Mi az egyenes, tartásos, neked és mi egyenként mindenkinek.

Más és másabb, az a helyzet, ami motiválja, a lelkes

éned által. A szíved ritmusára hatva,

de mindenképpen,

összegezve,

átgondolva.

Mitől marad,

az emberséges,

méltóságod,

a helyén.

Adni

születtünk,

boldogulni

tanulunk.

Fölösleges

köröket

futunk, ha

az Isten

helyett,

ember igazgat.

Különösen

akkor, ha azt

sem tudja,

mit vállalt.

Nem tudja,

mit jelent

az alázat.

Az egyszerű,

elégedettséget

áraszt, az arra

alkalmas

sejtjeidnek.

A rád ható kultúra,

a neveltetésed, talán

tartást ad még neked.

A Hazaértem és a

Hazaszeretet

érzése,

külön és

összefüggésében.

 Kezdetben nehéz, az

alázat, a gyümölcsei,

mindezek, hinnye.

Azután rájössz az

igaz és a valós ízére.

A körbeértem,

érzése is, egy,

részlete,

a teljes

érzésnek.

Hát ilyen, a

szóhasználata,

az „emberies jelnyelvnek”.

A tengernyi tapasztalataimnak, a

gyümölcsei mindezek, megtanulhatók.

Nincs kisebb, vagy nagyobb értéke a szónak,

viszont, hozzájuk, az érzések is társulnak.

Legyen, szerencsésen is szép, ez a nap.

Tisztelettel legyél, hogy majd, amikor

 eljön az ideje, azt is kapjad.

Amit teszel másokért, lehet, több generáció

is szükséges hozzá,

mire, a jó körbeér.

Ah, annak az

energiája,

hozzád is

visszatér.

Amit teszel

mások ellen,

esetleges az,

más a formája

még, ugyan, ah.

Holnapra, veled

szemben, már

 elkápráztatna,

jól felbátoríttatva.

Az is lehet, másoktól,

kapod majd, amit adtál.

Amíg nem ismered fel,

a saját határaidat,

minden,

gyorsan

visszahat.

Mindenféle

rosszat kaphatsz,

ha szintet nem váltasz.

Kihasználható maradsz.

El is hiheted, hogy

csak az létezik,

amit mutatnak.

Vagy veszed a

fáradtságot és

megtanulod

kezelni.

Az először,

csak nehezen

észrevehető, jót.

A jó embereknek valót.

Ha nem vállalod fel, azt sem,

hogy merre tartanál. Ugyan már, hát,

 tán, az útjelzőkkel is, nehezen boldogulnál.

Tapasztalatom szerint, az emberek, nem ilyenek,

vagy csak olyanok. Két oldalunk van, hát abban erősödünk

éppen, amiben szükséges, az aktuális fejlődésünkhöz adottban.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha megkapod, abban fogsz élni.

A saját sorsunkat, nekünk illene megoldani, megélni, teljesíteni, ah.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg, így már, te kerültél, az elejére,

ha már rájöttél miben hoztál tehetséget, neked fontos kiteljesítened.

Persze nyugodtan tolhatod a mások jólétét, nem vezetni született és

biza, vezetésre adta a fejét, elhiteti veletek, azt majd nektek is lehet.

Pedig, csak saját magára gondol, tudja, dönteni nem mertek, hinnye.

Keressed benne, az emberséges vezetőt, ne a programokat nézzed,

ha minden, egy tőről jön, oda is megy, a többiek reménye, az Isten.

Segíts magadon az Isten is megsegít, ezzel oldom meg, már sok éve.

Mind egyedül születtünk meg, saját sorsot élünk, másét nem tudjuk.

Hisz akkor nincs alap, a sarjak, a semmibe nem kapaszkodhatnak.

A jó minőségű boldoguláshoz, az elmélethez, szükséges,

az életszerű gyakorlathoz való, alkalmazni tudás, hinnye.

Hét év után, miután már, tapasztalatom, az volt bőven.

Kaptam, egy lehetőséget, tanulni, a megelőzésért.

Akkor, váltak szét, oktathattam, a másikban,

életem, legnagyobb megtiszteltetése az is.

Tapasztaltan lerajzoltam, oktathattam.

Olyat tanulhattam, amik,

akkorra már,

beértek

bennem,

kérdésekként.

A miértek halmaza,

jött elém, nap mint nap.

A tanulás által megkaptam,

a felhalmozódott miértekre,

a válaszokat, az lett, az alapja.

Az azóta, már összefüggésében

látható, megoldható feladatoknak.

Miután, már azt is gyakorolva, eltelt,

a 18. nagyon megtisztelő év is, azt a.

Adnám tovább, hogy mások is tudják,

ne a hiányokat gyakorolják, hinnye, ah.

Tanulni, soha nem késő, és ne szégyellje,

nem az alacsonyabb szintet kapja, hinnye.

Megtanulni, bizony, nem mindenki tudja.

A különleges tudás, másképp ad hozzá, a

 meglévő tudásához, másképp is láthatja.

Legyen szerencsésen is szép, ez a nap,

tisztelettel legyél, hogyha majd eljön

az ideje, a sorsszerűen, azt is kapjad.

Semmiből valami, tudja azt mindenki,

aki a tehetségéből igyekszik megélni.

Olyan nincs, hogy lehetetlen nekünk,

a lehetőségeket magunk keressük.

A megérdemelt jólétet,

amiért jót tettünk, hosszasan,

az életünkben, még nem ismerjük.

Viszont, reméljük, nagyon igyekszünk,

nem adjuk fel, keressük, naponta kutatjuk,

hogy megérdemelten, élhessünk benne.

Nyugdíj helyett, ötvenezer sem,

nincs remény, tán, nem is változik.

Ha nem engeded, hogy a jó és szép, a

 természetes, ismertté legyen itthon, ah.

Lesznek, akik a Hazájuk helyett, másutt

teljesítik ki, a tehetségüket, hinnye.

Akik meg nem tudnak

elmenni, mert, nem

 tudnak máshol élni,

vessenek magukra, ah.

Hazaszeretőnek lenni,

miért lenne divat, azt a.

Szintünk alatti az életünk,

eldöntötték már felettünk.

A Hazánk belőlünk állt össze,

akik ide teremtettünk, hinnye.

Vajon miért pont az oldalamra

kerültek, azok a fura reklámok.

Hol letörlik, hol a megosztásnál

kapok gátat, hol meg valami,

nem fér össze éppen, az

adottak hangulatával.

Eddig jó volt hozzánk

is, a hétköznapiakhoz,

a facebook ingyenesen.

Jó lenne megalázódás

nélkül tudni, mi változott

meg, ennyire egy ideje, ah.

Nem léhűtők vagyunk ám,

csak nem hozzánk mérték.

Mintha elköltöztünk volna,

nem kérdez, helyzetbe hoz.

Nem gondolom, hogy azt,

a két „tiszta arcú” tenné.

A Világban, milyen szemmel

mérnek, bennünket, az egyszerű népet.

Immár, a jóból és szépből, a természetesből,

teremteni, mennyire vagyunk, most is képesek.

Ha nem látják át, nem hallják ki, nem érzik meg,

akik idő előtt, felvállaltak fontos feladatokat,

bizony kopik ki, a valós és az igaz.

Mindenkinek van,

egészséges,

belső

kontrollja.

Ha nem használja,

az üresség, hamar eluralja.

A jó időben kimondott köszönöm.

A meggondolatlant, helyreigazítani

igyekvő, elnézést, bocsánatot kérek.

Egészséges, belső kontrollra utal.

Lelkesen, szívesen, gondolkodó,

tudja, mindenki, másképp „életrezeg”.

Vannak, az erőből, görcsösen áterőltetetten,

 akaratoskodók, motiváció helyett, üresedést okozók.

Nem hisz a természetesben, lesz helyette, jól kitalált,

amihez, mindannyiunknak alkalmazkodnia kellene.

Valami átbillenhetett, alázat nélkül nem megy,

bocsánat, remélem időben jeleztem, hinnye.

Van az Isten, ha nagyon szeretnél valamit,

megengedően, teljesítheti helyetted.

Viszont, ha nem is

számoltál

azzal,

hogy

teljesülhet

a kívánságod. Azért,

attól kezdve majd, abban

fogsz te is élni, hinnye.

Figyelj, ha a lelked

jelez, nem jól

van az.

Ha

elszáll

veled a

pillanat,

elhiszed,

hogy

mindenkinél

különb vagy.

A nagyszerűen

egyszerű

helyett.

Betöltheti a

lelkedet, a túlzás

elégedettsége, azt a.

Át ne menjél szerzésbe.

Ah, nem fejlődsz, minek,

hiszen feltételezed, a

 jó és szép, mindig,

megadatik neked.

Fordulhat a sorsod,

mert az Isten, jót akar.

Odateszi egyszer, na meg

még egyszer is, ismétlésnek.

Aztán egyszer csak, kihúzza a

megszokottat alólad, érted lesz az.

Nem szeretné, hogy elkallódjál, hogy

a túl könnyűt válasszad, macerásat ad.

Köszönd meg az Istennek, azoknak, akik

türelmesek voltak veled. Ah, pedig tudták,

látták, kihallották, átélték a nehezítetteket.

Mindazok által, emberesedtek, helyetted nem

emberesedhet senki más, ne hagyd ki a sorsodból.

Boldogulni időben tanuljál, mert keserves lehet az,

a korod szerint, éretten, egyébként meg, hiányosan.

Aztán meg, miért tiszteljenek téged, érvelni tanuljál.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, az elvárások miatt, ugyan minek.

A sorsom körbeért, van, amit az Isten adott tehetségnek.

A többi tapasztalást meg, idehozták az engemet megtisztelő

emberségesek. Az útjukat keresők, a fejlődni, tanulni igyekvők,

az önmagukért és generációsan, szorgalmasan, sokat tevő emberek.

Akik így, jó minták lehetnek a népnek, minden jót, szépet, teremtve.

Megad, hozzá a teremtő erő mindent, a saját idejükben, sorsszerűen.

Öt éve, annak, hogy többen látják át, hallják ki, érzik meg, mint nem.

Tisztelettel élj, hogy amikor eljön a szintváltás pillanata, azt kapjad.

Bocsánatot kérek itt és most azonnal, óvatlan, a valóságot írtam.

Ha pironkodni tudsz még, örüljél, ha sírni is, érted van, az is.

Kintről nézel befele, vagy belül várod,

hogy megértették-e.

A saját Hazádban

vársz, a jó minőségű

életedre, idetettél bele.

A múlt elmúlt,

ami nincs,

annak,

energiája se, hinnye.

Egyedül születtünk mind,

a saját sorsunk visz előre, hinnye.

A feladat adott, nap mint nap, csináld,

ne csináltasd, hogy a sejted érezze élsz.

Az elmélet nem elég, a gyakorlat teszi a

 mestert, mire alapozod, a jövőkép,

adott.

Vagy

kihallod,

vagy teszel róla,

hogy halljad.

Hiába viszont,

ha nem érzed meg,

miről szól, az üzenet.

Neked és egyenként szól az,

mindenkinek, sorsszerű-e, vagy,

még tapasztalni szükséges, ami van.

Ne aggódj, megéled azt, ami, most neked

fontos, van az Isten, ez biztos kiinduló pont.

Mit veszel komolyan és mi mellett mégy el,

mert macerás lenne. Inkább a hétköznapi

felé kacsingatsz, azt hiszed, elérhető,

pedig már, naponta, benne vagy.

Oly mindegy, tanulsz, vagy

tapasztalva haladsz.

Mozgásban légy,

mert, ha még

punnyadsz,

lemaradsz.

Emberies jelnyelv,

azoknak, akiket érint.

Mert valami által motiváltak.

Mások meg, mások által, másik

megközelítésből, élik ugyanazt.

Nem tudsz mellé menni, benne

vagy, nem irányítasz, vagy.

Alázatban élsz, alázatot

tanulsz, fontos,

az, most.

A spirál

pörög,

nem

idegen

az, sejt-hű.

Ugyanoda tart,

mindenki már.

Hamarosan értik

egymást, egy a rezgés,

ahova tartanak, élni akarnak.

Pontosan tudják, mi a látszatos,

az a mű meg, hű de mű, látványossá tett.

Pedig, mindenki keresi, az egyszerűséget.

Megjöttem már onnan is tízszer, ahova most,

készülnek sokan. Ha tanulni nem akarod, majd

megkapod azt, átláthatatlanul, a gyakorlatban.

Bocsánat, mert ahhoz vagyok szokva, fejlődünk,

rendesen, ki éppen, hogyan. Az üresség nem divat.

Nem hagyja a sorsunk, úgyse. Generációs elvárás, az

a hatás, teljesítünk, hogy alapot adjunk, jövőképként.

Majd lesz valami, úgy is lehet élni.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva

is lehetne, megélni.

Ha nincs,

a tehetséges

átnevelve, akkor,

a számára megadatott,

jóban, szépben, hamarabb tud élni.

Az a gondolatsor van bennem, hogyha

döntő ember is megtapasztalja, mit is hozott.

Mit fedeztem fel a tenyerekben és egyéb ahhoz,

tartozó helyeken, megtalálhatja általa önmagát is.

Ha már egyszer fordítva működésre van késztetve,

a sok emberies, azért még nem kopik ki belőlük az.

Amit a teremtő erő megalkotott, nekik adta azt,

tehetségnek. Segítő emberek, bármiben is,

bárhol is vannak, megélik mindazokat.

A fordítók, akikre nagy szükség

lenne. Az általam feltalálttal,

a többieknek a segítségére

lehetnének. Senki se született

szenvedésre, az élet élni szeretne.

A Haza meg arra is, teremtődött, hogy a

bennünk lévő hozott és a tapasztalva lehetségesből,

kiben, mikor, érik az, be, összefüggésében látás lesz belőle.

Ez látható, mint egészséges folyamat, az emberek tenyereiben.

Mára nem írnék többet, ne sokalljanak be belőle, elég ez egyszerre.

Adjon az Isten, minden földi jóból és szépből, mindenkinek annyit,

amihez, éppen akkor megvan már, az érettsége, jó szerencséje.

Bocsánat a valóságról írok,

kérem, ne olvassa el,

ha méltatlannak tartja magához,

meg ne bántódjon.

Megosztod,

szétosztod

magadat,

hogy

tudjanak

rólad.

Kitiltanak,

letörölnek,

nincs mit tenned,

az egyetlen lehetőséged.

Nincs másod, mert nem tudsz,

a tehetségeddel megfelelő mennyiségű

pénzt teremteni, hiszen ahhoz, nem értesz.

Nem tudom, hogy sikerülhetett, hogy ekkorát

ugrottak hirtelen. Vagy, nem, egy szuszra, tervezték

meg, s itt maradtunk nem tudom mennyien, de sokan.

A semmiből semmibe vezető úton, nem rólunk szól a jó.

Amiben élünk, az nem nekünk lett kitalálva, csak oda

férünk bele. Keressük a saját életünket, a sorsunk,

valahol megrekedt. Nem kérdezte senki se,

jó lesz-e ez így, csak velünk ez, így esett.

Kérem szépen, nem lehetne, esetleg,

lefele is nézni, hogy ne lépjen rá,

a többiekre senki se, hinnye.

Lehetne, hogy ne tessék,

öregnek, üresnek nézni.

Julamami Generációs Jelei

Igyekeztem, a saját

ritmusomban,

magamhoz

képest.

Hinnye, csak

közben, ment az idő.

Megtanultam időben

alkalmazkodni, de

nem volt mihez.

Meg és feltaláltam,

valami fontosat.

Nem tudtam

elmenni innen sem,

nem, hogy végleg,

elhagyni

a Hazát.

Bogarakkal játszottunk,

gyermekek voltunk, tereltük

őket, dobozkákat, nehezéket

cipeltettünk velük, mint

a teherhordó lovakkal.

Ha elfáradtak elengedtük,

kerestünk másikat, jobb híján, a

 szegény gyermekek feltalálták magukat.

Volt olyan gyermek is köztünk, aki aprócska

téglákat csiszolt a nagyból és építette a házakat.

Csodáltuk érte, boldog volt, mert egyébként nem.

Híres kőműves lett belőle, nem tudott megállni időben,

csak csiszolta, szinte tökéletesre csiszolta. A tehetségéből

jól megélt, de nem volt ideje rá, hogy megmutathassa, mi van

még jó és szép benne. Azon a szinten öregedett meg és ment el.

Valamit nem értek, miért nem tudják azt, hogy az emberek értékek.

Sokan akkor ébrednek rá, amikor elveszítették őket, már nincsenek.

A hirtelen jött lehetőségeket megélve, meggazdagodnak és mennek,

a további, lehetőségeket keresve, se eleje sem vége, csak a közepe.

Az anyák, sokadik érzéke, segíthetné a gyermekeket, abban, hogy

rátaláljanak az útjukra, felismerjék a tehetségüket és a sorsukat.

Ne legyenek, kallódó gyermekek, mindenki jóléte legyen fontos.

Ne a kesergéstől legyenek, sokan, lefojtottak, vagy hangoskodók.

Olyan kevesen vagyunk, ha önmagukra, egymásra nem vigyázunk,

egy idő után, már csak voltunk, nem lesz miért emlékezzenek ránk.

Hiszen, kibontakozni a tehetségünkben, valójában, nem tudtunk.

Nem azt álmodtuk, terveztük, hogy csak úgy beleélünk és megyünk.

Lehetne, hogy ráláthassanak az emberek, ki miben, fejlődött fel.

Anélkül, hogy bármi segítséget kapott volna, megvalósította.

A megcsináltam érzése fontos, sejtet, tartást, erősítő folyamat.

Az értelmes életnek csak egy része a pénz, a gondolkodó ember,

feltalálja magát. Ám, van egy határ, amin túl már, pénztelenül,

csak kallódik, kiszolgáltatottja lesz, a pénzt maguknak tudóknak.

Adok – kapok, körforgásban maradok, ha csak magukra gondolnak,

„szűklátókörűekké” lesznek, beszűkülnek és gyorsan kiüresednek.

Onnan már visszafordulni nem tudnak, a folyamat végén maradnak.

Bocsánatot is kérek, hamarost, mivel, kiírtam azt ami fékeket okoz.

Hosszútűrő lettem, nem volt más lehetőségem, mert senkit sem

érdekelt érdemben, hogy mit is találtam fel. Nem tudja megtanítani,

neveléshez használni, senki más, csak, én magam. Megélném hát, a

lehetőségét annak, hogy egyszerű életet élőként, ide beengedtek.

Meg is köszönöm egyben azt, hogy felém, kegyet gyakoroltak ezzel.

Mindig rájövök, amikor az oktatási lehetőségek híján, meglátom azt,

kicsinyke porszemek vagyunk, mindannyian, a remény itt maradt.

Nem hagytak el az emberek, leülnek velem szemben és arra

gondolok közben, gondoskodó és hatalmas, van az Isten.

Nem siettem, nem kapkodtam, megéltem amit lehetett,

megízleltem az értelmes életet, megosztanám másokkal is.

Hátha időben jönne nekik is, hogy ne adják fel, haladjanak,

mert, mindig van, valami, ami által fejlődünk, remélhetünk.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat.

Nem mentél sehova, a Világ,

mégis otthon van

nálad.

Megláttad-e a

kicsikben

a nagyot.

Mert

az

már,

egy

érett

állapot.

A továbbiakat,

ahhoz is igazíthatod.

Igyekszel-e haza,

a Hazaértem

érzését

ismered-e.

Na, nem azért,

mert végre, letehetted,

a sikert nem adó munkát.

Tudod-e, hogy a

Hazaértem,

 érzését, nem

pótolhatja

semmi

más.

A túlzó pénz,

csábítása, ah,

addig tarthat.

Amíg rá nem

jössz, mások

gazdagabbak

lettek, nálad.

A legnagyobb

Hazaértem

érzés, pont

akkor adni.

Viszont, a

legnehezebb,

ha akarod, ha

nem, elfogadni.

Meg lehet

tanulni, hinnye.

Apró porszemek

vagyunk, mindannyian.

Ha elértél az alázathoz,

erős üres érzés lesz.

Mégis, felettébb

megnyugtatóan

hat.

Lemegy,

a fölösleges

felelősség érzése.

Megélheted, hogy

rajtad múlik az is,

szabadnak

érzed-e

magad.

Jöhet a

siker érzése.

Ami, tartást és

méltóságot ad.

Hiszen Hazaértél,

végre, otthon vagy.

Tisztelettel élj,

becsüld meg

magadat,

hogy

képes

legyél,

megbecsülni

másokat, hinnye, ah.

Miközben rájöttél arra,

az elfogadás, mekkora nagy.

Tisztelettel kérem, ne olvassa el,

ha nem akar, szembesülni, ezáltal, a valósággal.

Amikor szintet váltasz, megjön az eszed a sorsodhoz.

Megmagyarázódik minden, ki miért volt az életedben akkor.

Van amit még, most sem értek, kérdezés nélkül, hogy

is gondolhatják, hogy használhatnak, egy védjegyet.

Bármit, a más tulajdonára, tudására építeni, nem lehet,

az, csak, látszatos marad, nem vesznek majd, komolyan.

Magyarázkodhatsz ott, ahol csak érveléseket fogadnak.

Ha tárgyakkal akarod megoldani, a belső hiányosságod,

nagyon mellette vagy, mert az, csak hasonlókat vonzhat.

Egészen más az, ha a saját szintednek megfelelően van,

 megjár, az emberségesnek, méltóságot, tartást, adóan.

Az emberies kapcsolataink, ha vannak, a legnagyobb,

kincseink, ah, amik a földi létünkben, előfordulhatnak.

Bocsánat, egy nagy érzés, ami megjárna mindenkinek,

az őszinte, valós kommunikáció, amikor már elég érett.

Nem életkor függvénye, a hozottja, vagy a tehetsége.

„Kukucskáltam, mint egy gyermek, hátha, ah, visszanézel,

hisz, azok a hatások, megmaradtak benned, végig életedben.

Talán lehetsz újra, elvárások nélkül gyermek, megoldás lesz.

Ott a fehérben, szinte egybeolvadt, a párnával a hajad.

Égettem a szentelt gyertyádat, érted égett, Mama.

Akkor, reggel majdnem elmentél, pedig

a templomba készültél,

hirtelen elfáradt

a szíved.

Amikor

feküdtél ott a

nagyon nagy csendben.

A kezed elernyedőben,

nyirkosan,

csúsztattad ki, a kezeimből.

Amikor magadhoz tértél,

imádkoztunk mi ketten, s még

így is milyen szépen mondtad.

Mint egy kislány, aki a csodára

várva, készül, a nagy pillanat áhítatára.

Időztem olyan helyen, ahol megvolt az,

ami megjárt, emberhez méltó a módja, annak is.

Tudtuk mi ketten, hát beszéltünk is, gyakran róla, ha

 eljön a pillanat, ha hív az Isten, a lelkünk elengedi a földet.

 Hát, nem volt félelem benned, megélted, már azt, amit lehetett.

Az előszobájába érkeztél, még dönthettél, hogyan legyen tovább.

Útra kelsz, amiben elindultál, vagy tán, maradnál, hiszen,

jól láthatóan, boldog is voltál, s éltél még, pár jó évet.

Néhány év, s a kilencvenhez közelebb értél volna,

megmaradtak jó emlékbe ezek, amit tehettem”.

Ne döntsön senki más, amíg valaki, arra, képes, a

 másik felett, egyedüli joga van-e, mindenkinek.

Múlt nélkül, nincs jövőkép se, amit átéltél, nem

 veheti, senki sem el tőled, emberi méltóság lett.

Jövünk és megyünk, hogy közte mit élünk meg,

magunknak lenne fontos, hozni a döntéseket.

Figyelj, amikor megszólít, a lelked, a szíved,

a gondolkodó agyad, kontrollálja mindazt.

Ne várd meg, amíg, majd, rád mordul,

az érted és másokért is háborgó,

lelkiismereted, előzd azt meg.

A magad felé elszámolásnál,

a tartásod, a méltóságod,

megnyugtatóan helyeseljen.

Az élet, élni szeretne, hinnye.

Legyen szép és jó, amíg itt vagyunk.

Élhessük meg a saját sorsunkat, generációsan is,

legyen lehetőségünk, megalapozni a jót a következőknek.

A belső kontrollunk segít, megismertetni velünk, a saját

 határainkat, a sorsunkat, generációs feladatainkat.

Így aztán, ha majd, elmúlik a káprázat, s

kitisztulnak a fejek és a tájak, a már

láthatóvá vált valóság is, jól hat.

Ki, mikor, ébred rá, egy napon,

egy Haza ez, csak egy,

megmagyarázható

legyen minden.

Megtartóan,

becsüljük meg, hinnye.

Nem mindegy, mi visz előre,

a lelked fejlődésének az öröme,

vagy a vágyad, a győzelem erejére.

Belső tartás, emberi méltóság, vagy az,

egyre nagyobb hajtás. Miközben a cél már,

megint, az el nem ért, meg nem valósult, vágyak.

Vajon, tisztában vagy-e, az emberséges értékekkel.

Vagy, hol ide, vagy éppen máshova kapva, reméled azt,

valaki, megoldja majd, egyszer, egy pillanatra, átélheted, ah.

Az elégedettséget, mert összefüggésében érezve, végre, elérnéd.

Ha nem működik a belső kontrollod mert, valami miatt kiakadt, vagy

átbillent és nem veszed már észre, a kevesebb is, elég, lenne, hinnye.

Mikor, mi fontos, hogy az elején legyen, mihez kapcsolódhat a többi.

Vagy kínlódással éled meg azt, amit már nem lett volna fontos elérni.

Az adottat, megélni, vagy egyre többet és szebbet remélni, hinnye.

Megcsináltatni a kijelölttel, azt, amivel dolga, neki nem is lenne.

Ahogy lehet, vezetőt, vagy gazdagot csinálni belőle, pedig,

hiányozni fog, az alapokhoz adott, belső késztető erő.

Látható, amikor kész a mű, hű, de mű, nem életszerű.

Nem ad alapot se, nem lehet működőképes minta, ah.

Tapasztalatok nélkül üresedni, nem ajándék az, hinnye.

Késztetni a többieket, hogy ne vegyék észre, nincsen,

kedve se, hiszen nem belülről jövő, látszatos, az idő.

Ami tetszik, kivenni, a másokéból, összerakni, a

magadénak láttatva, lemásolni, az nem eredeti.

A sarjakat terheli az, amit nem adtál időben oda,

nem tudták, az egészséges körforgásba bevinni.

Látják már, sokan, s elég fejlettek, ahhoz is, nem

utánoznak, magukhoz képest, belülről alkotnak.

Miközben teljesítenek, a nemlétező sablonokban,

talán másoknak is csinálnak kedvet, az élet élni szeret.

Bocsánatot kérek, a valóságról írtam, mára, elég is lesz.

Onnan tudod, hogy nem terveztél időben, ha,

a múlt, elmúlt, annak a hatásnak, már vége.

Kikopott a belső kontrollja, s erővel meg,

megoldani nem tudja, lejárt a divatja.

Ha megfordulsz és azt látod,

nincs mögötted,

senki

se,

aki,

magadért

is követne.

Megoldódott,

anélkül, hogy

tettél volna,

érte, hinnye.

Emberesedsz,

miközben átéled.

A magadhoz képest,

könnyűben, ezeket,

nem tapasztaltad.

Azzal, másfajta,

rálátásod is,

 adott lesz, azt a.

Ha megtörténik,

a szintváltás időben,

attól még az van, ami.

Csupán, a szenvedés

marad ki, lehetne,

ah, a jövődet

tervezni.

Hinnye,

időben

lenne

fontos,

bocsánatot kérni.

Ha még nem tudod azt,

megtenni, ne kezdjél újakba,

a jó energiáknak, nincsen alapja.

Bocsánat, ha a szövegemet, néhol,

nem érted. Ezt neveztem el, emberies

jelnyelvnek, az oktatásomon megértik.

A saját szövegükkel, be is helyettesítik.

Jó szerencsét kívánok, minden szépben,

jóban, egészségesen működőképesben.

Lehetne, emberséges ez a nap, legyen

kéznél, a jó öreg alázat, az, hat.

A legnehezebb életszakaszaimban,

nem tudtam mást tenni, mint leírtam.

Ami megformálódott bennem szóban,

összefüggésével, magamat segítettem.

Visszarendezni, a méltóságomat és a

tartásomat, gondolkodva dönteni.

Nyilván, mindent, nem, éltem, át,

mindenkinek rendeznie fontos, a

 kontrollja szerinti, saját sorsát.

Az agg is lehet, egész életében

gyereklélek, címet adtam, hátha

egyszer, valamikor könyv is lehet.

Az agg is lehet gyereklélek.

Egy kontrollálatlan,

ártó

pillanatba,

a gyermekeknek, a

lelke, bele is öregedhet/2011/.

Szinte, nem volt nap, amikor ki ne

hajtott volna, a bricskával.

Éreztette a lelke,

nagyon fontos

hogy lássa.

Egyszer

egy napon,

amikor szomorúan

hajtott hazafele, meglátta.

Szinte, osont a lányka, de a

méltóságát, nem fedhette le.

Valamiféle szakajtó volt a kezében,

letakarva, tele, fontossal, féltettel.

A süteményhez, több órán át pucolta.

Elég volt tartania, ahogy ment volna

át, a másik oldalra, hogy meg ne ijessze,

óvatosan kanyarodott be, éppen mellé ért.

Nem hagyhatta, hogy megint eltűnjön, az egyik

ajtó mögött az átjáróházban, hát rámosolygott.

Jó napot, kisleányka, köszönt rá.

Úgy megijedt a lányka, hogy leejtette,

 dióbeleket. A valamikori szakajtóból,

szanaszét szóródtak.

Megállította a lovat,

befékezve a kocsit.

Leugrott, hogy segítsen összeszedni.

Ahogy lehuppant, újra megijedt, a leányka.

Ami benne maradt, a szakajtóban, még az is szétszóródott.

A leányka keze, lába, megremegett, belepirulva, otthagyta,

a széthullott diót és elszaladt.

Utána nézett, annyit már tudott, hogy messze nem mehetett.

Nem ártana az ismerkedésüknek többet, hát rábízta a holnapra.

Az öltözetében látta, nagyon takaros, de nem úri leányka.

Elképzelte, már sokféleképpen, a legközelebbi találkozásukat.

Most, udvarolgat éppen, egynek, néha beszélgetnek, de elfogja,

a kuncogás, amikor úgy jár – kél, az a leányka. Mintha nem is a

földön járna, nem tudja így komolyan venni, minden hiába…

Emlékszel még a szeretetre, a

tiszta, adni tudó érzésre.

Az élet élni szeretne,

megtalálja a lehetőségét,

bármennyire is el lenne rejtve.

Figyelj, a kölcsönös tiszteletre,

ha lenne emberség próba, ki is

derülne. Még mielőtt,

valaki, olyat vállalna,

amivel mellé menne.

Ha nem lenne alapja,

az emberséges élet.

Sok embernek,

lenne általa,

szenvedése.

Kinek, mit nem

szabadna, felvállalnia,

az emberiesek sorsa felett, semmit se.

Hiszen ők elérték, mind, a „legjüket”, azt a.

Nem ártanának senkinek, magunknak sem.

Nem a túlzásokra mennek, gondolkodva élnek.

Nem dőzsölnek, ha látják, hogy mások nélkülöznek.

Van motiváció bennük, azzal túlélhetik a nehezet,

a tehetségükből élnek, szívesen lelkesednek.

Ha üresedve, elfogyna, elkopna, valahogy,

amit, mi mindannyian, hoztunk,

amikor megszülettünk, hinnye.

Tartása, méltósága, lelkes, szíves,

gondolkodója, az emberséges,

egészséges, belső kontrollja.

Nézzen, mélyen a lelkébe,

örüljön, ha még ott

lakik benne a jó.

Tartást adhat az.

A legnagyobb

kincse lesz,

hinnye.

Becsülje meg,

azt a pillanatot,

amikor boldogulhat.

Napi nehézségeket is,

megoldhat,

a talpán

maradhat.

S ne vágyjon,

még nagyobbra,

szebbre, jobbra, azt a.

Másoknak is hagyjon,

 a jóból, szépből.

Egy Haza ez

csak egy,

nemcsak

néhányaké,

mindenkié, aki

ide született, ah.

Ide teremtettünk,

innen fontos kapnunk,

azt, amit beletettünk.

Az emberséges,

elégedettségnek, a

 megismételhetetlen pillanata, az életérzés.

Hiszen, az a boldogság előszobája, töröld le

a lábaidról, a fölösleges loholás energiáját.

Mert, rögzítette, az arra alkalmas sejted,

azt az érzést, hát, egész életedre kihathat.

Futsz, szaladsz, a jó átéléséről lemaradsz.

Legyen szerencsés, adni tudó, ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy azt is kapjad.

Ha nem tetszik, amit a tükrödben

látsz, változz, ne másoktól várjad.

A fokozatosságot, bizony, nem tudja,

helyettesíteni. Nem mindegy, megfelel-e,

a saját körforgásod, a sürgető forgásnak, ha

nem tudod felvenni a rád szabottat, lemaradsz.

Talán nem is tudod, hogy adni születtünk, csak

kapni akarsz, de jól járni, mindenképp.

Mindennek és mindenkinek,

megvan, a saját rezgése.

Ha hasonlóra talál,

azt erősíti fel.

Aki, punnyadt,

nem tett semmit,

ami felemelte volna.

Amit kigondolt magának,

a mások által megteremtettből,

eltervezi és kiemelné sajátjának.

Visszafejleszti és megül az benne,

mintha, a feladatát elvégezte

volna. Dolga végezetlen.

Pedig ott kezdődne,

el, az újabb feladat.

Nem maradhat

ki a fejlődése.

Odateszi

a sorsa,

mindenképp, naponta.

Élhet, ah, akár vesztesként,

egész életében. Pedig már

megszerzett mindent, az

 övé, az sosem lehet.

Adjál tiszteletet, majd, a

 saját idődben, azt is kaphatsz.

Legyen szép, a jóban, ez a nap.

Észre sem veszed, ha közben, megváltozna

körülötted, az, amiből más szerint, indultál.

Ne mások után menjél, cselekedjél,

magad szerint, kontrolláljad.

Vannak akik csak beszélnek,

meg sem hallják a másikat.

Természetesnek veszik,

hogy végig tudják,

vinni, a terveiket.

Kérdezzél, jelezzél,

kommunikáljál,

ne csak némileg

legyél,

biztos abban,

mi van körülötted, ah.

