Műhely, a megelőzésért e.v. ha elolvasod, megérted a miértet.
Tudom nehéznek tűnik a szöveg, nemcsak csomagolás, inkább,
az amivel megóvhatom az utánzóktól, hiszen van védjegye.
Ha magad fölé nyomulsz, vagy a saját szinted alattit választod,
ugyan mindegy, nem lehetsz ott, jól a bőrödben, se a helyeden.
Ugyan ismered-e, a saját, lelkes, szíves, gondolkodó éned.
Ha nem vagy tisztában vele, összekeverheted,
a jót, a tisztát, azzal, ami a látszata lett,
mindannak, ami, maga a valóság.
Ha túlságosan magabiztos vagy,
ha másokat mindenáron legyőzni
akarsz, nem ismered fel az igaz éned.
A hozzáértésed minősít ám majd,
hallgat nem beszél,
hinnye, ah,
egyedül
dolgozza fel.
Nehezen észlelhető,
ha a másik csak tesztel.
A tartásodat játszod el,
magadat minősíted le.
Ha elhiszed, hogy
amit lehet, azt szabad is.
Ismerős ez, az oktatásomon,
olyankor mondom, amikor a
következő szintre váltunk.
Megtörténik akkor is,
ha nem vagy
tisztában
vele,
hogy
mibe
mégy azzal bele.
Olcsó húsnak, híg a leve,
régi mondás, az utánzat is
csak hasonló, nem a valóság.
Ott ne várjál, ah, jót se szépet,
ahol a mindenáron való pénz a fontos, ah.
Van aki helyzetbe hoz azzal, hogy a jószándékára
ácsingózól, ismeri azt a rezgést és jól megvan benne.
Ha nem változtat, telített energiává fejlődhet, hinnye.
A tájékozatlanok meg, hétköznapi szinten potyognak bele.
Akkor is értik egymást, az egy szinten lévők, ha még sosem látták,
a másikat. Megtörténik a nem jó szándékúval ugyanaz, amit elkövet
mások ellen, csak a saját kategóriájában, esetleg még annál lejjebb.
Van-e még bizalmad, el tudod-e dönteni, kire hallgathatsz, ki az aki,
akkor is hallgatja, ha kilátszik az, mert nem hozzáértően csinálja.
A belső kortrollunk jelzi, hogy hol vannak azok a határaink,
amin belül magunk döntjük el, mit igen, mit meg nem.
Hozzáértően észlelheti úgy is, hogy dönthetett,
már mutatkozik is az igaz valója, hinnye.
Nem fejlődik úgy, egy cseppnyit se,
ha mindenáron nyerni szeretne.
A felette lévő szinten látják,
át is látnak, ki is hallják,
annak tudatával,
élni lehet abban.
Majd csak rájön,
magát hozta fura
helyzetbe, amikor
azt már mindenki tudja.
Valósághű játékot kapott,
meg is lehet elégedve vele.
Ah, ha önmagát a szintje alá
vitte, a játszmájával, már
leplezni sem tudja.
Az élet élni szeret,
ha az élet cudar,
megismétli a jót
és szépet is hamar.
Magyarázkodni is lehet,
az érvek a tudást tükrözik,
az viszi előre, a jó minőségű életet.
Lehet úgy is élni, hogy azt hiszi, mindent
tud már, miközben a másik szintet váltott, ah,
az nem érintheti már meg, ami előtte érinthette még.
Tanulj, a saját szinteden fejlődjél, ne akarj nagyot lépni,
mert közben nem lesz talaj a talpad alatt. Amikor azt
hiszed majd, hogy másokat becsaphattál, szembesülhetsz, a
saját rosszindulatod alacsony szintjével, nem kerülhet ki téged se.
Van aki tudja, van aki még nem, ha magasabb szintűt vállalt fel, mint
amire képes lenne, elhitte vezető lett belőle, pedig, meg lett vezetve.
A saját szintű tudásodat, nem vehetik el tőled, azzal kommunikálva,
értenek a hasonló szintűek, a valóságos tudás értő, nem utánozható.
Nem szükséges a szerep, őszinte a szó, emberséges maradt, hinnye.
Azzal megmaradt a saját szintjén is, a napi fejlődési lehetősége.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék sem
veled, se ellened, az oktatással, a valóságra nevelnék.
