Mond, tudod-e miért lenne jó,
tisztelettel, szeretetben élni.
Mert, akkor lehet
remélni,
azoknak
is, akik
elkezdték
a sorsukat
megélni.
Rájöttek,
van valami
fontos, ami
számukra is
megadja azt.
Akkor is, ha
nincsen meg,
az a jólétük,
amit ott azon
a szinten, már
elvárnának.
Hiszen
mindent
pénzben
mérnek,
s ha nincs
annyid,
akkor
úgy
jártál.
Valami
miatt,
valaki
egyszer,
úgy
gondolta.
Nem férsz
oda bele,
abba a,
nem is
létező,
sablonba.
Az igazát
igazolva,
gyorsan
legyártatta.
Nem biztos,
hogy átlátja,
mivel talán
senki sem
szólhat ott,
úgy gondolja,
minden
rendben.
Úgy látja, ha
saját maga,
körbenéz,
azt látja.
Ha nem
lát mást,
az lesz az
ő igazsága.
Mindenki
tanulhatna,
mindenkitől.
Hiszen más
és más sorsot
hoztunk, amit
az elődeink,
nem oldottak
meg, megoldjuk.
Viszont, ha nincs
lehetőségünk se
arra, sincs esély,
azzal haladni,
hiszen nincs,
nem létezik.
Le van fedve,
nem látszik ki,
a divatosokból,
annyi van belőlük,
igazolva, nincs is
másikra szükség.
Vajon éltek-e
abban és úgy,
akik eldöntik,
mi fontos és
mi meg nem.
Látják-e a mások
szemüvegén át,
vagy csak már
minden, a saját.
Kinek milyen
a sorsszerű,
másoknak
meg,
miért
másmilyen.
Megnézik-e,
van-e hozzá,
emberismeretük,
ami napi szinten,
tapasztaltan van.
Vagy csak éppen,
ahogy esik szottyan,
érjék be azzal is, ami
marad, vagy pottyan.
Amiről nem tudnak, az
miért hiányozna, nincs.
Van-e otthon tisztelet,
tudják-e mire jó,
a szeretet.
Tesznek-e
érte, vagy csak
vágyják, hátha
megszánják.
Miért, csak
önmagukra
gondolnak
az emberek,
miért is nem
szeretnének ők,
fejlődni lélekben.
Akkor sem, ha már,
ott van a hiánya erősen,
látható a saját életükben.
Miért gondolják,
hogy nekik az
a tudás már
elég, mert
a csúcsokat
elérték, nem
lesz szükségük,
semmi másra.
Majd a Világ
őket megvárja,
elállnak, mint a
befőtt és mindenki
azután már őket
vigyázza, mintha
beértek volna
az állandóba.
Miért nem
látják be,
két oldala
van sok
mindennek.
Ha nem látja,
a másik oldalt,
akkor az nincsen,
de hát van az Isten.
Szerintük van,
vagy nincsen.
Ilyen nagyon
egyszerű
lenne
talán
minden.
Persze
az is lehet,
hogy igen.
Azok meg,
akik már
megtapasztalva
tudják, így jártak.
Miért hozták azt,
amit az Isten nekik
szánt, mint tehetséget,
miért vágyják a tudást,
ugyan, miért tanulnának.
Hát mások azt jobban tudják.
Ki mehet nyugodtan a kérdés
a szótárból, nem lehet divatos,
még ha az addig, mindig is volt.
Tiszteld a másikban az emberiest,
hogy önmagadban is felfedezhesd.
Semmi sem lehet fölösleges, az alázat,
a pozitív hatásban, a legszerényebb érzés,
persze, csak a saját tapasztalataim szerint.
Amikor az ember odáig elér, mindent másképp
is lát már, látja, hogy a többiek is vágyják, a tudást,
a ki és rálátást, lelkesen, szívesen, gondolkodva élnek.
Ha tehetik, másokkal tapasztalatokat, gyakran cserélnek.
Most meg gyorsan mindenért, amit már zokon vennének,
bocsánatot kérek, amióta beszélni tudok, nekem az megy.
Abbahagyom, nehogy túl sokat beszéljek, mondanám már,
gyakrabban, máshol is, ha lenne rá igény, miért ne tenném.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (a találmányom). Szeretettel. Julamami