Ember tervez isten végez,

hallottad már biztosan.

Akik ültek velem

mostanában

szemben,

észlelték.

Gurulnak az

eszközök, az a

kevés, amire

szükség van.

Érzékeltetni

szeretném,

kontrollálni

szükséges,

minden

mozgásban

van.

Nem biztos,

hogy úgy, ahogy

gondolja, hiszen,

mások is mozgásban

vannak. S, ha nem egy

szinten „életrezegnek”,

bizony, nem értik egymást.

Nagy szükség lenne, a fordítókra,

hogy ne menjen át, senki, ordításba.

 Becsomagolva is lehet az, amit mondasz,

kicsomagolja, amikor szükséges, de hiteles.

Mert a saját rezgése, s megy vissza a történet.

Fontos lenne, megtanulni, kihallani, megérezni,

átlátva, gondolkodva, kommunikálni. Oktatom, nevelek

is a segítségével, annak, amit, meg és feltaláltam, lerajzoltam.

Az idő megy, a megbecsülés marad, a tisztesség, fontos, állandó is.

A tudás vonzó, haladó, fejlődő, nem megrekesztő, egymásért van, ad.

Nem teátrális, nem látványos, hatásos, az, amikor azt is hallod. Amit,

nem gondoltál volna, hogy valamikor is rendbe teszed. Viszont, ha

hallottad, máris szembesültél azzal, hogy jelen van az életedben.

Amikor már, nem tetszik az, amit, a tükörben látsz, változzál,

tervezzél. Amikor, magad szerint teljesítesz, szebbet látsz,

hiszen, a belső kontrollod jelzi, nem tudsz mellé menni.

Bocsánat, ha másféle, a tapasztalt és tanult tudása, érvelni érdekes.

Az emberi jelnyelvet, magam találtam, megrajzoltam, nevelik általa,

 fejlesztik magukat, az emberiesek, ha az oktatásomra megérkeznek.

A meglévő sikeres szintjükön, hozzáadják, az általam tapasztaltakat.

Vagy, ha vágyják, a saját szintjükön élés, sikerének az ízét, megérzik.

Nem a pénz csinálja, az emberi nagyságot, azzal születtünk meg.

Mondjad, te miből merítesz, honnan van energiád, hinnye.

Mindazokhoz, amiben vagy,

amit felvállaltál,

amit éppen, csinálsz.

Ha elértél, a sikeredbe,

arra az energiára emlékszik,

az alkalmas sejted is, hinnye.

A saját tapasztalatom szerint,

a magunk feladatai, a sorsunkban

 is adottak. Ah, ha már, a szintünkön

életszerűen gyakoroljuk. Még lenne,

generációsan is, fontos dolga,

mindegyikünknek.

Akkor, ha

igényesen

szeretnénk,

visszanézni

az életünkre.

A megcsináltam

állapot, az fontos.

Egy erős érzés, ami

a belső kontrollunk,

által, közvetített felénk.

Tiszta, jó érzés, nem tudja,

beszutykolni, senkinek sem,

az irigysége által, generáltja.

Komoly tapasztalatom van, az

 időt, nem tiszteletben tartók,

 az elodázásaik miatt, sajnos.

A körbeérések okán meg,

nagyon is hasznos lett.

Milyen módokon,

tudják, a fékeket,

úgy elhelyezi.

Szinte,

önmagát,

kérdőjelezi

meg tőle, az

emberséges, ah.

Ha nem adod meg

a tiszteletet, ugyan,

miért, várhatnád el.

A tudás, megtartó

erő, semmihez sem

hasonlítható, azt a.

Amennyire, teljes

érzésnek hathat,

a hozzáértést,

megkérdőjelező.

Ha nincs megfelelő

alapja, nincsen mire,

nem építhető, pangó.

A megelőzés része, nem

nélkülözhető, ha komolyan

gondolják és nemcsak látszatos.

A házra sem a tetőt rakják először,

azzal koronáznák meg, a jól sikerültet.

A hozzáértés egy erős érzés, a tudásnak

az előszobája. Sok tapasztalat szükséges,

ahhoz, hogy a rezgéskülönbségeket, felfogja.

Érdekes lehet azoknak, akiknek van lehetősége,

arra, hogy különböző szakmákban, tapasztaljanak.

Nagyon nehéz feladat, akkor is a gyakorlatban, ha

még, nincs hozzá, belső tartása, méltósága.

A külsőleg rárakott, megformált az más.

Ah, tapasztaltan tudják, mi, az, amivel,

kibillenthetnék, a lelkes, gondolkodót.

Ha szívesen is venné már, a könnyítést,

nem vállalja azt, ami, nem a fejlődéséért lenne.

Nem mindegy, hogy kiteljesedési lehetőséget adhat,

vagy, telített energiát közvetít, az a pénzben ki is merül.

A pénz, olyan fontossá lett téve, hogy lehetetlen nélküle,

akkor tán, alapban fontos lenne, hogy mindenkinek legyen.

Mindenki hozta, a fontos feladatát, ha olyan helyre született,

ahol nem adják meg neki, az indulás lehetőségét, nehezített lesz.

Akkor lesz, jó mintát adó, ha az élete során, látható, a mit, hogyan.

Ha csak belepottyantják, a számára még átláthatatlanba. Bizonyára,

sok lesz, a tisztának láttatott buktatója. Az elmélethez, szükség van,

a különböző tapasztalásokra, alulról építkezve felfele. Aki azt hozta,

mint a hivatását, menet közben, a gyakorlatot az elmélettel igazolja.

Aki komolyan veszi, önmagát és a feladatát, az indulásnál, a hiányát,

pótolja, megtanulja a másik oldalát, amit nem hozott, se nem kapott.

A párhuzamos teljesítéseket, az ász emberek, oktatásánál láttam.

A belső indíttatásuk, megvan hozzá, kikerekítik vele, a világukat.

Hasznukra lesz az majd, csak tudniuk fontos, mennyi elég belőle.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, magam találtam

meg, nagyon sok tenyeret olvastam le, ahhoz, hogy felismerjem.

A részletek, fontosak a tenyerekben, lehet jól, de mellé is mehet.

Ismerem mint a tenyeremet, szükséges lenne, mindenki számára,

az, hogy a tanácsot otthonról kapja, s vissza is vihesse a tudását.

Az egészséges körforgás miatt, a szívesen gondolkodók,

lelkesedését adhatná vissza, oda, ahonnan elindították.

Ah, emberiesnek születnek, vezető tehetséget hoztak.

A kiválasztott szintje nem mindegy, előre, vagy hátra,

ahhoz szükséges, a valós önismeret, emberismeret.

Ki ne kopjon a tisztelet, azt ráerőltetni sem lehet.

Vissza a kaptafához, ki miben bizonyított, hiteles.

Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vagy,

oda és akkor is, ha a másik a saját tudását adná.

A lelkes, szíves, gondolkodó, azt belülről tudja.

Továbbadná, az összefüggésében látását, mert

lehet, oktatni, nevelni általa. Jobb ha tudja,

mintha, nem, tanulni nem lehet késő, ah.

 A tudásvágy, ne legyen tagadásban, ah,

 az nem szégyen, semmiképpen sem.

Jó szerencsét, jó emberek, áldjon

meg az Isten, minden földi jóval benneteket.

A valóságtól távol, teljesen mindegy, hogy most éppen itt,

vagy tán máshol, ha semmi jó, se szép, nem értünk szól.

Nem szenvedni születtünk pont oda, fejlődnénk ott.

Néha nehéz, de attól még, igyekszünk jók maradni.

Mert csak, egyszer fordulhatsz, felelőtlenül ki,

ah, ha nincs segítséged, ki tudja mi lesz veled.

Legyél tájékozottabb, magadhoz képest, ah,

hátha, másképp is látod, mint a rosszindulatú.

A sajátját erősíti, mindenkivel, aki elhiszi neki, a

  jól kitalált, legyártott sablonba, belefér mindenki .

Egészséges belső kontrollal, születtünk meg mind.

Ah az egyik oldalunkkal, hoztuk a tehetségünket.

A másikat, szükséges lenne, megtanulni, hinnye.

Magas fokon, a hiányosság, arról, hogy ki gazdag,

ki meg, szegény. A gondolkodó, szíves, lelkesnek,

ugyanannyi erő adatott meg, mint a sok pénzesnek.

Csupán annyi a különbség, nem tud csak magára gondolni,

nem erőből él, teremt, alkot, az élhető életről nem mond le.

A másik, elkényeztetetté válik, a kontroll nélküli pénze által.

Kikopik belőle, a természetes őserő, erőből jön a kiüresedés.

Az intelligencia cseppjét, minden családban láthatom,

kinek, miben és hogyan, adatott meg, ott is, hinnye.

Mindkét oldalát fontos lesz, mindenkinek ismernie.

Ha nem fejlődik fel oda, amit az Isten neki megadott,

beáll, a szintje alatti sorokba, majd, kapkodni is fog.

Hiába érhette el, a sorsa szerinti legfelső szintjét,

ah, ha fejlődni már nem akar, kiüresedve marad.

Nincsenek, akik, megállítanák, nem becsülte meg,

azokat, akikre számíthatott, bennük, bízhatott.

Egy lábon áll, mert a másikat, még nem meri,

elmozdítani, pedig ott már nincs neki semmi.

Vigyázz, mit kívánsz, mert megadatik és abban

fogsz, magadhoz képest is sanyarogni, hinnye.

A szép és a jó, az jóembereknek való, hinnye.

Egy morózus embert láttam, egyszer

régen, hallani akartam,

mit mond,

azoknak,

akik nem

értük vannak.

Amit kihallottam,

az erősebb volt annál,

mint, amire számítottam.

Kérem szépen, a tudomásom

szerint, én is magamért születtem.

Nem vezetek, inkább, csak vagyok,

a megelőzésben, tapasztalok. Alázatot

gyakorlok, toleranciát is oktatok. Mert azt

látom, minden sejtem, érezteti velem, tudassam.

Nem tudok, nem tudni, arról, ami, a hivatásommá lett.

Néha azt gondoltam, fontos jelzés, újra gügyének néznek.

Pont amiatt, hogy ilyennek születtem, nem tudom azt kívűlről

nézni, nyugodt lelkiismerettel, hát leírom ide, hátha elég az is.

Jónak születtünk, mindannyian, nem helyes, ha elfogadó vagy,

azzal és meg is találod a magyarázatodat rá, ha nem teszed azt.

Ami jó, abban, a pillanatban szükséges. A saját lelkiismereted

szerint való lenne, hogy ne érezd, magad alatt, magadat tőle.

Mert megint, elmentél, szó nélkül mellette, hiszen nem veled

történik, de vedd észre, hogy veled is, mert neked jelez az.

Ami nem jó és ma mással történik, az megtörténhet veled is.

S ugyanúgy elmennek melletted, nem szeretnél belekeveredni.

Mert tudod, hogy mi a folyamata annak, ha, taszító, a tortúra,

akkor talán, a jóvá válásával kapcsolatban, lenne dolgod, azt a.

Ha nem becsülöd kellőképpen meg magadat, mi az a szeretet,

amiről beszélnek, hogy minden egészséges ember, vágyja azt.

Ha kikopott belőled, az adni tudás, ne azt keresd ki tette veled.

Inkább változz óvatosan, olyan irányba, hogy jól érezd magadat.

Ha megtalálod az egyensúlyodat, haladhatsz, emennyit hagynak.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Kölcsönös tisztelet.

Tanuld meg, ha már beértél az igényére, ne szenvedjed a hiányát, ah.

Ne másoktól várjad, az igényeset, magadért, magadnak is csináljad.

Legyen szép és jó, ez a nap, tisztelettel élj, mert szeretetből vagy.

Bocsánatot kérek,

kérem, ne olvassa tovább,

innen már, jön a tükör, íme.

A tapasztalatom szerint,

ahányan, annyi félék vagyunk,

családon belül is különbözünk.

Aki nem fejlődik, lemarad, majd,

a saját gyermekei, mutatják meg azt.

Mindenkinek lehetne, kihívásos feladata,

ha tudná, hogy mit mutat számára a sorsa.

El is érhet, mindent a saját idejében, mert,

ha, halogatja a múlt elmúlik, anélkül, hogy

elégtételt adott volna, a lelkiismeretének.

Nem túl vigasztaló, a tapasztalt tudásom,

van az úgy, öregségére kapja feladatnak.

Egy ügyhöz is igazodhatsz, talán, az is,

 egyszer, rólad és érted is, szól tán majd.

A tolerancia, megtanulható, ha a

saját kontrollod szerint, is, jó.

Szerintem a fontosabb

részünk,

a lelkes,

szíves, gondolkodó énünk.

A tehetségünk kibontakoztatása,

na meg a Hazaszeretet érzése, ah.

Bocsánat, nekem, a hivatásom adta,

az emberiesek által lett, hinnye.

A többi, ahogy látom, képlékeny,

a megteremtett javak, generációsan is fontosak, azt a.

Arra alapoznának, családon belül a sarjaink, az a „talpalattnyi”.

Nekem is megjött az eszem a sorsomhoz, a 25 év igazolja, hiteles

már azóta, hiszen temérdek sok ember tenyerét láttam, a Világból.

Nem kérhetek senkit sem, hogy kiálljon mellettem, nem szükséges

hitelesítenie, hiszen látszik az, amihez képest, hol tartanak emberek.

Magamat menedzselem, az ígéreteik elején, megmondom, ne tegyék,

más lesz az élethelyzetük, nem tartják be, a megváltozott életükben.

Nem várhatom el, hogy úgy lássák, összefüggésében, az egészet,

 ne csak, az önös érdekükre gondoljanak közben, az évek mennek.

A múlt elmúlt, igyekezz megélni a jelent, azt, ami neked és rólad szól.

Mert, amikor visszaszámolod a történteket, fel kell tudnod dolgozni.

Különösen, ha nincsen, magyarázat arra, hogy miért, pont úgy volt.

Nem figyelsz oda, tapasztalatlanul, túlságosan, bízol, másokban, ah.

Szerintük csinálod, mert nincs meg a saját tapasztalt tudásod se, ah.

Rábízod, a gyermekedet olyanokra, akik nincsenek kontrollálva, ah.

Nincs a gyermekkorunk, bennünk, szerintünk, megbocsáthatóan,

megmagyarázhatóan, jól kibeszélve, azt a. Sértődötten élik meg.

Arra azután, pakolódhat, egy csomó mindenféle. Amiből

kialakulhat, a saját, védekezési módszere, ah, hinnye.

Összegyűjtheti a sérelmeit és alkalomadtán, aztán,

ő maga is felnőttként majd,  pont úgy viselkedik.

Nagyon fontos lenne, a szülők és a gyermekek

közötti, jó kommunikáció, kerüljön az a helyére.

Legyenek kezelhetők, feldolgozhatók belőle, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Önismereti oktatás. Kölcsönös tiszteletre

nevelés, segítése, a rajzos formájával.

Egy nap alatt rajzoltam le, száznál

több, a rajz az oktatási anyagomban.

Oda mellé írják, amikor, fejből mondom,

mi mit is jelent. Van annak egy, az éppen,

azt a tudást, magához vevőkhöz, szóló,

ritmusa. Olyan, mint, a szívesség ritmusa,

nem téveszthető össze, másokéval, a sajátja.

Hiszen, a lelkes, gondolkodó, énje, kontrollálja.

Kitakarítja, a helyére teszi, a múltbéli gondokat.

Amik, azután már, nem lesznek, kezeletlenek, ah.

Kimondva, az ahhoz lerajzolt, kulcsmondataimmal,

kerülnek a helyükre. A szavakkal azonosulva, hiszen,

mindenki, önmagával rendezi, nem más csinálja meg.

A leglényegesebb része, hogy nem mehet mellé,

a belső kontrollja, segíti, elkészül a körforgása.

Hiszen mindenkinek, fontos tudnia, van helyes

és van helytelen, a tartásához képest is határa.

Egyenként születtünk mind, a magzati szakasz

fontos, jó lenne, ha tudnának róla, a tervezők.

Információk vannak, mit rögzítettünk éppen,

azokról, ami jó volt és amit még hordozunk.

A lelkes, szíves, gondolkodónk, segítene.

Nem mindenki alkalmas arra, hogy az

embereknek jól segítsen, hinnye.

Nem elég az, hogy van arra,

a képzésre elég pénze, ah.

Nem keverendő az üzlettel.

Adott a teremtő mindenkinek,

valamiben tehetséget, hinnye.

Ha csak néhányaknak adta volna,

a többieknek, akkor valamit,

amiből jól megélhetnének,

olyanokat adott volna.

Megtaláltam, a tartásnak,

az emberi méltóságnak a jelét.

Feltalálhattam, valami fontosat,

szükséges lenne hozzá, egy

olyan ember, aki üzletileg érti.

Mi módon lehetne bevinni, ah,

ezt, úgy a köztudatba, hinnye.

A tudásunkat is megtartva,

egymás mellé rakva, ne

sérülhessen a tisztasága, ah.

Tudjanak róla, erős a pallója, a

két oldalunk közötti, átjárásra.

Nem is szükséges más, csak a

valós állapota elég, átmegy,

a tudás, kicsiben bizonyít.

Nem vonom meg tőle, az

ahhoz szükséges időt.

Kiteljesednek általa, a

 kontrollálást szolgáló

érzések, pontosak.

Kontrollálja az agy.

Azonnal visszahatna,

ha valaki nem hozzáértően,

próbálkozna, körforgása van.

Megtanítanám, az értőknek azt,

a módját, hogy segíthetnének,

először majd, önmagukon, ah.

A gyakorlatban lévők tudják,

mennyivel nehezebb lett az.

Ami, a tartásunkat biztosítja, ami

által, megmaradhat a méltóságunk.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

ezzel élem túl, tanulva a hatásokból.

Attól, mert olyan mintákat láttál, egész életedben, nem kellene,

leutánoznod, mert adott ott, a könnyű része. A sorsszerű, egyszerű.

Ah, láthatóvá váltak, az oda, nem illő, szerepekbe kerülők is, hinnye.

Nem elég az, hogy valamiben elérte, a legfelső határát. Fontos lenne,

tudni arról, hogy megcsinálta-e, a következő, feladatát, átláthatja-e.

Vagy csak, beleél abba, amilyen szerepet elvárnak tőle, leépülhet, ah,

ha szintje fölött, vagy alatta éli meg a könnyűt, felszínes lesz, hinnye.

S minden, amihez nem ért, mégis döntéseket hoz, mellé visz sokakat.

Ahonnan indultak, üresen, majd oda is tartanak, mindaz vissza is hat.

Segítség lehetne, önmagával, a lelkiismeretével, könnyebben elbírna.

Ha valaki, elmerné mondani, meg merné mutatni, a valóságost róla.

Ott, ahova helyezte magát, azon a szinten, élnek megérdemelten is.

Ha azonosulnak, az üresedő törtetővel, a semmihez igazodnak mind.

Az emberek már jól látják, a belső kontrolljuk, segíti őket, hinnye.

Az első és a többi mind, addig is, csak számokat javított, formált.

Kimaradtak belőle, nem látták, azoknak a hatásait, határait.

Hiszen, önmagukhoz képest,

nagyon magasan,

kiváltságban

élnek azóta is,

több generáció,

feladatait átugorva.

Nem észlelhetik a jót,

akiknek, a jó sorsuk,

generációsan,

megjárna.

Tartás,

méltóság,

kialakul a

nehézben.

Az önsajnálat,

a dicsekvőket

erősíti, azt a.

Nem

illenek

bele, a

szerepekbe, arra

 kitalált, figurák csak.

Szerencsére látja azt,

az igényes, színe, java.

A valóságtól távol, nem

látja át, nem hallja ki se, nem

gondolkodva dönt, csak számol.

A megérzése megkopott, annyiszor

formálta, a saját jólétének, a biztosítására.

Nem kért, a hozzáértőktől sem tanácsot. Nem

megérzésből, csak az össze – vissza, hatásokkal,

látszatos, látványossá tett, megoldásokkal másol.

Minden szülőföld, minden ember, másképp rezeg, a

 különböző kultúrákat, megismerni, szükséges lenne.

Miért nincs, emberség próba, az egyszerűen élő,

nagyszerűeknek az álmai, válhassanak valóra.

Ha az elvégzett feladataival, felemelte,

a népnek a szintjét is, a számokat

 tiszteletben tartva, dicséretes.

A dicsekvés, a negatívja annak.

Kérem szépen, ne tárgyiasítsák

az emberieseket, az Isten alkotta

Világban, igényesen élhessenek.

A felfele nem lefele, az előre,

nem hátra, a fejlődés, minden,

megszületett embernek járna.

Ha nem fejlődött beszorulva él,

a sajátos megoldásába, nem jól

hat az, a fejlődőképesekre se, ah.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj

meg, ha nem követ már senki se,

menj tovább egyedül, körbeértél.

A következő generációnak adjál

alapokat, a tiszta, nem mocskol.

Persze te tudod, piszkosul meg

is gazdagodhatsz, irigységet hoz.

Amikor a lelkes, szíves, gondolkodó

éned jelez, a túlzásoktól húzódj el.

Ha azt érzed, megvan mindened,

vedd komolyan, gondolkodjál el.

Az addigi motivációid elvesznek,

ha nem töltőd fel, a jó energiákat,

felismerve, a másik oldaladat, azt a.

Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.

Önismereti oktatás, nevelés, hinnye.

A nagy embereknek születettek, a

 maguk idejében, nagyokká lesznek.

Minden, nap, haladhatsz, ha a

belső kontrollodra  is figyelsz.

Ne mások szerint, a kontrollod

szerint élj, nem tévedhetsz el.

Érzed, hogy mondvacsinált-e, ah,

elgépiesedett-e, óvatosan vele.

Nem változik, mozgásban

van, ugyanazt, szajkózza.

Szerencsére, van mindenhol

 hasonló szintű, emberies is.

A hasonló szinten lévők,

értik egymást, nem kell

oda, fordító se, hinnye.

A pénzbeni különbség,

nem vet gátat, köztük.

Tiszteletet adj, hogy

majd, ha eljutottál már,

a szintedre, azt is kapjad.

El ne felejtsd, szeretetből vagy,

legyen szép, minden jóban, ez a nap.

Ha nem ragaszkodsz, a tartásodhoz, méltóságodhoz, azt,

 kapod, amiről, mások döntenek,  ha tetszik, ha nem.

Nem tudom milyen, a falak, fékek nélküli élet.

Milyen, amikor olyan helyre születsz,

ahol megvan minden és van,

szava az embereknek.

Mit lehet úgy

elérni,

hogy nem kell,

semmit csinálni,

csak oda bele kell születni.

Azután, vannak, hozzáértő emberek,

akik megmondják mikor, merre lépjenek ott.

Hol, merre, mi jó és szép várhat rájuk, talán olyan

is van, ahol értük szól valami, csak a népért, hinnye.

Nekem most, a legfőbb gondom, hogy tudassam ott,

 ahol, esetleg, meg is hallják. Netalántán, akadna idő,

arra is, törődjenek, azzal is, amit felvállaltak.

Olyan lehetetlennek tűnt, már akkor is,

hogy annyi feladattal, érdemben elbírnak.

Nem hagytak hát, feladatot olyanoknak,

akiknek, már, volt, abban jó gyakorlata.

Az ígéreteikhez képest, mi valósult meg.

A sablonok már nem működnek, hinnye.

A hálásnak lenni kiment a divatból, azt a,

köszönet helyett, ne a szitkozódás legyen

a helyes. Mert látják ám, a gyermekeitek,

bizony ha tetszik, ha nem, minták lesztek.

Ha nem kértél, bocsánatot időben, nem

maradhat a tartásod, méltóságod épen.

Nem fogadják el az érveléseidet, majd

magyarázkodhatsz, egész életedben.

Nincs, 50 ezer, a nyugdíjam, pont azon

a napon váltottak, nettót számoltak.

Milyen bántó szó, a méltányosság,

megtettem mindent, ami kötelező

volt és elvárt. Senki sem mondta,

hogy ne vegyem komolyan, mert azt

is megváltoztathatják, amikor akarják.

Mihez képest, tervezzen, az ember lánya,

kérem szépen én még 69. évemben, nem értem el,

azt, hogy a munkám gyümölcseként, nyugdíjas legyek.

Aprópénz, az a megélhetéshez, nemhogy, a jó minőséghez.

Minden, azt sugallta, hogy ez itt, a Hazánk, nekem is, nincsen,

másik, csak ez az egy van. A hivatásom adta Hazaszerető vagyok.

 Azt gondoltam, ha az egyik formája, nem illik rám, majd beleférek, a

másik megoldásba, tán, igényesen, értem is van, a szeretett Hazánk.

Beleteremtettem, a szépeket és a sok jót, emberségeset, azt kapom.

Talán, nincsenek, erre, megfelelő posztok, akik hétköznapi szinten,

összefüggésében átlátják és elégedettek lehetünk, hozzáértőek.

Minden szinten, minden, rendben, a megfelelő élethelyzetek,

működnek, ki mit tett bele a Hazánkba, annyit vehet belőle.

Amikor szükségesnek érzi, mert kérdései lennének, van

hol kérdezzen, készségesen, megoldásokra lelhet.

Ki törődik, kivel, ha magamat nem becsülöm,

ugyan miért becsülnének mások engemet.

Hiányzik valami eredendően, tartás,

méltóság, emberismeret, hinnye.

Ha valamihez nem értesz, miért

vállalod. Mire megérted, elmúlhat

az értelmes, emberléptékű élet.

Kinek és miért mindegy, hogyan

éljük meg, a túl gyakori változást.

Tartás, méltóság, ne váltsál, addig,

amíg nem csináltad meg az előzőt.

Tartsd a talpaidat a talajon, ne

szálldoss, ha nem kontrollálod.

Miheztartás, az nem kihez tartás.

Ha meg közben váltasz, arra is legyél

figyelemmel. A vezetés az érintettekről

is szól, mindannyiunkról, akik itt élünk.

Kérem szépen, ha akadna, egy, abban a

magasságban és még nem elkényeztetett

túlzottan, nézze meg, mi működik, a népért.

Van-e nekünk is, fejlődési lehetőségünk még.

Tervezhető-e, az életünk, ugye nem gondolják,

hogy beletörődve élem le az életemet, hinnye.

Kérdezni fogok, a hivatásom, a tanácsadás, az

oktatás, nevelés, az életem pedig a vegetálás.

Ahhoz, amit feltaláltam, nincs lehetőségem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, ez itt.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Nagyon bántó lenne, bocsánatot kérnem, most,

nem rongálnám magamat sem, hát tiszteletem.

Adjon az Isten minden földi jót, mindenből annyit,

mindazoknak, akik tettek a jóért és megérdemelnék.

Kinek, mikor ér körbe a sorsa, szintet is válthatna, ha tudna róla.

Vagy, megy tovább minden, mintha, mi sem történt volna.

Ha sokat várakozik a saját szintváltására,

kifogyhat belőle a nafta, azt a.

Túl is lehetne élni, a saját

életritmusa felismeri,

időben, meg is oldja.

Ha túlmegy a saját

lehetőségein,

vissza is jut majd,

másképp hasonlóba.

A saját energiáját,

 ritmusát, a szíve

pumpálja

életre.

A lelkes,

szíves énje,

azt is, hogyan tovább,

önmaga szerint motiválja.

Más meg, másképp gondolja,

ugyanaz a szó, a sorsokat,

többféle módon mozgatja.

Gyakran ismételnek az emberek.

Nem tudják, hogy azért vannak, a

nehézségek is, az életükben, mert,

azokat megoldva, fejlődhetnének, hinnye.

Egymásnak, a megéltek által is segíthetnének,

ha az aktuális történésekről, őszintén beszélnének.

Nyisd ki a szemed, hogy megláthasd a lényegeset, a fontos,

úgy is, ott lesz előtted, legfeljebb hasra esel benne, de jelezne.

Ne vedd zokon, ha megszabnák a saját határaidat. Ha azt sem

tudod, mi vinne előre, s mi a fontos lépésed, generációsan.

A nagy szintkülönbségek összemosva, csak katyvasz.

Ismerem, mint a tenyeremet, családonként egy,

lehetne legalább, segíthetné, a többieket is.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”.

Megérezni, átlátni, kihallani, minőségi életet,

közvetít, látszatra ugyanaz, megélve másabb.

Adjon az Isten, minden földi jóból, szépből,

nem ártok, se bántok, magamra is vigyázok.

Hahó, tisztelettel élni jó, szeretetben

élni szép. Vigyázzunk rá, ki ne

töltse, motiválatlanul,

az üresség, hahó.

Van-e neked, belső tartásod, emberséged, méltóságod.

Julamami védjegy = Heringes Árpádné tulajdona,

nem engedtem meg, senkinek, hogy használja.

Attól mert úgy tűnik, hogy szabad, azt a,

hinnye, azzal, magadat rongálod.

Egyszer fordulsz át,

utána a könnyűhöz

szokva folytatod.

Ah, akkor állsz

meg, ha

már

falig

mentél.

A napi minta,

fontos lenne, ah,

ha csak, a kiskaput

látja meg, a szemed.

Nézz magadban szét,

 nehogy, végleg, eltévedjél.

Fontos lenne tudnod, neked is

van, belső kontrollod. Jelez amíg

bírja, érted tenné, megállítana,

ah, túl ne menjél, el ne tévedjél.

Ahogy a sorsokat olvasom,

mindennek megvan, a maga

figyelmeztető jele.

Meddig sorsszerű és hol,

megy át, valami ismeretlenbe.

A nehezet félretolná, kihagyná, nem

akar vesződni vele, pedig ott marad az.

Megoldatlan, s egyre nagyobb halmaz

lesz belőle, cipelheti egész életében.

Amikor felfogtam, a fontosságát, a

 belső kontrollom szerint, jó élni.

S másra is lehet közben figyelni,

megtaláltam, összefüggésében

megláttam. Sok embernek

segített már, megtalálnia

általa, neki merre van,

az előre, azt a, hinnye.

Milyen és melyik oldal

feladatát hozta. Mit

lenne fontos a sorsa,

generációs feladata

szerint megcsinálnia.

Boldogulhatna azután,

abban is, amit addig,

fel sem ismert, azt a.

A magam egyszerű

életében, rájöttem,

a legnagyszerűbb,

hogy így élhetek.

Üzleti érzékem,

nekem, még nincsen.

Ha lenne, pénzben is jó,

életet élnék, magamhoz

képest, nemcsak

vergődnék.

Nem akartam

elhinni se, amikor

azzal szembesültem.

Mennyire, könnyen veszik,

ha vesztessé válik, a döntésük

által, sok szorgalmas emberies.

A bocsánatot kérek szónak, erős

 az energiája, megint gyakorlom.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a

lenyomat van, aki látja, tudja.

Aki még nem látja, majd fogja.

Összefüggésében, azt, értően látni,

 hétköznapi csodát jelent, mindenkinek.

Lerajzoltam, a százon felüli oldalt, egy

napon, a ritmusa, ott van a szövegemben.

Nem elég, leírva látni, azt, először, szükséges

kihallani, átmegy, minden mondata, az igényeshez.

Mivel másra nem bíznám már, a sorsomat, megtanultam,

segíts magadon, az Isten is megsegít, így hosszabb, de valós.

Megmaradhat a tartás, méltóság, ha szűk is a lehetőség határ.

Rajtam kívül, ember nem tudhatja, mi a legjobb nekem, hinnye.

Tanuld meg, ha jó minőségű, tartalmas életet akarsz, magadnak is.

Azt mondják, hogy lehet, másoknak, leolvasom a tenyerükből, azt

is, ami, az üzletmenetüket jelenti, a magamét, mégse ismerem fel.

Igyekszem megtanulni, hogy már, két lábon tudjak, állni és járni.

Nem szeretnék, senkinek sem ártani, nem arra születtem. Így

remélem, megoldódik, hogy időben figyelmeztettem, hinnye.

Adjon az Isten, mindenkinek minden jóból, megérdemelten.

Egynapos voltam, előtte végeztem, egy nemzetközi táborba

hívtak meg, a média sokszínűsége, szétvitte a létezésem.

Tömegekkel találkozhattam, nem mondhatják, hogy

különböző kultúrájú emberekkel, nem találkoztam.

Amikor hallom a szón, hogy annyira másképp értünk,

lebeszélem az érkezéséről, megtalálja az alkalmasat.

Az első hét tapasztaló évemben, mindenféle szót,

lefordítottak, nekem, amit én még, nem értettem.

A tudásszintemen naponta, gyakorlom a hivatásom,

van az Isten, az emberségesek jönnek ide, hinnye.

Sokan, mindenféle ártóval betakartak, hogy ne,

találjanak ide, akiknek, a tudásomra van szüksége.

Gyermeklelkű maradtam,  de nem „gügyeként” élek.

A tehetségemmel feltaláltam által, tanácsokat adok,

akik bejelentkeznek és megtisztelve, meg is érkeznek.

Leolvasom a tenyerükből a lelkes, szíves, gondolkodót.

Na meg, az online szolgáltatásom is napi szinten, adott.

Ah remélek, eljöhet az idő, amikor a tehetségemből, jó

minőségű életet élhetek, generációsan is teremthetek.

Gyakorolhattak eleget, akik már pironkodni nem tudnak.

A lehetőségemet várom és nem elégtételt keresek, hinnye.

Aki a tehetségéből él, tudja, nem a pénz tette emberiessé.

Mikor játszottál, szerinte jól, a gyermekeddel, hinnye.

Ha kimarad, a gyermekien tiszta felfogás,

ha nincsenek lépcsőfokok,

s a gyermekek,

nem

maguktól

jöhetnek rá.

A nekik szánt

nagyon fogyó,

népszerű által,

közönségesen,

tényként tálalják.

Azt, ami meghatározó

lehet, a személyiségének

a formálásában, vedd komolyan.

Téged figyelmeztetne az, felnőtt, jól

nézd meg, mitől olyan népszerű, az

a gyorsan, tenger pénzesítő, sikert hozó.

A fokozatosság lenne, a lényege, annak,

ahogy, a gyermekek, egészségesen foghatnák

fel, azt, amivel nem törődnek, átlépik a felnőttek.

Motivációtlan élnek, csak a sok pénz teremtésén jár

az eszük, vigyázzon mindenki, a saját gyermekére, ah.

Ah, ha tiszta gyermeki maradt a lelked, nem mindenkinek.

Miért, csodálkoznak, a felnőttek, ha a gyermekek, nem

veszik komolyan őket, akkor, amikor még, fontos volna.

Nem utalt rá, senki sem, közben, hogy hahó, abban, ott,

furcsán fogalmaztak, tán figyelmetlenek voltak. Azok,

akik, azt, megengedően, átengedték a kontrollon.

Aztán, miért csodálkoznak, ha nem adják meg,

tiszteletet, az életkoruknak okán, jogán, ah.

 A gyermekek csak, leutánozzák őket, ne

 gondolják azt, rossz a szándékuk.

Hiszen, a felnőtteknél kellene,

legyen, a kontrollja, hinnye,

minden olyannak. Amivel majd,

akkor találkozzanak a gyermekek, ah.

Ha, a belső kontrolljuk, figyelmeztetni is

tudja már a határaikra, az ügyben. Hiszen,

sérülés nélkül fontos, megértetni a lényeget.

Összefüggésében látással születtünk mind,

van akiben megmaradt, egészségesen az.

Másokból, meg, a hirtelen túlzásuk,

kitakarította, a felszínes a lényegest.

Nem mindegy, milyen szavakat használ,

az értő, amikor átadja a tudást, divatossá

teszi-e, vagy érvelhet, emberies jelnyelven.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Műhely, a megelőzésért, szakembereknek,  a saját

magasszintű tudásuk, mellé ah, a segítő egyedit.

Kölcsönös tiszteletre nevelésben segítség, hinnye.

Nem fáradhatok bele, a nyugdíjam nincs ötvenezer se,

jó minőségű életet, szeretnék élni, jól megérdemelten.

Na most néztetek, azt a, hogy mertem, ennyire őszintén,

leírni, a helyzetemet, nem bíznám másra, magamat segítem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, amit alkalmazok, régóta.

Visszaszámlálásban élek, vele párhuzamosan igyekszem, azt is,

megoldani, amiben gátakat kaptam tíz éven keresztül, alaposan.

Eljutottam, a sikernek, napi ízét élem, csak nincs, üzleti érzékem.

Egyedül születtem, magamat neveltem, taníttattam, végig viszem.

Hát, eladom egy igényes vevőnek, a feltaláltamat, nem bánja meg.

Nagyokat sóhajtanak, amikor átélik, a mondandómnak a lényegét.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó énedben szét, látod, ott a szép, a jó.

Tanuld meg, amit nem hoztál tehetségként, két lábbal álljál a földön.

Amit azon felül még nem értesz, ahhoz, képezd magad. A kiszolgálás

helyett, ne, hogy kiszolgáltatottság legyen az eredménye, ah, hinnye.

A hely, ahova letetted, először,

mezítlábaidat, megjegyzi a

lépted súlyát.

Visszavár,

telített

energiákkal.

Az érintésed,

hozzáadódik a

helyhez, több lett általad.

Attól kezdve együtt rezeg veled.

A hely, ahol élsz, általad, érted is lesz.

Olyan is, mint te magad, ha a tehetségedet,

oda bele, hozzáadhattad. A hely te magad

is vagy, minősít téged és általa, magadat.

Miért fontos, hogy ott maradj, vagy, ha

nem adja meg a lehetőséged, menj el.

Aztán térj vissza, oda, amikor már, a

 lehetőségedet, másutt megkaptad.

Talán bátorságpróba az is, mint,

sok minden más, az életedben.

Ki abban, ki meg másban kapja,

a nagy feladatát, mert hozza.

Nehéz teher is lehet az, ha

nem ismeri fel, az igazi

énjét. Próbálkozik,

mindenféle

módon,

élni.

Mert

érzi,

hogy

fontos,

a belső

tartása

jelzi.

Ha

nem

ismeri

fel időben,

össze – vissza

kapkod majd.

Amikor, rászól

a lelkiismerete,

 éljen jól, hinnye.

Átlátni, az megelőzés,

abban, hogy mellé ne menjen.

Ah, félreérthető cselekményekbe

bonyolódva, súlytalannak látnák, ah.

Azzal, mert nem vette észre időben,

mibe bonyolódhatott bele. Mindazzal,

hogy tapasztalatlanul, kontroll nélkül,

elhitte, amit, elé tálaltak, a gödre lett.

Generációsan is, ismétlésbe kerülhet,

ha ugyanazokat követi, amit elvárnak.

A jóérzése által, adni szeretne, hinnye.

Nem mond, időben nemet, arra, ami

ellentmond, a belső kontrolljának.

Azt hiszi el, amit láttatnak ott, vagy,

nem akarja elhinni, hogy olyan lehet.

Eltúlzott, ha helyette csinálják meg.

A legjobb szándékuk szerint, hatnak,

pedig azzal, tapasztalni nem hagyják.

Generációsan, megrekesztő lesz az is.

Ismétlésbe bocsátkozik, alacsonyabb

szintre terelik, mert azt hiszik, ha

nekik jó volt, neki is megfelelő.

Ha nem tervezel, ugyan,

majd miben végzel,

úgy, hogy elégedett

lehetsz, önmagaddal.

Ha elértél egy állomáshoz

az életedben, magad szerint,

fontos döntened, nem tévedhetsz.

Tanuld meg a lelkes, szíves, gondolkodó

éned érted jelez, ne pocsékold az idődet.

Te magad fogod megoldani azt, hinnye,

először, a saját dolgod lássad el rendesen.

Az egészséges körforgású, a belső tartásod

szerinti életviteledet. Belehelyezkedve abba,

ami éppen helyes, kiteljesedni, magad szerint.

Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok.

A környezetemre is hatok azzal, ha jól vagyok,

viszont az is hat rám. Megint az visz előre, ami

életszerűen jó minőségű és igényesen teremtő.

Megtanulni jól megélni a tehetségedből, hinnye,

ne várjad mások jóindulatát, magukra gondolnak.

Ah, megtolod a szekerüket, akkor is, ha nem vagy

még a szinteden. Az életminőséged, a tehetséged,

még nincs megélhető magasságban, ne másoktól

várjad, magad szerint, magadért csináljad először.

Adni, akkor lehet jól, ha van, megteremtetted, az

számodra nem a megélhetésedről szól, többlet az.

A lehetőségünk azt jelenti, jó minőségű életet élni,

abból ami a tehetségünk, hiszen ide teremtettünk.

A vezetés nemcsak rólad szól, tán, a felvállaltakról,

ha túl nagy a feladat, nem látod át, ne vállald, hinnye.

Bocsánatot is kérek, csak halkan, csendben mondom,

sokan vagyunk akik bár korosodunk, lehetőséget várunk.

Szeretnénk jó minőséget adni, generációsan is teljesíteni.

Látszatra nyugdíjasok vagyunk, megélni abból nem tudunk,

hát, addig élünk, a saját életminőségünkben, amíg dolgozunk.

Negatív minták lehetnénk, oda ahol kitalálják, a nettó szerintit.

 Az életünket végigdolgoztuk, ők maguk, sosem tapasztalták tán.

Leminősítve érezzük magunkat, pedig nem úgy dolgoztunk, ah.

Érvekkel győzz meg, legyőzni könnyű engemet. Nem harcolok,

sem veled, se ellenedre, oktatnám, a fontosat, amit feltaláltam.

A kölcsönös tiszteletre nevelésben is segíthetnék vele, hinnye.

Hát, most adok, egy jól ható bocsánatot, szép napot kívánok.

Ne gépiesedj el, add meg a módját, ami jónak

és szépnek még lehet, figyelj a minőségre.

Nem mindegy, mit eszel, azt eszed-e,

amit szeretsz, vagy csak eszel,

valamit, hogy betöltsed,

a bendődet.

Szoktam

mondani és

meg is lepődnek.

Amikor azt várják, hogy

távoli időpontot mondok,

a bejelentkezésüknél,

a naptáramat nézve.

Tömegekkel, már

találkoztam, mondom.

Most már, inkább,

megadnám a

módját,

az időt is hozzá,

a minőségre

megyek, ha az úgy megfelelne.

Vagy, ha érzem, nem minősítették,

fontosnak a szolgáltatásomat, hát

inkább lebeszélem őket, arról.

Adok – kapok, két emberes az is,

kapkodva, átmegy, a sürgető rezgés is.

Azt is mondtam régen, hazaérve, amikor

nagyon sok emberrel, találkoztam éppen.

Nem főznék most nektek, egyetek a hűtőből,

mert az, amit, most főznék, ártana nektek.

Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem

szereted, ne tedd, az is átmegy.

Észrevetted-e,

figyelsz-e rá,

mit esztek.

Te főződ-e,

vagy, ah, egy fáradt

ember főztjét eszitek.

Jó lenne, ha időben

megtanulhatnának,

a gyermekek főzni.

Nyilván figyelmeztetve,

a konyha veszélyeire.

A semmiből valami,

receptje, hogy kinyitod,

a hűtőt és megnézed, mid van.

Finomak szoktak lenni ezek, jót

ehettek belőle. Vagy, tán, kiragadsz

egy részletet, a bonyolultból, a színek

is vonzóak lehetnek, jól elhelyezve.

Viszont, amit szeretnek azt főzöd, nem

tuszkolod bele, amit nem enne szívesen.

Amikor van együtt időtök, kedvesen,

néhány percet kérsz,

az arra már figyelő,

gyermekeidtől.

Részletenként

adod át nekik, a

főzésnek a

nagyszerűségét.

Jó látni, ahogy esznek,

amikor várták az ételt,

hogy elkészüljön és az fő,

  amit közösen megbeszéltetek.

Mindenkinek adott, egy részlete.

Ha beleszagolnak a levegőbe és

még mondod is nekik, érzik-e,

mennyire finom lesz, az étel.

A kóstolót odavíve nekik,

na az is meghozza, az étvágyukat.

Megadni a módját, az étkezésnek,

szeretettel főzve, nem mindegy.

A szervezetünk szinte

tökéletes, közvetíti felénk,

mire lenne szüksége.

Vajon hányszor venne,

szívesen

magához

ételt, a

gyermek.

Olyat egyél, amiről

tudod, miből van.

Nem mindegy, ki és milyen

körülmények között, készítette el.

Vagy ha csak, összedobnád, edd meg te,

ne erőltesd, a szeretteidre, hinnye.

Szolgálhassa ki magát a gyermek,

olyan magasságban legyenek,

a számára is ehetők, hinnye.

Írasd le vele, mi fogyott el,

hogy tudja, pótolni is szükséges.

Ah, de megennék, egy a Dunában nőtt

pontyból, magam főzte, halászlevet, hinnye.

Ha horgász lennék és ügyes lennék, foghatnék,

tán, mert sajnos nálunk, Pakson nem árulnak ilyet.

Dunai gyermekekként, fogtuk a sneciket, felfűztük a

fűzfaágra és otthon a sparheltben, megsütöttük őket.

Mosolyogj, akire lehet, öleld meg, ha ők is szeretnék,

a szeretteidet, ezektől, még a Világ is szebb lehet.

A könnyű, a lazát is hozza, ha nehéz a sorsod, emberesedsz.

Két oldalunk van, ha az egyiket, megoldottad, jön a másik.

A élet úgy, nem unalmas, ha meglátod a feladataidat, ah.

Ha elodázod és kimented magadat, a jóba és szépbe,

amikor annak, a feléig sem értél, teljesítésben.

Úgysem tudod, megcsinálni azt,

jó minőségben.

Annak

megfelelően,

amit az a szint,

elvárna tőled.

Tehetség nélkül,

hiába minden,

nem jutsz fel,

oda, ahol

csak egy,

van belőle.

Belemégy a

középszerűbe,

elúszol benne.

Mindenki

hozott,

tehetséget.

A kiteljesedését várja.

Fontos lenne, kapnia, ahhoz,

a Hazájában is lehetőséget, azt a.

Fölösleges ám, az előrejutásodért,

hátráltatnod, azért még ő a jobb.

Mindenki kapott, fontos

feladatot, amiben, ő

 lehetne, a legjobb.

Ha nem is szólnak,

 azért, látszik a hamis.

Szinte pironkodásig.

A lényeget, fel

sem fogod, máris,

ott találod magadat,

ahonnan indultál, azt a.

Az egészséges körforgás

nem csap be, ami azzal jár,

eljutsz, a saját sorsodhoz.

A generációs feladatodat,

felfogod és megcsinálod, ah.

A következő generációnak, az

alapjául, ha felfogta, átadod.

A lényegeset, a fontosat,

ha ott az ideje, elhelyezed.

Azért mert nehéz, pocsékba

menni nem hagyod, ha átlátod,

megérzed, kihallod, gondolkodsz.

Figyelmeztet a határaidra, a belső

egészségesen maradt, kontrollod.

Jó érzés szabadul fel, ha átéled, a

 megcsináltad állapotot. Erősíti, a

 lelkes, szíves, gondolkodó éned.

El tudsz számolni önmagaddal,

ha visszanézel, a helyére kerül,

sorsszerűen, a legjobb minőséged.

Otthon vagy, amikor a kicsiben, már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad, azt a.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél,

hogyha, eljött az ideje, azt is kapjad, hinnye.

Időben váltani, a saját szintednek megfelelően, sorsszerűen élni.

Az üresség miatt ne válj el, ah, a te dolgod nőként, hát, töltsd fel,

tisztelettel, szeretettel, jó minőségű, motivációkkal, tanuljad meg.

Mi anyák, fájdalommal szültük a gyermekeinket, mégis akartuk őket.

Nem gondoltuk, hogy mások mondanak meg mindent, ah, „hogyan”,

éljenek, nőjenek, milyen formán, neveljék őket, kik arra, érdemesek.

Hányféle kultúrából, áll össze a szeretett Hazánk, vigyázz, hogy mit

kívánsz, mert abban fognak élni a sarjaid, magad is, általa nevesedsz.

Az emberismeret fontos, alázat nélkül, nem a hivatásodat gyakorlod.

Elértük a tudásszintünket, nincs lehetőségünk, ennyi idősen, merre.

Ah, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, jelez-e még, neked, hinnye.

Vagy, úgy döntöttél, nem figyelsz rá, a kiváltságod visz előre.

Nincs összefüggésében látásod, nem vagy, felelőse se, ah,

akkora a nettó nyugdíjam, mintha, sose dolgoztam volna.

36 év és néhány nap, vállalkozóként munkanélkülit sem,

kaphattam, kiesett négy évem, gyermekeket neveltem.

Ha nem írom le nem érted, mindezeket nem élted meg.

Nem gondolkodsz, inkább mégy amerre lehet.

Majd csak lesz

valami

és

aki

eldönti,

feltételezed,

tán, érti is, mit tesz.

Vágyott a vezetésre és

úgy intézte, vezető lett belőle.

Emberismerete van-e, jelezheti-e,

még valaki, a hétköznapokból neki.

Mit éreznek, a döntései kapcsán,

emberileg működőképes-e, az,

amivel előjön, kényelmesen.

Megszültek bennünket,

akkor éppen, kinek a

döntése volt, hinnye.

Neveltek, magunkat

neveltük, kinek,

hogyan sikerült.

Megúsznia,

hogy mellé

ne menjen.

Mindenki

hozott

tehetséget, ah.

Ha elérte benne,

a legfelső határát.

Kereshetne másik

feladatot. Amivel,

megoldhatná azt,

amit tanulnia

lenne szükséges.

Ahhoz, hogy abban is

életképesen haladjon.

Nem mindegy, mit hagy

hátra, azt amit meg nem

oldott, vagy az alapokat.

Amire generációsan állhat,

akiről szólna, ha lenne alapja.

Megkérdezi-e még, a hétköznapok

emberét, aki nem a kiváltságokban él.

Hogy van, abban a helyzetben, amit nem ő,

tervezett, nem általa került bele, döntöttek felette.

Amikor rájöttem, egyetlen vonal sem, fölöslegesen van

belerajzolva a tenyerekbe, teljes érzés borított el, hinnye.

Köszöntem az Istennek, megköszöntem, annak az embernek,

aki azzal, hogy megtisztelt, abban is, tapasztalttá tett, hinnye.

Mindenkinek, a maga szintjén, van ilyen, átrezegtető érzése.

Nem biztos, hogy tudja, a tudása, épp a helyére lett igazítva.

A belső kontrollunk figyelmeztet, hol vannak, a határaink.

Úgy, hogy másokat is érintő, egészséges döntéseket hozzunk.

Nem tudom, mi lehet még, az emberismereten kívül a hiteles.

Mi adja a magabiztosságot, lehet ott is vannak generációs jelek.

Megadja, a teremtő, mindenkinek, a tapasztalási lehetőségeket.

Amikor a döntése, a saját belső határait döngeti, legalább álljon meg.

Pihenjen egy kicsit, gondolkodjon el, valóban átlátja-e azt, mit művel.

Minek lesz, olyan hatása, hogy a gyermekek, nem érzik jól magukat,

a bőrükben tőle, tudom, van az Isten, mindenki megtudja időben.

Felelős azért, amit megteremt, felelős minden döntéséért, ami

másokat is érinthet, legalább nem ártani, a mindenit, nahát.

Ah, most, egymás után, három bocsánatot kérek, remélem,

elég lesz, ne vegye zokon kérem, az emberiest kerestem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti

oktatás, Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Ha nem jó helyen kopogtattam volna, bocsánatot kérek.

Összefüggésében látni, teljes életet jelent.

Ahhoz megélünk sok nehezet, nem lesz ám,

könnyített az élet, jönnek a nagy terhelések is.

Amit, nem hoztunk tudásként, megtanulhatjuk,

a tudásunkat is átadhatjuk, ez itt a Hazánk ám, azt a.

Mindenki, hozott olyat, amiből tanulni lehetne, hinnye.

Az összetett energia, jóban, szépben, sok érdeklődőt

kiteljesíthetnének, egymást segítve élhetnének.

Maga köré lát csak, nem változik változtat.

Minek fejlődne, ha hozzá igazodnak.

Önmagukból kifordulva,

nem találják

magukat.

Keresik a

 megoldásokat,

fejlődnek rendesen.

Átlátják, kihallják, megérzik,

gondolkodva élnek, remélnek.

Nem értük szól az sem és a másik se.

Nem értik, hogy lehet, hiszen ide születtek.

Fontos lenne, hogy róluk szóljon, ébredéstől,

napnyugtáig, feltöltve az elégedettség érzésével.

A Hazaértem, telített energiája, akkor adatik meg.

Ha önmagunkért és azokért, akiknek a sorsukat érintő

feladatunk van, megtesszük a legjobb tudásunk szerint.

Mindazt, ami a feladatunk, a jó életminőségükért, hinnye.

Mindenki hozott tehetséget, fontos feladatot a születésével.

Azokat teljesíti, amikor, a sorsát ismerve, a generációsat végzi.

Nézz szét, látod mily szép, a lelkednek tiszta tükre, mindannyian

adni érkeztünk.  Adok – kapok, jó minőségben teljesíthetnénk, ah.

Ha valamit jól tudsz, kevés lesz ám, ha rálátsz, a többiek tudására.

Szeretnél kiteljesedni, a saját, tehetséged szerinti, tudásod által is.

Megtaláltam, a belső tartásunkat, méltóságunkat kontrolláló jelet.

Ha tudnának róla, az emberségesek, talán a sorsukhoz képest, túl

korán, nem mennének el, a feladatukat félbehagyva, azt a, hinnye.

Meggyőzni a tapasztaltjaimról, senkit se szeretnék, tanulják meg.

Győződjenek meg, a sorsukról, a saját, életminőségükben élve.

Amire,  nem te születtél, amit, nem te teremtettél, nem a tied, nem

fejlődhet tőle, a lelkes, szíves, gondolkodó éned. Kontrollálni tudni,

tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb, s úgy, nem ártunk senkinek.

Óvatosan mondom, a tapasztalatom szerint,

az életszerű, a sorsszerű, a valóságos az,

hogy mindenkinek van, saját életritmusa.

Ami a biztonságos levegővételét is adja.

Nem mindegy, megéli-e azt, ami,

a saját sorsa, vagy belekerül,

a számára loholásba.

A belső kontroll

igazolja, hinnye.

Érted jelez, ha

nem érzed,

jól magad,

a bőrödben.

Nem ártva, se

nem bántva,

magadra is

vigyázva éljél.

Másoktól,

nem

várhatod,

a jó

minőségű,

sorsod, hinnye.

Mindannyian,

más és más

feladatot,

látásmódot,

sorsot hoztunk.

Egy családon

belül is ott van,

a szintkülönbség.

Vannak, akik azt

gondolják, a saját

kényelmük szerint,

kell működnie mindennek.

Aztán beülnek a székükbe és

elmondják, mi a jó, a többieknek.

Emberismeret, mindannyian másban

vagyunk és másképp tehetségesek. Ah, csak a

jóról és szépről, az egészségesen működőképesről

írok. Magam tapasztaltam, az élet naponta igazol, ne

várja, senki sem, hogy a másik, oldalt is ismerjem, ah.

Immáron, túl sok éve, igyekszem, azon vagyok, hogy

megismerjem. Mit tartogathat, a pénzbeni jólétben,

„botcsinálta üzletasszonyként”, a sorsom majd nekem.

Amit tapasztaltan tudok, nem szolgaként,

a szolgáltatásommal nyújthatom. Amikor

megtisztelnek és jönnek, az oktatáson mondom.

Jó mintát mutatva, azon vagyok,  én alkalmazkodom.

A sok éves, mindennapi tevékenységemmel adni, ezt tudom.

A saját életritmusomban élek, a hivatásomat is abban gyakorlom,

hiszen, nagyon fontos, a pontosság, az engemet megtisztelők, sorsa.

Jelzi számára a belső kontrollja a valóságot, érte szól az élete a sorsa.

Legyen minden emberséges embernek, szerencsés, a napja, hinnye.

A hamis szót, hagyd magadban, nem jó, az éretlent

se, kontrollálatlanul bevinni a köztudatba.

Te csak játsz, önfeledten játsszál,

majd mi sanyargunk tovább.

Egy idő után, meg lehet

szokni, a szint alattit,

túlélni, kihívás az is.

Ah, amikor már minden

elrontott, elárasztana, ah.

Elgondolkodsz, mennyire

fontos, a hivatásod, ah.

Mondjad, miért nem

vállaltad fel magad,

a saját sorsodat.

Mondtad volna el,

olyan vagy, amilyen.

Bizony, akkor is

 lettek volna,

akik megérzik, a

 számukra kiváltságot.

A könnyített lett, adott volt,

nem adott, csak kapni akart.

Lám, megsokszorosodott,

fejlődni nem,

kapni szeret,

arat, nem vet.

Látod-e a saját

tükrödben magad,

felvállalhatod-e ah,

időben, a hibáidat.

A lelkes, szíves,

gondolkodó

éneddel segíthet, a

 belső kontrollod.

A nehezekben,

fejlődsz ám,

rendesen.

Amikor

benne

vagy

a

sikerben, ah.

Veled örülnek,

azok, akiknek,

jól jön ám, ha az

ismertségedben

ismerősök lehetnek.

Jó tanácsokkal is

 ellátnak, a sablonos, az

összeválogatott jó arra.

Jól hangzik, rákapnak,

mondogatva, abból

az üresből, majd,

nagy divatot

csinálnak.

Elsiklanak

azok felett,

akik, abban

tehetségesek.

Nevesítettet,

csináltatnak

magukból.

Mondvacsinált,

nem lehet megúszni,

ah, ahhoz kell majd,

igazodva élniük.

Kiragadva egy

nekik tetszőt,

híressé teszik, azt.

A valóban segítőket,

alaposan lefedik,

láthatatlanná

teszik.

Elkoptatják,

amíg őket,

a jóba

rakják.

Az

emberek

nem gügyék.

Az intelligensek

nem ártanak, sem

nem bántanak.

Nem kevernek

össze mindent.

Vannak, akik

megtanulják

a többiek

kúltúráját.

Alkalmazkodni

képessé válnak.

Magukra, jól

vigyázni,

megtanulnak.

Boldogulni tanulj,

a mostban, ne álmodban, ah.

Hatalmaskodhatsz, ha rákaptál,

nem tudsz majd, lemondani róla.

Hát elmégy addig, amíg láthatóvá

válik, minden, ami jól kitalált, hamiskodó.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

kölcsönös tiszteletre, nevelés segítése, neked.

Aki már tudja, látja, jó úton halad, ha egyenesen, a

céljához vezető járhatón, tapasztalva halad, hinnye.

Az elméleti mellett, a gyakorlati tapasztalás fontos,

megtanulva közben, az életszerűben, a nehezeket.

A saját szinteden bevonzod a jót és a helytelent,

kiválasztani viszont, neked lenne szükséges azt.

Fejlődhetnél, abban, amiben vagy, rendesen.

Hiszen, egy idő után, már csak teljesítesz,

azok szerint, akik a tehetségedtől eltérve,

jól megcsináltak, a kitalált szerepedre.

Vezetni születnek az emberek, azzá

teszik őket az igényesek, hiszen,

tudják, a Haza csak egy.

Nem mindegy senkinek,

akik ide születtek, hinnye.

Itt lenne fontos megélniük,

a szépet és a jókat, ah, amiket ide

bele, teremtettek, az jó minőség lett.

A múlt elmúlt, a most, fontos,

a holnapod, a küszöbödön,

úgyis megvár, s jövőt ad már.

Abból merít majd, amit oda

teremtettél, beleadtál, hinnye.

Ismerd meg, a saját sorsodat, a

 generációs feladatod, ki ne hagyd.

Jó szerencsét, minden jóravaló,

azt is gyakorló, emberségesnek.

Tisztelettel legyél, szeretetet el ne hagyd.

Bocsánat, ha nem, a könnyűt írom, inkább, a valóságost élem.

Reményt ad nekem, van az Isten, amikor szükséges megsegít.

Kérlek, hát, ne vedd magadénak a feltaláltamat, se azokat, a

mondataimat, amiket úgy értelmezel, ahogy akarsz, hinnye.

Hiszen, pályázhatsz, minden hozzáértő helyett, megteszed.

Nézek ki a fejemből, a saját Hazámban, nincs lehetőségem.

Nem érdeke senkinek aki learat, pedig nem is vetett, azt a.

Bocsánatot kérek, bár, jó lenne tudni, miért, mennyit kell.

Szégyenlem magam azok helyett, akik már nem képesek.

Amikor rájöttem, hogy mennyi mindent, nem tudtam.

A lehetetlenségben, a saját sorsomra rátaláltam.

Nem volt véletlen, hogy

arra a helyre

érkeztem.

Szólni

még

nem

mertem,

hogy átlátom.

Merítenek abból,

amit megteremtettünk.

Nem tetszett, de tenni, semmit

sem tudtam, tudomásul vettem.

A megcsináltam állapotban éltem,

magamhoz képest reméltem, nem

ártanak legalább, nem úgy lett.

Nyugodtan élik tovább, az

életüket, még elnézést,

se kértek, megszokták.

Dönthetnek, mások

felett, megszokták.

A tenyerekben

mindenkinek,

ott a sorsa.

Sokan,

nem is

tudnak

róla.

Pont

az

nem

helyes,

amit

csinálnak.

Ők valószínűleg,

nem látnak át semmit.

Összefüggésében látni, azt

meg, nem is gondolják,

hogy úgy is lehet.

Megtanulni boldogulni,

most. Az nem az életkornak a

függvénye, ha nem tervezhetsz, ah.

Ugyan, hogyan élhetnéd, a sorsod meg.

Mindennek megvan, a maga ideje, helye, s

valóban úgy is van, ott a „Tenyértérkép” látható.

Ismerem, mint a tenyeremet, én már 25 éve, azon

vagyok, hogy megismerjem, naponta fedezem fel.

Az addig, számomra érthetetlen, jelek jelentését.

S a különböző szinteken élő, embereknek oktatom.

Pont azokat, amire igénye van, az igényes életükhöz.

Nem számít és nem gátol bennünket, a különbség.

Adok – kapokban, maradunk a körforgásunkban.

Kinek éppen mi a fontos, a sorsa szerint, most.

A motivációnk más és más, mégis segítjük,

azzal, ahogy, átmegy a tudás, egymást.

Látom azt is, amikor csak beleélnek,

nem a sorsukat élik meg, a jólétet.

Megmaradnak, a megélések

későbbre, átmegy keservesbe.

Amikor már átlátva, megérezve,

nem mehetnek el mellette, hinnye.

Odateszi, a sorsuk, az akadályokat, ah.

Értük volt az addig is, ha a könnyebbet élték,

bizony teljesítetlen, megmaradt feladatnak az.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés,

az általam, meg és feltalált, „emberies jelnyelven”.

Előbb – utóbb, megtalálnak már, az emberségesek.

Hiszen keresik a magyarázatokat, az akadályaikra.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ami által végig lehet venni, ki mit csinált meg.

Ki meg rakta rá a következő generációkra,

az el nem végzett feladatokat, hinnye.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó

énedben szét. Látod, milyen

szép, a lelkednek, tiszta

tükre. Ah, mind így

születtünk meg,

emberségesnek.

Mindent, a maga idejében, át is élheted.

Amikor felismered, milyen jóban,

szépben vagy, tehetséges,

hirtelen,

nagy

lesz

a

lelkesedés

benned.

Na meg, az

ismertséged.

A felelőssége a tied,

annak is, ami kipördíthet,

ha elhiszed, amit

sugallnak, a

hirtelen jöttek.

Akik, látszatra,

a barátaidnak

bizonyulnak.

Magasabb szintet

mutatva, az időt

múlatva élnek.

Tartsad magad, a

 belső kontrollodnak,

megfelelően, azután

jön a hitelesség próba, ah.

Nem adják ingyen, azt se,

megpróbál az élet,

van-e hozzá,

megfelelő

alázat

benned.

Oda neked,

az egész Világot,

azt érzed, hinnye.

Nyitott leszel,

minden újra,

erős

hatásúra.

S nem figyelsz

eléggé, a belső

kontrollodra.

Pedig jelez,

gyakran

ejtet,

hasra, azt a.

Vigyázva rád,

ne siessél, hirtelen,

ne akarjál, mindent.

Ha megvan mindened,

a motiváció elveszhet.

A fokozatosság a lényeg.

Önismereti oktatás, nevelés,

kölcsönös tiszteletben segítség.

Ah, a jó öreg alázatot, ismerjed meg,

még időben, a talajt a talpaddal érintsed.

Ne győzni akarj, mindenáron, hét határon,

tanulj, fejlődj, lásd összefüggésében a Világot.

Meglesz mindened, idejében, amit, neked szánt,

az Isten, a lényege, hogy átélve, ki is teljesedhetsz.

Ne kapkodj, se ne loholj, úgy, megértheted a szépet,

átélheted a jót, az élet odateszi, íme, a saját sorsod.

Kontrolláld magadat, emlékezz az igaz valódra.

A gondolkodó agynak, a jó siker, az tápláléka.

Ah, hozzáértés nélkül, hóha, van-e nálad,

az aktuálishoz jóérzés, naponta, talonba.

Emberismeret nélkül, csak úgy, belvágva,

sérül-e valaki, azt, ki tudja, hinnye.

Mindenben, vannak „legek”,

a tudásuk, teszi őket.

Alázatban élnek,

felismerik azt,

amit, hiába,

a tülekedés,

mások még nem.

Tapasztalat nélkül,

úgy tudja,

neki

nincs

más

dolga,

csak azt,

aki elvárja,

kiszolgálja.

Ki mit bír el,

kinél, hol a

belső

kontrollja,

egészséges

határa.

Azt valaki

tudja, vagy,

legyen az is,

mindenkinek

a sorsa helyett, a

 saját, sárdobálója.

Felelősségtudat,

hallottál-e róla.

Amire nincsen

ráírva, hogy nem

szabad, azt a belső

kontrollod tudja.

Figyelj kicsit befele,

hogy a belső határod

jelzését, időben felismerjed.

Kint és bent, lent, na meg fent.

Egészséges mozgástér, a hasonló

energiaszintű emberek, értik azt.

Nem térnek, nagyban el tőle,

tudják, megsérülhetnének.

Ők maguk fejlődnek

fel, ahhoz, hogy

értően, megértőek

legyenek a többiekkel.

Ha nem gépiesednének,

jó minták is lehetnének, ah,

amikor önmagukért tesznek.

Nem kötelező felismerni,

ha, nem várnak el tőle olyat.

Sorsa, generációs feladata,

van-e, reméli, hátha azt is,

megussza, elodázhatja, ah.

Nem is gondolja, hogy azt,

örekorában is, megkapja.

Amit idejében teljesíthetett

volna, teherként nyomja, ah.

A kötelezőt teljesíti, észre sem

veszi, mennyien lennénk, annak az

egy döntésének, kiszolgáltatva, hinnye.

Neked mennyit ér az ember, a magad szerinti,

határaidat felismered-e. Vagy, a régen jól bevált,

sablonok, szerint teszed, hisz elvárás a jóra, nincsen.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk, ah, sok szépet

és jót. Hiába minden, ha nem, a jól működőket kérdezik,

a mondvacsináltakkal is beérik, betanultan kibeszélnek.

Azután kontrollálhatatlan naggyá lesznek, megtehetik,

életszerűvé teszik. Úgy tudják megjár, a mindenből

az is, amiről, mások nem is tudnak, hogy létezik.

Ah, csak játsz és játszad át az életedet, maradunk a

megszokottban, a magunknál alacsonyabb szinteken.

Szenvedünk, sanyargunk, ha nincsen, siker táplálékunk.

Megtanulják a látszatost, elhiszik, azt is, ami nincs is.

Nem kommunikálnak, csak kibeszélnek azokról, ami,

az elvárásosoknak fontos, nem fejlődnek, üresednek.

Szerencsére, van az Isten, segíts magadon és megsegít.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, védjegyes,

vízjeles is, a feltaláltam, ha igényeset szeretnél, hinnye.

Nem adom fel, hisz az aprópénzes nyugdíjam, nem tart el.

Akkor add át, minden tudásodat, ha elhagyod, a hivatásodat.

Különböző, szinteken, azoknak megfelelően, oktassál, neveljél.

Hiszen, a versenyszellemben nevelkedett, le akar győzni majd,

nem volt előtte, belső tartásosan minta, meggyőzni nem akar.

Ah, bocsánatot kérek, sokszorozva, jó lenne, ha tudhatnám,

miért, mennyi bocsánatot, szükséges, kérnem, ah, hinnye.

Ismerem már, a hosszútűrésnek, a tartást adó energiáját.

Magamért teszem, hogy generációsan és másokért tegyem.

Nem tucatban születtünk meg, egyenként szültek, az anyák.

Vajon, tudja-e, mindenki, hogy akkor, éppen sorsot csinál, ah.

A legcsodálatosabb pillanatban, ki van jelen, hozzáértően, ah.

Nem mindegy, érti-e, a magzat és az anya, belső összhangját.

Vagy már ott megtörténik, a gyakorlatiasan, teljesítve van.

Mindannyian, átlátva, kihallva, megérezve születtünk.

Ha hagyjuk, hogy megkopjon, a legértékesebb, a

 mindent, meghatározó, énünk, kontrollja, ah.

Még ha szinte minden azt sugallja, jó az úgy,

ahogy, másoknak is jó. Nem jelez ott már,

az erős őszinte, igaz való. Tanuljad meg,

azt, amit, nem hoztál tudásként, hinnye.

Fejleszd a rálátásodat, kihallásodat, a

gondolkodó éned, majd, abban is, boldogulni

képes lesz, persze, ha fontos, az igaz, a valós.

Sugallja sok minden, ami a sablonosból üresbe megy,

hogy nem szükséges, gondolkodnunk. Majd helyettünk,

 kitalálják, tálalják, hogy nagy legyen, a kényelmünk. Azáltal,

elég, csak beleélnünk abba, hinnye. Amit éppen tálalnak,

csak úgy, darabra, nem rólunk szól, az sem, azt a.

Teljesíti, azt amit felvállalt,

a fizetségét, azért kapja.

Nem várnak el mást tőle,

nincsen, átélésekre szüksége.

Emberség, tisztesség, becsület,

nem kophat ki. Mert nem maradna,

más, csak a, motiválatlanok teljesítésbe

szorult, tartás nélkülieknek, üressége, hinnye.

Figyelj, ha a lelkes, szíves, gondolkodó éned jelez, ah, hát,

tegyél magadért, a tartásos, méltóságos emberiesekért is teszed.

Ha elkövetted, a hibáidat, olyan, mintha a sajátjaiddal követnéd el.

Ne várjad el, azt másoktól, amihez te magad, jó minta, nem leszel.

Senki sem tökéletes, csak a hatalmas Isten, ne várjad meg, hogy

rádmorduljon, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, kontrollja, ah.

A jól bevált, a jóságodat jelző öreg, a saját lelkiismereted.

Előzd meg, kommunikálj még időben, más is emberies.

El ne csábítson, a túlzók, határozottnak tűnő élete.

Működik a belső kontrollod, időben vedd észre.

Szerencsés napot, minden emberségesnek.

Bocsánat, nincs másom, csak a valóságos.

Neked mit mond, a generációs jeled,

mit hoztál generációs feladatnak.

Hol tartasz most, a

sorsodat

tekintve.

Kitől

mit,

kaptál,

hoztál,

tudod-e.

A tartásodat,

miből raktad össze.

Van-e még tartalékod,

ahhoz, hogy a hivatásodban,

a jót és a szépet közvetítsed.

Felismered-e, a kölcsönös tiszteletnek,

a nevelve, boldogulni tanító erejét, hinnye.

Akik a szintjük alá szorulva vegetálnak most,

csak remélni lehet, hogy nem sérülnek közben.

Ugyan, megkérdezi-e valaki tőlük, hogy bírod,

mi ad tartást, méltóságot, miből merítesz. Vagy

csak visznek belőled, s abban erősödnek tőle,

ami által, feltaláltál valamit, a pálma alatt.

Ha nem engednek be, mert kényelmes

volt az valakinek, hogy kívűl maradj.

Hiszen minek a kölcsönös tisztelet.

Ha azok, akiknek szükségük lenne,

a tudásodra, nem tudják, hogy mit

találtál meg és fel. A generációs

jeleket felfedezve, felismerted.

Kinek mikor lenne fontos váltani,

a jelenlegi szintje fölé kerülni, ah.

Hiszen nem szenvedni születtünk,

a boldogulásunkért tenni vágyunk.

Emberségesnek születtünk, mind,

abban fejlődnénk, ahhoz tanulnánk.

A saját lelkiismeretünket megnyugtatva,

nem ártva, meg sem bántva, magunkra is jól

vigyáznánk. Nem védekezni születtünk, a belső

kontrollunk magunkhoz képest, segít bennünket.

Megtanultam, amit a sok év alatt tanulni tudtam, adott

volt, számomra a fejlődés lehetősége, miért vegetálnék.

Hiszen sokféle ember

tisztelt meg, tapasztaltam,

alázattal voltam, egyre jobban.

Éreztem, kegyeltje lehettem a tudást megtapasztalva, átlátva,

kihallva, megérezve, átgondoltan dönteni tanultam, aközben.

Sokszor gondoltam, halkan kimondtam, néha, ha nem bírtam

volna el, a keletkezett energiát,

hangosan is kimondtam, köszönöm.

Egyre inkább bebizonyosodott, tudtam,

senki sem szenvedni született, hinnye.

Amikor éreztem, telitődött bennem,

ah, a tapasztalásnak a tengere.

Átadni, továbbadni, igyekszem,

a hétköznapokban, a gyakorlatban, jól,

 működő, életszerűt. Használni tudnák mások is,

ne szenvedjenek, boldogulni tanuljanak, a „most”, fontos.

Az irígységnek, a legapróbb, olcsó energiája, se volt meg bennem.

Tudtam s most is tudok, örülni a mások örömének, a hivatásom adja.

A segítő hivatás, nem lehet üzlet, akik már elég érettek arra, tegyék.

Ugye nem arra gondolnak, hogy van egy pályázat és hurrá, ereszd

el a hajamat, nekiveselkednek és egymást, legyőzni igyekeznek.

Nem pályázhatok, nincs kitől kérdezzek, ha nem tetszik egy

szó, hát minden indok nélkül, védjeggyel együtt kitörölnek.

Elbírtokolni, kihasználni, levinni a szintje alá vele, elvenni,

ami tetszik belőle, használni a szavakat, kiforgatással.

Belekeverni abba, amivel nem egy szinten van az,

1999. -ben kitűnő, megajánlott diplomát kaptam.

Elfogadtam, mert tudtam, hozzáértőktől kaptam.

2019. van, nem tudtam bejutni oda, ahol látni is

tudnának, azok, akiknek már sokat segíthetett

volna. A naprakész, gyakorlatban működő,

tudásom, csak az enyém marad, ha nincs,

aki kitalálja, felelősen, nem merítve belőle.

A valóságban, szabadon maradva, hogyan

tudom átadni a tudásomat, olyanoknak,

akik igényesen, már érzik a hiányát, ah.

Annak, amivel várakozom, bejuthassak,

ne mások használják a védjegyemet, ah.

Nehéz átmennem, a másik oldalra úgy,

hogy a tudásomat ne nyesegessék meg.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a

módja annak, amivel, evickélek tíz éve.

Ne essen tévedés, már voltam nagyon

sikeres. Többféleképpen átnevezetten,

nagyon neves, az elopott igazolványaim

miatt, védjegyes. A Hazánkban is megvolt,

az már, az első hét, gyakorlati éveimben.

Persze, hogy megéltem a sikereimnek az

átható energiáit, erősebb lett, a lelkem.

Egyedül vittem végig, a sok évet, hiszen,

ezt nem lehet másképp, mint megélve.

Eljutottam ide, már húsz év ahhoz,

hogy elismerték az akkori tudásom.

Azóta magam veregetem meg a

vállamat, minden gyakorló

napomon, titoktartás van.

Írok, készítem össze a

könyvemet, föstök,

ha már telítődött

bennem.

Megszáradt a fa,

keresem az eszközöket,

amik segítenek. Mert már

nem tenném ki a vállaimat,

a belűlről jövő energiáknak.

Nekem megvan mindenem,

amit az Isten adott, ahhoz,

hogy adni tudjak, hinnye.

Csupán, a nyugdíjam

aprócska, megélni,

nem lehetne belőle.

Vajon mennyi időt

szükséges még

várnom.

Ahhoz,

hogy

átadhassam,

a tudásomat oda.

Ahol a hiányát élik éppen.

Van-e valaki hozzáértő, aki

tudja, vagyok, a Hazám ez itt.

Várok, mert nincs segítségem.

Valóban nincs szükség a tudásomra,

vagy méltatlan lenne, beismerni, tudok.

Ha valaki, számomra hitelesen, elmondja

nekem, meddig szükséges még várnom,

hogy megvegye a Hazánk, tőlem a tudást.

Ne kínlódjon, ne szenvedjen senki sem,

hiszen itt, várom, a lehetőségemet.

Az óriási szintkülönbségek közötti,

fordítókat oktatnék, ha engednék.

Hamarosan, a 69. évembe lépnék.

Tíz éve kint vagyok, az online világában,

nem tudom eladni a tudásomat. Nincs bennem, olyan,

 érzék, így élek a tehetségemből, botcsinálta üzletasszonyként.

Ha van, aki éppen rám lát, s megérinti, adjon tanácsot nekem kérem.

Ebben az én kiteljesedett helyzetemben, merre van az előre, nincsen

megfelelő üzleti érzékem hozzá. Eladnék, mindent, amit feltaláltam.

Ez tűnik, a megfelelő megoldásnak, élnék már én is, megérdemelten.

Összefüggésében látva, nyilván látom, hol lenne éppen szükségük a,

meg, s feltaláltamra, tán, megfelelő pénz is, van már, a megoldásra.

Egy Haza ez csak egy, ha ide teremtettem, innen várom ugyanazt.

Jó nagy bocsánatot is kérek és rögvest, ismerem már a határaimat.

Legyen minden emberségesnek, bármilyen szintűnek, szép napja.

Neked mit jelent a saját sorsod, mond-e valamit,

a generációs jeled és feladatod.

Nekem a

megcsináltam

állapotot jelenti.

Az egyszerű sikert.

Belső kontrollja

van mindenkinek.

Jelzi, meddig

mehet, miben,

hol van, a szép, a jó.

A lélekben a motiváció.

Egyfajta, kedvesen,

frissítő, átható energia.

Mindenhez van jó érzés,

amikor kavarog benned,

nem tisztult le, hinnye.

Ahhoz is, amit akkor,

szeretnél, használjad,

a józan eszedet.

Ne menj túl azon,

ami benne van, a

generációs paklidban.

Ha a családban valaki,

elérte a „leget”, ne

várjad, hogy az,

neked is meglesz.

Amikor rájöttem

mindezekre, már

tadatosan éltem meg.

Nem ártva, se bántva,

magamra is vigyázva.

Nemcsak magam

köré néztem.

Magamat

sokféle

módon

meggyőztem.

Azért tette oda,

akkor a teremtő,

tapasztaljam meg.

A tisztelet az jó,

a szeretet szép,

vigyázzunk rá,

ki ne üresedjék.

Mindannyiszor

éreztem a jót,

megmaradt az.

A következő

rálátásom,

már abból

merítve,

onnan

volt.

Várom a lehetőségemet,

a nem aprópénzes nyugdíjamhoz.

na meg, a feltaláltam oktatásához.

Ide teremtettem, a szépet és jót,

nem csodálkozom, ha nem értik.

Azok, akik azt sem tudják, miről

írok, miért lennének kíváncsiak.

Ha mindenből és bőségesen,

kiszolgálhatják most, magukat.

Beszél valamiről, azt sem tudja,

miről beszél, túlságosan jól

kitalált, a külseje, hinnye.

Nem kellett vetnie, learatja,

azt is, amiért mások dolgoztak.

Látszik az, egy ügyben, minden.

Eladom, az oktatási védjegyemet.

Hátha másnak van lehetősége, ezt,

bevinni, az emberiesek döntése elé.

Ah, ha kopna, a tartás, a méltóság,

helyreigazító a hatása, hinnye.

Kétféleképpen tudom adni,

a megszokott módon és

vízjelesen van lehetőségem.

Ez mindenem, amit tapasztalva,

feltaláltam, megrajzoltam, valós.

Te aki átlátja, kihallja, megérzed,

tedd divatossá, mert megéri.

Emberségesen, tisztelettel,

szeretetben élni, hinnye.

Ki mit hozott, ki mit kapott, ki a másét tolja,

ki még nem is tudja, van-e neki is, saját sorsa.

Ugyan, honnan tudná, hogy az alapja

lenne, annak, amit

teljesítenie

szükséges

volna,

azt a.

Mire

alapozza,

ha váratlan

dolgok, történnek vele.

Mit csinál, ha nincs felkészülve

a gyors változásokra, mi szerint,

kinek hiszi el, mit lenne fontos tennie.

Fel tud-e készülni, a következőkre, ha

nem tudja, mit nem csinált meg az elődje.

Belefuthat, a nagy kapkodásban, a révbe

érés, helyett, a kontrollálatlan látszatosba.

Nem észlelve, átadja a következő generáció

azon szülöttjének, aki nem érett az átlátására.

Ah, mi adja a tartást, a méltósága megmaradhat-e,

ha csak, nézeget ki, az üresből, felkészületlenül érte.

Kinek lenne hát a dolga, elmondani, felkészíteni azokat,

akik még, a múltban rekedten, várakoznak, valamire, ah.

A ritmust, felvenni, tudja-e, ahhoz, hogy mindenki, mást

hozott életfeladatának, egymáshoz alkalmazkodni kellene.

Megvan-e minden családban, akitől kérdezhetnek a zsengék,

milyen minta van ott, tudja-e mihez, kihez képest, mit hozott.

Generációs feladatát ismeri-e, tartásos ember, hogy lesz belőle.

Ami látszik, az kevés ahhoz, hogy el lehessen dönteni, emberileg

mennyit bír, a tudása elbírja-e, a jó mintához szükséges felelősséget.

Vannak, akik nagyembernek születtek, érezhető, megvan bennük,

minden tudás, kifinomult rálátás, kihallás, átérzően, gondolkodás.

A hangszín a fontos, nem a hangerő az, ami átmegy, az zavaró lehet.

Tanulj, fejlődj, legyen meg, amit nem hoztál, teljesítsed magad felé.

Amit igényként közvetít a lelkes, szíves, gondolkodó éned  neked.

A szintjükön lévő, fordítókat oktatnék, az ordítás, az bántó rezgés.

Két oldalunk van, emberségesnek születtünk mindannyian, ha az

egyik, feladatunkat teljesítettük, telített érzés van, bennünk.

Nem tévesztendő össze, a „megcsináltam” energiájával,

mint jó érzéssel, a „hazaértem”, végeredményével.

Legyen szép ez a nap, tiszteletel legyél hát,

hogy azt, az értőktől, meg is kapjad.

Úgy látod, nem mondhatod, inkább egyedül

kigondolod, hogyan tovább, hinnye.

Teljesítesz magad

szerint, pedig,

számára

lenne

fontosabb,

megtanulni,

elfogadni, ah.

Adok – kapok,

körforgásban

maradok, hinnye.

Minden nap érint,

mindannyiunkat

most, sokféle hatás.

Vannak akik fel sem

fogják, ha mellémennek,

a szintjükről lecsúszhatnak.

Ah, ha mindent beleadtak, annak

megfelelően, szükséges, kapjanak.

A felsztisztult, az összevisszával nem

keveredhet, nem engedi azt, az Isten.

Többlet – hiány, mindent idejében,

szükséges, átgondoltan,

átcsoportosítani.

Egész életünkben,

tanulva és

tapasztalva is,

fejlődni, tudni.

Vannak akik,

nem tudnak,

elengedőek

lenni, hinnye.

Ugyanúgy,

bánnának,

a segítőkkel is.

Fordítókra lenne

szükség, most.

Fontos

lenne, hogy

értsék. Ha úgy

tűnik, hogy lehet,

attól még, nem

szabad, hinnye.

Ah, mint, velük

tették, már,

közömbösen, a

 motiválatlanok,

azt megelőzően.

Ismétlésekbe

keverednek,

szintjük alá

kerülhetnek, ah.

A tudás hatalom,

akkor, ha sokan,

nem átanak általa.

Hatalmas, csak

maga a teremtő.

Ha beszélgetnétek,

rájönnétek, mennyire mást,

gondol a másik, az ugyanannak tűnőről.

Kérdezz és várd meg a választ, ne cselekedj,

addig, amíg, nem tudod, az megfelelő-e neki is.

Könnyebb mások helyett cselekedni, kevés időt,

akaratot beleadni, egyszer majd, érthetővé lesz az.

Tiszteletlenség, meg nem kérdezni, csak megtenni,

hiszen attól, abban fognak sokan, hiányt szenvedni.

Ha nem tudsz hallgatni, csak, mindent, kibeszélni,

nem vagy beérve, komolyabb megoldásokra se.

Felemelteti, magát a szintjére,  utána megéli,

a hozadékát, lenézően, megalázó lesz az.

Annyira volt szüksége az odaadásodra,

hogy magához térjen, nem fejlődött.

Méltatlannak érzi a tanulást, minek,

hiszen, úgy tudja, mindent tud már.

Igen, a múltban megélte a szépeket és

jókat, saját terve nincs, a fejlődéshez.

Jövőkép nélkül, nem megy, elhelyezni

magunkat, a jelenben, teljesíteni és

közben, a hétköznapokat jól megélni.

Van aki, magaköré néz, látja, minden

rendben, betudja, magának, hinnye.

Megül a székében, mert azt hitte,

elérte, ah, pedig ott kezdődne el.

Az egyenestől eltérő, az még,

nem biztos, hogy görbe, hinnye.

Magyarázkodhat egész életében,

ha önmagáért se teljesített, hinnye.

Tanulj, fejlődj, tartsad, szinteden magad,

a tudás táplálékára éhes, a gondolkodó agy.

Megérintett-e már, az érzése, a sorsodnak, hogyan szeretnél élni.

Minden családban van, mindenféle sorsú emberies, hinnye, ha

 ismernék, az emberek, a sorsukat, a generációs feladataikat, ah.

Beszorulva, a szintjük, a semmi alá, nem mentek volna, idő előtt.

Nem tudtak, önzőkké válni és magukkal törődni, teljesítettek, ah.

Tán, mindenkinek megjárna, elérni a sikeres sorsát. A siker, az agy

tápláléka, fejlődni, gondolkodni, boldogulni szeretne, mindenki.

Hahó, érezted-e azt, hogy mennyivel, szebb és jobb lehetne,

úgy élned, ami által, benned is formálódhatna a sorsszerű.

Találkozol-e intelligens emberekkel, hinnye,

vagy csak, a rajongótáborokkal.

Jelezhet-e, a lelkes éned,

 kibontakozni

 hagyhatod-e.

Ugyan, mit

szólnának,

arról, ah, ha

a magad feje

után mennél.

Ki találja ki

és miért,

hogy

mi

az

amit,

éppen,

jónak

és szépnek,

láttatnak, hinnye.

Vajon elgondolkodnak-e

azon, ah. Kinek, mekkora, a belső

kontrollja szerinti, egészséges határa.

Mikor készült és valóban hiteles-e az,

ami, úgy van tálalva, hogy szinte

mindenki a magáénak érzi.

Megnyugtatja-e,

a kitalálóját,

az, ha arat,

pedig nem

is vetett,

hinnye.

Átfordultunk,

címet adtam, egy

festésemnek.

Eladnám,

olyan

embernek,

aki látja, mit is

festettem meg.

Mások nem

tudom,

milyen

jelet

kaptak.

Van-e

egyensúlyuk,

vagy beleszédülnek,

az erős hatások tengerébe.

Egyenként születtünk és mind, én

egyedül, nem vihetek, minden fordítást.

Szintek közötti, fordítókra lenne szükség,

nem volt még jelentkező rá, egy se, ah.

A magunk egyszerű, vagy nagyszerű

módján, nekünk jólesően, hinnye.

Átadnám, a feltalált tudásomat,

értőknek, segítőknek, hinnye.

Menj át egyszerűbe, tanuljad, azt,

amit feltaláltam, nem bánod meg.

Mikor éltél, hétköznapi életet,

neked a tapasztalatait, jelzi-e

valaki, életszerűen élünk-e.

Sorsszerűen, a generációsan

hozottjaink szerint is,

 szükséges

lenne élnünk.

Mindannyian

hoztunk, fontos

feladatot, hinnye.

Kellemes időtöltést,

kívánok minden jóra,

szépre vágyó, embernek.

Áldjon meg az Isten benneteket.

Bocsánat, ha, itt és ott is érintően hatna, a valóságos, hinnye.

A könnyebb, a lazább, a megoldásban is azt hozza.

Van aki azért kacskaringózik, hogy a saját

hibáját, ne kelljen felvállalnia.

Tökéletes, maga az Isten.

Az emberies, maga a

működőképes élet.

Mindenki hozott,

valami jóban,

széphez,

tehetséget.

A nagyemberek

születnek,

emberiesek

maradva,

azzá is lesznek.

Lépésről lépésre,

élettapasztalattal

is megerősödve.

Lehet felvállalni,

a hibáinkat,

fejlődési

folyamat az is.

Vagy, még akkor

is verni az asztalt,

amikor már,

egyedül maradt.

A túlzás az más,

erős irigységet

generálhat, ah.

Ha, mások után

megy, mellette halad,

annak, amiben már,

ki is teljesedhetne.

Van az eleje és a vége.

Közte van, maga, az életnek, a

 jónak, a lehetősége, benne a szépben.

Kinek mi a jó és a szép, az belűlről jön,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó minősége.

Fordítva működik, a tapasztalataim szerint,

nagyembert gyártanak le, mielőtt felnőnének.

Alapos emberismeret, alázat nélkül, nem megy,

pótolni feltétlenül szükséges lenne, ah, hinnye.

A külső hatásokra, bizony, emberesednek, ha

nem veszik komolyan, hát, újra megtörténhet.

Amikor elérte egy emberies, a legfelső határait,

megélte, a kiemelkedésének a lehetőségeit, mind.

Ott lenne fontos, kiteljesednie, amiben benne van,

az arra felhasznált ideje, az emberséges megoldásban.

Fölösleges magyarázkodnia, ha mellé vitte, a pénzéhsége,

a hatalom utáni vágya, határtalanságának a kínjaiban vergődik.

Belekerült, azzal együtt, a telhetetlensége kiszolgáltatottságába.

Dolgozik a lelkiismerete rendjén, esténként felhozza, nem jól van az.

Akkor nézz körül, a belső kontrollod jelzi, hol nem figyeltél. Futtában,

a lényeget sem láttad, az élet ízét sem érzékelted, elszállt az addigi,

életminőséged. Minden felszínen, ha még nem látod, attól más igen.

Nem lehet kihagyni egyetlen lépcsőfokot sem, hiányok keletkeztek,

a tudásodban. Pótolni szükséges, a tanulás az agynak mindig jót tesz.

Vagy elsimítod a saját ritmusodban, napi szinten azt, vagy lemaradsz.

A többiekhez képest, viszont megnyugszol, pótolja a lelkiismereted.

Elfogadó leszel az új és még újabb, helyzetekkel, tapasztalva haladsz.

Nagy lesz, a tér és rálátásod, megérzésed, kihallod időben a fontosat.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”, Julamami védjegy.

Jelezve van, az oktatási rajzaimon, nem téveszthető el, a papír se.

Tanulom az alkalmazkodást, a racionális világhoz, azt a, hinnye.

A rajzaimban, lentről felfele haladó, a sors, a tenyér genince.

Az élet, az nagy rendező, visszaterel, mindenkit a helyére.

Legyen lehetősége, a belső tartását, időben rendbehozni.

Külső – belső, körbe kerengő, az egészségesbe terelhető,

lepotyog, minden felvett, megmarad természetesnek.

Julamami

Nem tudom, milyen érzés, győztesnek lenni, nem ismerem,

nem voltam versenyben, nem vállaltam olyat, ismeretlen.

A hétköznapi sikernek, az érzését, viszont igen jól ismerem.

Bocsánat, ha olyat fejtegetek, amit oktatok, általa nevelek, s

 esetleg nem értenék, kérem tanulják meg, úgy könnyebb lesz.

Azt mondják, a tudás hatalom, ha nem látszik a mögöttes,

akkor, attól, az Isten, minden, intelligens embert, óvjon meg.

Tapasztalatom szerint, ők tudatosan, nem ártanának senkinek,

legfeljebb hangot adnak, elvárnák az emberies viselkedéseket.

A párkapcsolatokban is, ha tudnák, az emberek, hogy mennyire,

különböznek egymástól, ah, na meg, a generációs feladataik által.

Prevenciós vagyok, annyi tiszteletet várok, amennyit adok, hinnye.

Az ötvenezer alatti nyugdíjammal, ugyanígy kelle legyen, beleadtam,

a közösbe, azt gondoltam, úgy helyes, ha onnan várom és ugyanazt.

Helyette nettóból, attól a naptól, abban a sávban, vagy ki tudja, ah.

Ah, a szívességek, nem egészségesek, ha közben, megváltozott,

egyiküknek, az élethelyzete, már tovább is lépett, hinnye.

Ha kinőtt, az amit felvállaltál, nem látod át, mennyit árt,

ha nem az egy szinten lévőkkel, osztozol a sikereidben.

A szavak is, mást jelentenek, különböző szinteken,

hát még, feljebb élni a megérdemeltnél, ah, hinnye.

Mikor kérdezték meg tőled, őszintén, hogy vagy és

te mikor tetted fel, őszintén, hogy valóban,

tudni szeretted volna, másokról.

Mikor jöttél rá, hogy

mit hoztál,

feladatnak.

Ki vagy te,

ahhoz

képest,

akivé,

vagy

amivé

váltál.

Van-e őszinte,

tükröd neked,

vagy csak a

saját magadról,

felállított, önképed.

Mit jelent neked őszintének lenni,

nekem azt jelenti, nem befolyásolva.

A kulcsa, a jó öreg alázatom nekem,

nem vitatkozom. Gyermekkoromban

megtanultam, hogy sem így, se úgy,

nem jó. Ha bármi szépet és

szerintem jónak látszót,

csináltam,

nem volt jó.

Nem kaptam

dícséretet érte.

Apám éreztette

velem, elvárta,

a pontos

érkezésem.

Nem volt, más

kapaszkodóm,

ah, a képzőig.

Ebből indult ki, a

mihez képest.

Ha, csak, azt

közvetíted, a

 környezetedre,

mit akarsz elérni.

Azt várod el, nem adsz,

nem láthat, ah, egy másik,

lehetőséget is. Pedig benne,

a lelkében, vannak érzések.

Azzal kapcsolatban, mi a jó,

mi lenne, a tartásos, a helyes.

Jelezget az igaz valója, hóha,

állj meg, gondolkodjál el, ne,

csak, magad szerint nézzed.

Árthat-e, az a másiknak, ami

neked jó, mennyire más, az a,

feladat, amit generációsan hozott.

 Ahogy tapasztalom, van, a következő

generáció szülöttei között, mindig,

egy, két, ember, minden családban.

Akik jó minták, a legfőbb feladatuk,

megmaradni, minden körülmények

között, emberségesnek, hinnye.

Amikor, nem láthat mást,

ugyanolyan, egyforma,

a hatás, elhiszi,

nincs is más.

Szoktam

mondani,

a legnagyobb

dolog, amit adni

tudsz, a szeretteidnek.

Megtanítani boldogulni a

 nagybetűs életben. Ne érjék,

váratlanul, azok a helyzetek,

amikkel nem találkozott még.

Nincs benne az egészséges

belső kontrollja, ha,

ki lett, nevelve.

 Le lett

egyszerűsítve,

egyféle hatás érte csak.

Milyen lehet a hatása annak,

amire, nem számíthat, mert,

nem tudja, hogy létezhet.

A kiszolgáltatottság

 érzése, a hirtelen jött,

üresség hatással párosulva,

maga, a belső védelmünk.

Megrázó élmény, értünk,

önmagunktól, nekünk.

Üresre váltunk, várjuk,

a következő hatást.

Amíg eljut valaki,

a bizalomig, az

egy folyamat.

Ha nem érte

még másik

hatás, bele

is csúszhat.

Kijózanító az,

amikor rájüvünk,

a belső kontrollunk

működik, ah. Adja, azt az

impulzust, amire rásegíteni igyekszik,

a szívből jövő életritmusunk, a sajátunk.

Ha a két hatás találkozik harmóniában van,

a gondolkodó agyunk, már dönt is boldogan.

Belső kontrollnak, belső hármasnak mondom.

Erre építtetem fel, a megrajzoltam által, oktatom,

hiszen sokféle embertől, sokféle szinten fordultam

meg, miközben, magam is, tapasztalva segítettem.

Az tett, a helyemre, a sokat tapasztalás közben,

hogy gyakran észleltem, hol vannak a határaim.

Nem volt ez, felhőtlen tapasztalás, meglett,

mindennek a következménye, feltétlen.

Amikor már tudtam, hogy miért úgy,

teszem, amit teszek, magamhoz,

nagyon szigorú lettem, hinnye.

Rájöttem, ah, abban vagyok

tehetséges, amiről, azok,

akik, tapasztalatlanok

maradnak, nem tudnak.

Két emberies oldalunk van.

Tartást, méltóságot adott,

anélkül, hogy látszatra,

valami változott volna.

Jó nagy adag alázattal

járt, amikor, felfogtam.

Kevesekkel találkoztam, addig,

akik, értették volna, a sorsukat.

Pedig végiggondolva, sokakkal,

úgy, akik nyitottak lennének már.

Arra, hogy tudják, merre van,

az előre, mikor érkeznek meg.

Igen, tudom, tudomásul vettem,

nem fontos, amit meg és feltaláltam, azt a.

Nem lehet elmondanom, a jeleket lerajzolnom

nagyban, hogy másoknak is legyen, ilyen tudása.

Akkor, lesz ahhoz is alázatom, hogy megtartsam.

Majd kifestem, mert az megmarad utána is, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, akkor és annyit,

ami személy szerint, a legjobb nektek, hinnye.

Julamami

Ártottak már elegen és eleget, kaptam hideget,

meleget, ülj le gondolkodj el, miért vállalom

fel, hogy gügyének nézzenek, hinnye.

Tapasztalás tengereket éltem meg,

az alázatot, előszőr tanultam meg.

Gondolom, vagyunk ezzel sokan,

ki miben, sokat tapasztalt, hinnye.

Alkalmazkodni tudsz-e, vagy hozzád

igazodjon, minden pillanatban, mindenki.

Tanulj, fejlődj, keresd a lehetőséget ahhoz,

hogy elérjed, amit feladatként, hoztál, ah.

A generációs jeledet ismered-e, mert azt,

tudnod fontos lenne. Honnan van a hova,

neked, onnan merre, a sarjaidnak, hinnye.

Ha nem hagyod, melletted, eléd menni azt,

akinek most van lehetősége, a teljesítésére.

Milyen össze – vissza katyvasz lesz, hinnye.

Összefüggésében látja már, a megoldást,

hozzáértés nélkül, nem állhat az össze.

A gyakorlat fontos, az elméleti mellett,

tapasztalva, oktató, nevelő vagyok, tíz éve.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”,

a Julamami mellett, a védjegyes neve, hinnye.

Jól kitaláltan tálalják, mintha értenék is,

mások, szorgalmasan dolgoznak is.

A tehetségükben sikeresek,

is lehetnének, hinnye.

Ah, a mások által

megszabottban,

vannak,

akik,

önmagukhoz

képest, rohangálnak.

Ugyan, ki mondhatta,

hogy ez így jól működik.

Vagy teljesen mindegy,

megy egy sablon szerint.

Miért nem fontos az emberies,

annyira, hogy maradjon belőle,

a talán, sokadik generációnak is,

mutatóba, hiteles-e, aki mondta.

Győzni, mindenáron, héthatáron,

nagybatáron, a valóságtól nagyon távol.

Megtanulni érvelni, miért nem divatos, hinnye.

Összetartani a két oldalunkat, két lábbal állni a földön,

megismerni, a lelkes, szíves, gondolkodó énedet.

Fordítókat oktatnék, nevelésben segítenék,

nem véletlenül van nekem, a tehetségem.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok se veled, sem érted, nemhogy ellened.

Oktatnám, nevelésben segíteném, azokat, akiknek,

fontos az emberies, mint a legnagyobb, gondolkodó érték.

Az élet élni akar, mutatja, hogy megtalálja a csíráját, bárhol, s

 a legegyszerűbbekben, nagyon hamar. Sorsok, generációs jelek,

generációs feladatok, csak beleélve, nem látják a minőséget, hinnye.

Otthon vagy, amikor a kicsiben, már látod magadat, nem mentél,

sehova,

a világ mégis ott van nálad.

Tisztelettel élj, emberségesnek születtél, találd meg,

a visszautat, ha az ismeretlenhez, tájékozatlanul szegődtél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Hahó, intelligensek figyeljetek rá, ne szoruljatok a szintetek alá, ah.

Fontos tudnotok, mennyit bírtok el egészségben, túl, ne, menjetek.

Azon, amit jelez a belső kontrollotok, bocsássatok meg, nem láttok,

ott, ahol szívesen időztök, az interneten, nem tudok hirdetni, hinnye.

Pedig fontos információim lennének a feltaláltam által a számotokra.

Önismereti oktatás a gyűjtő neve, volt már, sokféle neve, aprópénzes

nyugdíjasként, a tartásomat, emberi méltóságomat őrizni igyekszem.

Nem szól, a számomra jónak tűnőben, a tudásom nevesítéséről se,

semmi sem. Nem divatos az emberséges, az üresek sora,  na az igen.

Mivel, a legalacsonyabb, szinten, tartanak, a saját Hazámban, sincs,

megfelelő szinteken, a hiteles információ rólam, a lehúzó, igen erős.

Elhiszik a látszatot, még azok is, akik viszik a hétköznapokat, hinnye,

nem a tömegekre, a népre, van szánva, itt semmi nem igazi, látszatos.

Pedig, ha a saját életritmusában, tevékenykedne, mindenki, változna

a szintjük, egészséges körforgást generálhatnának, punnyasztás ez.

Azoknak megfelelő ez, akiknek nem a megélhetésért kell dolgozniuk,

hanem ráérnek, bármikor akármire időt szánni, hisz nem dolgoznak.

Nem kapnak, tiszteletet, azok se, akik megteremtették az alapokat,

gondolkodj el, ne siess az öregedéssel, mert megkapod ám, ugyanazt.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a jól bevált módszerem, hinnye.

Hátha a kapcsolat napjának nevezett napon, rátalálva, elolvassátok.

Tiszta úton járva, tisztelettel élni, méltósággal, emberiesnek lenni,

ha majd visszanézed az életedet, legyen mire, jó érzéssel gondolni.

Óvatosan mondom, olyan könnyen, elbirtokolni nem lehet,

mert, megoldják, a szintkülönbségek.

Eltervezed, ahogy

addig is,

más

ötleted

nincsen,

végigviszed.

Azzal nem számolsz,

a másikat, ugrálva elérni,

úgysem tudod. Miközben,

fondorlatoskodsz,

megint szintet

váltott.

Arra

sem

ügyelve, a

 nagyszerűen

kitalált, ügyeskedésben.

Öt éve már felszínen van,

minden látható, sokaknak.

Miért szólnának arról, ah,

azt megtartják maguknak.

Kilátszik, a lónak a lába,

körömcipőbe, meg,

ugyan, hogyan,

menjen

a bálba.

Nincs segítség,

ezt már jól ismerem.

Ennyi év alatt, egészen

kifinomulttá vált, a folyamat.

Jelzem sok éve, most meg már,

beigazolódott, a szintek között,

nincs átmenet, fordítók szükségesek.

Nem mondhatja senki sem, hogy ne szóltam

volna időben, ami a dolgom volt, megtettem.

Sok éve védeni igyekszem, a tudásomat, a saját

Hazánkban, amit tudtam bele is adtam. Amivé vált, a

sok év alatt, a nehézségeknek, naponta megköszöntem.

Nem engedtem meg, senkinek sem, hogy használja a Julamami

védjegyet, nem tanítottam be és meg senkinek sem, a feltaláltamat.

Ha nincs rá komolyan igényesként szüksége senkinek se, megtartom,

magamnak. Átadok belőle részleteket, szét fogják húzgálni, mert azt,

hiszik, hogy azzal is működik. Akik meg, elbírtokolniszándékoznának,

kiábrándító lesz számukra, nélkülem nem megy az. Van még valami,

a szintjén tudnák csak kezelni. Hiába az ácsingózás, alacsonyabban

nem lehet, átadni a tudást, sem átvenni nem lehet, más szinten.

Intelligens el ne feledd, egyedül születtünk meg mindannyian.

Nem ártva, nem bántva haladni, magunkra is jól vigyázni.

Van amit beleteszünk a közösbe, a Hazánkat építve,

s van, amit nekünk szánt az Isten, saját tudásnak.

Ha nem fejleszted magadat, elhasználódsz,

kényelmes az a többieknek, ha mindent,

beleadva, helyettük csinálod meg.

Azért ne keseregj, közben is

fejlődsz alaposan, az meg

a tied marad, tudásnak.

Ha mindent beleadsz,

mi adja a tartásodat.

Tartás, méltóság,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek belőle,

mindannyian, időben, kimenőben.

Vannak, akik nagyembereknek születtek,

szorgalmasan használják, a tudásukat a többiek.

Arra azért, figyelniük szükséges, a sikerélményüket,

egyedül nekik adta a teremtő, abból táplálkozhatnak.

Legyen hát, szép ez a nap, a lényeges, hogy tiszteletet adj.

Azzal jó minta vagy, remény van arra, egyszer majd, azt is kapsz.

Julamami

Bocsánat, lehetne azt is mondanom,

hogy előző, de nem tehetem.

Hiszen, a 25. éve, annak, hogy naponta, a

 gyakorlatban tapasztaló lettem.

A működőképes,

belső kontrollom,

naponta, kivetíti,

mondatja velem, mindezeket, átéltem.

Hinnye, amit nem törlesztettek le, az elődeink,

az bizony, mindenestől, megmaradt nekünk.

Teszem a dolgomat, a fel, s

  megtaláltamnak, megfelelően,

már tudom, hogy sorszerűen.

Nyugtázhatom naponta, mintegy,

megveregetve, gondolatban a

vállam, átélve azt amit, megcsináltam,

úgy is, hogy voltak fékek bőven, ah.

Nem vettem túlzottan zokon,

a saját felelősségemet is vizsgáltam,

naponta, hogy ne rakjam rá a sarjaimra.

Azt is, amit már, átláttam,

kihallottam, megéreztem,

gondolkodva döntöttem el. Még nincs meg,

a sikerem benne, magamért is felelős vagyok,

keresem a megoldást, ahhoz.

Összefüggésében látva, tudom,

nem mindenki fogadja el, van sorsa,

mindenki vágyik a sikerélményekre,

csak azt, másoktól várja még, esetleg.

Elröppenhet az élet, mint egy pillanat,

nem volt átmenet, csak valami

nem általad teremtettben,

találtad magadat és már öregedő lett belőled, de vagy.

Ah, meg ne keseredj, a körforgás meghozza a jót is, lent és fent.

Amikor fent vannak az emberek, hajlamosakká válhatnak, hogy

nem gondolnak azokra, akik éppen lent vannak, aztán fordítva.

Hiszen a tapasztalatom szerint,

mindenkivel megtörténik minden.

Ah, amit az elődeik, nem csináltak, generációs feladatukként meg.

Ennek tudatában, ha hozzálátsz, megcsinálhatsz valamit, most, még.

Úgy élj, hogy ha majd, visszanézel, ne keseredjél meg, annak a láttán,

sem, hogy nem tetted azt, amit akkor te viszont, megtehettél volna.

S már nincs, kikkel megbeszélned,

azt hogy közben, sikerültek a terveid és  meglett mindened.

Vagy miért nem valósulhattak meg, a terveid, pedig megtettél értük

mindent, generációsan hiány keletkezhet, sokféle törlesztés marad.

Egy Haza ez csak egy, ide születtünk, itt lenne fontos megélnünk,

mindent, amit a sorsunk nekünk szánt, ne kövessed el a hibát.

A boldogságodat a keserűekkel,

ugyan hogy oszthatnád meg.

Sokan, pedig jó minták is lehetnének,

hogy nem adták fel, a nehezekben sem.

Tehetnél, ha értenél hozzá, csak akkor sikerülhet,

egyébként hozzá ne lássál, ezekhez, kérlek téged.

Átbillent, ha már, a szemükben nem látsz mást,

csak a keserű irigységet, ah.

Különböző szintű fordítókra,

lenne szükség,, hogy ne,

órdítozás legyen abból, ah.

Ami nem a saját szintjük lenne,

de tenni nem tudtak ellene, hinnye.

Vagy elvitte őket a jólétükben az áradat,

már nem látták meg, a hétköznapokat.

Minden ember boldogulni született,

kinek mikor van benne,

a sorsában, vihetné tovább a sikereit,

a Hazáját erősíthetné meg, azzal is.

Boldogulni láthatja, megölelheti,

a szeretteit, nemcsak vágyik arra, hinnye, ah.

Megalapozva generációsan, hiszen megdolgozott azért,

hogy nyugodt öregsége lehessen, a saját Hazájában, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az, egyenként, jól megérdemelten, a legjobb nektek.

Nem különb, senki sem a többieknél, csupán annyi a különbség,

hogy hozzáértően teljesítettek-e, generációsan, az elődei, hinnye.

Felvállaja-e a nehezeket, vagy sajnáltatja magát, egész életében.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Tehetséget valamihez hozott mindenki.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

idáig fontos, mindenkinek eljutni.

Szerencsés, ha időben észleli,

mi lenne az, amiben

a saját nagyságának

megfelelően, ki tudna

bontakozni, hinnye.

Ha nincs ahhoz,

segítsége,

csak

szenvedi.

Megcsinálni

úgy, hogy legyen

belőle sikerélménye,

azon lenne. Ah, ha nincs

megfelelő értő körülötte,

sokat árt, magának is közben.

Összetett energiának mondom,

amikor hozzáértően, megfelelő

lépésekben, felépítenek valamit.

Amibe, beleteszi mindenki azt,

amiben, ő a legjobb, közös a

sikerük, viszont működik.

Adj teret a mának, a

holnap, a küszöbön,

ugyis megvár majd.

Az álságos, már 5. éve válságos, láthatóvá vált, a valóságos.

Íme, a jó öreg, mellém szegődött, sajátommá lett alázatom.

Ötödik éve, már, a felszínen van minden, ah, csak mondom.

Ne tegyél rosszat másoknak, mert bevonzod magadnak,

a saját szintednek megfelelő, megoldással, ugyanazt.

Mindannyian látjuk, ha belenézünk a tenyerünkbe,

kinek kevesebb, másoknak meg, több

jel van benne.

Összefügg,

minden

mindennel

és ha a nagykört

nézed, mindenkivel.

Legalább nem ártani,

fontos lenne, hiszen,

magadnak is ártasz.

Ha tudva tudod,

mi lenne, a

dolgod.

Megtettem,

amit csak tudtam,

adott volt a kétféle

lehetőség.

A könnyűről,

látszott, mellé

viszi, azokat,

akik arra

hajlamosak.

Úgy szokták

fogalmazni, olyan,

mint, az a rokona, aki

nem lépett bele, a jóba.

Mivel, a könnyűnek látszót

választotta, jó nagy csapda

lett az számára, nem a sorsa.

Se nem, a generációs feladata,

mert azt szívesen, gondolkodóként,

lelkesíthette volna, a számára jóban.

A csapda, az lett számára, hogy csak a,

pénzbeni gyarapodást választotta. Pedig, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énjét, fontosabb volna.

Azután rájött, abban a helyzetben vannak sokan, nem

mutathatta meg, a világnak, sem a világának, megcsinálta.

Csupán, az addigiakat és az irigyeinek számát, sokszorozta.

El is felejtette már, amikor elétárta, a generációs feladata, azt,

amivel neki, ha a tényleges feladatát végzi, dolga nem lett volna.

Rávetítette hát a saját sarjaira, belekerült az egészséges helyett, az

anyagi síkon elégedetteknek, az adni nem tudásnak, a lehúzó sorába.

Bocsánat, a 25. éves, gyakorlati tapasztalatomról írom, azt a, hinnye.

Sokan, kiemelkedők lettek volna, a könnyűt látva, mellette haladva.

Ismételnek, bosszankodva, nem tudnak róla, másik oldaluk is lenne.

Pakolja a sorsuk a jeleket, hasra is esnek benne, nem értik a miértet.

Pedig értük, nem csinálhatja senki, helyettük, mert nekik fontos az,

ne, csak, egy, ügyben, jártasak legyenek, jó minták is lehetnének.

A középszerűség helyett, kiteljesedhetnének az egyéniségek.

Bocsánat, adnék, szavakat a valóságnak,

hogy ne uraljon el senkit sem a bánat, ah.

Adj teret, a jóra szépre, mindenkinek,

ne érezze magát kiszorítva,

beszorulva

senki sem.

A jó szándékot

is, mindenki

érezhesse,

ah, lehetne.

Időben,

finoman,

húzzad

be a

féket,

ne

repkedjen,

a hirtelentől,

senki más sem.

Tanuljál alázatot,

a hétköznapjaidban.

Nem csinálhatsz, azt,

amit akarsz, hinnye.

Ha olyat vállaltál fel,

aminek a hatása,

sok embert

érinthet.

Nem

elég,

ha

te tudod a jót.

Tudnod fontos, a

szintek közötti,

fordításokat is.

Hisz minden és

mindenki más és

más hatású energia.

Ah, az érintettekről,

el ne feledkezz,

fejtsed ki,

mi a jó,

abban nekik.

A lent és a fent is,

fejlődni, tanulni

szeretne, hinnye.

Mindannyian,

gondolkodni

születtünk,

kérdezés

nélkül ne,

helyettünk se.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énünk,

motiválatlan marad,

ha nem élheti át, a jót

és a szépben működőt.

A napi sikerélményekre,

szüksége van mindenkinek.

Ne vedd el, az átéléseknek a

lehetőségét, ha mindenkinek,

sikerülhetne, a tehetsége által is.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

teremtettünk ide, szépet és jókat.

Az ígéreteket, hagyd magadban,

formáljad, amíg teljesíthető lesz

és nemcsak, a megfogalmazása által.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

felismerheted, onnan nézve könnyebb.

Ha megígértél, minden, teljesíthetetlent,

nincs mit tenned, igyekezz behozni, az igéreteidet.

Mert jobb a sok kicsi sikerhez szokni, mint a nagy szavak,

súlya alatt, sikerélmények nélkül, görnyedezve, kornyadozni.

Mindent, a maga idejében, utána már, az is csak lefegő szófögeteg.

Nézz szét, látod milyen szép, lelkednek tiszta tükre, mind így jöttünk.

Megélni a szépet és a jókat igyekszünk, nem ártunk, nem bántunk és

magunkra is, nekünk szükséges, jól vigyáznunk, ne szálldossunk.

Keresse a talajt, ha túl korán, szorító cipőhöz szokott a talpunk.

Magunknak fontos, megéreznünk, a belső egyensúlyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, oktatnám,

amit feltaláltam, a magzati szakaszhoz leolvastam.

 A sorsszerűt,  a generációs feladatot megfogalmaztam,

érvelek, amikor leolvasom, van amit még most is tanulom.

Ismerjed meg, a belső kontrollod által, a saját határaidat,

hogy a lépéseid által, tapasztaljál, ne száguldozzál, hinnye.

A végeredmény, úgyis azt mutatja, alázat nélkül nem megy.

Keresd meg a saját harmóniádat, hogy alkalmazkodni tudjál, a

 sokféle rezgésszintet felismerni, bizony neked is szükséges lenne.

Nézzetek rá, Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés

segítése oldalra, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Csoportos oktatás indul, ahogy összeállt, kifinomodott, hinnye.

Bocsánat, ha félreérthető lenne, ez itt a valóságról íródott, ah.

Tartás és méltóság, ne méltatlanul vigyék, a terheket, hinnye.

Legyen, mindenki, igényes arra, amit elért, becsülje is meg.

Várja el az övéitől is, hogy megalapozott legyen, azoknak is,

akik még, meg sem születtek, legyen mire megszülessenek.

Ne hulljon a pocsékba, az értelem, az érzelem, a hitelesség,

ezek a legfontosabbak, amik által születtünk, emberiesen mind.

Egy Haza ez csak egy, igyekeztem, a dolgomat szorgalmasan, nagy

odaadással tettem. A nyugdíjam 50 ezer sincsen, átgondolta-e azt,

aki a szerencsésnek véltek közé igyekszik, tudnia kell, mi is, vagyunk.

Nem mehetünk világgá, mert hazaszeretők lettünk, na meg kiknek is,

kellenénk, öregjeik nekik is vannak bőven, lehet nem így, mint mi itt.

Befizettük, mindíg, amit elvártak tőlünk, azt hittük, félretették, van,

hiszen most lenne rá szükségünk, nettó aprópénz, a nyugdíj helyett.

Adnánk az alapot a következő generációnak, teremtéshez szoktunk,

ugyan, hogyan, ha teljesíteni még a sajátunknak se tudtunk, hinnye.

Tartásos emberekként, vagyunk még, pironkodnak biztosan sokan,

akiknek szükséges lenne pironkodni, azt sem tudják, hogy miért is.

Ne várjátok tőlem, hogy megunjam, akik nem értitek, miért vagyok

itt tíz éve már ah, az online világban. Hozzászoktam a nehezekhez,

születésem óta így élek, ah, nem álltam be a sorba, se ide, sem oda.

Tartozom az engemet megtisztelőkhöz, akkor éppen hozzájuk, oda.

Nekem, csak a hátrányom az, ha valaki lesz, tudás nélkül bárkikből.

Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy megsértődjek, hinnye.

Érvelek az oktatásom során, nem magyarázkodom, tudást oktatok.

Csoportos oktatást indítok, várom a jelentkezőket, alkalmankénti

utalással is lehet rendezni. Nem kötelező ugyanabba a csoportba,

folytatni, ha kevés az időd, is, megtalálod a megfelelő csoportot.

Mit mutat a mai nap, vajon tudod-e rendezni a sorsodat, azt a.

Vagy, ennek, a napnak az értelmét is, elviszi a huzat.

Túl gyakran rakja a kukába a beérkezőket a gmail.

Egyik generációról, a másikra,

rárakni a felelősséget,

mindíg, másokra.

Meghozza azt,

az idő és újra.

Ki viszi el,

majd, a

nehezét,

ha nem nézel

senkit és semmit,

hárítod a felelősséget.

A jót és szépet akarod élni,

miközben mások, nem tudnak,

jól megérdemelten se, megélni.

Törik, szakad, reped, mert, nem az

övé lenne, a teher, amit már régóta, cipel.

Ha nem vállaltad fel, a nehezet, nem fogják,

hálából, imába foglalni, az érintettek a nevedet.

Magyarázkodhatsz, egész további életed során,

ahelyett, hogy a megcsináltadat, nyugtázhatnád.

A következő generáció azon tagja, akire vetül majd,

magyarázat nélkül, felhalmozottan, a méltósága helyett.

Méltatlan helyzeteket él meg, pedig ő megtette amit odatett,

neki az élet, sorsszerűen, tudatosan, nem vetíti tovább, hinnye.

Kérem szépen, azokat, akik nem képesek még, a felelősségüknek

a vállalására, ne vállaják azt, amivel terhelik a kiszolgáltatottakat.

Kérdezték tőlem, ez mind velem történt meg, sok mindent éltem

meg, úgy, hogy közöm nem lett volna hozzá. Ah, amit leírok, azt,

összefüggésében írom le. Benne van minden, ami azokat is,

érintette, érintheti, akiknek az elődeik, már megélték.

Letörlesztettek mindent, tisztességgel élték, az

életüket, amikor a saját szintjükre kerülhettek

volna, mások vetülését, cipelhették újra.

Az ismétlések tapasztalása közben,

megélve a körbeérésben, nem a

jó és szép jött. Azt mások élték

meg, ők voltak, tájékozottak.

A belső tartásunk arra való,

hogy elsimogassuk azokat,

a ránkrakottakat, amiket,

nem nekünk szánt a sors.

A lelkünk, a gondolkodó

agyunk, a szívünk hármasa,

a belső kontrollunk is segít.

Ellát érzésekkel bennünket,

az oktatásomon, a rajzaimnak, a

 szövegezésének, értelmezése közben,

át is élik, a magukra vonatkozókat, hinnye.

Nemcsak beszélek, van értelme átélni az egészet.

Betanítva, az oktatását, nevelésben segítését átadva,

a legjobb tudásom szerint, minden apró részletre kitérve.

Magam szerint lelkiismeretesen, egészséges megelőzéshez

vezető, folyamatában végigkísérőként részt akarok venni.

Teljes felelősségem tudatában, boldogulni tanítani, hisz,

mind, úgy születtünk meg, tartással, méltósággal.

Várom a vevőt, aki képes az üzleti életben, úgy,

közlekedni, a megjáró méltóságát megadni.

A feltaláltamat, összefüggésében tálalni.

Meglátva azt, a különböző szinteken,

annak megfelelően szolgálhatja,

ki őket, ahogy észlelni képesek.

Kellemes napot kívánok nektek.

Julamami

Minden egy,  egy minden, apró fontos porszem mindenki.

Két oldalunk van, mégis értik egymást az emberek,

ha egy szinten vannak, egymástól is tanulnak.

Nem különb a másiknál sem senki,

mond, te mennyit tudsz,

a közösbe

beletenni.

Abból, ami

számodra

fölösleges.

Mikor,

mitől,

érzed

jól,

magad

a bőrödben.

Valami megrekedt,

nem egészséges, a

körforgása, hinnye.

A porszemek

igazodnak

hozzá,

ne,

már,

egy vájatba

megy minden.

Nyögvenyelős lett,

nem gondoltak bele,

ha nem jó itt nekik,

hát, elmennek.

Amikor

előszőr

éreztem, a

 Hazaszeretetet.

Harsány, de nem

bántó érzés volt.

Megéreztem,

hova tartozom.

A Hazaértem érzést,

láttam velem szemben

ülve, nem egyszer, élték át ott.

Amikor, átélték a generációs jelüket,

mint figyelmeztetésüket, megértették.

Fontos, a generációs feladataikat ismerni.

Az emberekhez vagyok szokva,

mindig van egy új és még újabb,

ami meghozza, a szépségét a napnak.

Biztosan minden hivatásban van ilyen,

csak másképp nevezik esetleg, hinnye.

Örülök a sikereiknek, ha már beleértek,

hiszen, ez minősít, emberileg, engemet is.

A siker íze, napi szinten, kiteszi azt, amire

motivál, a lelkes, szíves, gondolkodó énünk.

Ezáltal, a körforgásba már bele is értünk,

adni születtünk mindannyian, ha valaki

elfelejtené, figyelmezteti rá, a sorsa.

Tisztelettel élni jó, szeretetben élni

szép, figyeljünk rá, hogy ki ne üresedjen,

az adott szó. Mert a helyébe jövő, ah, már

nem biztos, hogy belülről, kontrollálható.

Bocsánat, hogy utalok arra, a valóság mellett, még van sokféle.

 Tudom, láttam már, sok mindent, azonosulni nem fogok vele.

Volt egy hely, ahova három orvos ajánlásával mentem, zárt

 borítékot, tartottam a kezemben, osztálybizalmi lettem.

Felnőttnyiek, voltunk, mind, egy jó, nemes, tartást adó,

látványosan, méltóságos helyen. A neve jelezte, hova

vettek fel bennünket és kaptuk, a képzést rendesen.

Rendet és fegyelmezettséget is, tanultunk ott mind.

Megtanulhattuk, tiszteljük a helyet, ahova érkezünk,

nekünk szolgál, az alkalmazkodás lehetősége, hinnye.

Belső tartásunk, szerint, osztályoztak ott bennünket,

„magáztak2, nem számított a korkülönbség. Így tudtuk,

alaposan, átérezve érteni, emberiesként, milyen jó élni.

Kitűnő, minta volt az, mindannyiunknak, kinek azért,

mert elkényeztetettként élt, addig. Másoknak meg,

megadatott, mindaz, amikről addig nem is tudhattak.

Ahogy fejlődtünk, a sok hozáértő által, lett tartásunk,

méltóságunk is azáltal, visszanézve óriási lehetőség volt.

Átérezni, kihallani, meglátni, az embereknek van méltósága.

Belénk ivódott, alapja lett, az életvitelünknek, emberiesen élni.

Hisz, bennünk döl el, hogy mit vállalunk, felelősségtudatosan,

annyit, amire, képesek vagyunk, hozottal és tanulhatóval.

Köszönöm, az Istennek, na meg, mindenkinek, hiszen,

másképp nem kerülhettem volna, oda az oktatásba.

Bennem maradt, mindannak, a lenyomata, hinnye.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanuljál a mostban,

ne, majd, talán, valamikor, álmodban.

Kaptam sok rosszat, gonoszkodást,

a saját városomban, megengedték,

azoknak, akik ki tudja honnan jöttek.

Miközben, a legalacsonyabb szinten,

ócsároltak, a Világban szolgáltattam.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné

tulajdona, aki én magam vagyok, hinnye.

Másik szerverre váltottam, ah, hátha jó lesz,

nem lehet az hátrányom, véd a magyar védjegy.

Ha minden egyre megy, mindent lehet egyeseknek,

akkor miért hagyják azt hinnünk. A védjegy, megóvhatja,

a feltaláltamat  is, ah, az mindenem, a tudásom, hát eladom.

Betanítok, oktatok, nevelésben segítek, szükség van, fordítókra,

a szintek között, ne maradjanak meg az irigység bugyrai kezeletlen.

Naprakészen a hivatásban, emberek tiszelnek meg, és én itt vagyok,

nem mentem, akkor sem el, amikor, azt üzenték költözzek el innen.

Milyen kényelmesnek mutatkozhatott, az ártás, nem gondolkodtak,

 valamiért, győzni akartak, hát nem fáradnak, bárkivel megtörténhet.

Emeljetek szintet, a magatok idejében, úgy átlátva, már könnyebb.

Minden a rezgésekről, az energiákról szól, kezeletlen szintek, azt a.

Felelősen, a többiek felé, oktatnám, nevelnék általa, na meg, amit

 magam is felvehettem, tartásban, méltóságban, ott, a képzőben.

Nem vagyok felelőse se, azoknak, akik önismeretet, kölcsönös

tiszteletet, tanulni nem akarnak, bocsánat, ha zavartam.

Kérem ne olvassa, nehogy rossz érzése legyen tőle.

múlt elmúlt, a jövőképedet

tervezed-e, vagy,

majd lesz

valami.

Ráérsz

akkor

gondolkodni.

Ha a sorsodat fel sem

ismered, ugyan, hogyan,

tudnád, van-e generációs jeled.

A családodon belűl, dolga  bizony,

lenne mindenkinek, ha tudnának róla,

az emberek, teljesíteni is igyekeznének.

Mit mondasz majd, ha megkérdezik tőled,

a sarjaid, mikor, mit és miért nem csináltál meg.

Mert megmarad nekik, az el nem végzett hozadék.

Nem biztos, hogy imába foglalják a nevedet, hinnye,

amikor mindenért, nekik kell elvinniük, ah, a nehezét.

Igazodj a jelenhez, a toleranciát tanuld meg, ne hárítsd,

a többiekre, a tapasztalásnak a lehetőségét, mert a tiéd.

Mindenkinek lenne fontos dolga, ha felismerné azt, amiben,

ő tehetséges, boldogulni tudna általa, sikeres is lenne, hinnye.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, azt

oktatom álala, amit a belső kontrollod jelez, megoldandónak, ah.

A tudásod által, érvelni tanulsz, ah, nem magyarázkodni, hinnnye.

Az, amit megtanultál életed során, sok mindenre jó lehetne már,

ha a gyakorlati életedben, nem a tapasztalhatóid, felett járnál.

Mindíg az viszi el a pálmát, akinek nagyobb ahhoz, az ereje,

az nem mindegy, emberileg ahhoz a feladathoz, helyén van-e.

Adjon, az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor, amikor az a

legjobbkor van, mindenkinek, aki tett érte, sok jót és a szépet.

Emberiesként, gyorsan felnőtt lettem, néhány évesen,

rájöttem, nagyon hamar elértem, a felső határaimat.

Gyermeklelkű felnőttként, várakozom a lehetőségemre,

igen alacsonyan van, a megrekesztett, irigységgel övezett.

Köszönöm, a néhány jó mondatot, épp jól jött, tiszteletem.

Gondolatébresztő, engedjétek meg, hogy leírjam, ah.

A nép egyszerű, sokadik gyermeke vagyok.

42 évesen jöttem rá, hogy

tehetséges,

miben

vagyok.

Azóta

adok,

gyakorlom

az alázatot.

Ha valóban

engem kerestek,

kihallva, a hangotokon,

van mit, mondanom, vagyok.

Vagy azt mondom, nem én vagyok,

azon emberies, máshoz menjetek.

Ha beengednétek, a feltaláltamat,

oktatnám azt, különböző szinteken.

Családokon belül is, lehetne tán egy,

aki tehetséges és fejlődni is képes.

Adnám át, azt, ami, az emberieseket

tapasztalva, általuk jutott el hozzám.

Amikor megtisztelve bejelentkeznek.

Összefüggésében, meglátva, odaadva,

 láttathattom a tükröt, számukra abban.

Ami jót látok, a sorsukban, ami, tennivaló,

lenne számukra, a generációs feladataikban.

Amitől óvnám őket, nincs benne a paklijukban,

nincs különbség, semmi által, emberiesek mind.

A sikerélményt, azért adta az Isten, hogy tudjunk,

akkor is erőslelkűek maradni. Amikor túl hosszútűrő,

a várakozás, a következő szintünkre jutáshoz. Pedig már

készen vagyunk arra, hogy átadjuk a tudást. Oda, ahol, majd,

szintén van alázat, ahhoz, hogy az emberiesek, fontosak legyenek.

Az intelligens nem sértődik meg, szoktam mondani, oktatás közben.

Megkeresi a megoldást, ahhoz, hogy ki ne üresedjen, tudásra éhezve.

Mi a hiány, meg a többlet, ha lenne aki átlátná és rendezné is egyben.

Megélnék általa a nagyságukat is, jóérzésekkel bírnak, az ügyekben.

Mind, más, tehetséget hoztunk, alkotunk, vagy építünk, jót teszünk.

Boldogulnának az emberiesek, mert ők nem ártanának senkinek se,

átadhatnák a tudásukat, a saját Hazájukban, nem, csak, a Világnak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már láthatod magadat. Nem mentél,

sehova, a Világ mégis ott van, minden pillanatban, az otthonodban.

Legyen szép ez a nap, ha sok tiszteletet adsz, majd azt is kaphatsz.

Bocsánat, csak óvatosan mondom, a tudás, az hatalmas erő, ha van

hozzá, elég, napi alázat, anélkül, irritáló szintkülönbségeket okozhat.

Kérlek szépen, ne vállalj, semmi olyat, ami a talajtól elrugaszkodtat.

Betölti más majd a helyedet, ha fogod és elhagyod a hazádat, végleg.

Szívesen, lelkesen, gondolkodónak születtem, naponta, gyakorlom

hozzá, az alázatom, szintek közötti, fordítókat oktatok és nevelek.

Ők maguk döntik el, ha érzékelik már, a hétkönapjaikban a hiányt.

Ha érted, a miértet, miért ne nevelnéd fel magad, önmagadhoz.

Tudsz-e már, a semmiben is remélni, ah, vagy csak megülsz.

Mert, ha, felültél a szekérre, a tapasztalhatóknak vége.

Az sem reménytelen, megfodulva kerülsz az elejére,

kiszolgálod az értőket, s mások meg, a többieket.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van,

az nem mindegy, mi az, amit kezelni

tudsz, naprakész vagy-e.

Tájékozott vagy-e

kellőképpen

ahhoz,

hogy

egy

döntésed,

az érintetteknek,

milyen életminőséget hoz.

Az élet élni akar, jó minőséget ad

a tudás, a hozzáértés, az a valóság.

Ha, csak egyféle, a látásmódod,

nem vagy, a többiekről tájékozott,

ahol vagy, az megrekedtséget okoz.

Tanuld meg kezelni, tanulj meg élni,

ne mindenáron akarjál boldog lenni.

Boldogulni tanulj, abban ami van,

a feladatot, neked adta, az Isten.

A neveléssel boldogulni tanítsad,

azokat, akik arra már, elég érettek.

Amit másoktól elveszel, az nem emel,

inkább fékez, hiszen még nem érted, a

 miértet, a tudás ereje, az, megtartó erő.

Húsz éve annak, hogy meglátták, ott, azt,

amint, a tehetségével már gyakorolja. Amit ő,

 a születésével, hozott, az egyszerűben éli meg.

Tartást, méltóságot, az emberektől, tükörként

kapott, tapasztalva haladt, váltani kész.

A szintemelés, akkor is,

megrtörténik, ha minden gátat,

odaraknak, a hozzá nem értők.

Meghatóan, nagyszerű, hogy.

azonos szinteken, értik is,

egymást, akkor is, ha a másik oldalt tapasztalják.

Nem különb senki sem, a többieknél, csupán, másabb

feladatot hozott. A nagy szintkülönbségek, kezelhetetlenné

válhatnak, ha nincs hozzá, kellő alázat, ne vállald a feladatot.

A megelőzésben napi szinten benne vagyok, a szíves, lelkes,

gondolkodó tudja, tapasztalva élni, a rálátást, is meghozza.

Ne félj, tapasztalva élni, mögöttük, a megoldások vannak.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése.

Ne félj a tudástól, a tiszteletet, a valóságot, meghozza az.

Tedd a jót és szépet, a lehető legjobb tudásod szerint,

alázattal segíts magadon, az Isten is megsegít.

Nem kérdezi, csak viszi, kiszolgálja magát,

ahhoz szokott, mindent lehet, hinnye, azt a.

Nem kommunikál, mindent, magáért, csinál,

nem zavarja, ha azzal árt, ah, így jártunk, azt a.

Bocsánat, hogy meg merem írni, a valóságot, a

 számlálóval, valami nagyon elromlott, leoldott.

Adj teret, a mának, a holnap a küszöbödön,

úgyis megvár majd, már, bocsánat.

Amikor én még kislány

voltam, nem tegnap

volt, az sem.

Kitaláltam

magamnak,

hogy mit

játszak.

A sokan,  még

gyermekekként,

megtervezték az életüket.

Engedéllyel, a még felnőttnyiek se,

gyermekekként is, férjhez

mehettek.

Születtek a gyermekek,

azt sem tudták mire, akik

meg tudták, hogy van nekik.

Nem tanulhatták megbecsülni,

mert ahhoz, hogy az meg lehessen,

pirkadattól – sötétedésig dolgoztak.

Az akkorra már fáradtan hazaérkezők,

mellett nőttek, a korán felnőtté lettek.

Fel sem fogták, jól vigyázzanak, azokra,

akikért a sok munkát felvállalták, hinnye.

Mit jelent nekem, a felnőttes mögöttes,

hát azt, hogy a saját tervei szerint élhet.

Tudja, hogy merre van az előre és hova

juthat el, ha azt meg a többi feladatát,

a maga idejében megoldja, megcsinálja.

A megcsináltam állapota, annak az érzése,

telített energia, nem téveszthető össze mással.

Persze lehet úgy is élni, hogy mindenki tudja azt,

ami az én gondolatom lenne, majd megtudom utána.

Akkor, ha egyszer csak észreveszem, amit teremtettem,

az már másképp van. Nem úgy, ahogy a gondolkodó agyam,

szívem, lelkem, belső kontrollom kíséretével elkészítettem.

Ha nincs tájékoztatás, akkor, megy mindenki, a saját, vagy,

a mások által jól kitaláltak után, mintha, az lenne, a valóság.

Átfordultunk, már ötödik éve abban élünk, ha kapod a féket,

a feladataidban rendesen, azért van. Persze csak szerintem,

hogy tapasztaljad azt, amit odatesz majd, a sorsod, tudjad.

Ne másokra, várjál, mert kinek, mikor, van az ideje ahhoz,

vagy teljesen mást él meg, a sorsa szerint, családon belül is.

A mögöttes, a hozzáértés, a belső késztetés, maga a tehetség.

Hozzuk mindannyian, ha átlátnák, akiknek azzal volna dolga.

 Akkor felelősen vállalnák fel, mindazt, az életminőségünket

érintő, hétköznapjainkra, jó hatást gyakorló, döntéseiket.

Mert már minőséget adva, bizonyítottak, a gyakorlatban.

  A rájukbízottakban jól boldogulnak, a tudásuk által, mindannyian.

A saját tehetségünk által is, átlátva, kihallva, megérezve, nem ártva,

nem bántva, magunkra is vigyázva, élnénk, a sors, beteljesedhetne.

Vagy, mikor éppen, kinek a sorsát élnénk, gondolat sorába lépnénk,

tennénk, azt, amit pont kitalálnak maguknak, ki nem teljesedhetünk.

A haza szó, nekem azt jelenti, van hova hazamenni, a hazaszeretet,

az a sok emberrel való, találkozás közben, érintett meg engemet.

Lelkes, szíves, gondolat, erősítő érzés volt, amikor átélve éreztem,

teljesen újat adott, telített érzés volt, jobbnak éreztem magamat.

Mintha, megnött volna bennem, valami ahhoz, hogy adjam a jót.

Na azért, utána sem, már, csak a jót, mondtam, hanem, inkább,

megelőzésként fogalmaztam, erősítve a szót, gondolkodjanak.

Még csak 25 évet, éltem a hivatásomat gyakorolva, bocsánat,

ha keresem a mögöttest, amikor látom, ki, mire, lenne, képes.

A gyakorlat teszi a mestert, mondják, ez így igaz, tanult lehet,

ha nem gyakorolja a hétköznapi életben a hivatásának hittet.

Bizony, a szavak is könnyűek lehetnek, új kifejezések jönnek,

akiket és amit megérintenek, biza, elindítanak gondolatokat.

Tovább pörögnek a szavak, érthetetlenné válhatnak, ha nem

tudják, közben, hasznosítani, a saját életükben. Mert, nem

kapnak válaszokat, a gyakorlatban. Hiszen az,

 valakiknek az elképzelése, nem az életünk, ah.

Emberismeretnek mondom, a gyakorlatban,

jött a hatása, a megtisztelő emberek által.

Nem keverhető össze, a divatossal, nem

könnyű az oktatásomon megtanulni ezt.

Viszont, ha hozzáteszik a saját hozott,

tehetségüket, az kiteljesítheti őket.

Legyen, szép napotok, emberiesek,

tisztelettel élni könnyebb, hinnye.

Amikor látom a sorsokban a határaikat, erősen

figyelmeztetem, ha elérte azt a pontot,

amitől fogva, magát már kiszolgáltatná.

Nem ismerek mást, csak a tiszta utat nézem.

A teremtő feltételezte, hogy nem mennek mellé

az emberek. Hiszen ellátta őket mindennel, ami

a saját határaikon belűl, jól működne, hinnye.

Felismerve a sorsomat, már jó érzésekkel

voltam tele, hogyha nehéz is, de már

haladhatok, a jó életminőség felé.

Persze nekem könnyű volt,

nem estem bele, a túlzás

bugyrába, kontrolláltam.

Ha visszanézek, látom,

hol voltak azok a pontok,

amikkel eltérhettem volna.

Ha elkényeztetett helyzetben

éltem volna, tehát jót tettek, azok

a nehézségek, amiket, megéltem, ah.

Igazából, minden arra mutat, hogy a pénz,

a legfontosabb, hiszen akkor, mindent lehetne.

Nem gondolnak bele, hogy a végkifejlet az, hogy

csak egy, ember, lehet, a leggazdagabb, hinnye.

Arról meg túl kevésszer esik szó, hogy van a,

lelkes, szíves, gondolkodók, gazdagsága.

Veleszületetten hozzák, az Isten adta,

tehetségük általi lehetőségeikkel, a

 másik gazdagodásuk is, létrejöhetne.

Ha nem ragadtatnák el magukat azok,

akik úgy gondolják, nekik mindent lehet.

Azt is hallottam, nem egyszer, hogy nálam,

mindenki, egyszerűen, tud önmaga lenni.

Gyakran láttam, az emberek szemében,

a felsőbbrendűségük is, jött velük.

Megalázóan viselkedve, észre

sem vette, kiszolgáltatta magát.

Szerencsém, hogy tudom, van

az Isten, rábízom, nincs dolgom,

azzal, hogyha mellémentek szóljak.

A saját, emberies minőségét rontja,

ha meg már, azzal sincsen gondja, ah.

Bántóan odatólva, el lehet dönteni, a

 belső kontrollja óvná, ne sérüljön, ő se.

Hiszen tudja, a másik, belőle gazdagodik,

 kivárjuk, beérve arra, tudja majd rendezni.

Felelősségtudattal születtünk meg, mind,

ha, valami által, kikopott, visszaállítható.

Sok mindenféle tapasztalat szükséges

ezekhez, viseljed és ne bántódj meg.

Óvatosan, halkan, de magabiztosan,

mondom, a jó minőségű élet, ha pénzes,

ha lelkes, szíves, gondolkodó, mindegy.

Az emberségén, a tiszta gondolatain,

az önmagához és másokhoz való,

alázatán múlik, minden ami minőségi.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

 harcolok, sem veled, se érted, sem ellened.

Óvatosan jelzem, vagy ha rámbízod,

erősen és többszőr is, kimondom.

Ami megmenthet még önmagadtól,

megtanulhatod, kontrollálni önmagad.

 Ha kontrollálatlan, nekem azzal nincs dolgom.

Ne vedd zokon, ha, azt, mondom, nincs szükséged,

a tudásomra, a tanácsomra, képes vagy és megoldod.

Hiszen, miért vállalnék fel olyat, amihez, nem értek jól.

A sorsok, a generációs jelek, a generációs feladatok,

azok, amik, a jótetteinkre, motiválnak bennünket.

Adok – kapok, egészséges körforgásban vagyon.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Előző napon kaptam, az első végzettségemet adó oklevelemet,

másnap egy nemzetközi táborban, „szolgáltam” az érkezőket.

Meg is volt, a hírverés rögvest, hirdetni nem volt szükséges.

Voltam már nagyon népszerű, az első hét, kitűnő évemben,

H.Nagy Júliának hívtak. Julamami lett, a védjegyes nevem.

A feltőrt autóból, ellopott igazolványaim miatt, szükséges volt.

Reménykedem, nem szélhámoskodtak, az igazolványaimmal, ah,

viszont eszembe jut néha, lehet, hogy azért nem jutok előbbre.

Nem álltam be, a sorokba, mert, nem fértem, sehogyse bele.

Egyedül araszolok magamhoz képest, vannak, fékezők, ah.

Bocsánatot kérek, nem fontoskodok, se, nem, okoskodok,

mint tapasztalva oktató, nevelő, 10 éve, online is, vagyok.

A sorsokban és generációs feladatok ismeretében, szinte,

naponta, a gyakorlatban is tapasztalva fejlődök, adhatok.

Olyan generációs jeleket fedeztem fel, amit fontos tudnia,

minden emberiesnek, nem fölöslegesnek született, ő sem.

A magzati szakaszt felfedezve, sok információ jött belőle.

Ne várjatok tőlem, túlzott kedvességet, csak a valóságot,

fel és megerősödik az emberies, ha nem kényezteti az élete.

Visszakapja mindenki, azt a, saját energiát, ami átjött általa,

ha nincsen az túlzottan köntörfalazva, szerepjátékot játszva.

Ha, nagyon, meg akar felelni, a határait feszegeti, nem valós.

A teremtő erő bennünk van, a belső kontrollunk érezteti azt,

hol van, az emberiesen, segítő határunk, nem szerepkör az se.

Más az ha ismerjük a belső lelkes, szíves, gondolkodó énünknek,

az egészséges motivációját és egyben a kontrollunknak fékjék.

Amikor rájön az emberies, a miértekre, generációs jelekre,

megvigasztalódik szinte rögvest, mert segíti a lelkes énje.

Nem vele van gond, ha valami, a természetestől eltérő, az

nem egyenesnek is látszik, a generációs jelek, mutatják azt.

Hatalmas az Isten, megengedő a határainkat érezteti, hinnye.

Aki még nem ismeri a belső kontrollja figyelmeztetését, bele is

csúszhat a veszteségbe, amibe, mások, kényelmesen sikeresek.

A gyermek, csak kicsi nem gügye, ha ráfigyelve élhetnénk,

a hétköznapokban, gyakran lehetne, tanulni belőle.

Mutatja a játékaiban, miben tehetséges.

Mennyi időre lenne szüksége ahhoz,

hogy az egyéniségében, ki is

bontakozhasson, ne kapkodjon.

Ehhez, fordítókra lenne szükség.

Több időre lenne szükség, ahhoz,

hogy alapul lehessen, venni.

Nem egészséges az, ha

fordított a történet.

Miből lesznek a

sikerélményei,

ha nem

megfelelő,

a tudása oda,

a felnőtteknek.

Működőképes

emberismeret.

Generációs jelek.

Oktatni, fejleszteni,

használni a gondolkodó

agyat, sikerélményekkel,

mehetne haza a gyermek.

Vidáman időzhetne, ott,

ahova kénytelen menni,

ha tetszik neki, ha nem.

Jó korán megtanulja,

a kötelezőket és nem,

a választási lehetőséget.

Ha óriási a szintkülönbség,

az otthona és az, ahol időzik

napközben. Ugyan, hogyan,

várhatnák el tőle, azt,

ami nincs, mint, napi

tapasztalat benne.

Boldogulni tanulni,

a boldogság, az egy

rezgéssáv, ah, ahova,

vezet a sokféle tudás.

Sokáig mondták

és a Világban,

úgy ismertek,

bennünket.

Sok mindenben,

vagyunk tehetségesek.

Sok nagyember került ki,

a Világba, s lett, a helynek

az ő tudásuk, a hasznára.

Kibontakozhatott ott,

tartásosak lettünk,

amikor róluk tanultunk.

Na nem, a szerepkörökbe

beleillesztettekről írok.

A valóság mutatja azt,

alapban fontos lenne,

tisztelni, az emberi

méltóságot.

Segíts

magadon,

az Isten is,

megsegít.

Ezen a

módon,

élünk

sokan.

Akkor, ha

ismernénk

egymást,

könnyebben

boldogulhatnánk.

A megfelelő szinteken,

tervezettek, jó helyek is

lehetnének, mindezekre.

Adok  kapok, körforgásban

maradva, tisztelettel vagyok.

Vajon ismerik-e az emberek,

ahhoz, hogy adni tudjanak.

Fontos megkapni, a nekik

megjáró, tiszelet alapot.

Más az, ha segítőknek

születtek, mindegy mi

a hivatásuk, teszik azt.

Tisztelettel élj, hogy majd,

azt, meg is kapjad, te magad is.

 Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Heringes Árpádné = Julamami védjegy

Legalább, ne árts, magadra is úgy vigyázz,

hogy nem pótolhat, téged sem, senki más.

Tiszteled-e, magadat annyira, hogy ne tedd

ki a rádbízottakat felelősnek magad helyett.

Bekategóriázod a gondolkodókat, hinnye, ah,

ne tudjanak boldogulni se, tanulnod ne kelljen.

Úgy elhiszik majd, a többiek, hogy elég érett

vagy, a felvett szerepedhez, hiányosan is.

Az Isten adta nép, minden jóból, szépből,

kimarad, hisz honnan tudná, tájékozatlan.

Ha elérted, az egyik feladatodnak a legjét,

hát váltsál, menj tanuljad, a másik oldalt.

Bocsánat, bocsánat, bocsánat, írok és

mondom, amíg lehet, hátha van,

aki még ebből esetleg meríthet.

Nem lát, nem hall, nem beszél,

csak beleél, abba,

ami van.

Mindenkiből

gügyét csinál,

mert nincs más hatás,

csak amit, ő maga csinál.

Ne hidd azt, hogy vége, van

az Isten. Fordulj oda, ahol a

tisztát látod, a hétköznapok

lehetnek az ünnepek. Ha a

belső kontrollodat, időben

észleled, önmagad maradsz.

Ami természetes, az nem,

mondvacsinált, hinnye, ah.

Ki, mikor, huppan bele oda,

ahol, csak kapni szeretne.

Minden ugyanoda vezet,

mert ugyanaz találta ki.

Ha annyira egyszerűen

sablonszerűen élnénk,

az  életünk nagyszerűségét,

észre sem vennénk, beleélnénk.

Ki mikor jut el oda, hogy a látása által,

azt is tudja már, működik a belső határa.

Szélesedhet, a rálátása, mindazok által is,

akik azt hiszik, nincs már más, csak a pénz.

Nekem, még többlet pénzem, sosem volt,

nem szégyen, csak nagyon kellemetlen.

Hiszen mindenhez pénz kell, nem

adnak a tehetségért semmit,

lehetőségem nekem nincs.

Ha meg jó ember vagy,

akkor lenéznek,

nem létezik,

hogy ne

értsed,

pénz

nélkül,

nincs jó élet.

Van pénz nélkül

is élet, a dolgok ott

kezdődnek, amikor,

nem megfelelő,

nem hozzáértő,

teszi, maszatol, aki

belefutna, azzal jól kitol.

Emberismeretnek hívom azt,

emberies jelnyelvnek neveztem el.

Azt élem, mint korosodó felnőttnyi,

mintha, gazdag ember lennék, nincs,

hatalmam, sosem volt és ne is legyen.

Nem szimpatikus, ahogy kívűlről látom,

ugyanaz a sablon, ugyanoda vezet mind.

A tudásom, ami megtartó erőm nekem.

A lelkem, a szívem, a gondolkodó

agyam, na meg a hozzáadott,

anyóka körítés, hinnye.

Ami által, hülyét

csinálni

igyekeznek

belőlem is.

Mit tehetnék,

hát hagyom.

Hol vagy hát

tisztelet, mi lesz

így a szeretettel.

Nem volt jó,

előtte sem,

most sem az,

megszoktam.

Tartás, méltóság,

lett belőle, hinnye.

Amit elveszel az,

nem a tied, azért,

másoknál, sok

könny esett.

Mind, mind,

energia, ott

marad nálad.

Figyelj, ha jelez

a lelkiismereted,

tegyél magadért,

azzal, hogy teszel,

a megérdemeltekért.

Vedd meg a tudását és

ne vegyed el, mert

azt, ő találta fel.

Nála rezeg jól,

általa lehet csak,

fejlesztésre jó az.

Ami, engemet most,

kitesz, öregasszonyos

lettem, pedig a lábaimat

szedtem, rendesen.

Megélni igyekeztem,

úgy, hogy tartást kapjak.

Azok által, amit tapasztalva,

erősödött a lelkes, a gondolkodóm.

A szíves énem, magamtól, önmagamat,

el nem térítettem, bármilyen nehéz, még mindíg.

Ez a nehézség, nem a teremtőtől való, hinnye, azt a.

Ah, minden körülmények között, nem ártva, se bántva,

éltem meg, találtam fel, a generációs jelhalmazokat, eladom.

Ah, látom már, ezt én továbbvinni, nagyban oktatni, nem tudom,

nem, engedik, meg, nekem, úgy tesznek, mintha, nem is léteznék.

A játékossághoz szoktak, miért vennék komolyan, ha megtehetik,

majd, akik hozzászoktak, hogy nem fontosak, szenvednek tovább.

Nem találkoznak, a hétköznapokkal, ki és miért, várná el, azt tőlük.

Valahogy,  mi kimaradtunk, a lehetőségek nem találtak ránk, hinnye.

Nem mentünk, itt maradtunk, a Hazánkkal a nehézben kitartottunk.

A saját döntésünk, nem volt késztetésünk, nincsen könnyű dolgunk.

A nép gyermekeiként, nincs semmibe se beleszólásunk, van az Isten.

Két lábbal, fontos, a talajon maradnom, ezzel igyekszem, pótolni azt.

Amit nem adhattam és megérdemelnék, hisz kitartottak mellettem,

a csak nehezekben, nem hagytak el, megéltük, mindazt, közösen.

Generációsan fontos nekem, emberiesen, ne okozzak nekik,

csalódást, hogy most meg, beállnék, a nemlétező sorba.

Bocsánat, ha bennetek ilyen érzések nincsenek már.

Azért mert feltaláltam, megrajzoltam valami,

szerintem, nagyon fontosat, ah, legalább ne ártsatok.

Sorolhattok, ahova akartok, attól még önmagam vagyok.

Jó szerencsét, kellemes napot kívánok, tanulni, tudni, jó.

Az elkényeztetettségben, gyorsan kifogyhat, a motiváció.

Ha nem fejleszted magadat, alaposan lemaradsz, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés,

segítése, a legtalálóbb címe, a megrajzoltamnak.

Nem másokra várok, magam csinálom meg,

amióta megjött az eszem a sorsomhoz, ah.

Ki miben, hogy hozta és mire a feladatot.

Ha minden generáció megcsinálta,

amit, a jónak és a szépnek, az

 egészséges körforgásnak,

a teljesítésére hozott,

mindenki boldogulhatna.

Ha azon kell gondolkodnod,

eltarthatod-e a családodat, úgy, hogy jó

minőséget tudsz adni, amiből meríthetnek is.

Arról szól a saját életed, hogy megadod azt nekik.

Ha felismerted, a sorsod, haladni is tudsz, megoldod.

Ugyan, mikor vagyunk elég felnőttek a saját gyermekünk

érkezéséhez, szerintem akkor, ha megalapoztuk mindazt.

Amiben nevelődhet, nem azon rágódunk, miből lesz meg az

és amazért, mennyit szükséges, távol lenni tőlük, hogy azt is

megoldjuk. Nekik már, nálunknál jobb minőségű legyen, hinnye.

Ha, mire hazaérünk, már csak szinte, az árnyékunk maradt, ah.

Talán elfelejtettek valamit újra számolni, hozzá igazítani a jelen

állapotához, persze bocsánatot kérek, hogy jövök én ahhoz, ah.

Csupán úgy, hogy végigéltem, nincs ötvenezer a nyugdíjam, azt a.

Megfordult a világ, gyors pörgésben vagyunk, spirálisan körösen

 körbe forgunk, ha kibillenünk, vissza nem biztos, hogy találhatunk.

A belső tartásunkra, a jól boldogulásunkra fontos figyelnünk, ne,

másokhoz hasonlóan élve tudjuk meg, mi az amit nem csinálunk.

A minta ami előttünk van, az alkalmazkodás fontossága, hinnye.

Aki, azt gondolja, a világ csak róla és az elképzeléseiről szólna,

a valóságot valószínüleg nem látja, kívűlről szemlélődik, azt a.

Alázatot tanulni, egész életünkben gyakorolni, erről szól,

szinte minden, nem nagy ügy, ha belejöttél, könnyen megy.

Az összetett energiák, mint tudás, nagy, jó dolgokra képesek.

Ha sok embert, a hétköznapjaikban megérintenek, abban élnek.

Saját szintjükre segítik, azzal egymást úgy, hogy elköteleződniük,

nem szükséges, de beletehetik, a szépből, jóból, a fölöslegüket.

Ha tudnák, kihez miért fordulhatnának, hitelesítenék, a saját

hétköznapjaikkal, a munka minőségükkel is, önmagukat.

Hinnye, ha, azt gondolják, majd mások meggondolják

és róluk is szól majd, mindaz a jó és szép, amit látnak.

Hát egész életükben nyugodtan várhatnak, nekünk

fontos megvalósítanunk a saját sorsunkat, elsősorban.

Adni jól akkor lehet, ha már, nem a napi magukéból merítenek,

hanem jól átgondoltan, adnak oda, ahol arra, éppen szükség van.

Lehet, nagy dolgokat is megálmodni, másokkal megcsináltatni, azt,

hogy honnan ered, az a rávaló, el nem szabad felejteni, mint energiát.

Összerendeződik, ami összetartozhat, mert jót és szépet alkothatna.

A belső rended jelez, mikor, mibe, ne menj bele, hol a határod abban

neked. Meddig mehetsz úgy, hogy nem, a mások, szekereit pakolod,

közben azt feltételezed, hogy majd, neked is lesz jó és szép, abból is.

Nem vagyok, üzletasszony, csak botcsinálta, eladom a feltaláltamat.

Tegye naggyá azt, aki ért hozzá, nekem a vezetéknevem az, nem

vágyom, semmiféle, hírnévre, csak a jó minőségű életemre, ah.

A gazdagságom, a lelkes, szíves, gondolkodómban megvan.

Két lábbal állnék a földön, jól megérdemelten, ah, szerényen,

akkor is, ha a racionális oldalamat, megigazíthatnám végre.

Adjon az Isten, minfen földi jóból és szépből, működésűl,

annyit, ami mindenkinek éppen akkor van, a legjobbkor.

Ahhoz, amiben ő érte el, a jó minőségű szintjét, hinnye.

Bocsánat, kérem ne olvassa, ha nincs a valósághoz szokva.

Ki miben tehetséges és azon belül, hol van, neki, a felső

határa, meddig mehet el, hol jelzi, a belső kontrollja.

Ha feltételezné, valaki, hogy őt, az már nem értinti,

 csak halkan mondom, a körforgás azt is megoldhatja.

Aki kivűl marad, bizony azzal már le is maradt, hinye, a

 körforgás nem áll meg, az élet élni szeretne, megoldja.

Különböző, szinteken, mást és másképpen is értik.

Aki nem érti, az ő dolga, hogy időben megtanulja.

Az ugyanannak, tűnő, szavakra, mikor, lesznek,

érzékenyek úgy, hogy jelez a belső rendjük.

Ha, tudáshiányosan vállalták fel, akkor ah,

sok minden lehet annak a következménye.

Másban tehetségesen, beleadva azt, a

közösbe, szépet is teremthetnének.

Nem lehet képviselni érdekeket,

ha azt sem tudják, ki miért épp,

oda született, ahova, van-e hozzá alázata.

Egyik kézből, megy a másikba, tán, ugyanoda jut,

vissza, ha éled már, a lelkiismerete, hinnye.

Az összeadott, valóságos, tudásunkat,

összegezve, szintet is

emelhetnének,

sokan, most.

Ha mindent

magadnak

akarsz, a

már arra,

érettek

elől,

aratod, a

 sikerüket le.

Hinnye, még a

lehetőségét

sem hagyod.

Észlelni sem

tudják, ha

abban, nem

jártasak, ah.

Lekezelően,

kérdezés nélkül

intézkedik, hinnye.

A fontos részleteket,

sem, adhatja ki, azzal is,

magát fontos megtartani.

A sikered ugyanúgy, csak

látszatos, a mögöttes

meghozza.  Lehet az is,

hogy több

generáción

keresztűl,

megjön  ám,

annak is a súlya, azt a.

Ide születtünk, ide adtuk,

a sok jót és szépeket, azt a.

Vajon innen, várhatjuk-e,

azt, amit beletettünk.

A nesze semmi,

fogd meg jól,

azzal meg, mit kezdjünk.

A bennem lévő tapasztalat

mondja, nemcsak ki van találva.

Ha elvállalod, hogy másoknak

megmondod, akkor bizony,

neked azt, illik tudnod.

Beszél, beszél, nem

mond semmit,

erősen üresedik.

Észre sem veszik,

hiszen arra várnak,

mondják meg a biztosat.

Nem szeretnének tapasztalva

élni, inkább, a várható eredményét látni.

Mindenki hozott, tehetséget, valamiben, neki

 fontos lenne azt megélni. Azt is, nem fölöslegesen,

született pont ide, ha összevissza van minden. Arra is

várnak, majd valaki a hibákat is megoldja, hinnye, ah,

csak a kitalálóiknak, már, azzal, se, legyen gondja.

Szép napot kívánok, legyen ez a nap, hitelesen,

tiszteletet adóan is, eredményes, hinnye.

A lelkes, szíves énünknek, a gondolkodó

 agyunknak, a tápláléka a „siker”.

Az, hogy mi jók és szépek

által van a sikerünk, na

az, szinte mindegy.

Legalább ne árts,

magadra is jól

vigyázz.

Vedd észre,

mondjad ki,

időben a nemet.

Ha felkúszik, a

tudásod által,

a helyére és

nem nyújtja a

kezét érted, időben,

ártottál, mindkettőtöknek.

Ne vedd majd zokon, viseld el,

a lelkifejlődésedhez az is kell.

Mert,  arról van éppen, szó,

a szintedre kerülni,

azon maradni,

nagyon

nehéz,

de jó.

Amikor

rájössz erre,

már tudod is,

kezelni. Az adott,

nem általad tervezetteket,

helyzeteket, ne a rossz maradjon

meg benned, a fejlődésed helyett.

Amikor az oktatásomon látom,

a meglepett arcokat, hogy

megértették, éppen,

a miértjeiket.

 Már tudom,

megmaradnak,

s boldogulni

otthon is,

tudnak.

A megfelelő

emberies, rálátva,

kihallva, megérezve,

teljes életet élhet.

Nemcsak,

úgy

beleél,

tervezve

is élhet, azon

belül, ami neki van.

Ha nem vált szintet

időben, irigységbe

bonyolódva éli meg, ah.

Legyen bőséges sikered.

magadhoz képest tervezz.

S megkapod, abban  is, a

hétköznapi szinteden a jót.

A neked valót, a saját határodat

felismerve, nem mégy mellé, hinnye.

A sorsod és generációs feladatod adott,

kellemes napot kívánok.

Kinek, a hétköznap is ünnep, másnak

meg, az ünnep is hétköznapi.

Pedig, milyen jó

érzés lelkesedni.

Valamit szívesen

megtenni.

Gondolkodva élni.

Ki mit hozott,

kinek

teljesítettek

az elődei.

Kinek meg,

meghagytak

mindent, amit

le is lehetett volna,

 generációsan törleszteni.

 Legyen szép napja minden

emberségesnek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ah, el ne felejtsem, bocsánatot kérek rögvest, a valóságról írok, azt a.

Nem az a lényeges, hogy gazdag vagy szegény-e, hiszen két oldalunk van. Az egyik a lelkes énünket, a másik a racionálisat erősíti, ki ezt, más meg a másikat hozta, gazdagságaként, amikor megszületett.

Amit nem tudunk, azt mind illene megtanulnunk, hogy ne, egyoldalúan gondolkodjunk, viselkedjünk, abban éljünk, unalmassá ne legyünk.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, oldalam.

Ah, ha az egyik feladatunkat elvégeztük, a másikat is sorra veszzük.

Hiszen két lábbal állni is megtanultunk, azután jöttek csak, a biztos lépéseink. Emberiesként élni, tiszteletről, szeretetről, hétköznapi szinten, életszerűen beszélni, észrevenni, de jó abban élni.

Egymásnak nem ártani, magunkra is jól vigyázni, meglátni a csodát, hogy mit jelent a hazaszeretet érzése, telített energia, hinnye.

A család az ugyanez kicsiben, más formában, a hétköznapok sűrűjében, ha nem adunk bele folyamatosan, elsatnyul, hinnye.

Jó energiákban vagyunk, a jót lenne fontos erősítenünk. Persze ahhoz vannak, a gyakorlati életet is, jól ismerően, tudással rendelkezők és azt átadni is tudók.

Tíz éve már, hogy igyekszem, elmondani, nehéz megfogalmazni, benne élni könnyű, legyen jó másoknak is, igyekszem továbbadni.

Egyenként születtünk, magunk szerint szükséges fejlődnünk, ahhoz, hogy adni tudjunk, amikor az éppen szükséges.

Adni születtünk és emberségesnek mindannyian. Ha ismernék az emberek, a sorsukat, generációs jeleiket, generációs feladataikat, nem ártanának, inkább segítenék egymást.

Hiszen sokan megfogalmazták, egyedül nem megy, ha meggyengítik egymást, jót röhögnek majd, akik éppen arra várnak.

Öt éve az energiák megváltoztak, lehet nyomni a régit, látszatra igazi, csupán már életszerűen, nem működik.

Tudom, hogy annyit engednek meg nekem, amennyit.

Magamat ahhoz tartom, szeretném, ha végig tudnám vinni a sikeremig. Tartozom vele, magamnak és a generációs feladatomnak.

A többieknek meg, jól jönne végre egy, Julamami Magyarosan Agyalósa, hinnye.

Időben kontrollálnák, honnan jöttek, meddig érdemes elmenniük.

Jól jönnének már, az értően, szintek között fordítók, hinnye, megismernék az arra már érettek, tisztelet nélkül, nem a jót erősítik.

Hol vannak, az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó határaik, ahol a sikereiket megélhetik és nem, csak irigyeik lesznek.

Jó szerencsét, minden jóravaló emberségesnek, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ha eléd tárul minden, amire érdemtelenül ráláthatsz,

akkor se szolgáljad ki magadat, a másokéból, azt a.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ennek tükrében tanulunk az oktatásomon, hinnye.

Vajon, mit tanítanak meg, abból, amit nem szabad.

Kitűnő megajánlottat kaptam 20 éve, elfogadtam.

Olyan tanulási lehetőség volt, ami meg is maradt.

Rámutattak, vannak olyanok, amit nem szabad.

A belső, kontrollja, működne mindenkinek,

óvatosan mondom, nem figyelnek rá, hinnye.

A könnyű meglebben, úgy tűnik neki is megy,

aztán rájön, mások szekerét tolja már régóta.

Ha, időben, észleli, ki tud jönni még belőle, a

tapasztalatom azt mutatja, visszaáll a rendje.

Csupán, annyi, hátránya lesz, megérzi előre.

Akkor talán vannak, akik pont abban tudnak,

jól boldogulni, amit rendesen, nem szabad.

Annyira eltérnek, hogy nem találnak

vissza, a valóságot, nem, is, ismerik,

hogy ismernék fel a jót és szépet.

Megelőzni, megelőzni,

megelőzni. Három

a magyar igazság,

ami a tulajdonom,

ne használjad, védjegy.

Tudom mondták, hogy most

nálunk, nem számít semmi ilyen.

Nem szeretek, szomorúnak lenni,

ne tedd ezt velem, mennyi kárt okoztál.

Nem mondta senki, hogy az emberek adni

születtek és alapvető tulajdonságuk, a jóság.

Vagy azért használod a dolgaimat ilyen formán,

mert tudod, hogy én, nem ártanék, senkinek sem.

„Látod kiírom ide, kockáztatva azt, hülyének néznek”.

Nem gond az nekem, sokszor hagytam tegyék, hiszen,

nem tudtak még, felnőni, a saját nagyságukhoz, addig.

Bizony, mindenki felnevelődik valahogy, vannak, akik,

elviszik a balhét mások helyett, ők se, arra születtek.

Ne csináld, hagyd abba, egyszer valahol megcsúszol,

aztán nem tudsz már, visszajönni onnan. Azt nem

ismerem, a valóságot élem, nem kíméltek, ah.

Ha a jók feladnák, már csak te maradnál,

a lelkiismereted dolgozik, neked is.

Attól elfutni, nem tud senki sem.

Foglalkozom azzal, amihez,

még egyedül én értek, úgy,

hogy az átmenjen rendesen.

Legalább nem ártani, fontos,

ha a belső tartásodat ismered.

Nem mégy mellé már, lefékez,

kontrollál időben, hát ez az,

amit meg tudok tanítani.

Úgy, hogy mindenkiben

ott van, az egészséges

énje, kontrollálni tudna, hinnye.

A példa rá, amikor már, többgeneráción,

keresztűl, szenvednek attól, amit nem csináltak meg.

Jön a következő generáció, magasrezgésű családtagja,

már, nem tud mit tenni. Kénytelen megoldani, mert csak,

vegetálni tudna, önmagához képest. Megcsinálja azon szülő

helyett, akinek a generációs feladata rávetül, elviszi a balhét.

Nem szeretne szintje alatt vergődni, szidják rendesen,

azt a, az összefüggésében látása, úgyis segít neki.

Minden családban, szükség lenne, fordítóra, ah,

ne bonyolódjanak, kezelhetetlen órdításokba.

Lehet szint alatt is valamit csinálni, irigységbe

bonyolódni, másokat kihasználva élni, azt a.

Akkor már inkább a nehéz sorsot viszem.

Pedig megoldottam, minden olyat, amit,

mint nehezítményt, elém, tettek, mások.

Azok által, nehezítettben élek, de fejlődni

folyamatosan, azok megélésével is tudok.

Óriási nagy kaland, a tartásomat és az

emberies méltóságomat megtartani.

Szerencse, hogy van az Isten,

egyedül nem valószínű,

hogy elbírnék ezzel.

Pici kis asszony

vagyok, nem

lehet nagy

kihívás,

senkinek, legyőzni.

Jól tudni érvelni, az

oktatásomon, azt is,

meglehet ám, tanulni.

Aki, túl minden határon,

visszaél, a túlzó helyzetével.

Nem gratulálok, ne várjad, hogy

együttérezzek, hagyd abba, hinnye.

A sikeremet, pont ezek miatt, nem

tudom végigvinni, hát elmondom

itt így. Hátha vannak olyanok,

akik meg, segíteni születtek.

Abban, amiben vannak, vinném

tovább a sorsomat, generációsan,

tartozom azoknak, akik miattam,

szenvedték meg, amit nekik,

már nem szabadna, hinnye.

Jó nagy kaland, a sorszerű,

de még mekkora, az, amikor,

a felszínen maradásért, teszek.

Gondolom te kényelmesen, mert

neked szabad, teszed mintha ez

természetes lenne.

Hiszen mások is megtennék,

ha megmaradhat az előző hely, ah.

A kutya is kapar egyet-kettőt, hátra,

a lehetőségét megadja, a rend miatt.

Nem győzöm rendezni, az átnevezett

dolgaimat az interneten, gyorsabb vagy.

Lehet az is, hogy már egy okos robot, ah,

de, hogy tud összejönni, a buta telómmal.

Nem adom fel, van az Isten és kell, hogy

legyenek hasonló emberek, abban is,

mint magam vagyok, nem ártanak.

Hiszen segítőknek születtek.

Jó szerencsét jó emberek,

én nem bántam meg, ezt,

 az életet, én választottam.

Nem lettem pénzes, azt a,

hiszen gazdagnak születtem,

lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Nem én vagyok, az ellenséges, abban,

hogy jó minőségű életet élhessek, hinnye.

Csupán az értő vevőre várok, akinek éppen,

az a dolga, hogy fektessen be, a jóba, szépbe.

Ha kitalálták, az anyagi különbségeket, tán,

a hidakat is felépíthették volna, közlekedni

is lehessen rajta, oda és vissza, életszerűen.

Ha adni nem tudsz, azért, ne vegyél el sem.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mind így születtünk meg.

Ha bármilyen magasságokat érsz el,

maradjál önmagad, emberiesen.

Kellemes napot, emberségesek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Bocsánatot kérek így előre, nem tudom mit írok, gyors

az, amit közvetít, az agyam az írásra, az ujjaimnak.

Julamami Generációs Jelei= Heringes Árpádné,

magyarország közelében, használja valaki, ah.

A megváltoztatott jelszavamat, egy perc múlva

megváltoztatta, hinnye, a telefonom nem okos.

Írja be a pinkódot, 3. próba már, nem próbáltam,

kikapcsoltam éjjelre, úgyis, minden látszik, ah.

A lelkiismerete, van mindenkinek, hála Isten.

Ha nem jól vigyázol, a született tehetségekre,

az okosakra, szorgalmasokra, a hivatásukra

talált, azt a hétköznapokban gyakorlókra,

nem marad más, csak az akarnokok, azt a.

Lehet, elhiszed azt, amit csináltak belőled,

komolyan is veszed, megmosolyogtató, hinnye.

Nem nevezheted magad fejlesztőnek, mert azt se,

magad határozod meg. Majd ha beleférsz a sablonba,

akkor, döntenek feletted, tán, fejlesztőnek mondanak.

Nem vették észre, még sokan, ah, nincsenek sablonok.

Amikor, ráébredsz, erre, elkezded, óvni, a dolgaidat, ah,

működik a belső kontrollod, de alig hiszed el, azt a.

Nem tehetsz mást, mint rábízod magad, arra,

ami azt mutatja, érted is van, hinnye.

Nem mondasz nemet, megtanulod,

azokat a kifejezéseket, amikkel,

boldogulni tudsz. Majd úgy,

hogy ne pörgesd ki magad,

a saját Hazádból, hinnye.

Naprakészen kell legyél.

Nincs más lehetőséged,

belemégy a sablonba,

amit használsz,

az egy fajta,

talán

neked,

is jó lesz,

hinnye.

Azután,

annyit kell,

alkalmazkodnod,

hogy a nemlétező

sablonokban erőlködsz,

és nem mégy, semmire se.

Kezded azt érezni, nem rólad

szól, az sem, nem adja meg azt,

mint érzést, hogy sikerülhet valami.

Nem adhatod fel, mert milyen minta

lennél akkor, kitartásban kudarcosan.

Nincs meg, a körforgás, csak egyoldalú.

Az agyunknak, szüksége van, a táplálékra,

a legfontosabb, ah, a sikerélmény, amivel jól

működik és nekünk megfelelően is fejlődhetünk.

Kérem, ha valaki kihallja, megérzi, átlátja, adja át,

hátha van valaki, aki felelősen teszi amit felvállalt.

Talán észreveszi, vagyunk még, de tán nem sokan,

akik hiszünk, a valóságban és azt is éljük, most is.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy tán,

lesz akiktől majd, azt is kaphatod, amit te is adhatsz.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Ezt se, bosszantásnak szántam, a valóságról írom, ah.

Felfogtad-e, honnan jöttél, mit hoztál feladatnak,

a belső szíves, lelkes, gondolkodó határaid

és a generációs feladataid,

mit engednek,

neked

meg.

Egyedül

születtünk meg,

saját sorsot hoztunk.

Nem előre szökkenve,

hátrataposva haladunk.

Összesározni azt, amit,

addig építettél, ah, hinnye.

Letudni, magad szerint, azt,

aki sokat tett érted, hinnye.

A tapasztalatom az, addig,

kapja mindenki, a feladatát, ah,

amíg, megtanulja jól megoldani.

Óvatosan azzal, kit húzól fel, a

magad szintjére, ha tudás, nincs

még ahhoz benne, megalázhat.

Magadat is rongálod vele, ah.

A HAZAÉRTEM érzése, a

legfontosabb, mert,

tükrözi azt, ami

a lelkes éned.

Futsz, loholsz,

észre sem veszed,

elmentél, a neked lényeges

mellett, a másoknak, fontosért.

Nem is észleled, sokaknak már csak,

néhány lépésre lenne szüksége, elérnék.

Összekapod magadat és legyőzöd azt is,

aki, amikor magáért tesz, érted is teszi.

Nem akarod tudni, amit nem tudhatsz,

mert, nem hoztad, feladatnak, tanulj,

hogy kihalljad, megláthasd, érezzed át,

a másiknak, a beletett összes energiáját.

Egy tengely körül forog, ami megfáradt,

motivációhiányosként is, sokat mutat.

A körforgásban, benne vagyunk, mind,

aki hozta amikor megszületett. Mások

megtanulják, amikor behozták a tudást,

felismerjék, az összetett energiát.

Győzni akarsz mindenáron és

amikor végre kifulladva,

megpihensz, rájössz,

megvolt, már

az indulásnál,

magadhoz

képest,

mindened.

Felismerve a

saját helyzeted,

azt teszed bele a

közösbe és nem

fordítva, hinnye.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet.

Nem harcolok,

se veled, sem

érted. Oktatnám,

amit feltaláltam,

általatok tapasztaltam,

értetek oktatnám, hogy

magamért is tegyek.

Adok és adok, ez

egy egészséges

hétköznapi,

életszerű

állapot.

Ha nem

engedtek be

sem, mert, hol

egyikötök, hol meg

a másikotok érdekei

fontosabbak, hinnye.

Akkor én, az egyszerű

nép gyermeke, nem jutok

oda se, hogy hozzáférjek, ah.

A saját magam által, megcsinált

megjáró sikeremhez, mert mire,

meglehetne a Hazaértem érzése,

már megint, mások, tolnak félre.

Nem ahhoz, vagyok szokva, hogy

egymás ellen, hanem egymásért is.

Párhuzamosan haladva, ha látom,

hogy egy lépésre van már és beérett,

arra, hogy meglépje, előreengedem, ah.

Mert tudom, megvan mindennek és biza,

mindenkinek a maga sorsa és a maga ideje.

Én tudok együtt örülni velük, nem romlott el

bennem, a természetes életszerűség, hinnye.

Nem jó lenni versenyhelyzetben nekem, hisz,

nem arra születtem, csak, az apró sikereimet

ismerem, de azt életszerűen, naponta élem.

Bocsánatot gyakran kérek, ne legyek útba,

senkinek, arra is jól figyelek, mert ahogy

látom, nem is látják. Mások is élnének.

a saját lehetőségeikkel, mert éppen,

beértek volna. Amikor megint és

újra előlről kezdődött, így sose,

élik meg a kisemberek sikerét.

A látványos, gyakran hátrányt

hoz, nem értünk szól az a nóta se,

legfeljebb hallhatjuk, nem éljük át.

Küzdj és bízva bízzál, mondták és

ha nem arra születtem, akkor mi van.

Megint én viszem el a balhét, mint máskor,

hozzászoktam, hogy csak, a honnan és miből,

az, amit észlelhetnek. Ismeretlenül is vagyok,

szolgáltatok, nem fogadom őket örökbe sem,

tiszteletet adok, viszont, azt el is várom, ah.

A kölcsönös tisztelet, az alap dolog, hinnye,

ne szolgáljad ki magadat, nem a te tudásod.

Ami az én tapasztaló életem gyümölcse lett,

ha nem becsülöd meg, az arra érdemeseket,

bizony, ismétlődhet, sokszor az életedben.

Amíg rá nem jössz, magadat rekeszted meg.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Minden családban is van, legalább egy, akinek,

hasonló a helyzete. Ha nem tudja megoldani,

hogy kihez, milyen módon alkalmazkodjon.

Kinél mikor húzzon félre, mielőtt felnőne,

már előtte megéli, a felnőttek helyett.

Alkalmazkodásból áll az élete, ah.

Mert a mondjuk felnőtteknek,

mindíg, igaza kell legyen.

Kommunikálni tanítsd,

kimondatni vele otthon,

amit, máshol nem lehet.

Érveljél, ah, ne győzd le,

egyszer majd, a tudására,

szükség lehetne, hinnye.

Ah, különböző szintek közötti

fordítókat tudnék oktatni, hinnye.

Hiszen, tengernyi a tapasztalat, ah,

amit sok éve, naponta hoznak,

amikor megtisztelnek.

A tanácsaimért jönnek,

nézzem meg a tenyerüket.

Hiszen ott van minden, ami

tisztán, valósághűen fontos lehet.

Úgy építsed fel, a sorsodat, legalább,

ne térjél el attól, amit feladatul hoztál.

Eladnám, utána, átadnám a tudásomat mind,

a megelőzés, az, amiben, otthon vagyok.

Botcsinálta üzletasszony vagyok, adni

születtem, nem tudok üzletelni, hinnye.

Meg és feltaláltam, a generációs jeleket.

Hinnye, ide teremtettem, másokkal együtt,

 magam szerint is, a szépet és a jót, szeretném,

ugyanazt megélni, mint, amit, beleadtam, hinnye.

Jó szerencsét kívánok, minden jóravaló emberiesnek.

Egymást megbecsülve, tisztelettel élni, sokkal könnyebb.

Ne add fel, a Hazádat végleg, ne hagyd el, úgy éld az életed,

 nem ártasz, senkit sem bántasz, azáltal, magadat is tiszteled.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Bocsánat, ha újra, valóságról szóló, hagyja el a számat.

Számomra, az éltető elem, a saját magam által, elért

sikereim, a győzni akarást, sajnálom, nem ismerem.

Ha hozzá nem értők döntenek felettem, mi lesz hát,

azzal, amit, feltaláltam, tovább, hogyan, oktassam.

Vevőt keresek, a feltaláltamra, hiszen, olyan sokat

adtam, már, életem során, most, bizony, eladnám.

Addig, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné

e.v. által oktatom, a nevelésben segítésre vagyok.

Nem ismered fel, ah, amikor fékezned kellene,

mert, jelez ám, a belső kontrollod, időben.

Jó napot, szép napot,

kellemes napot.

Jó szerencsét.

Ha nincsen

benned,

sem

tartás,

se nem

találod, a

méltóságod.

Ki mondja meg,

merre van az előre,

ki hiteti el veled, hogy

az is természetes, ami nem.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

satnya marad. Ha az igényesség jelzéseit,

elhessegeted, a könnyebbet meglelve, hinnye.

Nem szabsz határokat, magadnak, azt a, hiányos

lesz a tudásod, ha nem tanulsz, csak meg, s elveszed.

A motiváció, a lelkedből jőn, adja az impulzust, a szíved,

 hozzá, szabja, az életritmusodat, mint a mérhető pulzusodat.

Ha erősebb, a vágy, mint a tartásod, akkor, van min igazítanod.

Ne értsél féle, nincs hozzá jogom, nem is tennék olyat,

miért sorolnám azokat, amik, nem

a fejlődésedet szolgálják, ah. Azzal beszéljed meg, át, aki,

abban érintett, de azt gondolom fölösleges kitenni, annak is,

magadat, hogy feldolgozatlanul maradjanak, mindazok, ah.

Állj meg, ha már képes vagy arra, hogy továbblépjél hát,

vállaljad, annak a következményeit, ami azzal jár, mind.

Erősít a belső tartásodban, ha nemet tudsz mondani.

Az ember, ha bármilyen magasságokat is érhet el,

maradjon emberies, ah, önmagához hű, hinnye.

Az Isten tökéletes, az embert, egészségesnek,

alkotta meg, ne rongáljad, magadat se, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

önismeret, érted, ha már, igényesen érted.

Annyira erős, a másik oldal, hogy nincs,

hozzá mérhető, a hétköznapokban.

Nem életszerű, az egyszerűben, ah,

ha nincs, megfelelő nyugdíjam se.

Az egészséges egyensúlyhoz,

fontos lenne tudni, azt is.

Mennyit tud a lelked, a

szíved, a gondolkodó

agyad, feldolgozni.

Mikor szükséges

váltani, ahhoz,

hogy emeljen,

ne lehúzzon,

az ami, ünnepnek

szánt, túlzássá vált.

Önismereti oktatás,

kölcsönös tiszteletre

nevelés, segítése.

Agytorna, ha

nincs másra

igényed, csak

a sportolásra.

Ne várjál soká,

most vagyok itt,

más ezt oktatni,

még nem tudja.

Garantálom,

az agyadat, ez

frissen is tartja, hinnye.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Álltunk a teraszunkon és gondolkodtunk.

volt egy fehérre mázolt, üres, falunk.

Oda hordtuk a festékeket

és készültünk arra,

hogy magunk

szerint

föstünk rá.

Ki mit gondol és

tart szépnek, azt azért,

megbeszéltük, milyen színt,

melyik másik színnel, nem keverhetünk.

Mert a tapasztalat, adta már sokszor előtte, ah,

 annak akkor, szép látvány, nem lehet a következménye.

Mi meg négyen, szoros baráti szövetségben, csak, festeni,

szerettünk volna, a saját örömünkre. Hátha másoknak is

jót tesz, annak a hatása, megnyugtatóan hat, ha látják, az

 értők, azt le is olvassák, milyen jó hangulatunk volt közben.

A Kicsinyke, a Barinagy, a Százhármas, na meg én magam,

időztünk együtt, akkor, mi voltunk ott, éppen, négyen.

A Tüske, futott, a kötelességét tette, ugatta körbe, a

területet, mert, csordából jött, terelésére született.

A fajtája miatt, mindenkit elugat, az a kötelessége

és komolyan is veszi, sokszor meg is ismétli.

Gondolom estére kelve, azért van rajta,

a pofáján, az elégedettség érzése.

Nekiláttunk, a festésnek, a birkák,

mert a Barinagy és a Százhármas az,

árvákként kaptuk őket, itt növögettek.

Álltak és teljes odaadással, figyelték,

mi történik, ilyet még nem láttak.

Boldogan festettünk, egy másik

szinten jártunk, csak alkottunk.

Éppen a bordót vittem fel,

nem sajnálva rá a festéket.

Amikor a Tüske a munkája

végeztével, teljes sebességgel,

fékezés nélkül megérkezett. A falon

landolt a pofácskája. S ahogy észlelte

a fekete nedves orrocskája a nem tervezett

falat. Húzott egyet a sűrű loboncával és alkotott,

egy nagyon rendes, szélességű, többszínű foltot.

Nagyon jól álltak neki a színek, vitt mindjárt négyet.

Összenéztünk a Kicsinykével, eldobtuk az ecseteket,

ahogy az égfelé emeltük, örömünkben a tenyereinket.

Többszőr le és fel hadonásztunk a karjainkkal, úgy kacagtunk.

Látjátok, mondtam, mintha mindenki értené is, most megvan

mindenünk, ott mindenkinek, teljes öröm volt,  a kifejezésében.

Aha, mondta a kicsinyke, s ennek a szabadságnak, az érzését,

soha el nem felejtette, azóta ez, volt már, gyakran, emlegetve.

A kicsinykének meg, a felnőttek képei között, egy-két képe.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

A valóság, egy tiszta tükör, ahhoz képest,

amit éppen, mások szerint csinálsz.

Összeollózni,

mások

tudásából,

csak, a jól

hangzókat

hozzácsipegetni.

A saját maguk szintjére

behelyezve, kiszínezve, azzal,

ami éppen aktuálisan jól hangzik.

Vagy még kell hozzá valami, talán,

elég is a siker látszatához, hinnye.

Ugysem reklamál, senki, hiszen,

honnan tudná, a végereményét,

majd utána jönnek a hatások.

Miért érdekelné, mennyi

embernek árthatott, azt a.

Jól akar élni, azzal nincsen

tisztában, hogy majd sem,

a múltjához, se a vágyott

jövőjéhez nem tartozik, ah.

Nem tisztelhető, nincs miért.

Kölcsönös tiszteletre nevelés

segítése, az elnevezése annak.

Ami, amikor átmennek a szavak,

azonnal jelzik kontrollként azt is,

miben érintették meg életszerűen.

Évekkel ezelőtt, felhívott valaki és

azt mondta, „hitelesítést”

ad, ha bizonyos fizetője,

leszek valaminek.

Mert, hogy azt

ők szabják meg,

az interneten, ki

sikeres, ki meg nem.

Mondtam, ha

ez így megy,

akkor, nem.

Hiszen meg

és feltaláltam,

valami igen fontosat.

Ők fogják hitelesíteni, azt,

 a tudást, ami bennem van, akik

 megtanulják és rájönnek, működik.

Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert,

az elmélet is nagyon fontos, de ha nincs meg,

hozzá a gyakorlat, akkor, csak kimondott szavak.

Ha tudnák a kisasszonyok és a hölgyek, hogy mit

jelentenek azok a rezgések, amik igazolják őket,

nem tévednének el, a szintjük alatti rengetegben.

A tenyerekben minden ott van mindenkiről, ezért,

hiába a sablon, ha már megkopott, a múlt, elmúlt.

Ha nem jegyezték meg, a rezgésekből eredőket,

ismétlések jönnek és egyre nehezebbek, hinnye.

Ismerem mint a tenyeremet, többen már igen.

Mások meg, majd rájönnek, ha pontosan

szeretnék tudni, honnan jöttek,

merre vinné, a sorsuk őket.

Ha a belső kontrolljuknak,

a jelzéseit felismernék, időben,

nem csapódnának, hol ide, máskor

meg oda, a könnyebb szekereket tolva.

A külcsín és a belbecs, egynsúlyban van, ha

nem változtatják meg, a divatos hatásokkal.

Természetesen hat, az oda ható aktuálisat

ismerő sejtjeink, közvetítik a megfelelő

rezgéseket, az impulzust veszi az agy.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, hat.

Motiválja a pillanatot, hogy mikor, mit fontos,

tenni ahhoz, hogy kialakítsuk, a belső tartásunkat.

Ha előbb lesznek sikeresek, mint ahogy arra beértek,

belső tartás nélküli, motiváció hiányosan, nem megy.

Tapasztalataim szerint, így alakul ki, az egészséges,

harmónia bennünk, ami tükrözi, a természetünket.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, kontrollja jelez.

Ha nem vesszük, a jelzéseket, a saját időnkben,

késésben leszünk, minden sikerről lemaradunk.

Átéltem életemben gyakran, amikor elhessegettem,

a belső kontrollomnak a jelzését, nem akartam elhinni.

Lehetséges az, hogy mások tudatosan, rosszat akarnak,

csak azért, hogy számukra, előnyöket szerezzenek, hinnye.

Figyelj, ha a lelked jelez, nem jól van az, ha billeg a belső hatás,

azt jelzi, kérdezz rá, kérdezd meg, kommunikáljál, kontrolláljad.

Nem mindenki, működik, jóakarattal jól, ő látja azt amire nem is

gondolsz, a formális megoldást választja. Igaza legyen igaza, ah.

A többiek nem látják, az emberies a hiányosságait, fel se ismerik.

Nem is gondolnak rá, a szintjükön az egyszerűben is nagyszerűen

élők, hogy másoknak nincs, belső tartásuk, sem méltóságuk, azt a.

Mivel, tíz évem van benne, hogy láttassam, a belső kontroll fontos,

 mondom, tanulni, soha nem késő és nem szégyen, semmiképpen.

Általános műveltséget növelő, „Tenyérolvasó”, online oktatás.

 Jelentkezni lehet, heringesarpadne@gmail.com, +36 30 2470 589.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha megvalósul, abban fogsz élni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ah, már megint, a valóságról szóló, mondatok ébresztettek.

Vajon átlátod-e, mi a jó, a népnek, a többieknek,

akik hasonló jóra vágynak, mint te magad.

Ugyan, hogyan tudná, adni született, ha

csak kapni szeret. Önismeret nélkül, ah,

ebben felfokozott világban, boldogul-e,

vagy, mindenáron, boldog, akar, lenni.

Vannak, akik, a székekre ácsingóznak,

mert mit ér az életük, ha nem

látják a többiek szemeiben,

a párát, ah mily nagyság.

Vannak akik régóta,

mindenfélékre,

gondolva,

koptatják

a székeket.

Arra, még nem

éretten kerültek,

jól megülnek, ah.

Nem abban van, a

 tehetségük, azt már,

 sosem tudják meg.

Nem odavalók,

nem értik őket,

ám, beszélnek.

Nincs bennük

kellő alázat,

a többiekhez.

Mások meg,

nem érzik,

magukat,

jól, ha

a többiek,

nem hajtják

meg, az akaratuk

előtt, a fejüket.

Ők meg, a

váltásra,

éppen

beértek.

Megmutathatják,

többféle az, amit,

a többiekért tenni

képesek, hinnye.

Ah, nem látja át,

nem hallja ki,

nem érez

együtt, a

néppel.

Kisebb

csoportot

vezetni, arra még

képes lehet, hinnye.

Egyedül, ah, nem megy.

A múlt elmúlt, ha volt már,

ugyanabban, a helyzetben,

és akkor régen megfelelt.

Attól még nem biztos,

hogy átlátja azt,

ami most,

fontos

lenne,

a népnek.

Miről beszél, ha

ő maga, nem úgy él.

Vannak akik vezetni

születtek, azt hozták,

emberségesen teszik.

Megfelelőkkel,

lehetne,

erősíteni őket.

Az egy szinten

lévők értik

egymást.

Akkor is, ha

a másik oldalon

vannak, éppen.

Kik, ezt, mások

meg mást tanulnak,

most éppen, hogy

talppal a földön,

erősödjenek.

Lelkesedve,

szívesek,

gondolkodva

éljenek, hinnye.

Két oldalunk van.

S vannak, akiket,

megterveznek, nem is,

abban tehetségesek, ah.

Ha csak, szintet váltana, is,

 ujjnak számítva, kerülne a tutiba.

Nem ismerve azt a helyzetet, úgysem

ő vezetne, tán meglenne vezetve, ah.

Van az Isten és nem adja ki a kezeiből,

hiszen, ő maga, teremtette, a Világot.

Van aki fel tudja mérni azt, porszemek

vagyunk mindannyian, hol erre, máskor

meg arra, hord bennünket a szél, azt a.

Ha, nincs, rendben, a belső kontrollja,

sem a tudása, nem naprakész. Ugyan,

miért gondolja, mások lesznek felé,

alázattal, amikor neki szükséges az.

Emberismeret, kölcsönös tisztelet,

tolerancia, tanulható, ha nem hozta.

Nézz rá kérlek az oldalamra, hátha,

most vagy beérve, a tudásvágyra.

Tartás, méltóság, jó kommunikáció,

érvek, magyarázkodni meg minek.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit és akkor, amikor, az a legjobb.

Az arra beérettnek, megfelelő munkát,

hogy a tevékenysége, jó legyen a népnek.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így érkezünk, tevékenyen

élünk, nem punnyadni született, egyikünk sem.

A valóságban az is benne van, ha lehetne még,

változni, változtatni, már van jó minta is.

Vajon, egészséges körforgás-e az,

amikor tudod, hogy ártasz, ah.

Kinek, hogy, nekem jól jön az ima,

 nem ajándékba kapott az energia.

Ha ismétlésbe is bocsátkozik

és van az a pillanat,

amikor,

ráébred

már arra.

Nem adja

tovább, azt,

amitől szenvedett.

Nem oldja meg, úgyse,

ha a kiszolgáltatottakon,

igyekszik meggazdagodni.

Úgy érzi mindent tud,

nincs szüksége, a

 fejlődésre, se a tanulásra.

Semmi sem állandó, minden

mozgásban, a múlt nincsen,

mindenkinél, napi, szinten.

Van amit elfed a lelkes éned,

túlzott szívesség lehet belőle,

ha átbillent, a másik végletbe.

Szinted fölé kerülve, nevetséges

leszel, otthon jobb lesz azt, az

 adni tudást, alkalmazodást,

gyakorolni, ott, jól is jönne.

Nem sok jó akaratú ember,

volt életemben. Inkább,

legyőzni akartak, mert,

nem értették. Ugyan,

hogyan lehet, erős a

 lelkem. Tartásom és

emberies méltóságom,

na az meg minek, hinnye.

Egyedül igyekeztem, hogy

boldogulni tudjak, magyarázat

helyett, inkább megcsináltam.

Akkor meg az volt az irigységük

tárgya, hogy képzelem azt, hogy

képes vagyok, mindazokra, ah.

Magad uram, ehhez szoktam,

hülyének néztek és hagytam.

Senki sem tökéletes, úgysem,

van az Isten, ha hiszed, ha nem.

Állj meg, menjél el edzésekre, ha

nincs fizikai munka a levezetésére.

Bizony Isten, időben le kellene,

mennie és fejlesztésedül, ah,

jól jönne, szintet emelhetnél.

Láttam én már kerítésen ülni,

varjakat, egyszerre sokat.

Jól kibeszélik magukat,

ha egyre hangosabban

kárognak, kihallik az.

Igényes, komoly

emberek, a saját

meggyőződésükre

hallgatnak, hinnye.

A barátságokból,

lehetnek üzletiek is,

az viszont már más.

A szimpátiákból,

érdekek, meg, sok

más megoldás lehet.

Hiány – többlet, adni

jöttünk mindannyian.

Igényes, minőséget adó

szolgáltatók, vagyunk.

Nem a másokéból, ah,

a saját tudásunkból

merítünk, alkotunk.

A megelőzésben, jóról,

szépről, életszerűről van

szó, ami ott kontrollálható.

Megismerhető a saját határ.

Ha kibillen, az egészséges

kontrollját, nem tartja be,

generációkon keresztűli,

ismétlések, lehetnek belőle.

Amikor nagyobb a mondvacsinált,

felvett, kialakított, ráaggatottal jó,

túlzóan széppé tett, irigyeltté lesz.

Amikor már nem lehet megállni,

egymáshoz szükséges igazítani.

Az egészségesből, kóros lehet.

Ha, elrontottál, valamit, hát

igyekezz rendbehozni, azt a.

Ha túl megy rajtad, a feladat,

állítsad vissza, az egészséges

körforgásodat, tartásodat.

Minden és mindenki hat ám,

egymásra, felelős vagy, ha

nem igyekszel, megállni.

Aki nem tenne olyat, nem is

akarja elhinni, hogy jónak látta.

Azt, aki nem tudott az indulatainak

parancsolni, maradandó, kárt, okozott.

Mindenkinek akad, a családjában, esetleg, a

 környezetében, már van, nincs mit, megelőzni.

Jó mintákat, lehet, azért, adni, hátha, hatna.

Az első éveimben sokakkal találkoztam, akik,

nem fértek már bele, a megelőzésbe, hinnye.

Megtanultam sok mindent, suttogva mondani.

Nekem az, jól bevált, mert nem mertem volna,

hangoskodni, sokadik, csendes gyerek voltam.

Gyermekként, másokra, magamra is, vigyáztam.

Havonta, másfél órán át beszéltünk, közte, egy kis

szünettel, a kitűnő szakember, fogadott anyámmal.

Igyekezett, bizonygatni, a határaimat, időnként,

nagyon nyilvánvalóan, hatásos gyakorlatban.

Sokat tanultam ezekből a tanításokból, amit

 mások, lehet, kikértek volna, maguknak.

Átjött a tudás, átment az alázatom, akkor,

nagy megelégedéssel volt, nyugtázta.

Az irigység, a hosszantartóan,

szeretethiányos állapotnak,

is lehet, a kifejezési módja.

Segítségért, némán nyúlt

keze, elmentek mellette,

nem is törődtek vele.

Egyszer fent, máskor

lent, kinek, hogyan,

meg kell, tanulnia.

Magára parancsolni,

ha azt, ami neki rosszul

esett sokszor. Ne akarja,

másokra víve megismételni, ah.

Önismeretre, oktatás, kölcsönös

tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Engedjetek oda be, ahol erre szükség is

lenne,  még megelőzésként működhetne, ah.

Ami, már nem fér bele, a megelőzésbe, azt ne.

Lehet, a felelősséget, dobálni, kigolyózni, a

 lelkiismerete, nagyon meg fog dolgozni.

Ha idejében lehetne szintet váltani, sok

minden, nem történhetne meg, hinnye.

Remélem, nem törőltetik le megint, ah.

Jó szerencsét, minden jóravalónak.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan,

bőven, hogy vihessen a zsenge,

belőle, kimenőben, hinnye.

Legyen jó minta, mások

gyermekeinek és

kapjon jót és

szépet ő is,

hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, az értőkért szóló, valóságról írásért, hinnye.

Az ideiglenesen letöröltetett, Julamami Generációs Jelei,

oldalam, julamami@gmail.com email címével, használatban,

nem kapom meg a julamami@gmail.com ra címzetteket, ah.

A Julamami védjegy, hát, már, minden, mindegy, hinnye.

A múlt, elmúlt, ha nehéz viselet a bundás kabát,

jól jönne tán, az egymás iránti tisztelet, ah.

A szintjük alatt élni kénytelenek, nem

értik, a többiek miről is beszélnek.

Beérik azzal, ami ott van, nem

kapnak mást, ami kíváncsivá,

tenné őket, mit mondanak mások.

Az emberiesek látják, a hiányos

 szintkülönbségeket, kezeletlenek, ah.

Rálátást, kihallást, megérzést hoztunk,

amikor megszülettünk. Kiből, mikor, kopik

ki a kíváncsiság, mások mitől úgy működnek.

A tolerancia, az alázat gyakorlása, mindíg,

jó minőséget hoz és mindenkinek.

Emberies jelnyelvet megismerő,

tartást, méltóságot megigazító az,

amit fel és megtaláltam, hinnye.

Ne mások tudását használjad,

nem visz az már, előre, ah.

A sablonok elkoptak, ne

szuszakold magad bele,

nem működnek, hinnye.

Figyelj a legfontosabbra,

volt, amikor gyakran

emlegették a Hazát.

Szoktam mondani,

akinek van családja,

már megvan, mindene.

Ne legyen egészségtelenül,

túlzóan, megalázkodó se.

Magát építi le vele,

ha önmagát nem

becsüli, másokat hogyan.

Ahhoz, hogy a legfontosabb,

a jövőképe meglegyen, becsülje meg.

Ne hagyjon ott mindent, ahol időzik, ah,

mit visz, a tiszteletből, szeretetből haza.

Figyelj a belső kontrollodra, figyelmeztet,

mikor, mire van szükséged ahhoz, hogy ne,

használjad ki és el, az egészségedet, hinnye.

Minden embernek van saját életritmusa,

az intelligens tudja. Alkalmazkodni,

tanul meg előszőr, úgy, hogy

megmondja, mennyi

az, annyi, szerinte.

Az emberismerő,

abból építkezik,

arra mutatja az utat.

Ahol az igényesség van, a

 fejlődéshez, emberségesen.

Ah, az emberek, sem

nem eszközök, se

használati tárgyak, ah.

Ha nem becsülöd meg őket,

azzal önmagadat sem. Nem

cserélgetni valók, mint az

alkatrészek, ha elkoptak.

Ha ezt nem belülről érzed,

még tanuljad, hogy megértsed.

Hiába hát, minden erőlködés, az

Isten adta nép nélkül, nem megy.

Becsüljed meg őket, legyenek jól.

Mutasd a magad szerinti mintát,

amit, most, a magadéból jól adod.

Minden sablon, statisztika szerint van,

halkan mondom, a sablonok, ki és elkoptak.

Az emberek a jó minőségű életükre vágynak,

sokan megtettek már érte mindent, amit ők

képesek voltak, a gyümölcsét élnék már.

Viszont, ha velük nem számolnak, a

 tudásuk alapja, megy a pocsékba.

Át is kevés ember láthatja még,

az összefüggésében látás, már

meghozza az alázatot, hinnye.

Hiába minden statisztika, ha

a fejlődni vágyó emberek,

nem illenek bele oda. Amit

elképzeltek, az régen elmúlt,

nincs benne életszerű energia.

Van aki tudja, van aki még nem,

a tanulás, soha nem késő és nem

szégyen, semmiképpen, hinnye.

Jó szerencsét, tartást kívánok,

hogy méltósággal élhessük, a

 hétköznapjainkat, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Vigyázat itt a valóságról írok, meg ne bántódjál.

Ugye, mond neked valamit az, tolerancia, még

 jó ember nevet adtam, annak az ujjnak.

Tehetséget hoztunk valamiben, most már,

tudni illene, miben lehetnél sikeres, ah.

A sikerekből áll össze a sikerélményed,

akkor már, a saját szinteden, leledzel.

Sokan szeretnének győzni, én még

nem győztem, soha életemben,

igaz, nem is versenyeztem.

Érvelni tanultam meg,

meggyőzően hallik,

ha azt olvasom le,

amit látok ott,

a tenyerekben.

Hiszen a lelkes,

szíves, gondolkodó

énjük azonnal jelzi,

úgy van-e, vagy nem.

A lélek megrebben, ha

nem azonosak a szavak,

a belső kontrollal, jelez.

Szokták mondani, honnan

tudom, hát nekem könnyű

dolgom van, ez a hivatásommá,

azért lett, mert ehhez, így értek.

Amíg magamat neveltem, sokszor,

győztem le önmagamban, azt a vágyat,

hogy olyat el tudnék, én is érni, ami nincsen

benne a sorsomban, a generációs feladatomban.

Tapasztalva, haladtam, közben, megtanultam, az

emberek által, sok olyat is, amire, mások, nem is

gondolnak, nekem ott van, a hétköznapjaimban.

Több területet is végigkostoltam, öt év volt az,

amikor éreztem, ideje váltanom, mert nincs

mit tapasztalnom ott, vagy megtanulnom.

A nem jól sikerült, mértani feladathoz,

akkor rég, járt egy „koki a fejünkre”, nem

voltunk megkülönböztetve, mindenkinek járt.

Milyen egyszerű volt az akkor, együtt játszottunk,

az iskola udvarában. Felemeltük egymást, ha szükség

volt rá, haza is kisértük, a mondjuk sérültet, természetes volt.

Bíztunk, egymásban, bár, tévedtünk is, gyakran, de tudtuk, hogy

megy tovább minden, valahogy éreztük, benne van az a pakliban.

Megtanulják-e most és van-e ami, megadja, a tapasztalásoknak,

úgy a lehetőségét, hogy ne sérüljenek bele a gyermekek, hinnye.

Mert, szinte, minden, a versenyről szól, csak, akarjanak, győzni,

akkor is, ha nincs bennük az, egyetlen, sejtjük, sem, szeretné.

Az intelligensek és azok, akik rájönnek, hogy mire születtek,

na meg, a jóra, szépre, igényesen élnek, alkotnak, sikeresek.

Jó minőséget megélni maguk szerint, tanulni, tudni vágyók,

mindannyian, tudják, adni születtünk és nem szerezni,ah.

Egymástól tanulni, a közösbe, a tudást is beleadni,

de amikor, arra kell leginkább figyelni, hogy

már megint, be ne csapjon valaki, azt a.

A gyermekeknek, ez lenne a jó minta,

hogy ügyeskedőkké, ah, fondorlatossá,

magukat többnek láttatókká váljanak.

Nincs benne, a tenyerekben, az irigység,

se egyéb gátló, sorsszerűen, megmaradó.

Inkább figyelmeztető, letudni azt időben,

ne vetüljön rá, a következő generációkra.

A valóság, az mindenkinek a tenyerében

ott van, ideje lenne megismerni mindazt.

Bocsánat, csak halkan mondanám, mert,

nem szeretném, ha megint ráakadna,

valaki, egy neki nem tetsző, szóra.

Már felszabadult, az ideiglenesből.

Megnéztem a julamami@gmail.com,

mögött, furcsa szervezést találtam.

Ahhoz, profira volt szükség, hogy

úgy oldja meg, rajta át ment, az én

levelezésem, a julamami védjegy.

Nem tudom megkapom-e amit,

nekem címeznek, kinek jó mindez.

webtenyer@gmail.com, talán átjön.

Erről nincs véleményem, szomorú ez.

Szükség lenne valami működőképesre,

valami életszerű újra, megtanulhatóra.

Tartást, méltóságot is adhatna, hinnye.

Lehetne mindenkinek kapaszkodója.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

engemet, nem harcolok,

sem ellened, se érted.

Önmagadért tegyed,

ismerd meg a tenyered.

A feltaláltam eladásáért,

az oktatásom és a neveléshez,

segítésem, létezése miatt vagyok itt.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Óvatosan, ah, mert a valóságról írok, hinnye.

Ha, majd, elmúlik a káprázat, kitisztulnak a,

fejek és a tájak, magyarázkodhatnak, azt a.

Becsüld meg, amit a születéseddel hoztál,

teremtsed meg, amit fontos elérned.

Hiába tartják szintje alatt, a tudás,

hatalma, megadja, a méltóságát.

Az elért szintedet, tapasztalva jól

becsüljed meg, a hirtelenben is,

otthon tudsz lenni. Hiszen már

megélted, nem ismeretlen, mindaz.

Amikor ott az ideje, kiemel a helyedre.

A hamis, nem tudja megoldani, hinnye,

segíts magadon, az Isten is megsegít.

A tapasztalva fejlődőknek, szükséges

megtanulni, a jótetteikért, elfogadni azt,

amiért megdolgoztak, amivel, sokat adtak.

Tapasztalva igazodni a jelenhez, nem sérülni,

nem tagadásban lenni, birtokolni tanulni.

Segítőknek, születnek az emberek, ah,

vagy a maguk idejében azzá lesznek,

emberségesek, ez adja,

a tartásukat.

A belső

kontrolljuk az,

ami megtartja,

abban őket.

Ismerik, a

lelkes,

szíves,

határaikat.

Jó érzéssel,

betartják mindazt.

Erős lelkűek lesznek,

nem a könnyűt utánozzák,

tiszelhetőkké lesznek, ah.

Kinek, hol van a

fentje, kinek meg,

az lenne, a lentje.

Onnan tudna,

továbblépni,

a saját szintjére.

A körforgás fontos,

a túlzó, megrekesztő.

Nem egészségesen hat,

 másoké, nem a sajátja az.

Ha nem ismerik fel azt,

mettől van a meddig,

ami tartást adóan,

emberséges.

Kibillenve,

nem találják,

a tartásukat,

az

emberies,

méltóságukat.

Látszik, nagyon

megtévesztő lehet, a

sok pénznek a megtartása.

Sokkoló, aki nem ért hozzá,

ugyanabban hagyja, nem

változik az energiája.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énjére

rakja, a negatív terhet.

Tapasztalatom szerint,

kétféle gazdagság van.

Mindkettő lehet hozott,

az egyik, amivel a belső

tartását, méltóságát, a

születésével kapja.

Az generációsan,

megilleti, mert,

egyik őse azt,

megoldotta.

Tehát neki már,

az lett, az alapja.

Arról a szintről látja,

mindazt, amit a többiek,

hiába birtokolják, még,

kívűlről nem látják.

Adni születtünk,

mindannyian,

nem elvenni,

birtokolni azt,

ami megjár már.

A szintváltás.

Nem számolnak

sokan azzal, hogy

ha, nem, adják meg,

azt, ami igazán megjárna.

Azoknak, akik tettek értük,

 hogy a szintjük, megmaradjon,

megkapják feladatul, ugyanazt élik.

Vagy a lelkes, szíves, oldalukon, mint,

megélni valót, vagy a tiszteletnek, a

 hiánya, okozza, nekik a megbánást.

Vissza, arra a szintre, ahonnan

elindultak, amikor azt

gondolták, minden

megjár nekik.

Ismétlés jön,

annyiszor,

amíg azt,

nem észlelik,

mit okoztak a

 megvonással.

Az, amit, nem

 teremtettek, elvettek,

visszarendeződik, hinnye.

Azt gondolják, becsaphatják,

átverhetik, az értük tevő

tartásosakat,

hiszen, nem

szólnak

vissza, azt a.

Az intelligensek,

tudják mi a dolguk.

Nincsen szó, arra,

amikor a káprázatnak,

akkora a hatása, hinnye.

Elhiszik, nekik ugyanakkora

a hatalmuk, mint, annak, a

pénznek, amit oly, helytelenül,

eltitkoltak, azoktól, akiknek járna.

Van az Isten, ki már tudja, ki majd,

a maga idejében, azt is megtudja.

Segítőnek születtél, magadért is

teljesíts. Ha nem látják át azt, amit

már, hétköznapi szinten megélhetnél.

Tanuljad időben, hogy ne kelljen okulnod,

abból, amit el se vétettél, csak, másokért tettél.

Amikor neked lett volna fontos, megalapoznod, azt,

ami jó a többieknek is, tapasztaltan tudod, mindazt.

Amit, a népnek, megint ki kell várnia, hogy megértse,

aki felvállalta, emberismeret nélkül, nem hatékony, ah.

A jó szervező eredménye,  még nem elég az átlátáshoz,

kihalláshoz, megérzéshez, jó nagy csapda lehet, azt a.

Figyelj, amikor jelez a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, amit a túlzók tesznek, nem jól van, az, úgy.

Ne hagyjad, olyan ember által, irányíttatni magad,

aki már nincsen benne, a hétköznapok sűrűjében.

Hallgat, nem beszél, átlátja, egyedül dolgozza fel,

az alázatot gyakorolni könnyebb, fejlődést hoz az.

Lekűzdötte, a lelkiismerete figyelmeztetéseit mind.

Félreértette a saját kontrollját, érte lett volna mindaz,

tartást és emberies méltóságot adott volna, hinnye, ah.

Átbillenve, a másik oldal irányítja, már nincs önkontrollja.

Bocsánat, ha megérintette volna, örüljön, ha van vele dolga.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, megtanulható.

Tizedik éve, ugyan halkan, de mondom, felelősen tovább adnám,

a feltaláltam általi rajzos tudásanyagot, másképp is láthatnak általa.

Legyen minden segítőnek, emberségesnek, eredményes, ez a napja.

Ezt, megint a valóságról írom, felébredtem rá,

hinnye, ne olvassa, ha nincs hozzá kedve.

A nagy szintkülönbségek kezelhetetlenek,

emberies jelnyelvnek neveztem el,

ami által megtanulható, a fordítás.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz van,

mint lenyomat, energiát adsz, kapsz.

Keresd meg a középpontodat, ne az

 üresre figyeljél, hinnye, azt a, ah.

A saját sorsodat igazgasd, most jól,

hogy ki ne billenj a középpontodból.

Az intelligens, nem sértődik meg,

a Hazájáért is teszi, amit tesz.

Nem rángatja a népet,

a saját céljának

megfelelően,

alázatot

gyakorol.

Persze akkor,

ha vannak még,

miértek, nem üres.

Ha a rádbízottakat,

nem becsülöd meg,

magadat minősíted,

hitelteleníted, ah.

Amikor, az arra

még be nem érett, a

statisztikát javítgatja.

Hinnye, azt a, a rutinos,

meg a rátermett, megértésre

találtatott, ahol, a szükség volt.

Különböző szinteken, mást látnak.

A fordítókra, nagy szükség lenne,

vannak is, csak nem vették észre.

Ha mindenki, ah, mindíg csak győzni,

szeretne, a miért meg elveszik közben.

Megértés, átérzés, alázat gyakorlás, ah,

olyan kicsinyke, ez az ország, a Hazánk.

Hamar összeáll a vádaskodás, mintsem,

rájönnének, mindenki, tett abba bele.

Amiért nem úgy jött össze, mint azt, a

  szorgalmasai megérdemelnék, ah.

Nem különb egy se a másiknál, a

 Haza, maga a nép, el ne feledd,

összeadott tudás, a megoldás.

Belső tartás és méltóság, azt a.

A drótos, házhoz ment javítani,

odahordták, a tennivalókat neki.

Abból megérdemelten, jól megélt.

Egy Haza ez csak egy, értetlenül

nézni, miért a nagy nyűzsgés.

Ünnepelni azt fontos, amikor,

a feladatára, már érdemes lett,

hosszú az út, a megérdemeltig.

Az életszerűség a létünk, a

 fontosakért, tenni is kéne.

A tudás, az tartást ad,

belőle árad, a méltóság.

Szanaszét minden addigi,

pedig lehetne belőle venni.

A tehetségeseknek meg,

miért nincs jó minőségű,

emberséges feladata, ah.

Lejárt az a lemez már, ah,

ami kiszolgáltatottságot

eredményez. Visszafele,

jól, csak a rák loholhat.

Ami a szegény Hazánk

hasznára jókor volna,

minden energia, ah.

Az egyik erre, a másik

meg amarra, valósítgatja, ah.

Összetett energiának mondom,

amikor adja magát már minden jó.

A terveknél, már ráálltak, arra az

energiára, az végig megy nélkülük is,

de miért menne pocsékba a tudás, ah.

A múlt elmúlt, legyél otthon a mában,

a most, az fontos. Ne sápitozz, tedd azt,

amit, odarak eléd, a sorsod, ah, az számodra

is hasznos jövőt hozott. Ha megfelelően látják,

mert, arra beérettek azok, akik, a vezetésben jók.

Emberismeret, szintek közötti fordítás, az a megoldás.

Tevékenyen sokat tettek, a többlettudás van bennük, hinnye.

Becsüld meg amit az élet odatett, ez egy előrevivő, jó minőséget

hozott, tenniakaró, összetett tudásos, hétköznapi ünnepnap lehet.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkeseknek a kivetített tükre, hinnye.

Mind, tehetséggel születtünk, Isten kegye, ha beleérve  alkalmazzuk.

   Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

A valóságról szóló szavak, tartozom ezzel magamnak.

Ismerem, 25. éve megtaláltam, a sorsom, a tenyeremben,

tíz éve már annak is, hogy a generációs feladatokat, látom.

Sokat, segítettek, ezek, abban, hogy alázatom legyen.

Mivel az embert, szabadnak és boldogulni

teremtette,

az Isten,

megyek

szavazok.

Nem sírni,

boldogulni

születtem, s mi mind.

Tartozom a szüleimnek,

azzal, teszek magamért.

Sokszor kezdtem el,

amíg, idáig

elérhettem.

Felismertem,

 a tehetségemet,

általa körforgásban

vagyok és maradok.

Egyedül haladok,

magányos nem

vagyok, hinnye.

Megtisztelnek,

oktatásért,

nevelésért,

tanácsért,

eljönnek.

Köszönöm.

A talpam

alatti talajt,

a Hazánkat,

meg, is, becsülöm.

Előszőr, az embereket

tanultam meg tisztelni.

Ennyi emberrel való

találkozás után, van

Hazaszeretet bennem.

Hát, nem másokra

várok, döntök.

Úgy viselkedek,

mintha, fontos

része lennék,

a népünknek, azt a.

Az emberi méltóságom,

belső tartásos kontrollom,

számomra fontos, hinnye,

Vannak akiknek minden,

kellene, észre sem

veszik, túlmentek.

Pedig itt vagyunk mi

 is, az Isten adta nép.

Én a tisztelhetők

előtt, meg is

hajolok,

hinnye.

Szeretném, ha

nem nettóból számolt lenne,

a nyugdíjam és abból, magam is,

méltósággal tudnék megélni. Megalázó

lenne nekem, ha arra várnék, eltartsanak.

Hiszen, egész életemben dolgoztam, még

most is gyakorlom, a hétköznapokban.

Ide teremtettem, én is, a jót és szépet,

fontos, az emberi tartásomnak, hogy

 mindazt, meg is kapjam, ha szükséges.

Kicsi porszemként is, de tervezném azt,

hogy s mint, legyen. Alapot adhatnék én is,

generációsan, a saját életük megteremtéséhez.

A teremtő nem teremtett fölöslegeseket, azt a,

ha, nem vagy, tisztában vele, tanuljad, időben.

Legalább ne árt, senkit ne bánts,

magadra is jól vigyázz, téged sem

pótolhatna ám, senki más.

Ha nem ismered fel, hol vannak a saját,

belső kezelhető határaid, kontrollod. Biza,

belefuthatsz oda, ahol végleg ott is maradsz.

A múlt, elmúlt, gondolj a mára, a most pillanatára,

nem mindegy, a holnapod, mivel vár a küszöbödön majd.

Hisz, olyan, kicsinyke, ez az ország, lehetne, olyan is, mint egy,

egymás felé tisztelettel lévő, nagyobbacska család, hinnye, nahát.

Nem tudnék magamnak megbocsátani, ha nem mennék el szavazni.

Így megnyugszik a lelkiismeretem, amit tudtam, én is megtettem, ah.

Hatalmas és gondoskodó az Isten, megad, mindent, a kezdetekhez.

A sorsunkat, generációs feladatainkat, nekünk fontos megélni,

ne másoktól várjad, magad szerint és magadnak csináljad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ez itt, nem más, mint, a valóságról szóló írás.

Ha nem veszik észre időben, hogy a két

lábuk azért van, hogy megálljanak

a talpukon. Abban, amiben épp,

benne tapasztalnak, hinnye.

Nem elég az elmélet hozzá,

az élettapasztalat, fontos.

Emberismerete, ah, van-e.

Az első 7 évemből, adott.

Van amit hozunk, van amit,

szükséges, megtanulnunk.

Kérem, ne várjon, mást,

ha nem érdekli,

tisztelettel

kérem,

lapozzon

tovább.

Szerintem,

mindenkit

emberségesnek,

teremtett, az Isten.

Van akinek, a lelkes, szíves,

gondolkodó énjében, van a többlete.

Másoknak meg a generációsan hozottjában,

van. Már olyan, az elődei által, megteremtettje,

ami, adja, a tartását, emberségét, méltóságát, ah.

Két oldalunk van, kétoldalú, az adott feladatunk is.

Ahogy, tapasztaltan látom, a tévedés ott lehet.

Amikor elérték, azt a szintet, az emberek,

amit, az elődeik, teremtettek meg és

úgy érzik, nekik több dolguk nincs.

Mint, élvezni az életet, abban,

ami, megadatott, a sok jót.

Belecsobbanhatnak, a

túlzásokba, igen könnyen.

Ha bennük nincsen olyan,

ötlet, ami megtartaná őket,

abban, amit, az elődeik biza,

nem ajándékba kaptak, azt a.

Akkor viszont igen, ha a belső

kontrolljuk, jelzéseit, elhiszik.

S hálásak, ahhoz, a pillanathoz,

ami által, ők lettek, azok, akik, ah.

Ha nincs bennük az a fajta motiváció,

amikor, a jóban, szépben, meglévő,

többletenergiát, megosztják, ah.

Ha minden jó és szép energiája,

amit, megélhet, az elértjével,

nála marad, irigyei lesznek.

Viszont, a tapaszatalatom

azért nagyobb, azt is látom.

Ha nincs, belső motiváció,

emberies terv, a következő

lépéshez, a tartás, oda, lehet.

Belső tartás nélkül, meg jöhet,

a tévedések sorozata, nincs ami,

a lépéseket, hitelesen kontrollálja.

S van még az is, amikor esetleg, annyira,

sok tehetetlenség, gyűlt össze, azt érzi, azt,

előre kell vegye, hogy láttatnia, fontos, valaki, lett.

Felismerve, ott jöhetne az, amikor kifejlődhetne benne,

az alázatnak, az átható, csitítóként lévő, jó ereje, hinnye.

Bocsánat, meg és feltaláltam, a sok, emberségesnek,  a

 tenyereiben, mindazt. Amit, szeretnék, mint tapasztalt

tudásomat, miután eladtam, megosztani, továbbadni.

A rajzos oktatásom, nevelést segítésem által,

a saját, meglévő

tudásukat ezzel is

fejlesztetni. Azokkal, akik már,

értik és partnerek ahhoz, szintén fontos,

hogy ne tévedjünk el, éljük meg a sorsunkat.

Generációsan adjunk biztos, jó alapokat ahhoz,

hogy megtalálják benne, önmagukat, akik értik.

Nem tudnak boldogulni úgy, hogy csak magukra

gondolva élnek, ha nem látják át összefüggésében,

az egészet, ne vállaljanak, náluk, magasabb, szintet.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a

 jót, innen szeretnénk kapni, mindazt, ha szükséges.

Nézz szét, látod, milyen szép, a „teremtményed”,

az is, ami hatással van mindazokra, akik érintettek.

Tisztelet, megbecsülés is, legyen ottan, bőven, hogy

vihessenek, a fejlődésben lévők, onnan kimenőben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Bocsánat ez itt a valóság, kérem, ne írja át, ha nem kérdezte,

szeretném-e. Gyermekként kérdezhettél-e eleget, vagy csak,

tudomásul vetted, nem értetted, mit beszélnek körülötted.

Amit, mások megalkottak, legyártottak, teszik, azt, amit, a

 tehetségük, szerint, szeretnének, tenni és meg is élnék, ah.

Tolerancia, jó embernek, nevezem a középső ujjat, hinnye.

Tessék mondani, miért nem tudok itt most szerkeszteni.

Miért bírálja felül, az írásomat, úgy tudom, ezt itt,

egyedül szerkesztem, a julamami védjegy.

Ha az Isten, nem tudta volna, kit mire

teremtett, akkor jöhetnének szóba,

az önmagukat, előre, túltoló, önjelöltek.

Ha nem ismered a sorsod, sem a generációs

feladatod, akkor mire alapozod, honnan tudod,

mi a te dolgod, generációsan, van-e fontos most.

Amíg a többieket, gátolod a sorsuk megélésében,

azzal, a saját sorsodat, alaposan megrongálod.

Nem tudom, rájöttél-e már, hogy nem az a,

tehetséged, amit éppen tevékenyen teszel.

Azért még teheted úgy, hogy a jövődhöz,

tapasztalsz éppen. Szélesedik általa, a

látóköröd, tapasztaltabbá válsz vele.

Azt, fontos lenne tudnod, hogy ami

most, azt hiszed, a te szinted lett,

az állandót látod benne, tévedés.

Valami akkor a tied, rólad szóló, ha,

az a sorsod, generációs feladatod.

Van aki tudja, más meg megtudja,

a hatalom az Istené, nála marad.

Mindenki tanulhat mindenkitől,

jót és rosszat is. Nekünk fontos

eldöntenünk, merre szükséges,

haladnunk, ahhoz, hogy a sorsunk,

a generációs feladatunk megoldhatóvá

váljon, általunk. Az óvódában, a dadus tudta,

ha megfáztunk az úton odafele télen, hát a kezünket,

megmelengette, a miénkhez képest nagy kezeivel, azt a.

Azt is tudta, megfürdettek-e bennünket, előtte este, mert

amikor magához ölelt, a karjába vett, biza, azt is megérezte.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem gyakoroltuk azt már,

gyermekkorunkban, később, csak nagyobbra nőtt az igény.

Tévedés, hogy róluk szóljon mindíg, minden, azt a, hinnye.

Hiszen, nem tapasztalták, az adni tudás, belső tartást,

javító, fennkölt érzését, nem igényelték az ismétlést.

Nehezen ér össze, az adok – kapoknak, az egészséges,

körforgása, két oldalunk van, ismernünk fontos, ah.

A belső kontrollunk, jelez időben, mire vágyunk,

mit szeretnénk, miben, lenne fontos az, ami,

az előző lépéseinknek, a folytatása lehetne.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat.

A sorsunk tekintetében, fontos lépés,

az, amire építkezhetnek a következő

generációk. Nem az ismétlés visz

előre, az már, alapja lehetne, egy

működő belső kontrollnak. Amiből,

úgy meríthetne, az adott helyzetben,

hogy van mire alapozni. Mert szerinte,

általa, készült el, a saját kútfőjéből jött,

a gondolata. Amit megelőzőtt a lelkes,

szíves énjének, a gondolkodó agyához,

küldött impulzusa, várva a döntésére.

Belőled indul és érted és a generációs

feladataidról szólna, az egész életed.

Persze, ha tudnál róla, hogy vannak

a miértek, mint generációs jelek.

Ha a punnyadás motivál, az már

mindegy, fent vagy lent, hinnye.

Nem fejlődik, a lelkes, a szíves,

gondolkodó éned, kapni akarsz.

Viszont, mehetsz mások után,

ha abból ki tudsz venni,

olyan történéshez,

lehetőséget.

Amivel,

magad is

boldogulsz,

ha beértél rá.

Várni is lehet, arra,

hogy majd valaki, talán

megoldja. Meg is történhet,

az is, ha kérdezik azokat, akik,

valóban, értenek, már, ahhoz is.

Tapasztaltan jó emberismerők, ah.

Sokat árthat, az átható, üres beszéd,

ha nem merik megkérdezni, mit jelentenek,

azok a szavak, amikre, alapozták mindazokat.

Nehogy, butáknak tűnjenek, inkább követik azt,

jó nagy üresség lehet annak a következménye, ah.

Kérdezzen, kérdezzen, kérdezzen, kommunikáljon,

ha, nem érti a választ, akkor nem róla szól mindaz.

Ha nincs kéznél olyan, aki hitelesen válaszolhatna.

Ami, hathatósan van kitalálva, a mögöttes lenne,

a lényegesen fontos, mert később már, nincs idő,

annak a kérdezésére, hiszen rábólintottak sokan.

Ah, meg nem értésben fogunk élni majd mindanyian,

egy szinten az elértnél lejjebb, a meghatározottban.

Felelősen éljél, önmagadért és generációsan tegyél,

utána, már mindegy, mit szerettél volna. Nem tettél,

érte semmit amit, nélküled nem tehetnek mások úgy.

Ha a szépet és jót szeretnéd megélni már, akkor is, ah,

ha hozzászoktál, hogy megmondják. Ah, a gyermeked,

lehet, náladnál fejlettebb, adj neki legalább lehetőséget.

Ah, az ismeretlen, mögöttes szövegeket nem ismerve,

fordítókra lenne szükség, hogy érthető legyen az.

Jól gondold meg, mit kívánsz most, mert abban,

fogod élni az életedet, mindvégig. Nem is az,

az igazán a fontos, hiszen a saját döntésed.

Leginkább az, hogy a családodért teszel-e,

azzal, ha csak magad szerint döntesz.

Összefügg minden mindennel, egy

aprócska lépésed, jövőt jelenthet.

Az ami nem mindegy, a népnek se, a

 gyakorlati életünkben működik-e.

Vagy csak néhányakról szól az,

hiszen, miért tenne másokért,

ha nem ahhoz szokott, hinnye.

Bocsánatot is kérek, most is,

nekem már az jól megy,

hozzászoktam.

Ha másoknak

még, nem megy, a

 fordítók jól jönnének.

Óriási nagyok a különbségek,

sok okos, intelligens, emberséges,

várja a jó döntéseket. Lehet az, ők nem,

nyomhatnak a latba, nem politizálhatnak.

Beszélgetni azért még tudnának, hinnye.

Mert az is, egy szakma, ha jól csinálják,

azok, akik azt, felelősen felvállalták, ah.

Akkor mindenkinek az életére jól hat.

Nagyon mást értenek a szavak

mögött az emberek, még az,

egy szinten lévőknél is,

gyakran tapasztalható.

Kérem szépen, szükség

lenne rá, hogy legyen sok-

sok, fordító, ah,  hogy ne legyen „ordító”.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy

azt is kapjad. Ne mások helyett, értünk is tegyél jót.

Ha a tehetséged miatt vállaltad azt, már úgyis tudod,

összefüggésében látva, az minden érintettről szólhatna.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és szépet, mind,

innen várjuk, mindazokat, ha majd szükséges, meglegyen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Kérem tisztelettel, ez itt a valóságról szól.

Tisztelettel szólnék, én nem politizálok,

nem értek hozzá, így inkább azt teszem,

amihez, értek, bocsánat, hátha még ez,

időben lenne, ne értsék félre kérem.

Tervezed-e még a jót és a szépet,

megéltél-e, a sorsod

szerint, minden

olyat,

amit

terveztél.

Vagy hagyod,

a terveidet,

halogatod.

Éled azt, ami,

megadatott,

ha nincs más,

nem is akarod.

Ugyan ki tudhatná,

azt, mi a te sorsod,

egyedül, te magad.

Hiszen a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, áthat.

Jelzi, mire vagy képes és mit

tervezzél későbbre, mert a

kettőt nem bírod el egyszerre.

Van amikor ásznak mondom, azt

a „többsorsos” jelet, ami azért van,

mert generációsan nem csinálták

meg az elődei, megmaradt neki.

Több dolga van, mint másoknak,

hiszen motiválja a lelkes, szíves,

gondolkodó énje, érjen a sikerbe.

A lényege az, tartozol magadnak,

az elégedettség érzésével. Hiszen,

abból a sok kicsi érzésből áll össze,

az, amit sikernek nevezünk, hinnye.

Ha előszőr, boldogulni tanulnának,

a zsengék, tudnák mi az, ami elég.

Önmagukhoz képest terveznének,

ha a sorsukat, ismerhetnék időben.

Aztán mondjad, segítettél-e valakinek,

úgy, hogy átérezted, mi az, ami neked semmi.

Neki meg, jól jönne, hiszen, már látod azt is, amit,

ő még nem biztos, hogy látja, kérdezd meg szeretné-e.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, hinnye.

Készítek egy oldalon belül, többféle lehetőséget,

hátha, megjön a kedve, az embereknek.

Nem adhatom fel, benne van,

a sorsomban, az, ha nekem

jó csak, azzal mit kezdjek.

Szinten maradni akkor, ha

váltani, lenne, fontos, na, az

meg kinek jó. Ha nem élik meg,

 az emberek a saját sorukat, ah.

Egy sorsszerűségről van szó,

ami megadja, a jó érzéseket,

akkor is, ha nem tárgyiasítható.

Ebből kiindulva, szeretném, ah,

ha rájönnének, az emberek,

még, mennyi, mindent, lehetne.

Vagy az is lehet, hogy már régen,

megcsinálták, ami benne van a

sorsukban, generációs jeleikben.

Az elégedettség, érezéséről, írok,

ha azt, nem kontrolláljuk, olyan, mintha,

nem is létezne, pedig nagyon fontos, hinnye.

Teljesíteni, magunk szerint és generációsan,

megadni az alapokat a következőknek, hinnye.

Szembesülni, azzal, hogy mások is, léteznek,

adni születtünk, mind, jó azt tudni, időben.

Felszabadul a lélek, a szív, a gondokodó

agy, teljes érzésnek neveztem el, azt.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

ha a hátát látod már csak, az embereknek,

akkor valószínűleg, eltávolodtál, fontos tudni.

Ismerve a sorsunkat, megkeresni a lehetőségeket,

nem vagy kevesebb senki másnál, amit elértél már,

abban jó minőségben is élhetnél, tervezve éljél.

Azon belül, amin most lehet, ne másokhoz

mérjed, kérlek szépen, mert elmegy a

kedved. Ha azt látod neki simán

megy minden, ami neked nem.

Generációs jeleknek hívom,

ha észreveszik időben, könnyebben

élik meg, a generációs feladataikat. Ami adja,

a lelkesedést, motivációt a következő feladatnak.

Belőlünk indul ki, minden jó és szép, meg kéne élni,

ismerem mint a tenyeremet, én igen, oktatnám is,

szívesen, kicsiben teszem, nagyban szeretném.

Beértem már arra, hogy megéljem, boldogulnak,

az emberiesek, a saját sorukban, generációsan.

Várom a lehetőségemet, nem adom fel, hinnye.

Most kérek bocsánatot, legyen szép a napotok.

Magyarországról Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a valóság, megint megtalálta a kivezető utat, kérem ne

olvassa  el, ah, utána méltatlannak érezheti, az üres szóáradatokat.

Ez a mai, összefüggésében látásom, a 25. tapasztaló évem, hinnye.

Nem mindegy, szívesen, lelkesen, gondolkodva éled-e az életed,

vagy leutánozod azt, amit éppen aktuálisan láttatnak veled.

Mutatják a generációs jelek, hány generáción

keresztűl, nem csinált senki semmi

olyat, ami, jónak, szépnek

mondható lett volna.

Amikor kapni

és csak

kapni

akar

valaki,

mert azt

gondolja,

nem fáradna

azzal, hogy ő

maga megoldja.

Majd később jön rá,

arra, ha időben másokra,

a sok jóban is, gondolt volna,

nem éreznék, magukat becsapva, ah.

Ráérezni, átérezni, megérezni, gondolkodva

élni, fordítással, adott helyzetben, segíteni, ah.

Átélve azt, amit a másik, éppen akkor old meg, úgy,

hogy több generáción keresztűl, emlegetik az ünnepi

asztaloknál, hálásan a jóemberségéért, sokszor a nevét.

Nem mindegy, mi marad a többieknek, azokból, amiket,

nekik szántak, de nem is tudtak róla, elsunnyogták-e.

A jóból, a szépből a lényeget, s megalázóan vetették

oda a maradékot, mint egy, jól begyakorolt kegyet.

Van amikor kezelhetetlenné válnak, azok a régi,

sokszor jól bevált gyakorlatok, mert rájön.

Nem működik, ha ismétli csak, a

 megszokottat, már lelakott,

elfásult, kikopott, unalmas.

Nem viszi előre egyáltalán,

erősen megrekesztően hat.

Egyszer fordul ki, utána már

nem találja, a régi önmagát,

mert az generációsan nem hat.

Belekerül egy kóros körforgásba,

az életét már, nem ő irányítja, ah.

Vissza az eredőhöz, a belső tartás

fontos, készen a jóhoz, a széphez.

Nincsenek miértek, nem ártani

születtek, másokért és helyett

szutykolódnak, nem jó ötlet.

Van, akitől sok jót kaptak,

akkor is, ha nem estek jól,

az őszinte, kijózanító szavak.

Megtanulni őszintén és jól élni,

hiszen, ha már megszületett,

megjár az, a maga szintjén,

mindenkinek. Eltűnnek az

irigységek, hiszen minek.

Az egyikük, már magasabb

szinten éli meg a számára jót.

A másikuk, még küzd és bízva

bízik, közben is, jó ember marad,

el semmiképpen, nem embertelenedik.

Mert elmúlik ám a káprázat, elfújja a szél,

 a régen, talán még működő varázslásokat.

Mindenki kijózanodik és rosszat nem tesz,

mert nem akarja rárakni, több generáción

keresztűl a saját, legfontosabbjaira azt.

Ami már fölösleges rosszalkodás,

hiszen van az Isten, eldöntötte,

már a jó energiákban vagyunk.

Kilátszik, minden, a felszínen

van az, amire nem gondolnak.

Erősítsed a belső tartásodat,

gondolkodva döntsél, azt a.

Vagyunk a nép, akik mind,

más és más, várjuk a jót.

A megérdemelten szép

életet, nem a maradékra

gondolunk. Hanem arra, amit

egész életünkben teremtettünk,

mert a munka, volt az életünk, ah.

Aki megtalálta a hivatását, abban ki

is tud bontakozni, hisz a tehetségét,

ahhoz kapta, hagyjad meg, abban.

Az a jó a népnek, ha hozzáértés van,

a jóban, a szépben, életszerű az nekik.

Ma már nem ugyanaz semmi sem, ah,

mint 5 éve, hatalmas ám, az Isten.

Ha azt gondoljuk, nem jár meg a jó,

ugyan, hogyan, értékelnénk a jókat.

Hiszen építeni, nem ártani jöttünk.

Ne árts, ne bánts, magadra is jól

vigyázz. Téged sem pótolhat, a

szeretteidnél, tiszteltjeidnél,

senki más ám, azt a, hinnye.

Ah, elmúlik a káprázat és

kitisztulnak a fejek,

nem mindegy, mi

marad a jóból,

szépből, hinnye.

Mi módon, számolsz

el, a lelkiismereteddel,

ha jelzett, hogy ne tegyed.

Helyetted nem oldhatja azt

meg senki más, neked kell,

átélned, szembesülnöd,

azzal. A könnyűt vitted,

a nehezekkel terhelted,

a jobb sorsra érdemeseket.

Bocsánat, prevenciós vagyok,

megelőzésben gondolkodok.

Jó szerencsét, szép napot,

kívánok, a gondolkodóknak.

Meg azoknak, akik nem ártanak,

nem bántanak, mert segítőknek,

szülte őket az édesanyjuk, azt a, hinnye, ah.

Hivatásuk-e, munkájukból adódik-e, mindegy.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelked,

tiszta tükre, mind így születtünk, hinnye.

Magyarországból, Pakson

a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a tapasztalataim összefüggéséről írok,

ha nem szereti olvasni a valóságot, ne olvassa el.

Megmaradni úgy, hogy gyermeklélekkel élve,

ne pusztuljunk ki, mint nyáron a hóvirág.

Tehetséggel születtünk mind,

ki abban, ki meg

másban, az.

Ha egyformák

lennénk mindannyian,

talán a nevünk helyett,

számokat kapnánk, azt a.

Julamami 1,2,3,4,5,6,7, 8,

a Julamami védjegy, ne

használjad, nem a tied.

Biztosan vannak, akik

nem értik, mit is akar,

egy 68 éves a neten.

Kérem szépen, a

jó szerencsémet

keresem az interneten.

Nem unalomból vagyok

fent, keresem a lehetőségem.

Sokan lettek sikeresek már, azáltal,

hogy megtiszteltek, eljöttek, meghallgatták,

amit a tenyerükből, a sorsuk, számukra üzent.

Hatvanéves koromra terveztem, hogy a sikerem,

úgy ér körbe, megkapom a lehetőségemet arra,

visszakerülve a köztudatba, láttatom, vagyok.

Sokan voltak azok, akik azon munkálkodtak,

ne lássanak engemet, mintha, nem is élnék,

úgy tudták, különböző változatok voltak.

Az életem során 25. éve tapasztaló,

oktató, nevelést segítő vagyok.

Elviselnek, eltűrnek, eltüntetik

az oldalamat. Mások meg élnek,

a lehetőséggel és használják a

 tudásomat, hogy boldogulni

 tudjanak, jól megérdemelten.

Hiszen szolgáltatok, hinnye.

Hivatásommá lett, így sok,

sok, minőségi embert,

ismerhettem meg.

Fordítókat oktatnék,

arra, hogy a szintek

között, segítsék az

embereket, hinnye.

Toleránsak legyenek,

mert mindannyian,

más, sorsot hoztunk.

Van generációs jelünk.

Nincs üzleti érzékem,

most tanulom, amit

idetesz a sorsom.