Szép napot kívánok neked is,
jó szerencsét minden jóhoz.
Ne félj megtapasztalni a jót,
a hasznossá tehető szépet.
Nap mint nap, kontrolláld.
Hiszen az élet sűrűjében,
a megoldásokat is látod.
A könnyen jött el is megy,
nem erősíti a lelked, szíved,
kontrolláló intelligens agyad.
Oszt, mily dicsőség az neked,
lopni, az árván nőttől, hinnye.
Tartás, méltóság, lesz az alap.
Adok – kapok, s egészséges
körforgásban maradok.
Tisztelni, szeretni,
jó időben, jó
helyen
lenni.
Mit is
jelent ez,
önmagadat
megismerve,
embernek
lenni.
Annyi
az csupán,
megmaradni
nem fordulni ki.
Mivel tartozom
önmagamnak és
mivel a sorsomnak.
Generációsan a saját
családomnak, a többi
embernek, azzal, hogy
amikor lehet, vagyok.
Önmagamhoz képest,
alkalmazkodok, ahhoz,
amihez, akkor, épp tudok.
Amit nem tudok, megtanulok,
magamhoz is tisztelettel vagyok.
Mert, ha a kiteljesedés ritmusában
jól alakulok, emberiesnek, megmaradok.
Felismerve a határaimat, megint alkalmazkodok,
tulajdonképpen, úgy igazodok, hogy maradjon meg,
az érzésem, egyedül születtem, egyszemélyes a lelkem.
Vannak, akiknek egyszerűbb, ha másokra hárítják mindazt,
amit ők sem tartanak tiszteletben, a minta az nagyon fontos.
Megtapasztaltan, megőrizni a saját belső tartásodat magadnak.
Generációkon keresztül, követheti, mindenki, akire az hárul, tán
nem is tudja, neki is lehetne, a sorsában, fontos dolga.
A tartás, a méltóság, belülről jövő fontos érzés,
motivációnak neveztem el, ami meghatározó.
Persze csak akkor, ha azt észlelte s már tudja,
érte motiválja, a lelke, szíve, gondolkodó agya.
Amikor összeáll, az már jól muzsikál, harmónia
aminek nevezik, nemcsak mondvacsinált ám, azt a
mindenit, ha megismerted önmagadat, az neked teljesít.
Mindezek meg is nyilvánulnak az életed során, mint lehetőség.
Nem biztos, hogy pénzbeni gazdagodással is járhat együtt mindaz.
Gazdagodik, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, mint intelligensnek.
Az intelligensek vezetni születtek, így gyakran fordul elő, hogy őket
a láthatóságtól félre rakják, mert már megvezetni nem tudják őket.
Belőlük van a tudás ugyan, de ők azáltal, a saját tudásukkal, meg nem
nyilvánulhatnak, hiszen erős tükröt tartanának, az egyéniségükkel.
A rezgésében benne, mindenkinek minden, nemcsak az enyém ez,
a kifinomultan átrezgő, sokan vagyunk így már ezzel, átjön az is, ah.
Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem szereted, ne tedd, az is átmegy.
Magyarázkodással, az, meg nem változtatható, tanuljál, hogy tudjad,
Élj úgy, nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok, ember vagyok.
Ismerd, a sorsodat, a generációs feladataidat, igen sok dolgod lehet.
Ha egyik feladatodat elvégezted, láss hozzá a másikhoz, ne a mások,
élethelyzeteiben kutakodj, mert közben punnyadhat ám a sajátod.
Elpocsolyásodik,, előbb-utóbb, észre sem veszik és átrezeg rajtuk,
s ott állnak a kirakatban, a lelkük pőre, hiszen nincs ki megőrizze,
Van az Isten, ha hiszed, ha nem, majd felismered, a saját idődben.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy
