Segíts magadon, az
Isten is megsegít.
Senki mástól nem
tanultam, én magam
tapasztalva olvasom le.
Szegény Hazám
Csoda Szép,
jaj, kérlek,
ne menj még,
hiszen a széppel,
a jóval, még
meg sem
jöttél.
Miért,
mond
miért,
maradtak
félbe életek,
hová lettek ők,
úgy sorsszerűtlen.
Valahol befejezetlen
nem lődörögnek-e,
azok akik elmentek,
hogy a szép jövőjüket
másutt keressék meg.
Mivé lettek a családok,
s ott mi hiányzik most,
hozzá lehetne ám
látni,
nap
mint
nap,
a szép
tiszta
imákhoz.
Feltaláltam
valamit ami
fontos lehet
a családoknak
generációs jelek
ahogy elneveztem
azokat a képleteket.
Mond kik lettek itt,
helyettem sikeresek.
Tíz éve nem hívnak,
sehova, megmutatni
mit is találtam fel.
Büntiben vagyok,
helyzetbe hoztak,
ne zavarjam őket,
nem látták ők meg,
a megelőzést benne.
Hát bocsánatot sem
kért senki, egyedül
visszük mi a terheit,
természetes ez itt.
Minek csináltunk
egy helyet, ahol
jól megvoltak a
gyermekek és a
fiatalok, nekik
szántuk, néha
felnőttek is
időztek.
Mielőtt
kialakult
volna be
is zártunk.
Sokan várták
menjünk onnan,
lehetőleg hamar.
Így most, azóta se,
nem tudhatják nem,
mondhatom nekik mit
is találtam meg és fel,
sok-sok tenyérben,
ami a hasznukra is
lehetne, válhatna.
Ide jöttek és
tiszteltek meg
az érkezők vele.
Itt tapasztaltam
meg a tudást azt,
amit oktatok már.
Ismerem mint a
tenyeremet, még
az is megeshetne,
tán kevesebb lenne
azután már az eset.
Kezet fognának és
nem fordulnának
szembe esetleg,
az is lehet.
Otthon,
vagy tán
bárhol,
belül
némán
meg is
teheted,
ám nem
tartozik az
másokra sem,
imádkozzál a
családodért,
a Hazánkért,
az a te ügyed.
Amikor túl
nagy a zaj,
sok csak
kavar,
nem
törődik
azzal,
hogy
mások
életét is
elmozdítja,
kimozdítja,
mindazzal.
S mivel
nem
ők
tervezték azt,
hát toporognak.
Nehezen ismerik
fel a lépésükhöz
az új útjukat,
hiszen az
addigi
jól
bevált
az odalett.
Ők óvatosabbak
lettek mindenkivel,
ki tudja, hogy azok
helyett akiket
lecseréltek,
elköltöztek,
ott kikkel is
töltötték fel.
Olyan bátrak
néhányak,
elhisznek
mindent
mindenkinek,
magukból indulnak ki,
ők nem ártanának senkinek.
Ó ha tudnák azt sokan, hogy
kilátszik ám az iskolázatlan, a
nem veleszületett, sem hozott, s
nem eléggé áldatott meg jóval se,
hisz az intelligensek ott vannak.
Legnagyobb kegy az életben,
ha a generációs feladatokat
észreveszik, s időben elvégzik.
Hiszen akkor a sarjaiknak már
nem marad semmi fölösleges.
Vihetik a sajátjukat sikeresen.
Ismerd meg magadat, hogy
felismerhesd a másikban
a jót, az emberségest.
Mert az emberek,
emberiesnek
születtek
és mind,
jóra valók.
Ugye anya, apa,
te sem mondod
a gyermekednek
reggelente, hogy
akkor dicsérlek
meg este, ha
romboltál,
ártottál
eleget.
Ha azt
is tudnák,
hogy nekik
is vannak a
generációs
jeleik és
azzal,
jó
sok
infóra
láthat
és azt,
kaphat.
A szép,
az ük,
a déd,
a nagy,
ők sorban
mutathatják
ám az utat,
annak aki
azt is már
fontosnak
tartja,
hogy
mi a
sorsa.
S abból
mit kell
neki is
teljesítenie
ahhoz, hogy
a sarjaira
ne hagyja
a nehezét.
Hiszen az
amit ők
hoztak
jelként,
vinniük
is elég.
