Az erőskezű, egy pici cipócskát nyújtott feléje,
Gergelykéé, egyél kicsi fiam, na végre kimondta.
Belemarkolt a kicsi kéz a cipó puhájába,
benyomta a szájába egy falásra, volt
némi aggodalma a férfinak, de nem
szólt rá, csak óvatosan vigyázta.
Azt érezte ezt most a mama vágta,
mert úgy volt kanyarítva és olyan
szépen mondta hozzá a kicsi fiamat.
A jól megpirult szélét a végére hagyta,
azt szereti a legjobban, majd elmajszolja
gondolta a kicsinyke árva.
Nem látott, nem hallott,
csak bele volt feledkezve, a
jól ismert ízbe, illatba aludt bele.
Hajnalban hallja ám a kicsi Gergő,
hogy valami mocorog, valami kedves
hangocskát, nyüsszentést adva.
Hátra fele kicsúszik a dunna
alól, óvatosan odaballag,
a két párnácska talpával.
Látja a kicsi fekete gubanc van
ott, bebújik hát a nagykabát alá ő is.
Jól megvannak ott alatta a hálótársnak,
jóízűen felváltva horpasztanak, a kabát
alól ki sem látszanak, de igen hangosak.
Hajnalban kelt, megetette amiket kellett,
de reggel még egyszer benéz, megnyugtatva
magát, néhányszor a kinyújtott karjával a nagy
dunna alá beszánt.
Keresi a gyermeket
óvatosan halad a dunna
alatt araszolnak az ujjai.
Néhányszor az éjjel is így
győződött meg róla, hogy
szuszog, nincs semmi baja.
Egy pillanat alatt meghökken,
nincs a dunna alatt a gyermek.
A nagy ijedtség közepette, hallja
ám az éktelen egymást felváltó
hangoskodást, horkolnak alatta.
Beles alá jól beizzadtak, látszik
jobban vannak, kialudták már
a kabát adta jó melegben a
tegnapi borzalmakat.
Hagyta őket, csak
az asszonyának
pisszentett,
jöjjön lássa
ő is, neki is
megjár ez.
Visszafojtottan
befele kacagtak,
bele a reggelbe,
mindketten
a hirtelen jött
örömtől a nagy
dunnára huppantak.
Kipirulva a kicsi árva,
vackorászik a kiskutya
odabátorkodnak lassan,
araszolgatva hozzájuk.
Nyújtja a karjait
feléjük, ő is, ő is,
látszik formálgatja
a szót az aprócska szája.
Aztán nagy hirtelen kimondja, ujjal
belefúrva a kutya bundájába, a Tüske is.
Gurulnak a nevetéstől mindannyian,
a kutyuska a farkát csóválva adja a
tudtukra, benne van a játékban.
Leugrik és körbe – körbe futkos,
egyre bátrabban csinálja már az
örömköröket, a loholástól kilóg a nyelve,
vakkantgatva a boldogságát adja a tudtukra.
Teljes a pillanat, úgy érezte, megvan mindene.
Jó szerencsét jó emberek, a tisztelet és a
szeretet legyen veletek, áldjon meg az
Isten minden földi jóval benneteket.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev.
Szeretettel a Julamami.