös
sietségben
kibillentél,
ej, hűha, ah.
S egyszer
fordulsz ki,
utána nehezen
vagy egyáltalán
nem lehet már
visszarendezni.
Becsüld önmagadat,
hogy tisztelni tudjál
a másokat, az életük
más, mint bárki másoké.
Mindenki hozta a sorsát,
azt kellene teljesítenie
legalább. Ha már nincs
indíttatása ahhoz sem,
hogy másokat be ne
csapjon, legalább,
ne ártson,
meg se bántson,
éppen ott az ideje
elvonulnia már,
elgondolkodni.
Miért is ment ő el
amellett párszor, amikor
odatette neki a lehetőséget
a sorsa, hogy a hibáit korrigálja.
Ezt csak úgy lehet, hogy amikor
adsz alázattal teszed, nemcsak
a magad hasznát nézegeted.
Mert az a felszabadító
érzés benned,
rólad,
szólva
akkor
lesz,
amikor
meg is érzed
nem rontottál el
semmit a sikerhez.
Aki rátalál a saját
feladatára,
arra
amit
hozott,
boldogulni
is fog benne,
ha nem
rontja el a
kapkodással,
nem billenti ki
magát, a hozzá
képest túl
gyorssal se,
boldogan élhet.
A szavadat tartsd be,
ez az alapja mindennek,
vagy kérjél elnézést időben.
A tartásodat neked kell óvnod,
magyarázd meg, ha változtatnod
kellene, tudjon róla, ne árts vele,
ő közben kiszolgáltatott lehet,
hisz rend a lelke mindennek.
Más a rendje neki mint neked.
Útjára viszi a vándort a jóba
a sorsa, megérti menet
közben és mindenki
a saját idejében.
Rájön, ez az
én nehéz,
küzdelmes,
lelket erősítő,
szeretetről szóló
utam, Uram.
Nem is
sürgettem és
nem kapkodtam.
Tudtam az életünk
arra való, hogy
megéljük azt,
amit nekünk,
ide szántál.
Ugyan hova
rohannánk,
hát akkor,
magunkhoz
képest túl
gyorsan,
megélések,
átélések nélkül
haladnánk.
Hamar
elfogyna a
színes, tartalmas
értelmes, ízes élet.
Nem látnánk mást,
csak a futást, kapkodást.
Elfáradnánk, s számukra
kiüresedhetne a Világ.
Találd meg, tanuld a saját
ritmusod és maradj benne,
majd akkor lépjél a következő
lépcsőre, ha már mindent meg
is értettél az előző lépcsőnél.
Ismerem mint a tenyerem,
tájékozódjál a tréningről.
A saját idődben tanuljad,
úgy a minőségi életedbe is
beviheted, a plusz tudásodat.
Nem egy, hanem két oldalad van,
minden körülmények között, ha
bármilyen magasságokban is
haladhatsz és még igényes
vagy, emberies maradj.
Szeretettel. Julamami