A valóság maga az életszerűség, mindenkinek
más a feladata a felnőtt élete során, bár egyedül
születtünk, a gyakorlat az, hogy nem csak az anya
és a gyermeke, többen is jelen lehetnek akkor.
Sok múlik azon, a hivatását gyakorolja-e
a segítő, abban a pillanatban, amikor
egy új élet arra számít, várják ott őt.
Vajon átérzik-e a csecsemő érzését,
amikor a kezükbe veszik, tudják-e,
a magzati életében sokat tapasztalt,
átérzi azt, ha ott ismétlés az a rezgés.
Igen tudom, sokat kaptam az Istentől,
amikor megtisztelt azzal, hogy segítő,
azután már hozzáértő segítő lehettem.
Egy napon egy ritmusban rajzoltam meg
azt ami összegződött akkor ott bennem.
Átadnám ezt a tudást, hogy sok segítőből
legyen átérzően, tudatosan hozzáértő.
Orvosi javaslatra vállalták a születésemet,
anyám meggyógyult, miután megszülettem.
Mindenüket elveszítették közben, albérletbe költöztek, a teljes kétségeik közé születtem.
Túl sokszor volt úgy, már csak a hátukat láttam, mert rohantak, mire meg hazaértek, már minden
energiájuk ott maradt a munkahelyükön.
Szinte csoda, hogy felnőttünk és lelkileg is életben maradhattunk, a körülmények nem hagyták az anyaságában kibontakozni, fájta. Abban hiszek amit feltaláltam, azt mutatja, mindent a saját időben szükséges megtapasztaljunk mindannyiunknak.
Sok év kellett, mire a kérdést feltettem,
mire ahhoz bátor lettem és akkor azt,
tőle már megkérdezhettem.
Miért nem szeretsz engem,
szinte azonnal válaszolt,
mint aki már áhítja,
mikor könnyebbedhet meg,
látszott, annyira várta már azt a lelke.
Erős rezgés volt a szavaiban, megértettem,
miért nem tudott engem, a sokadikat, apám szerint a „vakarékot” megszeretni. „Magamat mentettem, amikor ott az életért kapaszkodtam, nem tudtam rád gondolni. Szabadulni akartam a fájdalomtól, túl akartam már lenni rajta, mert várt otthon a többi gyermekem”. Megértettem, érett felnőtté váltam, később gyakran éreztem azt is, talán én inkább vagyok az ő anyja, mint ő nekem. Remélem jól érzi magát ott ahol van,
tiszteletem azért, hogy megszülethettem.
Azóta már felnőttem a saját érzéseimhez,
nagyon megtisztelő anyának lenni.
Hát megköszönöm, hogy nem
hagytatok el a nehézben,
azt is, amit nem
vártatok el úgy,
hogy teljesíteni
nem tudtam volna, hinnye.
Szép napot, jó egészséget kívánok.
