Tanulj meg boldogulni a „mostban”,
ne csak majd, talán, álmodban.
Előre bocsánatot kérek, ah.
Az időben kimondott, igen,
vagy nem, meghozza azt,
ami,
arra már,
be is érett éppen.
A sajnálat negatív energia,
az együttérzés, az a pozitív.
Ne tévedj el, az, hogy vezetni
szeretnél, nem elég ahhoz, hogy
jó minőségben, képes vagy.
A Világ közben elhalad, ha
sokat révedezel a múltban,
bizony, alaposan lemaradsz.
Miközben, ki ne forduljál, el
ne szálljál, önmagad maradjál,
a Hazádat, végleg el ne hagyd.
Ahol,
az irigység,
felüti a fejét,
fel és megerősödhet, a
kezelhetetlen, azt a, hinnye.
Talán, ez az, amiről, a legtöbbet
tudhatja, az abban nagyon erős.
Ha, olyan emberhez, kerülnek,
a felettünk, való, döntések, ah, aki,
gyorsan meg akarja kapni a földi jót.
Birtokolni, uralni, mindent, hinnye.
Igencsak, óvatosan, mondom, ah,
mert, fontos, tudnia, mi, miért,
a biztos talajt keressük.
Abból merítenénk, hiszen,
oda teremtettük, a sok jót.
Azt, ahol lelkesen, szívesen,
gondolkodva, jól élhetünk,
amit lehetett, megtettünk.
Van akinek olyan mint régen,
van, aki elhagyta, a helyet. Ami
neki, azt jelentette volna, máshol
keresi, az otthonnak érzését, ah.
Két oldalunk van, mindkettőnek,
sikertáplálékra van szüksége, ah.
Nem ugyanazt, a tehetséget
hoztuk, nem
ugyanúgy,
gondolkodunk.
Nem egyformán élünk,
nemcsak remélünk, teszünk.
Azért, hogy a megváltozott
körülmények között, mi is,
boldogulni tudjunk, ah.
Alkalmazkodunk,
alázatot gyakorlunk.
Tudjunk, mert rájöttünk,
nem, mindenkiről szól ez.
Mintha, az egyre, csökkenő
számunk ellenére, még az is sok
lenne. Annak az elképzelésnek,
valamiért, nem abból, indul
ki, hogy a magunk módján,
mindenkinek jó legyen.
Mintha, benne lenne,
a pakliban, ennyit nem
láthat át, mihez képest.
Tisztesség, becsület, ha
szabad, ha lehet, ugyan,
miért nem kérdezik meg.
A saját, hétköznapi életünk
szerinti nyelven, egyértelműen.
Mi tudunk, alkalmazkodni, van
alázatunk, ahhoz is, amit látunk.
Mi szükséges, még, nekünk ahhoz,
hogy azt nyugtázzuk, magunk szerint.
Megcsináltuk, a sorsunkat, alapot adtunk,
a saját elértünknek megfelelően, generációsan.
Hagyunk, feladatot, a következő, generációknak is,
nem punnyadni születtek, ők sem, lenne dolguk, ah.
Nem azt feltételezve élünk, hogy ők, képtelenek,
megvalósítani, majd, a saját életüket, a maguk
ízlése szerintit. Hanem beérjük azzal, hogy
az alapokat, képesek, voltunk, megcsinálni.
Magunk, szerint, tudunk, csak, gondolkodni,
mások, szerint, gondolkodva, élni, az meg mi.
Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van,
az, nem, mindegy, milyen, a sorrendje, annak.
Felelősek, elsősorban, önmagunkért és az
általunk, működő, hatásokért vagyunk.
Mert, hogy minden hat, mindenre és
mindenkire, és így tovább és tovább,…
Ha mások szerint élnek, mások mondják
meg, mit, hogy lehet, akkor a lelkesedésükkel,
a szíves, a gondolkodó énjükkel, meg, mi lesz.
Szoktam mondani oktatás közben, amit meg
tudtál csinálni, magad szerint, saját kútfőből,
azt visszafelé is meg tudod csinálni, hinnye.
S ha, valami gubanc lett ott közben, látva
azt, kontrollálva, helyre lehet hozni, ah.
Akkor, ha összefüggésében, már látod.
Ne mond azt, hogy vége, fordíts rajta,
nézd meg a visszáját, megérted azt.
Győzz meg, legyőzni könnyű,
nem harcolok sem veled,
se ellened. Oktatnám,
amit fel és megtaláltam,
lerajzoltam, jól működik,
tíz éve, a gyakorlatban is.
A férfiak szokták mondani,
amit valaki összerakott, azt
addig, amíg, meg nem sérült,
szét és vissza is lehet rakni.
A megelőzést választottam,
azt látom, mindenben, lenne,
lehetősége, mindenkinek, erre.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból. Szeretettel.
Julamami