Itt a valóságról írok, megelőző vagyok,
kérem ne olvassa, ha át még nem látja, ah.
Lélektől – lélekig, szívtől – szívig ható, ha
nem üres és tiszta a szó. A látványosság hiába,
ha nincs jelen ott a szeretetnek az energiája.
Dúskálásra szánva az sokkolóan hathat,
de sokkal sem pótolható,
hinnye.
Hiszen csak,
a külsőségekre adó.
Azután jön a hétköznapi holnap,
akkor már erősen hiányossá váló,
hiszen megérezte, a jó az jó.
Viszont a lélekre nem ható,
mechanikusba átható.
Vinne belőle gyakran, csak
fejlődésre ne legyen szüksége,
nem hisz a lelkes, szíves erőben.
Erősíti és csak egy oldalát, nahát.
Ha egy szintre tudja hozni magát,
a többiekkel, akik oda is valók, ah,
attól még nevetségesen hathat.
Van amikor már divattá vált,
hova menjen máshova,
csak oda, ott van a megvehető,
bármire képes, kicsoda – micsoda.
Na nem csoda, ha utána túl sok lesz,
az őt addig tisztelőkkel a gondja,
gyűlik a baja, energia az, hinnye, azt a, ah.
Ahol felhalmozódott a sok és nem szeretetből való,
ott az már ártóan hathat, a hétköznapi életüket élőkre.
Tiszteletlenséget halmozhat, viszik is tovább mint egy nyúlós,
nehezen kezelhető, távolságtartó hatást kifejtő energiát, hinnye.
Az emberismeretnek már erős hiányosságait láttatja a felszínen.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá ne telepedjen az
ürességnek a feltűnő csillogása. Túl erős hatással lenne, ah,
az egyszerű életükben is boldogulókra, csapda helyzet az.
Vannak akik a szintjük fölé kerülve nem tudnak megállni,
s azzal hirtelen átbillenhetnek, azt a,
mások által generált helyzetek lehetnek.
A nagyon buzgón feltörekvőkre hatnak, ha
olyan magasra vágytak, amit át nem látnak.
Aztán a sikerből, a minden földi jóból,
nemcsak a semmibe, de még a
pocsékba is fordulhat, hinnye.
Vannak nagyon nehéz sorsok,
amikor arra kell ébrednie az embereknek,
hogy nem kerülhetik el azt amit odatesz az életük.
Megélve törlesztik le, azt amit az elődjeik ah,
nem éltek meg, akkor, időben, rájuk vetülhet.
Erősödnek lelkileg, nem takarítják ki magukból, a
szíveset, se a lelkes, gondolkodó kontrolljukat, védi őket.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, tanulható.
Ismétlésnek mondom azt, amikor több generáción keresztül,
ugyanazzal a gonddal küszködnek, mégsem csinálják azt meg.
S nem akadt addig, generációkon keresztül egy ember se, pedig
megcsinálhatta volna időben az akkor már látható feladatot, ami
akkor is nehéznek tűnhetett. Azzal feloldhatta volna a következők
sorsából az ismétlést, azzal megoldhatta volna, amikor már végleg
lerendezte. Önismereti oktatás, neked, kölcsönös tisztelet, érted.
Ünnepi asztaloknál szokták emlegetni a többiek, a jóban a nevüket.
Eljön az idő, amikor néhány embernek, rá kell ébrednie, nem követi
őt, nem ért egyet vele a sarja. Az első téves lépések még
korrigálhatók, amikor erőből igyekezne rávenni a követésére.
Lehet azt mondani bocsánat, eltévedt, megtévedt, elcsábult, ah,
emberből van, igyekszik az Istenhez fordulva, kiimádkozva rendezni
azokat. Odafordul segítségért, ahol arra a megoldás, az Isten háza. S
nem megy bele azokba, amiket már átlát, hogy életcsapda helyzetek
lehetnek ah. Tudatosan éli az életét, azt is tudja, senki sem tökéletes,
csak az Isten, s a hatalom is egyedül nála van, tudomásul kéne venni.
Megérzi már, hol vannak a könnyűnek láttatott nehezek, a kibillenési
helyzetek. A szíves, lelkes, gondolkodó énje időben jelez, nem esik
ismétlésekbe, tapasztalt lesz általa, a nehezekre fel lehet készülni. A
sorsokról őszintén beszélni, tudjon róla mindenki, aki érintett lehet.
Vannak a generációs feladatok és családon belül, mindenkinek.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó, a
bizalom eljátszható, ha a felelősség helyett a hárítás a divat, hahó.
