Elönti az emberségest időnként, az egészséges hála érzése.
Ne tévedj, ne menj el mellette, ne távolodjál el tőle messzire.
Mert nem mindegy, hogy feloldod-e,
a lelked bugyrából az éppen
aktuális, emberesítő,
feltörekvő érzést, vagy halogatod.
Míg egyszer csak, téged,
a lelkiismereted, alaposan megdolgoz.
Emlékszel apám, ott ahol időzöl éppen.
Mennyit mondogattad, ami nem
esik jól azt ne edd meg, haraggal ne döntsél,
beszéljétek előbb meg, meggondolatlanul ne lépjél.
Jól figyeltél rám apám, vakaréknak mondtál, vagy Julának.
Volt, hogy gyakran mondtad, hogy köszönd meg, köszönd meg, ah.
Hát itt van, eljött az ideje a köszönetnek. Régen történtek meg ezek,
ne tévesszen meg senkit sem, más lett azóta a helyzet, hinnye, ah.
Azon legyen minden jóérzésű, hogy a természetes a régi legyen.
Az EHE, vidáman pöffentett, nem
szép, de kék volt, hűségesen vitt és hozott,
jártam a járást, sokat
voltam úton.
Trabantostól úsztam az árral,
abban az adott
helyzetben,
átadtam magam a természet erejének.
Hangosan mondtam az
imát és
nagyon szorgalmasan.
Néztem a lehetőségeimet,
ha belecsúsznék a mély árokba,
magamért mit tehetnék, megúsztam.
Éreztem, a rettenetes felhőszakadásban,
természetesen nagy az erő és valami rend
is van,
köszönöm Isten.
Defektet kapott az EHE,
kerestem az emelőt a csomagtartóban.
Hirtelen
megállt mögöttem,
két nagy teherautó kiszálltak belőle hárman.
Kérdezték segíthetne-e, felemelték és percek
alatt lecserélték a defektes kereket az ép kerékre,
jó érzés maradt,
köszönöm az emberségüket.
Az első hó esett azon a télen és mentem és mentem, akkor, azzal
kerestem a kenyeremet. Óvatlan pillanatomban kicsit megcsúsztam,
az egyik kerékkel, az éppen csak, árokban landoltam.
Jött arra, a nagytiszteletű apa és a fia,
látták, azzal én egyedül nem boldogulok.
Kérdezték segíthetnek-e, megemelték kicsit, az EHE
máris újra az úton volt, beszélgettünk és vittem az első kötvényt.
Köszönöm az emberségüket, a velejárót, a hármunknak jó üzletet.
Talán a legtöbbször azok jutnak eszembe, akik segítettek a nagy
bajban az építkezésen. Köszönöm, emberségesen állták a sarat,
áldja meg az Isten
minden földi jóval mindannyiukat, emberségből jeles.
Boldog ünnepeket kívánok jó emberek. Tiszteletem.
az összes embernek,
akik nem ártanak senkinek.
S akikkel
már ültem szemben, nekik is
kívánok minden földi jót,
köszönöm, meg vagyok tisztelve.
Elnézésüket kérem, ha azt mondom,
hogy megelőzésként, vállalni már nem tudom.
Átadnám a tudást, az arra éretteknek, hinnye.
25. éve ez a hivatásom, már megszenvedtem érte,
hogy megelőzésként gyakorolhatom, prevenciós vagyok.
Szívesen, lelkesen, gondolkodóként oktatom, nevelek általa.
Önismereti oktatás, Műhely, a megelőzésért e.v. által tanulhatja.
H.Nagy Júlia, Julamami, Heringes Árpádné
Ha köszönt a múltad, nem váltottál szintet, ismétlésben vagy.
Ha nem tervezel, ugyan, mit, hogyan érnéd még időben el,
azt ami a boldogulás érzését adja.
Loholsz, kapkodsz,
a boldogságot
keresed a
pénzben.
Pedig,
könnyen
lehet, észre sem vetted menet közben,
ah, hiszen boldogulsz, már boldog vagy.
Talán a mások szerinti jót és szépet várod,
biza elmegy a sok energiád, a folyamatos váltásra.
A változatosságra való igényed azt jelenti, magad felé
nem teljesítettél eleget. Gyakran jót tesz a mókuskerék,
hogy felismerjed a lépést. Ne mástól várjad az elismerést,
igazítsad meg a belső tartásodat, örülj, hogy emberséges vagy.
Nem a kirakat adja a valóságot, a történés benned nyugtázza a jót.
Amikor le tudsz mondani olyanról, amit megengedhetnél, magadnak.
Eléred, a teljes érzés adja, belül hozzá a tartásodat, látható az alázat.
Ugyanazt az érzést adja, mintha a könnyűben túl jól menne a dolgod,
a könnyen jött úgy is megy, ha körbenézel magad körül látható lesz.
Igazítsd meg a tartásodat, ne hagyjad kallódni hát a méltóságodat,
ha megszenvedted, viseljed jól annak a következményeit mind.
Valamit teremts meg, amit addig nem lehetett,
csak magadért, neked megjárót tegyél.
A lelkes, szíves, gondolkodó énedre
mint belső kontrollodra figyeljél.
Beszéljétek át, ki miben van éppen,
mit szeretne elérni, önmagáért,
ahhoz legyetek segítség egymásnak.
A sorsod adott, ha elérted azt amit
lehetett, a generációs feladatodat
keresd meg és időben teljesítsed.
Ne mástól várjad, ne tedd kockára
amiért megszenvedtél, tartást ad az.
Akkor gondolj nagyobb felelősségre, ha
magad felé is, már jól teljesítettél, hinnye.
Benne van a lelkes, szíves, gondolkodó énedben
a tudás, hozzá a tartás és az emberi méltóságod.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti
oktatásom( a találmányom). Szeretettel. Julamami