Amit másoktól elveszel,
nem a tied,
ha előlük
lefölözöd
a jót, azzal
jön ám majd a
nehéz része is.
Nem lehet csak
úgy a legjavát
kicsipegetni
belőle.
Ha
egy
ember
irigyli a
másikat,
mivel ő azt
is megteheti,
mielőtt a másik
a megérdemelt
jóba beérhetne
a lehetőségét tőle
elveszi, megszerzi.
A másik nem tud róla,
csak viszi a hiányosnak,
a keserves nehéz részét,
azt ismétlésnek, nevezi.
Ami időnként arra is jó,
hogy elmélyüljön benne,
megjöjjenek a gondolatai
általa, kiemelkedjen vele.
Ha csak a jót és szépeket
veszi el, szerzi is meg tőle,
kiválogatja a könnyű részét.
Hirtelen, gyorsan gazdagszik
általa, tőle, nem tud mit kezdeni,
hisz hiányzik a tapasztalata ahhoz.
A fokozatossággal járó biztonságos
lépések sincsenek meg, üresedik vele,
hiszen kiszolgálja a lelkét azzal s azonnal,
szívességet tesz a szívének is, a gondtalanra.
Tehát nem abban a minőségben megy tovább,
a gondolkodó agya felé, nem tud jó minőségű
döntést sem hozni, nincs miből meríteni, üres.
Tapasztalva, tanulva haladtam, értem el erre a
tudásszintre, odarakja a sorsa mindannyiszor,
ahányszor törleszteni tudná ő az elmaradtat.
Az a paletta, ami a másiknál maradt, hiszen ő
már a tapasztalásban, tanulások által elért oda.
Megvan minden hozzá, hogy a következőkben a
lehetőségét az életével bevonzza, a sorsát megélje.
Aki meg csak arra megy, hol, kinél lehetne szerezni,
ugyanazokat megéli, egy másik hasonló ember által.
Olyankor amikor már azt hitte minden rendben van,
élheti a jót és szépet nyugodtan, kap egy erős féket.
Azt kell észlelnie, mindent kezdhet elölről, amiről
azt hitte nála maradhat, a jó minőségek lehetősége.
Lefékező hatás számára mert nem az ő életritmusa.
Megtapasztalhatta, mi a tanulása általi szintjének
a vonzata, a jók, szépek bevonzása és felismerése.
Amit megad az életed a saját határaidat felismerve
éljed is meg, ami megjárna sorsszerűen, az a tied.
Nem élheti meg helyetted senki mert neked jár az,
hiányos lehet a sorsod, ha mások elveszik tőled a
jó minőségű életedhez, megjáró lehetőségeidet.
Amivel megteremtheted az alapokat a sarjaidnak.
Akihez méltatlanul kerül, azt lehúzza, megállítja.
A sorsunk ott van a tenyerünkben, nem véletlen.
Legalább ne árts, senkit ne bánts, de magadra is
vigyázz, téged sem pótolhat majd, senki más.
Miközben másoktól elveszed és megszerzed,
a hitelességedet elveszíted, tán még egyszer,
hisznek neked, becsaphatod őket, de aztán,
végleg leáll, a mások által megszerzett erő.
Ha felismernék az emberek, hogy nekik is
van saját sorsuk, az életük tálalja feléjük.
Kivárnák a sajátjukat, megcsinálnák azt
is amit generációsan a sorsuk tartogat.
Nem hagynák becsapni magukat, hisz,
pontosan megéreznék ők is a hamisakat.
Impulzus a lélekben, életritmus a szívben,
a feladataik ereje, a gondolkodó agyukhoz,
megtalálva a jó minőségű sorsukat, megélik.
A fokozatossággal felépült, biztonságot nyújtó
sorsukban benne van minden belső kontrolljuk.
Magabiztosan, átélve, tapasztalva haladnak, jó
minták a hasonló életrezgésűeknek, hiába már,
nem tudják becsapni őket, az alkalmakat lesők.
Megszégyenülnek, ha még van bennük olyan,
elódaloghatnak olyan területekre, ahol még
becsaphatóak, fejletlenebbek az emberek.
Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek,
tiszta tükre, mi mind, így érkezünk le.
A jó energiákban vagyunk három éve,
lehet folytatni azt is ami addig működött,
csak ki fog látszani, a felszínre is kerülhet.
Bármilyen nehéz elfogadni annak itt vége,
eljárt felette az idő, fejlődnek az emberek.
Nem takargatja már be a hamisa, még a
kirezgését sem, olyan magabiztos lett.
Úgy aztán, ott maradt mint pőre,
látja az is már, aki, addig nem.
A fejlődés nem állt meg,
van az Isten, ha hiszed,
ha nem, ott lesz időben.
Talán nem kellene odáig
elmenni, hogy ereszkedik
lefele a térded, keresi azt a
helyet ahol imádkozni lehet.
Nem érdekli más már, csak az,
hogyan oldhatja fel a lelkiismereted.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból.
Szeretettel. Julamami