Milyen
szép is
lehetne,
ha felépítve
a sorsaikat
biztonságos
alapot adhatna
a családoknak.
Tudhatnák ki az
aki tehetséges,
ki meg mester,
míves, ügyes,
okosként ő
tanulhat,
ki az
aki a
tanácsot
adhatja,
ki meg
hallgatja.
Minden
családban
jó is lenne,
ha lehetne
legalább egy
ember, akihez
fordulhatnának
a többiek, hogy
feltegyék az ő
kérdéseiket.
Családon
belül
marad
szokták
mondani,
akik már
felismerték
annak fontosságát.
Hallgat nem beszél,
egyedül dolgozza fel,
szoktam mondani
az oktatásnál.
Megtanulni
hallgatni,
azt is
jelenti,
önmagad
meggyőzni,
ha kell hát
le is győzni.
A legnagyobb
kincsed az ha
van működő
családod
neked.
Minden
tagja fontos
kell legyen,
mert hozott
valami fontosat,
amit hozzáad a
többihez, hogy
mindenkinek
legyen,
el senki
se vesszen.
Ha ez nincs
meg családon
belül, csak az
a fontos, hogy
ki mennyivel
több a másiknál,
az csak szétzilálja.
Fontos lenne most
nagyon, hogy ami
működik,
még a régiből
azt becsüld meg,
nem cseréled le,
se pénzért, sem,
semmi átmenetileg
csábítónak látszóért.
Nagyon sokat árthat
az irigység, akinek az
alapban hozottan van,
nem magyaros biztos,
igyekezzen rendbe
tenni magát belül.
Tegye rendbe
a múltját,
hogy legyen
mire alapozzon,
tanulja meg mindazt
amit a születésével ő
nem hozott, de fontos.
Pénz hol van, hol nincsen,
azért van az ember látása,
hogy meglássa, megteremtse,
azt ami szükséges ahhoz, hogy
el ne romoljanak a túlzásoktól
a zsengék, sem ő maga.
A szüleik
helyettük
azt amire
nekik lenne
szükségük, a
fejlődésükhöz
előttük, se értük,
túlzó segítségként
meg ne teremtsék.
Hiszen elillanhatnak a
miértek, kiüresedhetnek
a fontosnak tartottak,
hacsak nincsenek
tudatában annak,
hogy generációs
feladataik is vannak.
S akkor összefognak,
segítenek egymásnak,
hogy ne maradjon le az
sem aki még nem olyan
gyorsan haladhat, nem
ismeri jól a sikeréhez
az utat, lemaradni,
nem hagyják őt
sem a többiek.
Mi is lenne hát,
a legfontosabb,
hogy te minden
helyzetben és a
körülményekhez
alkalmazkodva, de
ki nem fordulva abból, az
érzésből, hogy emberies vagy.
Túl sokszor ők, máskor mások,
ki tudja miben ki és mennyit
hibázott, s mennyit ártott.
Legyen az az ő gondja,
ha azt tudta, hogyan
oldja meg a hamisat,
kifele is végig kellene
gondolja, ne másokra
bízza, elég ha önmagát
abba is jól belesodorta.
S ha kikászálódott belőle,
kérjen bocsánatot körbe és
sorban is, hogy talán újra ott,
ellegyen fogadva, oldja meg.
Ha mindig mindenki azt hinné,
hogy csak neki lehet igaza abban,
hát bizony, ott kavarognának a
porban toporzékolva, ordibálva,
a legalacsonyabban kavarogva.
Haladunk, vele párhuzamosan,
lelkileg is fejlődünk, hogy ne egy
lábon kelljen ugrálnunk, a földön
két lábbal álljunk, harmóniában
legyünk önmagunkkal és azokkal
akiknek szintén fontos az, hogy ne
csak nekik legyen igazuk, haladjunk.
Ha láttál már olyat, hogy van aki tudja,
ismeri mint a tenyerét, na attól az még
nem fog menni neked, hamar eltévedsz.
Amit megtanultál és tiszta, nem viheted
bele semmi hamisba, mert lehet, hogy azt a
sorsod egy darabig hagyja, s fordulhatsz vissza.
Szép napot, jó szerencsét, jó pihenést emberek,
kinek-kinek az életének megfelelően, áldjon meg
az Isten mindennel, ami a legjobb éppen nektek.
Szeretettel. Julamami
