Legyen szép ez a nap,
szeretetből vagy,
ha szabad,
hát áradj.
Az ismétlés
arra jó, hogy
felismerjed
magadban,
jó ember vagy.
Ne aggódj, ha
mások másképp
élnek, s neked
utánozni
nincs
kedved.
Éld meg
azt amivel
nem ártasz,
de az érzés
boldoggá
tesz,
tudod,
hogy te is vagy.
Amikor már érzed,
milyen a saját ritmusod,
na az egy sorsdöntő
pillanat lett.
Felszabadul
az érzés a
lelkedből,
adja a ritmust
a szíved, át is
gondolhatod,
jó az életed.
Rájöttem,
régen,
a séta
helyett,
csak siettem,
azt hittem az a saját
életritmusom nekem.
Megélések nélkül haladva,
nem lehet átvenni az életnek
ízét, se az aromáját.
Futva
rohanni,
s közben
kiüresedik
az érzés belül,
nem hallasz mást,
mint a loholás ritmusát,
s belőled kiüresedik a világ.
Ma már a napjaimat alázat
járja át, nyájig neveltem két
barikát, s most a velük jött
terelő gyors iramodását
látva, a futkározást
meg is kapja.
Figyelj rá
ember,
ne
szédítsen el,
a hirtelen jött,
megcsillanó.
Amit nem te
teremtesz,
érzésben
nem a tied,
nem fejlődik
attól a lelked, a
szíved, gondolkodó
annak hiányától nem
lehetsz te se.
A tisztelet jó,
a szeretet szép,
vigyázzunk rá,
ne fussunk a
semmibe,
hahó.
Szeretetből,
tiszteletből,
legyen otthon
bőven, hogy
vihessenek ők is
belőle kimenőben.
