Vajon tudod-e ki vagy te,
ha nem ismered azt
ami mutatná,
merre
van az
előre
neked.
S mikor
lehetne
megállnod,
még ahhoz,
ne kerüljed
el végleg a
saját sorsod.
Felvállaltad-e
a kultúrádat, amit
hoztál generációsan.
Vagy élvezed azt, amit
felhalmoztál magadnak,
amiről azok akiket illetne,
talán nem is tudhatnak.
A 2017. év emberiesei,
igyekeznek végigvinni,
a sorsukat, hogy azt
a sarjaiknak adhassák
tovább majd, jó alapnak.
Ha folyamatosan félbe
kell hagynia azt amit
elkezdett, honnan is
tudhatná, mire képes.
Csak a kezdés marad
meg benne, nem jön
rá mennyi idő alatt,
mit tudna elérni.
A helyett, hogy
kiteljesedne,
kiszolgálója
lesz valaminek,
ami nem róla szól,
csak arról, akinek
éppen a hangulata azt
diktálta, hagyja félbe.
Van aki így elhiszi
magáról azt, ami
sosem volt az övé, s
bebújik másnak az
életébe, mintha a
sajátjában lenne.
Ha nem tudod ki
vagy, honnan is hoztad.
A tulajdonságaidnak, azt a
részét ami által előre juthatsz,
csak mellette lődörögsz, mielőtt
sikerélményed lenne bármi szép
és jó által, félbeszakíttatják veled.
A tapasztalható folyamatokat, úgy
aztán a te sikerélményed helyett,
marad a befejezetlen, semmire
sem jó, félbemaradt, féligazság.
Tapasztalatom szerint az agyunk
vágyik a sikerélményekre, mint
táplálékára, ha nem kapja meg,
megállt az esze, mondják, olyan
lesz, mintha neki nem is lehetne.
Sikeres élete, csak azoknak akik,
anélkül, hogy hoztak volna bármi
arra utalót, hogy fejlődni tudnának,
olyanná válik körülöttük a látszatos.
Mintha hű de, ejha, azt a, hinnye, nahát.
Megcsinálta a saját magasröptű, számára
egyszerűnek tűnő, soha nem is volt nagyságát.
Hiszen azok akikkel abbahagyatja a folyamatokat,
akik betartják a nemlétező, nem emberies odarakottat.
Mind neki teremtenek, azzal is, hogy ők kibontakozni se
tudnak, azt mutatja a látszat, amit ott megmutattatnak.
A teremtő nem csinált ekkora különbségeket, rábízta,
a teremtettjeire, mikor, hogyan bontakoznak ki abban,
ami tehetséget adott nekik, az intelligens agyuk megoldja.
Minden lehetőséget is megteremtett, hogy szép szíves, lelkes,
színes Világ legyen, ne üresedjenek ki már korán a gyermekek,ne.
Lehetőségük legyen az alkotásra, ne legyen miért kihasználják a
többieket se, akik dolgozni, teremteni, gondolkodni, alkotni nem,
de kihasználni a tehetségeseket, na azt szeretnék megélni, igen.
Sok hiányt halmozhattak fel, nem figyeltek rájuk kellőképpen,
most aztán már, mindenki értük legyen, nekik teremtsen.
Persze van a másik véglet, amikor a sarjaik helyett élik
meg az összes adódó nehézséget, s nem fejlődhetnek.
Óvatosan, nagyon halkan megjegyzem, attól kellene,
megkapnia pont azokat, akiktől akkor nem kapta,
amikor szüksége is lett volna rá, mint a levegőre.
Szoktam mondani, vissza a szülőkhöz gyorsan,
mielőtt átvetülhetne a további generációkra.
Ismerd meg a szeretteid szorgalom, hinnye.
A türelem, az odaadás, az adni tudás, az az
emberiesek legnagyobb hozott kincse.
Nem tudnak nyugodtak lenni akkor,
ha mások körülöttük nincsenek,
önmagukhoz képest rendben.
Ha nem tudják tenni spontán,
akkor megtesznek mindent úgy,
hogy késztessék azokat, akik nem
teszik meg azt amit ők felvállaltak.
Mindenkinek megvan a maga dolga,
ahhoz, hogy szép kikerekedő világunk legyen.
Járjon körbe az adok-kapok a legjobb értelemben,
mindenki hozzáteszi azt, ami már ártana neki, de az
övéinek is, mert felemelné őket olyan magasságokba.
Ami ismeretlen számukra, nem tapasztalhatnának, csak
élveznék azt, amit mások teremtettek meg, mégsem élvezhetik.
Azt látom a tenyereket leolvasva, hogyha szépen ritmusában
halad, aki már látja, mi a fontos dolga, miben tehetséges,
bizony időben megoldja, tehetségével révbe is érhet.
Erős lelkű, pontosan azáltal, hogy nem volt könnyű addig az
élete, ott már a saját lelkének magasságához érve, védelme is van.
Nem azzal lennének elfoglalva, ki mit, hogyan él meg, hanem tennék
azt amire ők születtek, amiben tehetségesek, teremtve fejlődnének.
A sürgős, a fontos, a célirányosan rásegített, a felszínen jól látható,
a tehetséges még nem, pedig teszi a dolgát szorgalmasan másokért.
Neki akkor jó, ha körülnéz és azt látja, mindenki jól van a bőrében,
hiszen emberiesnek született az ember, a szó, ah, ki ne üresedjen.
Tisztelet, megbecsülés legyen ottan bőven, vihessék kimenőben.
Szeretettel.
Julamami