Kellemes reggeli bocsánatot kérjek-e mindezekért.
Aztán mondjad, átélted-e az energiáját a szónak.
Van-e mérhető súlya a lelkedben a jónak.
Vannak-e az emlékképeid között,
olyanok, amikor azt
gondolod,
majd
holnap
jóvá
teszed
amit
már tudod,
hogy elrontottál.
Hiszen az lábra kelt,
megy tovább, hinnye.
Uram Isten, mi
minden
lehet azóta belőle.
Mivel, felismered már
a jót magadban, abba az
irányba haladsz, megváltozol.
Van egy nagyon értékes szó, ami
nehezen kimondható, hiszen a másik
oldalhoz tartozó, a bocsánat szó az jó.
A tömeges tapasztalatom szerint, nem
fordítható át egyik oldalról a másikra,
ha nem hangzik el, a bocsánat szó, ah.
Az oktatásomon használjuk azt az
energiát, finoman fülön fogjuk.
Kimondjuk, a pillanat fontos,
hogy az mikor hangzik el.
Nekem ezekből van
bőségesen, ha
eljutsz oda,
hogy már
igényled,
vegyed
meg a
tanulást,
legyen hát,
belőle tudás.
Volt úgy,
hogy ingyen
adtam a jóból
elosztogattam,
mert jólesett.
Sok mások
szerinti jót
még
is láttam,
így nincs is
rá igényem.
Botcsinálta
üzletasszony
tán már vagyok,
a tudásomból élek.
A nyugdíjam, mire
akkora lesz, hogy
megélhetek belőle,
már olyan mindegy.
Sokan néztek le érte,
azt sem bántam, hiszen
én már tudtam, két oldalunk van.
Ha az egyiknek a megélése már nem
motivál, hát váltsál óvatosan a másikra.
Két lábbal állni a talajon, másképp is látni,
mint ahogy megszoktad, mindaz tartást ad.
Nem hagyatkozhatsz másra, mint a saját
megtapasztalható átéléseidre, azt a, hinnye.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolni születtem, oktatással adnám át azt,
amit tapasztalva átélve tudok, lerajzoltam.
Emberies nyelvnek neveztem el, ami által
megfogalmazható, átmegy ahhoz, aki
arra már igényesen, felvállalja a jót.
Tisztelet, szerencse, legyen ottan
bőven, hogy vihessen belőle,
aki arra a saját idejében,
igényesen be is érett.
