Az alázatot, a gyakorlati életünkben,
átélve, azt tapasztalva, fejlődünk.
Ha a könnyűt választod, magad
maradsz, felelőtlenül magasra
vágyva, nem adsz, viszel, ah,
a mások lehetőségeit éled.
A felelősséget az érintettekre
hárítod, magadat kifordítod.
Egy ideig bírod, azután
tudod, alázattal könnyebb,
a saját életminőséged élned.
Igyekszel bevinni a tudásodat,
adsz általa oda, ahol igénylik azt.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian
a saját és generációs sorsunknak is
megfelelően, jól lehetne éreznünk,
magunkat, itt otthon vagyunk, ah.
Igényesen adunk, oda, ahol azt,
tisztelettel fogadják. Mások is,
így teszik, tán, nem lesz egy idő
után, ekkora a szintkülönbség.
Hiány – többlet, kérlek figyelj,
ki ne kopjon belőled,
az emberséges, ah.
Kire – mire,
számíthatsz,
ha nem az
emberies,
a tudás,
hanem
csak, a
statisztika,
a lényeges.
A tehetséged
felismerted-e,
abból élsz-e.
Itthon vagy-e,
a Hazánkban, ah,
ezen érzés, benned
van-e, vagy csak élsz,
bele valamibe. Amit,
éppen, aktuálisan,
megengednek
neked, ah,
hinnye.
Ne
odázd,
ne várd,
hogy más
oldja meg a
feladataidat, ah.
Ha másra vársz,
vagy, másokra bízod,
rá kell ébredj, az idő,
nem neked dolgozott.
Honnan – hova tartasz,
ha, azt sem tudod, mit
tegyél, hogy teljesítsed, a
saját és generációs sorsodat.
Építhetsz nevesített helyeket,
elbirtokolhatsz talán bármit,
teljesítés nélkül híresedsz, ah.
Csúcsokat dönthetsz meg, ah,
ha közben tartás, méltóság,
magadhoz, az emberekhez,
a Hazád iránti tisztelet,
nincsen benned, ah,
csak az ürességet,
s a távolságokat
növeled, hinnye.
Ez a nap, egy
új nap, elment
a tegnap, építs
jövőt magadnak.
S mondjad el, azt,
az arra éretteknek.
Ami másoké, az nem
a tied, birtokolhatod
egy ideig, esetleg, ah.
Túlterhelheted azzal, a
lelkiismeretedet, ah.
Takarítja azt ami már
teher, hogy maradjál,
bármilyen körülmények
között, emberséges, azt a, hinnye.
Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami