Libamáj, furcsa báj, emberesedni

tudsz-e már, vagy majd

megoldja azt is,

a károgó madár.

Körbezár, bejutni

nem lehet, na meg

oda minek is már.

Elromlott, ami el

tudott, újat venni se,

úgysem neked jár.

A mindent visz

töri a fejét, azt

tudja, megoldja.

Le nem mondhat

semmiről, neki jár.

Vagy a születésével

hozta már, vagy csak

menet közben szedte

össze és fontos lett

számára az

 elégtétel.

A külső

a mázas,

a csillogó

és a túlzó.

Valóban

nem tudja,

nem is látja,

hol van az ő

határa azokban.

Rég túlment már,

abban van ami abból

másoknak járna, ha

tudnának róla, hogy jár.

Nekibuzdulva sokszor

ünnepli a semmit is,

miért ne, ha mehet.

Lássa meg az egész

világ, íme, lám,

nekik azt is lehet.

Se a tükör nem igazi,

sem valami hasonló ahhoz.

Valaki mondott valamit,

hogy az jó lesz és azzal

elindult és idáig már

eljutott, hova megy

és kikhez, azt már

nem tudja senki,

s azt sem, hogy

oda ugyan minek.

Tartás, méltóság,

lelkes, szíves,

gondolkodó,

benned van,

a sajátod,

amihez

igazodsz.

Nem más

szerinti az,

magadnak,

magadért,

csak a saját

tartásodért,

a hozott és

megalkotott

minőségedért.

Mondhat bárki

bármit, annyira

csak nem lazulhat

fel senki, hogy azt

is elfelejti a túlzó

jóban, mihez képest

hova szeretett volna

eljutni a tartásáért.

Emberesedni éppen

abban, ami mások

szerint megjárna

nehezékként.

Érdekes a

megélés.

Pont más

a feladat,

mint amit

a legjobban

tudhatok, hát

hajrá, gyerünk,

a megelőzéstől

már igen messze,

a megoldásokat,

átlátva, vonzani

kifele, ha még

van miért és

tisztuló a

történés.

Szeretettel.

Egy meg egy, meg egy, meg egy,

meg egy, meg egy, mindenkinek

van tehetsége valamiben,

ha le akarják utánozni,

jó sok hasonló lesz.

S igen nagy

katyvaszt

teremt,

elveszíti

azt ami,

egyedivé

tette azt

az egyet.

Márpedig

mi egyedül

születtünk le

 mindannyian,

hozva azt ami

csak nekünk lett

adva, a tehetségünket.

Ha nincs türelmed azt

kivárni, amíg ráébredsz

miben vagy tehetséges,

akkor kapkodhatsz

össze – vissza, csak

a ritmusa hasonlít

arra, amire vágysz,

de a tehetség az más.

Mindennek megvan a saját

maga ideje, helye, érettsége,

ritmusa, az utánzása nem helyes,

mert se ilyen, sem olyan nem lesz.

Felépülhet általa egy a „művies” világa,

a megálmodójának az sajátja, nem lesz

öröme benne, ahogy megálmodta.

Nem látta, más szerint csinálta.

Legfeljebb a birtoklás vágya lesz

egy jó időre megkenegetve vele.

Hiszen nem belülről jövő az sem, s

 majd azt is leutánozzák az irigyeik

és közben elvesznek a tehetségesek.

Az eredetiek ötlete, a feltalálásuk oda

megy minden a könnyen kezelhetőbe,

a hétköznapivá tett üres pillanatokba.

Vagy elmennek oda ahol becsülik őket,

a sikerüket hozzák, mert Hazaszeretőek.

Miért vállalják, ha ahhoz ők nem értenek,

az emberek miért nem lehetnek fontosak.

Az élhetőtől teljesen elrugaszkodva, bele

a kiemelkedésbe, a hírnévbe, pedig még

hű de sok minden, alapban sincsen meg.

Az elmélet és a gyakorlati tapasztalható,

hűha ott van ám a gondja, ilyet még nem

is látott, nem hogy tapasztalhatott volna.

A fokozatosság nélkül nem épülhet fel a

jó minőség, hiszen hiányos marad mindaz,

ami oly fontos lenne, gondolkodóként látni.

Van ami az emberieseknek a dolga, nem kellene

mindenkinek hozzányúlkálnia, az emberiesek nem

gépek, figyelni kellene a lelkes, szíves, gondolkodóknak

emberséget adó, belőlük áradó minőségiekre is tán, he, ah.

Beletopicskolni és jól szétzilálni, egy irányba rendet vágni, ha

jó az, ha nem, bárkinek, majd igazodnak hozzá, akik képesek,

akik meg arra nem képesek, majd ki lesznek szolgáltatva,

  tán az elkényelmesedetteknek és az ügyeskedőknek.

Az embereknek, ne a

 statisztikákhoz kelljen

igazodnia, nem gépek.

Fordítva kell legyen,

ha az macerás már

egyeseknek, akkor

szolgálják ki magukat ők

is, az általuk kitaláltakkal.

Legyenek fontosak megint és

véglegesen az emberiesek,

azért mert intelligensnek

születtek, ne nézzék őket le.

Mindent úgy is és fordítva is, át

is látnak, kihallanak, megéreznek,

nem lehet ám becsapni őket,

persze azt gyakran hagyják,

 hülyét csinálhatnak belőlük.

Amikor rájönnek majd, akik

azt hitték igazuk van és mindíg,

örüljenek, ha van szégyenérzetük,

akkor még nem vesztek el végleg.

Gondolkodni, gondolkodni…

A szeretet nem múlik, a

 boldogság a barátja, mert

rajta van az Istennek áldása.

Egy Haza ez és csak egy, ha

 mindenki egy irányt venne

és nem gondolkodna,

mindent hallana,

könnyen átlátható buborékokká,

erősen üresedő értéktelenné lenne minden.

A mi Hazánk szép színes, szíves, lelkes, emberies,

nemcsak egyes, kettes, sokemberesen is tehetséges.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Tanulással érthetővé válik a szövege,

nem különösebb, mint amit magam

szövegeztem, a saját védelmemre.

Ne tudják húzgálni méltatlanul ezt az

 általam feltalált emberies oktatást.

A nevelésben is alkalmazható ez,

le van tesztelve sokszorosan már.

Valaki jó érzésű mondja el ott,

ahol azt eldöntik,

hogy van egy

magyar

asszony,

én magam,

aki feltaláltam

valamit amit,

fontos lenne,

megtudnia az

 embereknek.

Mindenféle

pontjáról a

Világnak,

más és más

országokból

hozták el ide,

azt a tudásomat,

amit tapasztaltan

és tanulva tudok.

Elsősorban a

Hazámnak

szántam, de

kiteljesedhetne

az egészséges Világra.

Kilátszik az amit nem

lát, akinek fontos lenne

azt látnia, mit is csinál.

Ha parancsra dönti el,

azt sem tudja ő majd mit

vezényel le, majd csak utána

az idő megláttatja, mit, hogyan

is lehetett volna megelőzésben.

A hétköznapjaikat ne keverjék

bele, a hivatásukat jól ismerők,

azért sokat tanultak életükben.

Az a mi védelmünkről is szól.

Ha minden összekeveredhet

mindennel, jó nagy katyvasz

lesz belőle, nem ismeri majd

ki magát csak az, aki úgy is él.

Nagyon kérem csinálja végig ő, a

20 órát és egy szuszra, tegye meg,

érezze át, mit éreznek azok, akik nem

úgy éltek addig és mégis utána úgy kellett.

Hirtelen, felfoghatatlan, gyorsan változott

meg minden, követhetetlen lett az életünk.

Aki át akarta azt látni, lehetetlen helyzetbe

kerülhetett, mert folyamatosan változott az.

Aztán megszokta ezt is az ember, hiszen nem

lehet túlmenni,  úgy sem a túlon, megfordul az

és egészséges helyzetekbe kerül, élni szeretne.

Önmaguk kerülnek vele furcsa helyzetekbe, akik

 át sem gondolták tán, mi lesz a következménye.

Hiszen ha magam tervezem, magam végzem el,

végigkísérhetem, átérezve át is élem, erősödik a

lelkem, szívem, gondolkodó agyam, enyém lett.

Beépült a tartásomba, emberi méltóságomba.

Egy Haza ez csak egy, minden jóérzésű ember

beletette a sok szépet és jót, ide teremtett,

önmagáért is tette, figyelt rá, ne ártson

a többieknek vele, a Hazáját is erősítette.

Ha mindenki a saját tehetségével dolgozna,

ha az egymást értők megértően elfogadóak

lennének, a másik tehetsége is fontos, biza.

Adok – kapok, jó érzésekkel teljesítően segítő

ember vagyok, ha másnak ártok magamnak is.

A körforgásban benne van, minden lenyomat.

Ne szaladjanak Világgá az intelligensek sem

és ne szakadjanak el egymástól a családok,

a legfontosabb időszakban legyenek együtt,

a szüleikkel a gyermekek, tőlük tanulják meg.

Ha mindenki igyekezne rendet tenni a lelkében,

tán megint előjönne az egészséges lelkes, szíves,

gondolkodó sokakból, a másokért is tenni akaró.

Felerősíthetné az embereket a lelkiismeretük,

önmagukért, mindannyiukért, a Hazájukért is,

egészségesen, nem túlzóan gondolkodnának.

Ha kikopnának a gátló értetlenségek, érthetővé

válhatnának sokak számára, a másik kultúrájának

személyre, családra, közösségre vetülő erős hatása.

Nem a gátak, érthetetlenné tett távolságok nőnének,

közelebb hozná a különböző embereket, hiszen látnák,

tudnák egymásról, ki honnan indult el, ki mit hozott még.

Rendeződhetne a lelkes, szíves, gondolkodóknak a tartása.

Igyekeznének megtenni, hogy a saját és generációs dolguk,

kerüljön a helyére, jó minta legyen azoknak, akiknek alapja

is lehetne, a sajátjukat ők is felépíthessék örömükre végre.

Az intelligensek vezetni születtek, nem vágynak kiemelkedő

helyzetekbe, a feladatukat végzik ott ahol éppen lehet, nem

látják lehetetlennek, amit mások igen, bennük van hozottan,

hogy jó minták legyenek, nem ártanak, se bántanak, haladnak.

Amikor már adtak sok jót és szépet, várnák ők is a körbeérést.

Ne gátolják tán őket legalább, jót tesznek a környezetüknek,

nem a feltűnő nagymenőnek mutatottak, ők a szorgalmasan,

munkájukat, feladatukat, hivatásukat, hozzáigazodva elvégzők.

Nem dőzsölni, elvenni jöttek, tevékenyen élik az életüket, mert

ők tudják, a lelkes, szíves, gondolkodó énjükkel, adni születtek.

Megismerve a többieket, segítenek ahol csak lehet, azzal is, ha

elmondják mit, hogyan intézzenek maguknak úgy a többiek,

hogy az számukra megalázó ne legyen, a saját szintjükön az

működőképes lehessen, érezzék a sikerélmény az övék lett.

A mindennapos sikerélmények nélkül, kiüresedhet a lélek,

a gondolkodó agynak szüksége van, a napi siker táplálékára.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 órás, vagy

kibővítetten, szintekre igazítottan, beleillesztve a ritmusba,

 átvehetők, átadható, érthetők az addigi nagy különbségek.

Megnyílhatnak a szintkülönbségek közötti tisztelhetőek.

Kérem szépen, ne vezessen úgy, hogy nem ismeri fel azt,

csak még nagyobbak lesznek az érthetetlen különbségek.

Ne szaladjanak Világgá az intelligensek se, mert a többiek,

csak erőlködnek ott, ahol ők átlátva, kihallva, gondolkodva

úgy vezetnek, hogy mindenki jól érezheti magát a bőrében.

Tisztelettel kérem, vegye meg a Hazám azt amit feltaláltam,

működik, csak én ismerem a módját, betanítanék, 1000 főt,

tanítót, oktatót, nevelőt, segítőket mindenféle helyzetekben.

Ők meg vinnék bele oda ahol tevékenykednek, átlátva, kihallva,

megérezve, gondolkodó aggyal közelebb kerülhetnének egymáshoz,

azok is akik eddig csak kívülről nézték, milyen jó lenne, ha értenék is.

Kerülhetne mindenki a saját lelkes, szíves, gondolkodó szintjére, oda

ahol otthon lenne végre a saját, jó minőségű életében, a Hazájában.

Tartást, méltóságot adhatna oda, ahol még olyan, addig nem volt.

Kérem, vegye meg a Hazám, ezt a „Különös, oktatás, nevelés”

formában átvehető tudást, mint hasznos átadható tréninget.

Nem lennének ekkora különbségek akkor, ha megértenék

az emberek, nemcsak a pénz, birtoklás, által különböznek.

Mégis kezelhetővé tehetők, megoldhatóak a helyzetek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Annyival él, helyezkedett

feljebb, nem veszi

észre, csak a

bűvkörét

látja,

már

el is

hiszi,

a mi

Hazánk

 róla szól,

csak róla.

Hiába nem

érti, amit

elvesz,

az övé

nem

lehet.

Sokan

vagyunk

ahhoz itt,

akik a jót

és a szépet,

teremtettük.

Vannak akik

félnek még

gondolkodni

is, nem tudják

meddig mehet

a gondolatuk.

Inkább bizzák

másokra dolguk,

ismeretlenül is.

Sose gondolták

volna, hogy oly

sokan ráálltak

a szerzésre.

Elfeledkezve

arról, hogy ha

a bizalom oda,

ki vannak ők

szolgáltatva.

Na arra aztán

nem agondoltak

volna, hogy a

végén, meg

is fordulhat

az ami igen

biztosnak

látszott ott.

Nem látják

még meg a

másikban az

 emberiest.

Nem veszik

észre pedig

igen erősek a

 különbségek.

Ha már látják

se tudnak mit

kezdeni vele.

Nem hiszik el,

hogy ennyire

bátran lépik

meg azokat

a hamisak.

Szégyenlik.

Nem akarják

látni, inkább

elfordulnak,

semmit meg

ne lássanak.

Szólni nem

szólhatnak,

megtanulták,

nem szól szám,

nem fáj a fejem.

Ha nem kérdeznek,

nincs mit mondanom.

Letettem a lábam

a megelőzésbe, hát

ott teszem a dolgomat.

Átlátni, megérezni és

kihallani, nekem az

hétköznapi, hisz

magamat

neveltem.

Nem ment

ki belőlem.

Magamat

hirdetem,

ingyenesen,

nem tudhatják,

amikor ajánlják a jót,

hogy az drága nekem.

Beérem a szerénnyel,

én magamhoz mérem.

Nem a pénz tesz engem.

Szeretnék a feltaláltam

által segíteni a segítőknek.

Különös oktatás, nevelés…

Vegye meg a Hazám ezt a

szintre emelő hiteleset.

Működik, ha idejében

magához veszi az,

aki elért oda,

felléphet vele,

megérdemelten

az életszintjére.

A csoda könyvemet

azért írtam meg, hátha

átmegy vele az emberekhez,

hogy ott van bennük minden.

Ahhoz is, hogy minőségi életük

legyen, nem kell mellémenni, se

sürgetni, se mások után menni.

A vonzás helyett, csináld meg,

magadnak, magad szerint,

hogy generációsan is,

hasznos legyen majd.

Nincs benne más se,

mint a saját legjobb

énje az embereknek.

Ha felismerték már,

boldogulnak is általa,

nyugodtak lehetnek elérik,

 a saját boldogság szintjüket.

Tartást, méltóságot adó élet az,

ami aztán lehet, ha megtanulják,

a saját lelkes, szíves, gondolkodót,

az is ők maguk és ott lakik bennük.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

Magyarországon, szombatonként bejelentkezéssel,

Pakson a Hergál Házban, vagy online a Világban,

szeretettel.

Az óvodában is jártuk a „Csárdást”,

magyaros ritmus és mozgás,

remélem a lábában ott van

a kettőt jobbra, kettőt balra

mindenkinek, hisz már ropta.

Ott van az a magyar bokákban.

Ne engedd kimozdítani magad,

a saját életritmusodban jól vagy.

Különös oktatás, nevelés…

A satnya ami megtetszik neki

ellopja, mert azt hiszi ő,

akkor, attól lett

náluk okosabb,

hogy másokat

becsaphat.

Ha az övé lenne,

az belőle eredne,

saját kútfőből jövő

és eredeti hatású.

A szavaival érvelne,

hitelesen áradna.

Nem a betanult

össze – vissza

beszédnek a

csapkodó

hatását

erőlteti.

Higgy a

fülednek, a

 szemednek,

a megérzésed

és a gondolkodó

agyad segít neked.

Tudd, mindenki

más és más

életritmust

is hozott.

A saját

idejében

ér el oda,

ahova az

éppen

beleillik.

Nem is

erőlködik

rábízza ő

is magát, a

működésre.

Hiszen ha még

nem bírna el

a feladattal,

a természet

is megsegíti.

Nem ártott,

nem bántott,

haladt, ahogy

abban is lehetett.

A birtoklók bizony

nehezen elengedők.

Ha elérte az ő határát,

megtartja az energiát,

mert az megadja arra

a megoldást, hiszen

körbeért, teljessé lett.

Isten ajándéka az övé,

tartás, méltóság neki,

sikerélménnyel  teli.

Helyette nem tudja

megcsinálni úgy senki,

hiszen neki szánta azt,

az Isten sikerélménynek.

Amikor rájön mire képes,

nem árt senkinek haladhat.

A 2017. év a jó energiáké,

lehet még erőlködni, minek,

kilátszik és azonnal minden.

A másik meg ha megpróbálja

mintha az lenne a sajátja, úgy

veti vissza, hogy azt megtanulja.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréning 20 órában.

Rálátsz általa arra amire addig nem.

Látod a helyed, ne engedd önmagad

fölé helyezni magadat, se ki ne

lendülj, a mások összetettje

szerintivel, nevetségessé

leszel, mint egy néma

filmben a nem neki

szóló szerepben.

A legjobb tudása

megvan mindenkinek

abban, amire született.

Haladhat, ha van számára

feladat, ha nincs éppen, hát

harmóniában marad magával.

El van rendezve a következő

lépés, ami beleillik abba, hogy

a folyamatossága meglegyen.

Ha nem ez történik, akkor azt

ne vállalja fel senki intelligens.

Vannak határok fent és lent,

az összetett energiáknak

is megvan a maga helye,

megerősödhetnek tőle.

Ha jóba van az beletéve.

Tiszteletből, tudásból és

hozzáértésből legyen ottan

bőven, hogy vihessenek belőle

azok, akiknek még olyan nincsen.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Elfogadhatatlannak élik meg az emberek,

ha valaki kiemelkedik közülük és

nem emelkedik ki vele együtt

az ahonnan megtörtént.

Nem csak neki jár

az azzal járó jó,

elfelejtik, sőt

még várnának

utána is sok jót.

Mintha mások ott

nem is lehetnének

tehetségesek, biza

ők is kiemelkedők.

Mérlegre is kellene

tennie mindenkinek,

hogy mennyire képes

tenni a helyért, azokért

akik őt előre segítették.

Az egészséges körforgás

az ami neki is felelőssége.

Nem egy – egy emberről

van szó, hanem helyekről,

a jó szándékú emberekről.

Nem a mindenáron csak azért is

helyzetekről beszélek, leginkább,

a természetes kiemelkedésekről.

Azokról, akik már arra ott beértek,

nem a bebetonozott gazdagságuk,

a kiterjesztett hatalmukról lenne

szó, ott, akkor, hanem a helyről,

ami biztosítaná egyben az ő jól

megérdemelt helyzetüket is.

Mindez, „akaromból”,, erőből,

nem megy, csak átmenetileg.

Ha kikopott az emberies már

belőle, elhasználódott sok éve,

beleadott mindent az addigiakba.

Meg kellene legyen az ő életre szóló

tisztelhető, őt minősítő emberies léte.

Nem otthagyni mint egy elfelejtettet,

elhasználódottat, vessen magára, ha

segítőnek, jó vezetőnek született.

Mert tőle várják még sokan,

akkor is a segítséget, hisz,

ő valóban sokat segített.

A kezdet és a befejezés

között, fellelhető lehetne,

úgy egy fajta minőséget adó,

jó minta, a megérdemelt élet.

Ki mint ad, vele is úgy lesz az.

Lehet mondani, hogy másképp

látom a történéseket, igen látom

azt is, ahogy azok történhetnének.

A pletykákat kiszűrőm, egészséges

vagyok, ha bejelentkezel, kapsz egy

időpontot, ami neked megfelelő lesz.

Csupán annyi, hogy jól időzítsek, mert

66 évesen jön, mind a két szemfogam.

Megszülöm, vagy abba nyugszom bele,

 nem bújnak ki és ott maradnak örökre.

Eladnám hát a feltaláltamat, átadnám

már a tudásom 1000 főnek, köztük az

oktatás, nevelés és tanítás területén

tevékenykedő erre már éretteknek.

Más nem tudja megtanítani csak én,

így elhatároztam, eladom már az idén,

s vinnék be a köztudatba ezt a tudást,

arra érdemesen megtanulnák, tudnák.

Írjanak ki valami teljesen hivatalosat,

kifizetik és mehet a tulajdonába, a mi

általa is kiteljesedő, Édes Hazánknak.

Megemeli az embereket a szintjükre,

a hivatásukhoz tanulhatnák mások is,

szélesebb legyen a rálátásuk azzal is.

Tartást méltóságot adó és megtartó.

Nem lenne egy csomó keserű ember,

mert azokat is minősíti, ha csak letudják

őket, akik azt nem látják át se érdemben.

Nem kopna ki az emberies senkiből sem,

ha figyelmeztetik arra, a hétköznapjai,

fogadná ő a köszönéseket, uram bocsá,

előre köszönne, lenne a méltó a teljes.

Menet közben figyelmeztethetnék

egymást az összetartozók, hogy ne

menjen tovább arra, mert nem jó

az kívülről, jó tükrök lennének.

24. a tapasztaló éveim száma,

a segítő mivoltomról nem is

feledkezem meg soha, majd

ha lesz lehetőségem, újra

és újra megteszem, hiszen

igazából én arra születtem.

Mindegy milyen úton indul

az emberies, nem tér le az

útjáról, legfeljebb van nála,

a lent és megint lent, de ő

tapasztalásnak éli azt meg.

Nem akar mást, csak azt, hogy

örülhessen annak amit alkotott,

amikor körbenéz széles sávban,

láthatja, nincs körülötte se olyan,

aki ellátatlan, se boldogulni képtelen.

Kivárja alázattal a következő lehetőséget,

beszélget az emberekkel, mert az is segíthet,

addig amíg az ő sorsuk könnyebb, jobb is lehet.

Persze a hitelesség fontos, az emberek tudják,

ki beszél őszintén, s teszi a dolgát, ki önmagáért.

Az új helyzet, plusz tanulni, tapasztalni valót hoz,

ha nem elölről kezdi az, aki abban érintett, mert

nem hagyja az egója, hiszen másban ő már elérte,

azt gondolja arra építkezhet, a tévedés erős lesz.

Hamar szembesül, kezd el még egyszer és még…

Tanulj meg átlátni, kihallani, megérezni, ha azok

még nincsenek a tarsolyodba, 2017-ben nem

lehet meg minőségében nélkülük senki sem.

Hiába már minden na, sok – sok ember átlát,

kihall, megérez, észlelik ha mondvacsinált.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Győzz meg, legyőzni könnyű ám engemet,

nem harcolnék, se veled, sem ellened,

az oktatás és nevelés miatt vagyok itt is,

hogy nevesítsem, legyen mindenkinek ilyen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

szombatonként, bejelentkezéssel, online

skype julamami.julamami, szeretettel.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Fogod és megveszel magadnak mindent,

nap mint nap ez lett a gyakorlat,

nem fáradsz,

inkább

veszel.

Kiszolgál

a pénzed,

tenned sem

kell, kiszolgálnak.

Egyszer csak azt

veszed észre, már

kedvetlen is vagy,

motiváció nélküli

lettél, beleélsz.

Tán várod azt

a helyzetet

amit valaki

megteremt,

hogy megint

jó legyen neked.

Talán még meg sem

érintett az átérzés,

nem ismered annak

a rezgését sem,

mint ahogy

sok mást

sem.

Mert

nincs rá

szükséged,

kiszolgálnak

mindenben.

Épülsz lefele,

mert a sejtjeid se

nem kapnak elég

táplálékot a tettekre.

Rákapsz erre, rászoksz

arra, időtöltés, a hiány

pótlása miatt, gondolod

természetes is hiszen

csinálja azt más is.

Túl jól megy a

dolgod,

ahhoz

képest,

amiben

jól érezné

magát az

egészséges

igényességed.

Magyarázhatod

ezzel, azzal, csak

magyarázkodás,

mert te is tudod,

hiányos az életed.

Neked kell tenned

önmagadért mindazt

amire vágynál még.

Nem tölt be az

egészséges

késztetés

ereje.

Amit

ott te

csinálsz,

felszabadul

a lelkedből

a sikernek

érzete.

Ha már

rájöttél

miben

vagy a

legjobb,

na azt is

kellene

csinálnod.

Igen fontos

lenne az

nap mint

nap, hogy

egészséges

körforgásban

maradj, haladj.

A megcsináltam

állapot, nincs más

helyette, csak az,

amit te csinálsz.

Az viszont ad.

Felépíted

magad

vele.

Kezd

elölről,

építsd

fel te úgy,

az életedet,

tevékennyé

tedd, amit

odatesz,

a napod,

csináljad meg.

Azokból a szürke

 hétköznapokból

magad szerinti

ünnepi napokat

teremts és

érezd

jól

magad a

 bőrödben.

Tanuld meg

azt ami most

hiányzik még,

ahhoz, hogy

megújult

életet

éljél.

Jaj, ne

punnyadj,

lefele visz az.

Ne másokhoz

hasonlítsd a te

életed, egyedül

csak te tudod mi

a legjobb neked.

Tégy magadért, az

 Isten is megsegít.

Alázatot gyakorolsz

akkor is, ha csinálod

azt is, ami nem csak

magadért szól jól.

Ha szülő vagy az

bizony már nem

helyez téged az

első helyre, de

az érzés érted is

van, jó szülő vagy.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Mindenki valami fontos

feladatra született meg.

Ki milyen irányt vesz,

ki miben hisz, amikor

erre az útra lépnek

az emberek, szinte

mindenki elkezd hinni

tán az előző életekben.

Amikor ráébredtem, hogy

nekem az nem magyarázza

meg, hogyha már lehetne,

miért nem oldják a saját

 sorsukat meg az emberek.

Elkezdtem már így nézni

ennek is megfelelően a

tenyereket, hátha van

ott magyarázat erre.

Amikor is ráleltem,

megmagyarázódott

összefügg ott minden

mindennel, lehetne

teljesíteni a sorsukat.

Ott van a tenyerekben,

minden segítő jel erre.

Amikor ráébrednek az

emberek a lehetőségére,

generációsan teljesítenek.

A saját magas szintjükre

kerülnek menet közben.

Sok olyan tapasztalatom

 van, amiben tehetséges ő

kibontakozik, ha ahhoz

tanulja még amit lehet

és fontosnak tartja,

kiteljesedhet.

Jó minőséget

ad általa oda,

ahol ő a minta,

ne olyan legyen,

akiből látszatosan,

műbábot csináltak.

Elszakadnak onnan

ahova tartoznának,

kibontakozhatnának,

ha nem lennének ott is

 meg itt is, tagadásban.

Tartozni valahova oda,

ami az ő sajátjukat fel

is vállalja, az ott még

nincs benne a pakliba.

Van a veleszületett aki

azt gyakorolja, neki

nem idegen a téma,

hogy mások másban

jók és tehetségesek.

Mindenki született

valami fontosra ide,

nem fölösleges senki.

Aki ezt nem látja át,

tanulja, zárkózzon fel.

Mert a tehetséges

építi a környezetét,

azzal, hogy egyenesen

hat, hiszen nem kell még

energiákat beleraknia abba,

mert tehetségként azt hozta.

Nem rakja körbe magát azokkal

akik hasonlóak, mert bevonzza.

Nagyon sokan „nagytehetségek”

ebben a mi szeretett Hazánkban,

remélem még itt otthon vannak.

Alázatban élnek, néha láthatóak,

nem csinálnak belőlük divatot, hisz

akkor kilátszanak mind, a műbábok.

Elárulok egy titkot, három éve nem

lehet eltitkolni, ki tehetség ki meg,

a jól felépített de hiányos, kilátszik.

Hiszen így átmegy a hatása oda ahol,

belőlük majd a legjobbakat kihozza.

Tiszta a forrás, van tartás, méltóság,

erősödik a lelkük, gondolkodnak,

tájékozódnak, tapasztalva végzik,

szívesen teszik, hisz az a dolguk.

Nincs maga fölé föltolva, ő

a maga ritmusában halad.

Kiteljesedhetnek vele a

tehetségek mind, oda

ahol a legjobbak

lehetnének az

emberiesek.

Édes Hazám

Csodaszép,

kérlek

ne menj

még,

sokan

vagyunk.

Akiknek

a jóval, a

széppel,

amit mi ide

teremtettünk,

nekünk, még

meg sem

jöttél.

A körforgás

nem áll meg,

kivárjuk és

egyszer

meg

is

lesz.

Mindent

idejében,

ha nem

ér körbe,

csak „lefeg”,

az sorstalan.

A sorsunkat

megélni

hoztuk,

mi mind,

emberiesen.

Különös oktatás,

nevelés, Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Naponta rakok fel a hangommal videókat,

olyan mondataim vannak rajta,

ami belőlem jön,

akkor fogalmazódik

meg, vagy éppen a

régiek jönnek felszínre.

Ma jöttem rá, hogy már 24. éve

annak, hogy gyakorlom a hivatásomat.

Úgy 100.000 ember tisztelt meg a sok év

alatt, voltak olyan éveim régen, amikor egy

nap alatt 100 ember várta, hogy sorba érjen.

A sorsukról szóló és fontos mondataimmal,

mert, ott a tenyerükből a sorsukat olvastam.

Csoportokkal is találkoztam és előadásokat

is tartottam sok ember előtt, mindez már a

múlté, de megmaradtak azok az élmények

bennem, sokat adtam és sokat kaptam általa.

Kértek rá, hogy foglalkozzam párkapcsolati

témákkal, de nem éreztem a sajátomnak, így

nem tettem olyat, inkább a saját és generációs

feladataik fogtak meg a tapasztalásaim közben.

Nyilván ebbe benne van a párkapcsolat, a család is.

Azt tapasztalom, mivel a hivatásomat, nap mint nap

gyakorlom, hogy ha nem ismerik fel a saját és a párjuk

generációs feladatát, a nagyon különböző teljesíteni valók

miatt.  Bizony elfogyhatnak a motivációk egymás sorsa iránt,

hiszen még a saját feladataikkal sincsenek tisztában az emberek.

Persze vannak sokan, átlátják, kihallják, megérzik, a gondolkodó

agyukkal döntenek, hogyan tovább. Akkor, ha már az addigiakból,

jól kijöttek, magukhoz képest a saját életminőségüknek megfelel.

Generációsan is tudnak segítőik lenni, ha a többiek odáig elértek.

A párkapcsolatokból lesznek a családok, nem mindegy ismerik-e

a másik motivációit, sorsával hozottat, vagy generációs feladatait.

Tisztelettel ajánlanám minden segítőnek, az általam feltaláltakat,

kiegészítőként a saját tudásukhoz, szélesebb lenne a rálátásuk.

Magyarországon születtem, magyar sorsolvasó lettem, a sok

ember által akik megtiszteltek engemet, a diplomám az

nemzetközi és magyarországi prevenciós,

  a Hazámban ajánlották meg kitűnőnek.

Nekem is eszembe jutott, hogy máshol

könnyebben boldogulnék a tudásommal,

de nem hagyta a lelkem, szívem, se az agyam,

hogy elköltözzek innen, élek az egyszerűben.

Nagyszerűt találtam fel, eladnám a Hazámnak,

hogy sok ember boldoguljon ezáltal a tudás által.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó” érted.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Hahó emberek, tán nem arra

születtetek, hogy más sorsát,

sajátként és helyette éljétek.

Amikor az ember ráébred a

 saját életútja a sorsáshoz

vezeti, megkönnyebbül,

hiszen azt lelkében és

szívében, gondolkodó

agyával érzi, meg is éli.

Amikor kihagyod az életed

nehezét, megkeresed hol van

ahhoz a könnyebbség, nagy hiba.

Nem tudnak tisztelni, könnyű vagy

mint a röpködő lufi, nincs tudásod az

 intelligensek megérzik azt is mind.

Hiszen oka van annak is, amiért az

lett volna a sorsodhoz vezető utad.

Félmegoldásaid maradnak, rakod

rá azt majd a gondtalan a sarjaidra.

Átfordultunk 3 éve, a gyors pörgéshez

alkalmazkodunk, lelkesek és szívesek,

emberiesen élő gondolkodók vagyunk.

A nehézségeket azért kapjuk, hogy azt

mind megoldjuk, működik az agyunk.

Az egyszerűben mi jól boldogulunk,

magunk fölé sem, nem kapaszkodunk,

se nem vágyunk, kösz, megvagyunk.

Kivárjuk az időt, amikor haladhatunk.

Feltaláltam, oktatom, nevelek is vele,

szeretném, ha tudnák alkalmazni sokan,

ezért eladom én a Hazámnak, vegye meg.

Legyen sok család, közösség, emberiesek

hasznára, ennek a tudásomnak az ismerete.

Neveljenek, oktassanak vele, minőségben.

„Gyakran visszaemlékszik a jó öreg,

arra ébredt akkor rég, hogy fázik,

valami a bokor mögött

csapkodta a partot”.

„Hangosan loccsanva

átcsapott a fejük fölött,

mintha egyre közelebb

csapkodna, tán vinni akarja.

Aztán oldalról kapták az esőt,

ahogy rázúdult, csípte a bőrét”.

Az” Édi” jutott eszébe, talán

ott a patakocska mellette,

visszajött érte, hiszen azt

mondta mindjárt jön, siet.

Meg akarná nézni a vizet,

szomjas nagyon, cserepes

a szája, zihálva veszi a

levegőt, csupa láz.

A kis gubanc egyre

hangosabban ugat,

belecsimpaszkodik,

húzgálja, kapkod a

nadrágszára után.

Mintha azt akarná

mondani, ne menj

oda,  ne menj oda.

Aztán hangosan sikítva

ugat, tiszta haragból, ordítva

járja körbe a kicsi árvát, a gubanc.

Ne tudjon hátramenni egy lépést se,

mintha azt ordítaná bele a viharba,

emberek segítsetek, baj van.

Egyre hangosabban,

ritmusosabban,

dühödtebben,

toporzékolva,

adja a hangokat.

Megfordul a szél,

teker rajtuk egyet,

beesnek a bokorba,

szerencséjük van.

Emberi hangokat

hallani, ebben a nagy

embertelen viharban.

Már csak ritmusosan ugat,

fárad, de nem hagyja abba,

a segítséget odaugatta.

A kicsi árva hangosan

horkoló hangokat ad.

Odaér a gyapjúszagú

ember, fölkapja a kicsit.

Odaszól neki, gyere te

embernyi hűséges és kilép.

Nem veszi észre, a kutya nem

tud járni, nincs már annyi ereje,

minden erejét az ugatásba tette,

hiszen még az is csak kölyöknyi”.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Attól, hogy betolnak valahova,

az még nem a te helyed,

legalább annyi lenne,

hogy raknának

melléd ott, egy

ahhoz jól értőt.

Ha csak ácsorgunk

amíg a többiek jól

haladnak, akkor mi

nem járhatjuk meg a

 sorsunkhoz vezetőket, a

minőségünkben az utunkat.

Nem ismerhetjük fel és

meg, a lépésről –

lépésre haladni

előre,  ahogy az

Isten minden,

minőségi

életre

vágyó

embernek ide

 megteremtette.

Könnyű maradsz,

akkor is, ha a legbe

érsz el, mert nem

lesz nálad az átélés

„fontos” minőséget

adó rezgésérzete.

Nem épül be az arra

megfelelő sejtedbe,

nem áradhat általad.

Miért tisztelnének

azáltal, ami nincs

még meg neked.

Tanuld te is meg,

hiába a sietség,

mindent idejében.

Miért nem éred be

azzal, ha te bejutottál

oda és arra érdemes is

vagy, hogy nem jut neked

eszedbe, mások várakoznak.

Ha a többiek itt, feleslegesek

lennének, miért ide születnének.

Ez a mi Hazánk ide teremtettük

a sok szépet és jót, megvárjuk itt,

hogy ugyanabban a minőségben azt

vissza is kapjuk, hogy abban éljünk.

Hiszen a minőségi életünkért mi is

mindent megtettünk, nem tehetünk

róla, hogy azok akik odáig jutottak,

ahol dolguk sem lenne, nem látják át,

nem hallják ki, meg sem érzik, ott mi

a dolguk, a várakozókért tenni kéne.

Ha nem így, vagy hasonlóképpen látod,

kérlek, hátha még időben lenne, gyere

ismerd meg a saját és generációs jeled.

Ne kelljen majd szégyenkezned, ha már

felismered, hol, mit rontottál nagyon el.

Feltaláltam ezen a helyen valami nagyon

fontosat, eladnám, hogy bejuthasson oda,

ahol erre nagy szükség lenne, betanítanék

1000 főt, tanítót, oktatót, nevelőt, akik ehhez

partnerek lennének, továbbadnák idejében,

hogy felismerhessék a gyermekek, fiatalok azt,

amivel a belső tartásukat, emberi méltóságukat

megigazíthatják még időben. Ne csak mások szerint

éljék azt amit elvárnak tőlük, legalább megértsék, miért.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, sorsolvasás,

emberismeret, tolerancia, gátak, blokkok, elszigetelődések,

várakozási idő, generációs hozadék, generációs teher,  ki

honnan kapja azt, amire nem is gondolt feladatként.

Mi mivel függ össze, mindennek megvan az ideje.

A várakozás közbeni tapasztalás fontossága,

miért ne lépj a másik helyébe, szerepébe,

mert nem is gondolnád, mit viszel

azáltal onnan te magaddal,

pedig dolgod se lenne vele.

A generációs határoknak a

megismerése és betartása,

tisztelet keletkezik általa.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Ha neked még nem mondta,

senki eddig, hogy legalább

ne árts, ne bánts, akkor tán

éppen tőlem hallhatod, ha

a Különös oktatás, nevelést

Julamamival, megcsinálod.

Rálátás, kihallás, megérzés,

összefüggésében látás, mind

hoztuk amikor megszülettünk.

Aki már beérett erre, tegye a

helyére, a sorsát élje, ne csak úgy,

hú bele, aktuálisan épp valamibe.

Intelligensek várlak benneteket.

Bejelentkezve +36 30 2470 589.

Skype julamami.julamami

Éppen akkor kezdődött,

amikor el kellett

engednem,

egy fő

művét

annak

aki abba

beletett

mindent.

Építette

volna vele

a jövőképet.

Azután mint

a ragadvány,

minden rá is

telepedett.

Ha akkor

olyan

ember

is lett

volna

azok

között

akik azt

eldöntötték,

aki átlátja, ki

is hallja,  meg is

érzi, súlya is van

a szavainak, tán

még mindig lenne…

Megelőzés, Prevenció…

Helyette kaptuk lám,

akkor egy időben

esett meg mindez.

Most nézem egy

hirtelen döntésük

következményeként

mert én látom, ők nem ezt.

Mintha el lenne mind felezve,

ajándék nekem, Magasságos Isten,

 ha minden döntésünk ilyen lenne.

 Szinte fáj látnom nekem, ahogy

fáj a fáknak, hát senki sem volt

egyik esetben sem, aki dönteni

úgy is képes, hogy az jó legyen

az embereknek és a fáknak is.

A kezdet és a vég, amikor

közte nincs semmi, ami

érdemben azt előre

vigye, nem neki

kellett azt tán

megteremtenie se.

Ahol eddig jó volt lenni,

ott most fájdalommal teli.

Kommunikálj, kommunikálj…

Ha valóban nem lenne lélek,

szív és gondolkodó agy, ami

együtt is képes dönteni,

ha csak a pénzesedés

jelentene mindent.

Akkor akinek nincs

az csak üres persely

lenne, ejnye, hinnye.

Ha ekkorák a szintbeli

különbségek, nem megy

át a szó, akkor szükséges

egy olyan emberies akinél

ott vannak a kulcsszavak.

A megelőzésben értem el.

Nevezzük ezt, az egy nyelven

beszélők közötti fordítóknak,

legyenek sokan, a tiszta szóval.

Nagy szükség lenne már rájuk, ha

oktathatnám, a nevelésbe vinném,

vagy 1000 embert betaníthatnék rá.

Íme az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, Emberismeret, Tolerancia.

A 23 év alatt összefüggésében látásom ez,

a Világból érkezőktől tapasztaltam én meg.

Magyarországon itt a Hazámban tapasztaltam,

jöttek az emberek, a tanácsomért megtiszteltek.

Emberies és jelnyelv is lett egyben, az oktatása

közben felnevelődnek, akik úgy döntenek és

azokon részt vesznek, nincs több csak egy.

Felnőttoktatásban folytathatom sok éve,

lerajzoltam egy napon minden addigit és

fejlesztem tovább, tapasztalva, oktatva.

Nem tudom bevinni a köztudatba, kevés

hozzá az ingyenes hirdetési formák sora.

Ezért eladnám a „Hazámnak” az oktatás,

nevelés, minőséget adó rajzos formáját.

Magam találtam meg, a tenyerekben a

jeleket, a sorsokhoz kötődő generációs

feladatokat, ami tartást, méltóságot is ad.

Azoknak, akiknek arra már igényük van, ne

  beszéljünk a saját Hazánkban el egymás mellett.

Bejelentkezéssel Magyarországon, Pakson a

Hergál Házban, vagy megtervezve, máshol

nagyobb létszámra méretezve, tisztelettel.

Békélj meg azzal,

ami éppen van.

S ha beleadtál

mindent,

amire

képes

vagy

és

nincs

benne

tennivaló

egyéb, más,

hát váltsál.

Az pont

jó lesz,

amit a

sorsod

odarak, így

 haladhatsz te,

a saját utadon.

Érezve hol van

a generációs

határod, amit

teljesítened

most lehetne.

Ne maradjon

teherként a

sarjaidnak,

s adják azt

tovább mint

generációs

hozadékot.

Amik

akkorára

nőhetnek,

hogy senki

sem bír

majd

el velük.

Gondolom

van olyan, a

hétköznapi

életedben neked,

amit nem szívesen

vállalnál fel, mert

leminősítőnek

érzel, a kiemelt

önmagadhoz, az

 életedhez képest.

Félreteszed,

elhalasztod, át sem

látod,  meg sem érzed,

nem gondolkodsz rajta.

Így aztán, úgy csinálsz

mintha nem is lenne,

igen gyorsan fog az

idén ránőni a fejedre.

Felfordul az alja, jól

láthatóvá válva,

holnapra

vagy

mára,

hozzáillik,

csapódik,

nem tud

megválni

sem tőle, a

lelkileg pőre.

Figyelj, ha a

 lelked, szíved,

gondolkodó

agyad jelez.

Ne várd meg,

amíg rád mordul

a lelkiismereted.

Ne vállalj fel olyat,

amihez nem értesz,

mert hamarosan

visszaköszönhet.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés…

Különös oktatás, nevelés Julamamival…

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Nem siettem, nem kapkodtam,

megélem amit nekem szántál Isten.

Az egyszerű életemben megláttam

a nagyszerűségeket.

Minden olyat,

ami a sorsomban

fontos, hogy ne

maradjon utánam,

a generációs

hozadékom.

Se túl ne

vigyem,

hagyjam

felnőni

 őket a saját

ritmusukban.

Így lehet, hogy

másokhoz képest,

nincsen semmim sem,

de mégis úgy élem meg,

megkaptam mindent, amit a

 sorsommal hoztam és szükséges.

Feltaláltam valami nagyon fontosat.

Meglátnom és éreznem, kihallanom,

a gondolatommal kontrollálnom kell.

Félted a hamisan szerzettedet, pedig

már kilátszik rég, nincs kapaszkodója.

Elengedték a gyeplőt és nincs kontroll

ott, ahol nincs semmi, csak a szerzés, a

hatalomra törekvés, megengedő most is

minden, se tartás, se méltóság. A vesztesek

úgy néz ki az intelligensek, de ne reméljetek,

 az Isten, nem hagyja az övéit a gyehennának.

Tapasztalatom szerint nagyon sokan vannak.

Egyre többen tudnak egymásról, hasonlóak.

Új élet formálódik, az „intelligensek világa”,

 nem ártanak egymásnak, Isten gyermekei.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolnék, se veled, se ellened, az

oktatás, nevelés miatt vagyok itten.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írok, szeretettel.

Látszik rajta nem érti amit mondok,

kérdezzen rá szoktam mondani, ha

valami nem megy át, az embereknek

különösnek tűnik a megfogalmazásom.

Ezért fordítom, ha érzem nem megy át.

A megelőzés amiben nincsenek otthon,

elmagyarázom azt amiért úgy mondom.

Amikor abban a helyzetben vannak, ami

eszükbe is jut, hogy hallották már tőlem.

Na ott vannak, a lelkes, szíves, gondolkodó

fékek, amiket nyomatékkal felemlegettem.

Így vagyok én pontos a megelőzésben, van

úgy viszont, amikor kérem ne jöjjön ide el.

Nem értené amit mondok, nem ahhoz van

szokva, konkrét programokhoz szokott.

Ha te csak úgy, elmégy minden mellett,
pedig megszólítana a lelked, szíved

gondolkodó agyad, hogy valami

nem jól van ott, hogy vagy

azzal, ha mégsem jelzel.

Aszerint ahogy lehet,

inkább mások után

mégy és semmit

nem teszel,

az ellen.

Így aztán

megvalósulhat az

 amit te átlátsz már

és pontosan tudod,

hogy nem hiába látod.

Ezzel igen gyorsan

elrugaszkodik az a

kontrollálhatótól,

mintha természetes

lenne, az jön ki belőle.

Felbátorodva teszi azt

máskor is, hiszen aki

látja, nem jelzi, s

egy idő után,

tán azt is

mindenki majd,

természetesnek

veszi, ha más sem

szól érte, ő se.

Ma neki,

holnap

neked,

ki állítja

meg azt,

amit nem

vagy hajlandó

észre sem venni.

Hol lesz a határa,

ha nem is érzékeli, a

 tanulás lehetősége

se juthatott neki.

Nem is hozta azt

amit te is, más is

hozott a születésekor.

Ejhe, hinnye, tán nem kéne,

elhangozhatna ott akkor úgy,

hogy magadat se szolgáltasd

ki, azzal, hogy teszed amit

éppen ott akkor tehetsz.

A hangod eljut oda,

ahol éppen felfogják azt,

vagy mondod a magadét

s otthagy mert megunta.

Nagy hiba, ha nem mered

megemelni a hangodat sem.

Mert mit szólnak az emberek,

de ezt ők jól tudják ám, hogy

szégyenled azt a helyzetet.

Kommunikálj, kommunikálj,

add a jeleket oda ahova kell.

Időben legyen, az nem a te

szégyened, ha nem érzékeli

azt, akinek az a dolga lenne.

Ne legyen szabad préda senki,

csak azért mert valaki azt hiszi,

azt is megteheti, szabad azt neki.

Légy résen, kontrolláljad időben,

tanítsd meg az életre a gyermeket.

Tanuljatok meg valami jelet, amivel

tudatja veled és mindenkivel, nem

jól van valami körülötte, menjetek oda,

lássátok ti is felnőttek, együtt döntsétek el.

A gyermek csak kicsi nem gügye, érte tegyél

és sose helyette, az életének úgy lesz időben

jó minősége, érvelni tanítsd meg, ne hallgatni,

hagyjad a saját életritmusához időben felfejlődni.

Viseld el ha a hangját fel is emelné, rajtad fontos

gyakorolnia, ki máson tehetné, mint a szerettén.

Tanuljátok meg a hangotoknak a fontosságát,

a tiszta szavak átmenő pergését, s az üresét.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Magyarország az én Hazám,

sokadiknak születtem,

magamat neveltem.

Amit nem tudtam

és érdekelt meg is

tanultam idejében.

Tapasztalva tanuló,

oktató, nevelő

lett belőlem.

Magam

kinnyán

nevelődtem.

A legnagyobb

nehézségeim

között adta az

 Isten nekem.

Feltaláltam,

oktatnám a

 nevelésnél is

jól bevált már.

„Tolerancia és az

Emberismeret”.

Azoknak, akik

szeretnék a

tudásukat

kiegészíteni

valamivel,

amit itt a mi

Hazánkban

fedeztem fel.

A tanácsadásnak

az eredményeinek

átélése, napi szintű

 tapasztalása közben.

Nincs belőle több

csak ez, egy nap

alatt rajzoltam le.

Rajzosan oktatom,

a minőségi emberek

figyelmébe ajánlom.

Szeretném ha sok

segítő emberiesnek

segítene az ismerete.

Otthon vagy, amikor

a kicsiben már látod

magadat, nem mentél

sehova a Világ mégis

ott van nálad.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

harcolnék se veled, sem ellened,  oktatnám,

amíg igyekeztél te is, az elsők között lenni,

 feltaláltam csendben, tanuld meg tőlem.

Az emberies jelnyelven sorsot olvasva,

aki nem tudja, hogyan tovább most, a

 múltjából eredőt lesz kihez, mihez

kötnie generációs vonatkozásban.

Sok gondja lehet egy gyermeknek

abból, ha azt érzi, a másikkal

jobban bánnak, mint vele.

Hozzászokhat és úgy nem

is lesz már igénye semmi

olyanra, amit nem tett oda

neki az élet, megélhetőként.

Pedig meglehet, ő a magasabb

lélekrezgésű, intelligenciájú és

ő vinné előre a családot, annak

megfelelően, amit ő már hozott.

Persze értem én, hogy könnyebb

mellénézni, mint felvállalni azt is,

amit feladatként tett oda a sorsa.

Lehet, hogy azt hitte, hogy csak úgy

megy minden a maga útján, nem ad

olyan feladatot amit még átgondolni

se képes, olyan szintű hozzá képest.

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Feltaláltam felvállalom, olyan fontos

információkkal találkozom a tenyerek

olvasása közben, amit mindenkinek jó

lenne tudnia legalább is önmagáról.

S akkor még nem is beszéltem a

generációs jelekről, hatásokról,

amikor nem értik az emberek,

mi okozza a megrekedtségüket.

Többnyire, az ő válaszaik már arra

várnak, hogy megismerhessék őket.

Összefüggésében meglátni, sok ember

már így is látja, de nem is tud róla, hogy

az már a sajátja, használhatná azt végre,

de megrekedten már inkább szenved tőle.

Meglépni idejében a lépéseket, a lépcsőfokok

adottak ott és akkor, ha felfogják az érintettek,

megváltoztathatja őket és a sorsukat élhetnék már.

Ha megismerhetnék ők a saját és generációs jeleiket.

Nem a mások által közvetítetteket, össze – vissza hatásuk

által az életüket csak érintve élnék, hisz, nem a sorsuk az.

Amitől szenvednek, mert a sorsunk az értünk van, nekünk

adja az életritmusunkat na meg, a többieknek is a sajátjaikat.

Furcsa látni az olyan embereknek a szenvedését, amikor ott van

a  lehetőségük és előttük, nem látják meg, nem örülhetnek annak.

Valami nagyon látványosra várva, nem tudják még a fokozatosság

fontosságát, beépül a sajátjukká válva, mintha mindig úgy lett volna.

Erős szívűek, lelkűek, gondolkodók lesznek, azt is megtapasztalva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írom nektek, szeretettel.

Mi lesz veled,

ha felvállalod

az ismeretlen

által felkínált, kitalált,

igen kecsegtető lehetőséget.

Nem látod át, nem hallod meg,

nem gondolkodva döntöd azt el,

csak valamit valamiért megteszed.

Ugyan megszólal-e benned időben

a lelked jelzése, hogy ne tegyél semmi

olyat, ami nem való neked, mert nem

érted a miérteket, se a „hogyanokat”.

Mondta-e valaki neked, hogy az

embereknek, lelkes, szíves és

gondolkodó hármasa is van.

Mindegyiknek a sajátja az,

nem hasonlítható máséval.

Lehet tagadásban lenni most

is, de közben kifordul minden,

 olyan hatásra ami ismeretlen.

Miből ered a félelem, ismeretlen

lehet az energiája bárminek, amit

nem hoztak és nem tanultak meg.

Önmagát sem ismeri, mihez képest

van hangulata már attól is, őneki.

Irritációt mi okozhat, hiszen ők

oda illenek, intelligensen adnak.

A helyzet tán, ami nem illő oda,

azon a helyen, könyörgöm ne.

Megrémisztő milyen minta ez,

jaj meg ne lássák a gyermekek.

Miért igyekeznének a legjobbnak

lenni, ha a méltatlanság ott lehet.

Ismerd meg a saját és generációs

jeleidet, ne legyen hozadék ott se.

A fokozatosság, a minőséghez igény,

 nem könnyű folyamat, maga az élet.

Lődörögni benne valamiben, ami

attól függ a döntőnek milyen ma a

 hangulata, ó ha önmagát így látná,

talán szégyenkezhetne hála Isten.

Hiszen, amíg emberies érzések

vannak ott belül, addig kezelhető,

ha túl erősek túl vitték a hatások

belekerült az elétálalt katyvaszba.

Amikor felgyorsítottál valamit,

amihez nem értettel, abban

tanácsot kértél, olyantól

aki nem ezt éli meg.

Szedhette a lábait

mindenki, hogy

elérje legalább

a szavakat,

amik csak

peregtek

peregtek,

mint a

dobverő

alatt a

kifeszített

hangot adó

bőrdarab.

Aztán benne

élnek-e azok,

akik azt jól

kigondolták,

vagy csak

megoldották.

Belevitték a

sok kíváncsit,

mert azt hitték,

ahhoz is értenek.

Azért is van két

oldalunk, hogy

tudjunk róla,

ha az egyik

feladatunk

elfogyott,

teljesíteni

lehetne, a

 másik oldalon.

Sok embernek

látszik az arcán,

hogy kilendítve

a sajátjából, az

életritmusából

nem találja most

önmagát sem.

Tiszteld az

embereket

mint önmagadat,

de ha nem ismered

önmagadat, ugyan hogyan.

Inkább világgá szaladnak sokan.

Figyeljetek a lelketekre emberek,

ne bízzátok azt akárkikre, az Isten

háza az imára való, van ott biztosan

olyan aki, segíteni tudna abban is.

A megelőzés arról szól, hogy

még mielőtt valami olyan lenne,

ami nyomot hagyna, beidegződne

kibeszélje, rávezetve a helyesre.

Ha már a félelem ott van nap mint

nap, oda menj vissza ahonnan azzal

kiindultál, ott tudod rendezni azt.

Azzá váltál akivé általa lettél, ott

keresd a megoldást, tudnia kell.

Különös oktatás, nevelés…

Szülők, megelőzés, megelőzés…

Nem működnek azok amiknek

össze kellene érnie, nem kap

lehetőséget, akinek vezetni

kellene, hiszen arra született.

A régi berögzültek már nem

működnek egy jó ideje, mivel

láthatóan nincs más, hát megy

minden a régi módon tovább.

Csak körbe – körbe, mert más

nem juthat be oda, ahol dolga

lenne, a tehetségét arra hozta.

Ugyan, hogy néz már ki a bálna

a tűsarkas bálba, még akkor is, ha

 félelemből nyerít ha a tükröt látja.

Nem figyeltek, hát dőzsölhetnek,

ne várjatok arra ami már nincsen,

jajj, csak nehogy divattá lehessen.

Mi lesz a gyermekekkel, a zsenge

hol kapja a tanácsokat, elszakadt,

a tiszta szavakkal nincs kapcsolat.

Ha nincs eleje, hol mikor van vége,

mihez képest jutottak az elejére,

 kiközvetíted őt az ismeretlennel.

Emberiesnek születtünk mi mind,

mikor hol volt az a pillanat amit

nem vettek észre, hogy ott nem

ugyanaz a minőség, sem amott.

A felelősség azoké lett akiket

érintett az, ami oly hirtelen

megváltozott, tanulják meg,

akkor is ha most nincs kitől.

A szemfülesek meglátják és

már látják is maguk előtt a

nagy üzleteket, abból is ami

nem arra való, lélekhez szóló.

Különös oktatás, nevelés, eladó,

remélem megjön az igaz vevője,

s nyugodt lehetek felőle végre.

Hiszen magam találtam meg

és találtam fel, a saját agyam,

meglátásom szüleménye, jól

ráfigyeltem és eredeti lett.

Nincs több belőle csak egy.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Megszülettem,

hamar rájöttem,

nincs segítségem,

nincs mit tennem,

magamat neveljem.

Jobb ötlet nem volt,

így most jön jól, hogy

nem nézem a billentyűket,

mostanra beérett gépíró lettem.

Nem ment nem tudtam egy ritmus

szerint gépelni a többiekkel, inkább

orvos mellé szegődtem, emberies lett belőlem.

Köszönöm, hogy megkóstolhattam az újságírást,

„tiszteletem oda”, ahonnan a lehetőséget kaptam,

helyi szinten gyakorolhattam, szép időszak volt az.

Amikor elköszöntem, mert már nem úgy írtam ahogy

elvárták volna, jött a lehetőségem, a sorsolvasásnak

a megtanulására.

Mástól meg bocsánat

de ez nagyobb kihívás,

lett a helyi újságírásnál.

Éppen ide szervezték a

Sorsolvasó tanfolyamot,

gondoltam megadatott.

A sok gépelt lapot nézve,

nem tudtam megtanulni,

a vizsgán el is mondtam azt,

hogy nem látom az összefüggést,

a tanulnivalók között, vizsgázhatok-e.

Megengedték, körbeültek és nézték mit

honnan olvasok, mindent máshonnan mint

amit ők ott elvártak volna tőlem.

Nagy vagy mondta a vizsga elnöke,

Nagy Juliannának hívnak mondtam

halkan, mosolyogtunk mindketten.

Mára már, Sorsolvasó is lett belőlem.

Megtanultam még, amire volt közben

igényem és addig nem tudtam, s a 23 év

alatt sok tízezer ember tisztelt meg és a

Világ különböző pontjairól érkezett ide.

Adtam a tanácsot, leolvasva a tenyereiket,

egyre több mindent fedeztem fel, megláttam

az összefüggéseket a két tenyerük között is.

A saját feladataikat na meg a generációsakat is,

itt nem lehet mellébeszélni, mert válaszolnak rá,

ott ülnek velem szemben, így azonnali hála Isten.

Kontrollálja a lelke, a szíve, a gondolkodó agya, azt,

hogy mit érez az általam kimondottal kapcsolatban,

ott rögtön meghallom, mert a választ is megmondja.

Köszönöm azoknak az embernek akik segítették,

hogy oktathassam ezt és aki a védjegyet letette.

Mindig idejében odatette az Isten és a legjobb

segítségeket kaptam, adok – kapok emberiesen.

Hálával gondolok rájuk mostanában nap mint nap,

hiszen sorsfordulóban vagyok, azt már tudom, hogy

én az oktatás tájékára sem juthatok, a feltaláltammal.

Azt meg nem fogadom el, hogy a Különös oktatás, nevelés,

Julamamit felhasználva, mások kapjanak lehetőségeket erre.

Nem tudja más oktatni se, a nevelésben használni, még csak én,

az egyik, amit az eladásnál kikötünk, hány embert tanítsak meg

a továbbtanítására, a nevelésben használatára a szervezésükben.

A saját tulajdonom a védjegy, megtanítottam érte amit lehetett,

tisztelettel köszönöm a lehetőségeket, amit eddig megélhettem.

Végigmentem az interneten, minden oldalon és megnéztem akkor,

amikor hirdették az akkreditációhoz a lehetőséget. Az intézés az út

nem tetszett, hát nem bíztam rájuk a feltaláltamat, ami oly sokaknak

segített már addigra is.  Az általam megtapasztalt, feltalált oktatási

forma, tenyerekben lévőkből leolvasható, kommunikációs lehetőség.

Mivel most ugyanaz a helyzet, mások mögé bújtatva, nem engedem,

hogy elvegyék azt amit feltaláltam, eldöntöttem. A legegyszerűbb,

ha eladom, olyan tiszteletre méltó embernek, aki meglátja benne,

azt a nevelési formát, ami sokaknak segíthetne, ha más nem segít.

A magam ritmusában, „egyszusszra” rajzoltam meg, egy nap alatt.

Én a mi Hazánknak adnám el szívesen, hogy megkülönböztetés ne

legyen, mert csak az intelligensek tudják megtanulni azt tudom.

A lehetőségemre várok és már nagyon 6. éve, nem látom sehol,

nem adnám el külföldre addig, amíg itt esetleg lenne remény.

Az idén megteszem, de kérem ne reménykedjen senki sem,

nem hülye vagyok, csak valamit felfedeztem, a méltóságát

keresem, az összefüggésében feltaláltamnak a nevelésben.

A tartást, méltóságot adó, ha máshonnan nincsen, sorsa meg

van mindenkinek, azt már csak nem tagadják a döntők sem.

Várom a komoly vevőt, aki előre tájékozódott és beül ide,

az oktatásra, saját maga által tapasztalja meg, mit venne.

Bejelentkezve, szombatonként Magyarországon, Pakson a

 Hergál Házban, 10 – 12, 14 – 16 között, +36 30 2470 589,

ha már beérett arra, hogy szembesüljön azzal, van sorsa.

 Szeretettel.

A sorsod az életed, az életed a

 sorsod, hidd el jó az ha tudod.

Hiszen akkor biza, van belső

tartásod, emberi méltóságod.

Ha te még nem ismerted fel,

hogyan lenne jó az neked.

Ne másokat szutykoljál,

magadban csináljál

rendet, ha

már érted ezt.

Nem élhetnek

úgy a többiek,

mint ahogy te

gondolod, mert

az csak a te sorsod.

Amikor egy új helyzet

adott, kontrolláljad de

feltétlenül és keresd

meg benne a dolgod.

Persze könnyebb úgy,

ha átlátod, kihallod,

megérzed, mert az

a sorsodhoz vezet.

A múlt elmúlt, úgy

engedd el, hogyha

visszanézel, a vállaidat

nyugodtan megveregethesd.

Ne várj többet a sorsodtól sem,

mint ami egy életre megadatott.

A túlzásoktól óvjad meg magadat,

mert a legjobb pillanatodban tanít rá a

  sorsod meg majd, ha nem az utadon vagy.

A sorsforduló megvan egy tört pillanat alatt.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból

írok nektek, szeretettel.

Győzz meg, legyőzni könnyű

ám engemet, nem harcolnék,

se veled sem ellened, hisz az

 oktatásomnak lehetőségét

keresem, amíg meglelem.

Prevenciós a diplomám,

 teszem amire születtem,

már a megelőzésben,

rajzoltam le azt amit

feltaláltam, oktatom.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, ha

 odafigyelnél,

lehetne

tanulni

is tőle.

Add neki a

napodat, ha

megteheted,

ha szeretné azt.

Legyél csak neki.

Voltak oly napok,

amikor jobb volt,

 ha nem főztem.

Annyiféle

emberrel

találkoztam,

olyan sokféle

energia kavargott

attól akkor bennem.

Mert, hogy minden

átmegy mindenkin,

de esetleg azt sem

tudja, mi az amibe ő

bele is betegedhet.

A tájékozatlanság

nem érdem, nincs is

más, mint azt mondják

nem értem. Mintha más

nyelven beszélnének az

emberek, pedig nem,

csak más szinten.

Tanuld, hogy tudd,

a gyermeknyelvet.

Ha csak úgy oda

ürítik, aztán ők

elmennek,

mások

meg,

majd abban

élni kénytelenek.

Az a csípős energia

valami többlete, nem

is lehetne ott lennie.

Nincs kontroll ott,

mert tájékozatlan ő

 is, akinek azt értenie

kellene a felvállalthoz.

A saját és generációs

határaikat felismerik-e.

Közben felnőttek ők is,

amikor sikerben voltam

éspedig a legnagyobban.

Amikor túl sok mindennel

jöttek és az átment rajtam

mint energia, meg is terhelt.

Ezt ismeri már minden segítő

és emberies, ezzel nem is

gondolnak az emberek.

Kiüresíteni, egymásnak

segíteni, a tudást átadni,

megelőzni, megelőzni…

Megtanultam már időben

kezelni azt is, tapasztaltként,

a sajátomból merítettem ezt is.

Nem raktam a szeretteimre azt,

amíg ki nem üresedett belőlem.

Olyankor azt mondtam nekik.

Nézzetek

körül a

hűtőben jól

és egyétek azt

amit ott találtok.

Mert amit főznék

az megártana most.

Máskor meg boldogan

főztem és ették is feszt,

mert azt a legnagyobb

szeretetből tehettem.

Nyilván nem ok nélkül,

váltottam át már 1999.

évben a megelőzésre.

Valaminek az eleje

és másnak a vége,

hogyan legyen ez,

ki döntötte ezt el.

Felismertem a két

oldal rezgéseit és

tudom mi árthat.

Nincs hol, kinek

jelezni  ezt sem,

kontroll sincsen.

Ha mondták volna

akkor nekem, hogyan

tervezzem át a napokat,

akkor sem lett volna több,

mint amit megadhat egy nap.

Ha gyermekközpontú lehetne

a világunk, tapasztaló oktatókkal,

nevelőkkel, azok vállalnák fel akik arra

születtek, hogy gyermekekhez értően

beleadnák a legjobb tudást, tehetséget.

Észre is vennék kitől várnak túl sokat,

kinek meg az nagyon kevés ahhoz, hogy

lefoglalja a lelkes, szíves, gondolkodóját,

mint önmagát. A belső tartásához mennyi

szükséges, mint egészséges napi táplálék a

 gondolkodhatnékjának van-e kihívásosa ma.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, a

megelőzésnek a legjobb módja, jól kimondva.

Lehessen véleménye a gyermekeknek arról,

ami őket érinti és a sorsukat határozza meg.

Ez mindennek az alapja, mennyire veszik

őket komolyan, mennyire hallják meg

azt, amit kimondanak már régóta.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, hogy egy nyelven

beszéljék meg, hozzásegítheti őket.

Egy kulcs a szülőnek a gyermekéhez,

a gyermeknek a szüleihez, nem mindegy,

átmegy-e, vagy csak elbeszélnek egymás mellett…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Mond neked mi volt a legmagasabb szintű érzésed.

Mert, ha most a párkapcsolatban keresed még,

az jó nagy csapda lesz, amikor te ráébredsz,

a tehetségeddel nem csináltál semmit se.

Az feszített téged néha túlságosan is,

tegyél már, magáért is végre, alkossál.

Aki lebontja, amit megteremtett mert

a párjában keresi a hibát, hisz most nem

jó neki az. Bár mással kezdve, érdekeset

 tapasztalhat tán, egy idő után rájön, hogy

a „hazaértem” érzése már ott is hiányzik.

Neki kell rendeznie és a belső tartásában.

A visszautat meg jól elrontotta, mert nem

úriemberként távozott onnan, üresedik,

a tolerancia még mindig hiányzik belőle.

Sokan sokféleképpen fogalmaznák meg,

de többnyire szerzésről, a birtoklásuk

érzéséről beszélnének valószínűleg.

Mint a mesében, hogy valaki a

nagy magányában, a tárgyainak

sokaságában érzi magát csak jó

társaságban, meg is könnyezi azt.

Eléri vele annak a szintnek a végét,

ott lehetne váltania, a másik oldalt

megtanulni kezelni, megélni azt  is.

Két lábbal állni a saját életében is,

amit nem hozott azt megtanulni.

Átfordultunk három éve abban

vagyunk, kapálózni, azt is lehet,

a régiek már nem működhetnek.

Ha kierőltetve még azért vannak,

attól csak jól láthatóvá váltak.

Hallgat nem beszél,

egyedül dolgozza

 azt ő fel, erősödik tőle a

saját lelke, terhelhetőbbé lesz.

Ha nincs más mintája, úgy ő, azt

a mintát utánozza amitől szenved.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Kétféle a tapasztalatom, ezekre már

rálátva, azokat át is érezve, a birtoklás

vágya bennem valamiért nincsen meg.

Az irigység érzését is hiába keresném,

valamiért bennem, már olyan sincsen.

Persze így könnyebb akkor amikor azt

látom, hogy elengedőnek kell lennem,

ahhoz, hogy a másik elégedett legyen.

Én most tanulom ezt az oldalt, hogy

boldogulni tudjak, a rám rakottakban.

Szorgalmas vagyok segítséget kapok,

áldja meg az Isten, igaz barátság lett.

Amikor a két oldalunkat emlegetem,

arra gondolok közben, hogy vannak

akiknek a tehetségük, sokszoros

is lehet, megélhetik a hétköznap

számukra megadja, kibontja azt.

A motiváció amiért tesznek, ami

adja azt az erőt, hogy nehezeket

átvészeljenek, a semmiből is

teremtsenek, ezt hozzák.

Közel vagyunk ahhoz,

hogy a mi őserőnk,

ment meg attól,

ami bezárna,

magunkba

bennünket.

A lélek szabad,

fogságban nem

élheti meg az

alkotásnak örömét,

bevonzza az ihletét.

Sokan nem értik

még ezt, pedig a

jeleik igazolják,

hogy tanulható.

Van amit nem

lehet utánozni,

lemásolni sem.

Azt neki adta,

 őt teremtette

arra az Isten.

Mindenkinek

van ilyenje

szerintem.

Megtanulni

meglehet

sok mindent,

de feloldani

a lélekben

lévő görcsöt,

azt bármivel

nem lehet.

Hozzáértő

segítségével,

megmenekülhet,

attól, hogy sokáig

bezárva magába

fordulva, a lelke

neki se legyen.

Megelőzés,

arra, hogy

saját magát

megmenteni

megtanulhatja…

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Élünk mint porszemek,

az óriások árnyékában,

az internet pörög csak

forog, a telefon néma lett.

Ugye nem feledkeztél meg

rólunk ember, itt vagyunk lent.

A tehetségünkben vergődők,

a lehetőségeinket meg nem

élhetők, olyan mintha megállt

volna a Világnak e kicsi pontja.

Elmenni innen, nem szeretnénk,

nincsen arra igényünk, maradunk.

Magunkból kiindulva elhittük, hogy

mi sem fölöslegesen születtünk, van

az Isten tud rólunk, általa vagyunk.

Tesszük a dolgunk, ami éppen

adott, valaki szóljon már ide,

hogy legyek egészen nyugodt.

Be tudom fejezni azt, amit én

elkezdtem a feltaláltjaimat,

nevesíteni szeretném már, a

 világhálóra tenném. Különös

oktatás, nevelés oldalamat ne

lassítsad, nem a tied, az is védjegy.

Sorsolvasóként a sorsomat élném,

végigvinném a generációsat is,

hogy ne rakjak rájuk terheket,

nem feladatuk, ne fékezzék le.

Ha te ezt még most sem érted,

Különös oktatás, nevelés, érted,

hogy megértsed a sorsod az a tied.

Neked kellene végigvinned, addig amíg,

a határaidra figyelmeztet a lelkiismereted.

Hahó, ez a mi Hazánk akik tettünk érte,

sok jót, szépet, bizony, mindannyiunké,

lent élünk, nézzetek a lábatok elé…

Emberiesek vagyunk,

szeretnénk élni mi itt,

ha nem akarta volna

az Isten, hogy legyünk,

csak titeket teremtett

volna, az egyszerűre is.

Rendezd el a múltadat,

hogy jó minőségű jövőt

építhess, alapod lesz az.

Ha tovább

lépsz valami

miatt, mert

találtál egy

új kihívásosat,

ugyan, hogyan

gondolod te azt.

Letudod a családod,

mindegy hogy élnek,

nincs szégyenérzeted.

Mi lesz belőlük, ha ilyen

minta az általad mutatott,

te azzal is magadat alázod, ha

 a gyermekedet a megszokottól,

mások hatására a jótól elzárod.

Már nincs senki aki

rád még szólhatna és

időben lenne, megálljt

intene, ne menj bele

a túl könnyűbe.

S ne várjál

dicséretet azért,

amit anélkül teszel,

hogy arra kérnének.

Mitől működhetne az is,

ugyanolyan jól, ha amit te

elhagytál, letudtál már,

kinőttél, elhasználtál,

azt ami jár nem adod meg,

mögötted sanyarogva szorong.

Kiszolgáltatva neked a sajátjaid,

csak azért mert elveszítetted a

féket már mindenben, hinnye.

Miért gondolod, hogy az nélküle

is olyan jól ment volna, összetett

energiának neveztem el azt, amire

nem is gondolnak az emberek, ha nem

egyedül élte a felmenő szakaszát meg.

Nemcsak neki jár a jóból ami annak a

szüretelhető gyümölcse mostanra lett.

Miért csak oda és csak maguknak, miért

gondolják, hogy az nem vált ki majd óriás

irigységet, ha a közvetlen környezete meg

nem olyan szinten éli a hétköznapjait meg.

Persze könnyű az intelligenseknek ilyen

módon, hiszen ők nem tudnak úgy tenni,

hogy arra amit átlátnak, kihallanak,

megéreznek, ne gondoljanak,

s ha megtehetik tegyenek,

az irigységet nem ismerik.

Az vagy amit ott hagytál,

nélküle olyanná váltál,

becsüld meg amit az

Isten neked adott.

Ha híres is vagy,

meggazdagodtál,

ne feledkezz meg

arról kik azok akik,

abban segítettek és

veled a kritikáikkal

jót tettek, hogy ne

szálljál el, még jó

időben vedd

észre.

Alázat

nélkül

nem lehet,

minőséget,

jót nyújtani.

De a lentbe

bele lehet

alaposan

punnyadni,

a semmiben

a mindent

keresgélni.

Elismerésért

sok fölösleges,

ártóba hajlót

megtenni.

S azzal oda

beilleszkedni.

Gondolkodni

azt minek, hisz

gondolkodnak

mindenről és

mindenben,

helyetted.

Jó érzések

nélkül, nincs

jó minőségű

életed, az amit

mutatsz az egyre

lejjebb visz csak téged,

téged, téged, még ha össze

is kapaszkodnátok, rajtatok

lenne az örök harag, ha nem

azt csináljátok amit akarnak.

Ne vedd el a másét, ne szóljál

olyat, ami másnak csak árthat,

azzal a saját jövődet rongáltad.

Mert úgy emlékeznek rád majd.

Tervezzél, hogy jó időben azzal

is jó minőséget építsél, ne hagyd

abba azt ah, amiért még megéled a

hétköznapjaidat. Ha új utat a sorsod

még ahhoz ott egyenlőre nem mutat,

lassan, óvatosan engedd el azokat is,

akik rád még ott számítanának.

Jó emlékeket hagyj.

Motiváció nélkül,

nem a sorsodat éled,

csak élsz bele valamibe,

hova lenne az, amit te

teremtettél.

Jó minőségű

életet éljél, ha

azért sokat tettél.

Ha lejjebb mégy,

azt nem tolerálja

a környezeted,

akkor költözz el

olyan helyre,

ahol hasonlók

vannak, élnek.

Az energiák

mindenütt

működnek,

akkor is,

ha nem

vesznek

tudomást

róluk azok,

akik arra még

nem elég érettek.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek

belőle kimenőben.

Különös oktatás, nevelés…

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban,

szeretettel.

 

Időben rájöttem, adjam a szeretetet, ha körülöttem nincsen.

Gondolom vagyunk vele jó sokan, akik adni születtünk és

tesszük is a dolgunk, s magunkról közben lehet, hogy meg

is feledkezünk. Van aki odáig eljut, hogy másoktól várja azt,

amit önmagáért kellene megtennie, a boldogulása érdekében.

Hiszen ki tudhatja nálunknál azt jobban, mi az ami hiányzik,

mint érzés ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Van akikben felfokozódik az önzés és a szerzésvágy, mások

meg folyamatosan a többiekre is gondolnak, így jóérzéssel vannak.

A tolerancia az, amit ha nem hoztunk, bizony meg kell tanulnunk.

Van amiben egész életünkben alázatot gyakorlunk, mert

tudjuk, hogy önmagunk felé és generációsan mit kellene

megtanulnunk, ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk. Boldogan

vettem tudomásul, hogy mit is fedeztem fel, mennyit segíthetne

az embereknek. Ha ismernék a sorsukhoz vezető utat, a saját és

a generációs feladataikat, hogy ki tudjanak teljesedni az életükben.

Már látom, hogy nem engednek be az oktatás környékére sem,

hasznos lenne, miért vannak a hiányok, mit üzennek a többletek.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, agytréning azoknak,

akiknek nem mindegy, hogy teljesíthetik-e, vagy nem is ismerhetik

meg a saját sorsukat. Ugyan mi adja majd az alapjukat az ő

sarjaiknak.

Ezért eladom a tudásommal együtt járókat, működésbe hozva, sok

ember által, igazán felemelő érzéseket válthatna ki az emberekből.

A saját családjukban és a hivatásuk tekintetében, ha magyarázatokat

kapnának az eddig megmagyarázhatatlanokra. Hiszen minden egy,

kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Különös oktatás, nevelés…

Két oldalunk van,

amit először csinálnunk

kellene, azt hoztunk ismerjük,

tudjuk mit és hogyan csináljunk.

Különös oktatás, nevelés…

Amikor az elfogyott mint feladat,

hozzálátunk a másikhoz, ami éppen

akkor hétköznapi szinten is adott.

Amikor már boldogulni tudunk,

szinte boldogok is vagyunk,

mert csak a gyakorisága

különbözteti meg,

egybe is olvadhat.

Magyarországról,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Mond tényleg elhiszed

azt amit készen kaptál.

Vagy mások mintájától

mellé menve, hűlt helye,

mire elmondhatnád te neki,

rossz tanácsokat adott akkor.

A mások kultúrája nem a tied,

előbb, a sajátodat építsed meg,

mert azzal másokat erősítesz, ha

 a sajátodat nem is ismerted meg.

Elhiszel mindent, amit ott hintenek,

 hiszen olyan nagyon kedvesen teszik,

 nagy üzletet csinálnak azzal ők belőletek.

Ha valahova túlontúl sok megy abból ami

őt elronthatja, olyanná válik az ő energiája,

ha átmegy ártóba, észleli azt a környezete.

Ne vállalj fel olyan feladatot, ahova erő kell,

a lelkedből, szívből jövő, gondolkodó erőd,

anélkül nem tudod hivatásként gyakorolni.

Nem lehet azt, semmi mással sem pótolni.

Generációsan elérhetik azok, akik végig is

vitték a feladatukból rájuk eső mozzanatait.

Akiknél kimarad az ami rájuk hárult volna ott,

hiányokat halmoznak, mindenben, mindenkor.

Ha nem hallottál őszinte szót, nem ismered fel,

így számodra nem érezhetőek a különbségek.

Nézz már utána, ki az ott aki a tanácsokat adja,

s nem túlzás-e, aki előtt most ők hajlonganak.

Nem nőttél fel ahhoz még gondolatban se,

csak kitalálták azt most éppen neked,

ma te, holnap megint más

lesz abban a szerepben.

Nagyon fog fájni majd,

ha felnőttként leszel

gyermekszerepben.

Mert neked is illik

felnőni a feladatod

rád vár, nem lehet

azt másnak csinálni

helyetted, hisz a tied.

Keserves lesz elhiheted,

lehajtott fejjel, lesütött

szemmel közlekedned.

Ha a mások gyermeke

viszi el a balhét a tied

helyett. Az a tükör ott

marad neked, amikor

eljön az öregséged,

a felelősség a tied.

Ne takargasd, tán

vállaljad fel, te sem

vagy tökéletes, mert

az csak maga az Isten.

Különös oktatás, nevelés,

ébredjetek fel, tartást és

méltóságot a gyermeknek.

Minden családban legyen egy,

aki tud tanácsot adni a többinek.

Ha nincs jó minta ott most se,

legalább tudja meg azt is mi

várhat rá, ha azért ő tesz.

Emberi méltóság, tartás.

Haladjál, ne állj meg,

lépésről lépésre,

ahogy éppen

most lehet.

Mert

a múlt

elmúlt,

ébredj

a mára,

a most

tiszta

pillanatára.

Tedd azt a jót

és szépet, amit

a sorsod odatett.

Az mindig legyen

előtted, ha csak a

tiéd lenne minden,

a természetből jövő

jelzésekre akkor is

figyelnek kellene.

Legalább ne árts.

Oda tartozni,

beilleszkedni,

együtt haladni,

a saját ritmusodban

is, azért benne maradni.

Azt, hogy jóembernek szült

az anyád, végre nem szégyellni.

Megtanulni óvatosan, magadra jól

vigyázva, amikor jólesik, jót tenni,

azt hogy kiszolgáltatott, ne legyél

az ismeretlenben, név nélkül tenni.

Így most mire nevelődnek gyermekek,

aztán beilleszkedni meg képtelenek,

mert elhiszik, hogy nekik mindent

lehet, beléjük nevelték mindezt.

Ne tedd ezt vele, mutasd meg

neki, hogy mások másképp

élnek, nem lehet az,

hogy minden ott

lesz körülötte,

kirekeszted.

Érte szól és

csak neki és

újra és megint érte,

hát úgy meg mi lesz vele,

kényeztetve kiszolgáltatod.

Mert arra, hogy mások meg

azt, hogy reagálhatják majd

le, arra nem tanítod, ugye.

Különös oktatás, nevelés…

Tanítsd meg hát az életre.

Most jó energiákban

vagyunk, már 3 éve,

ha még nem vetted

észre, nézz körül, az

embereknek a jóra és a

szépre van mindig igénye.

Menj oda ahol, téged még

szívesen látnak ártónak,

akkor már, mutasd meg,

őszintén is, a te tudásodat.

Végre lássák, hogy ki vagy,

hátha még időben lenne,

hogy a jó utat meglássad,

megmentsed magadat.

Ha hírnévre is vágysz,

hátha megtapsolnak,

vagy legalább őszinte

tükröket is kaphatsz.

Ha megismerted a

saját határaidat, na

akkor, haladhatsz egy

kicsit nyugodtabban,

mert jelezni fogja a

lelked, szíved, agyad.

Odaértél, éld azt meg.

Ne menj tovább, mert

ott már másoknak jön

a szép és jó élet határa.

Tartsd tiszteletben azt.

Tartozhattok mind oda is,

 az intelligens társaságba.

Ahol nem történhet

olyan, ami árthatna,

adni születtünk mind.

Ahol jól érzed magadat,

ami friss érzésekkel tölt

fel, az a hely ahova gyakran

kellene menjél, hogy töltődjél.

Vagy tanuld meg azt, amit még

nem tudsz, a generációs jeled.

Beletenni a szépet és a jót oda,

megerősítve, az adok – kapok.

Azonnal átmenő érzés, hogy

nem született senki, ide sem

fölöslegesen, hozzátartozó.

Adok – kapok körforgásban

maradok, itt otthon vagyok.

Az első amit meg lehetne és

mindenkinek tennie magáért.

Tegyél magadért, hogy neked

jó legyen, tartsd tiszteletben,

hogy másoknak is jó lehessen.

Ne másoktól várjad, csapda az.

Ismerem mint a tenyeremet,

hogy sok emberies segítsen.

Tanulj meg előre köszönni és

érthetően, próbáld ki, hogy

reagálnak arra az emberek.

Tisztelettel, érthetően tegyed.

Nem mindenkiből tör majd

elő az öröm, ne kerüljél ott

vitába, menj tovább, köszönj

máshol is. Különböző lesz az,

ahogy lereagálják, ne bántódj

meg, menj tovább, óvd magad.

Megbomlanak az ártó energiák,

ott is lassan, mások is köszönnek

majd, s felszabadul a lelkük végre.

Befordulások helyett felnevetnek.

Egyszer csak vidám Hazánk lesz.

Csak köszönjél, a mosolyt majd

akkor, ha már sokan köszönnek.

Ha érzed a magad határvonalait,

sokszor fogod mondani tiszteletem,

csak úgy jön majd elő belőled, tényleg.

A szónak az igaz tartalma igen erős erő,

benne van minden, amire bármi építhető.

A lelked ereje ott a szavadban, ne hangosan.

Ne hozd a múltat elő, haladjál, menj, a jelen

meghozza neked, a te megelégedettségedet.

Majd azzal nyugtázhatod a napjaidat, hogy uram

Isten megcsináltad, nem ártottál, nem bántottál,

csak haladtál, s tele jó érzésekkel, minden sejted.

El ne feledd, mindenki egy, tartsd tiszteletben ezt.

Úgy érzed, hogy „hazaértél” az lesz közben az érzés.

Sok „hazaértem” érzésű emberrel találkozhatsz majd.

Tele lesz a lelketek, szívetek, egészséges érzésekkel,

nem szükséges a gondolkodó agyatoknak a csend,

kihozza magából, a legfelső szintű, legjobb éned.

Ha vezetőnek születtél, akkor is vezetsz, ha nem

ülsz bele semmiféle székbe, a személyiségedben

van az benne, odafigyelnek rád, mert nem életkor

függvénye az, hogy ki mit hozott, abban hol tart.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

online, Skype julamami.julamami

Különös oktatás, nevelés,

tanácsadás,

szeretettel.

Ne szomorkodj, tedd a dolgod,

azt ami éppen ott benned,

várja, hogy tegyél érte

végre, ne szenvedj.

Nem a pénze által

emberies az ember,

annak hiányával bizony

tele csak az üres persely.

Ha neked, nincsen semmi

jó lehetőségről se híred,

se  információid, nem

te vagy annak sem a

várományosa most se.

A hírek sem neked

szólnak, nem tudsz

meg semmi szépet,

se jót, merre van a

te lehetőséged itt.

Ez itt a mi Hazánk,

nemcsak az övék,

mindannyiunké a

tied, a tied, a tied is.

Most is a tisztaságra

vágynak az emberek,

ha a néhány önjelölt

ki is találta, mától ők

azok, akik híresek.

Attól a tehetség

ott van tebenned,

nem azon múlik az,

hogy a hamisak azt

elismerik vagy sem.

Az idei évben sokan

gyorsan tisztulnak,

és igen sok minden

változik meg és áthat.

Magadon tapasztalod,

maradj tiszta te és ne

fordulj ki magadból.

Tisztelettel legyél,

szeretetben  élni jó,

jó embereknek való.

Kilátszik már mind,

a fondorlatosság,

a ravaszság, meg

ami még belefér.

Átlátszó lett már

az idén, nem tudja

bevinni, a nagy bátrak

által sem azokat, akik azt

veleszületettként átlátják.

A mondvacsinált, nem látja

át, nem hallja ki, gondolkodva

nem tud éli, összefüggésében

nem lát, nincs hozott anyag.

Másban tehetséges ő, még

azt sem tudja, nem abban.

Hányan futottak bele ott,

az interneten csak egy,

tanácsadó volt már.

Miután elhitték a

hiszékenyek, az

életművüket,

bizalommal,

odaadták és

nemlegesek.

Lett belőlük,

 átfordítás is

jó sok, a saját

szükségletük

szerintiek.

Hát nem is

működnek, se

nem segítenek.

Aki észrevette

nem adta azt oda.

Számára nincs ott

kategória, nem ő

az akit kitaláltak

oda, elszállt a

lehetősége

mielőtt még

megjött volna.

Attól most nem

 fejlődhet a Hazánk,

az Isten adta Hazánk.

Nyugtassatok meg,

ugye, hogy a régen

ellopott igazolványaim,

felújítva nem működhetnek,

mert elő soha nem kerültek.

A tiszták és a tehetségesek

most jó nagy gondba kerültek,

vannak, ha nincs meg amivel

 kihozzák most a tehetségüket

magukból, nincs hova, amit az

Isten őnekik adott és mostanra.

Nem tudok megszólítani most sem

olyan embert, akin még látszana az,

hogy nem fordította ki a sok pénze.

A megaláztatásból még van bőven,

nem gyűjteném azt most is be, nem.

Így itt is próbálkozom, hátha valaki,

aki olvassa itt ezt, elmondja olyan

embernek, akinek ez jól jönne most ,

hiszen motivációja az éppen nincsen.

Feltaláltam, eladom amit lerajzoltam,

hozzáadom oktatva, nevelve a tusásom.

Ne legyen ez irritáció, senki hamisnak,

kerüljön olyan helyre ahol megbecsülik.

Hiszen már három éve észleltem

és festettem meg, átfordultunk.

Már a jó energiákban vagyunk,

lehet azt gondolni, hogy nem

így van ez, nekem mindegy,

nem fogok meggyőzni

róla senkit sem.

Vagy megérzi,

átlátja, kihallja

vagy még nem.

Ezzel az évvel fel

is tudnánk készülni

egy már megváltozott

rezgésre, a ránk is ható

rezgésekre, amik eddig

nem voltak számunkra

érezhetők, most már igen.

A tehetségeseknek, ha nincs

mivel levezetni azt a feszültséget

ami ott van bennük és tehetségnek

nevezzük, befordulhatnak és bizony

sok tehetséges ember, mehet így el.

Ha nincs motivációja, nincs mi tartsa.

Anélkül, hogy elvégezte volna a földön

a dolgát, se a sajátját, se a generációsat.

A semmiből valamit, nekem jól bejött itt.

Ha nem érted miről írok, nem velem van

gond, a tájékozatlanságba bele lehet még

süppedni, csak nem visz előre, punnyaszt.

Valaki azt mondta bemozaikoztattam

„Szentendrét” a konyhába, érdekes

volt, letettem a nagy járólapokat,

a belőlem jövő érzéssel törtem

össze egy kalapáccsal, s adtam

a kezébe annak aki ért hozzá.

Jó érzéssel főzünk azóta ott.

Szegény ember vízzel főz,

szokták mondani, hát én

amióta tudom, létezem,

azóta próbálok abból,

ami éppen ott van.

Hát ezért tudok

ennyiféle ember

felé szavakat is

formálni, mert

átjön az ő rezgésük.

Tudom hogyan érti azt

 meg annak megfelelően,

hogy át is menjen az oda.

Ahol eredményes is lesz,

amikor megcsinálhatja,

úgy, ahogy neki éppen jó.

Ha még tagadásban vagy,

ennek a szíves és lelkes,

gondolkodó oldalnak a

működése, hitelessége,

még nem tudatosodott

benned, akkor lemaradtál.

Különös oktatás, nevelés, ne

tervezzen vele senki anélkül,

hogy megkérdezne, engedem-e.

Védjegynek hívják, azért bármit,

bármivel, bárkivel talán még itt

sem lehet, egyedül értem ezt el.

Eladom, átadok minden tudásomat,

hiszen az elmúlt hat évben hiába volt

a várakozásom, nem engednek be sem

a nevelésbe, se az oktatásba, nem értik.

Hova menjek, hol kérdezzek, nincs helye

ennek itt sehol, hiszen egyedi, nincs mihez

hasonlítani, ezért is igyekszem a videókkal,

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Tudom, nagy szüksége lenne most a Hazámban,

sok-sok fiatalnak és még révbe nem ért embernek

erre, amit csak én tudok továbbadni, oktatni, nevelni.

Megszenvedtem a 23 év alatt, sok hiányban volt részem,

ezzel vissza kell simogatnom mindent, hogy alapom legyen.

Felelős vagyok önmagamért, a hozzám forduló emberekért,

a megelőzésben találtam meg magamat, azáltal találtam fel ezt.

Nem vállalhatok olyan feladatot, amiért úgy dolgoztam és sokat,

hogy ne történjen meg, gondolkodjon el az, aki a dolgát nem tette.

A megelőzés mindenhol talál egy kis rést, ahol még remény lenne…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Érintsd meg a sorsod című könyvemet,

H. Nagy Júlia néven adták ki.

Az volt az első könyvem.

Mihelyt megtehetem,

magam adom ki újra,

már kibővítve azzal,

amit azóta már tudok.

Megpróbáltam, leírni

benne mindazt amit

addig tapasztaltam.

„A Vénusz-dombot

körbefogó életvonal

csuklóhoz közelítő

részéből ágazik le az

apa vonala. Szintén

a csuklóhoz közel,

de a másik oldalon,

húzódik az anya vonala.

Ennek milyensége segít

abban, hogy megérezzük,

milyennek tartja a velünk

szemben ülő ember a szüleit”.

Akkor írtam ezt a néhány sort.

Mikor segítséget neki némán kért

keze, elfordultak, nem törődtek vele.

Ne sajnáljad, nyújts kezet, akkor előre.

Figyeld, s ha kell légy az őre, összetört

ember nem néz előre.

Erős kezeddel tartsd,

s ne vedd el tőle.

Benned megbízik,

csak így halad előre.

S ha erős kezed segítsége,

újra bízó ember lesz belőle.

Ha azt belül te is érzed,

akkor jó érzés neked.

Segít, erőt ad kezed.

Ha benned ez érzés

nincsen, kezed akkor

inkább legyintsen.

Jobb leintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet fogni.

Akkor az első

7 évben már

találkozhattam

15.000 emberrel.

90% al, grátisz.

Mert nem

hagyta a

lelkem

elfogadni a

 leolvasásnak a

díját, szükségem

volt arra az időszakra.

Mindenféle emberrel

találkozva, akkor még,

tapasztalat tengerben.

Ahogy haladt az idő,

egyre inkább már

csak olyanokkal,

akik megértették,

mit miért mondok.

Most eljutottam oda,

hogy annyi mindenféle

összeolvasottal, a másért

messzire is elmentek által.

Össze-vissza összeszedettel,

túl mélyre belemélyülten,

a révületben keresgélve,

mindenféle energiákkal

„összeszutykolódtak”.

Azzal jól magukra hagyva.

Mások energiáival feltöltve,

mindenféle levédésekkel is meg

vannak jelölve, komoly emberek.

Az ott határozottan működik is,

ahonnan az származik és vajon itt.

Akkora lett a kontroll nélküli és

összevisszaság, hogy nem

tehetem magammal azt,

hogy mindenki után én

takarítsam ki, nem.

Amit ők fel sem

vállaltak azóta se,

hogy messzire

mentek attól,

amit tisztán tudtak.

Megjöttem már sokszor

onnan, ahova most indultak,

vakmerően megint hozzáláttak.

Hiszen ott, kitűnően újra működik,

feltöltődni meg tán, újra hozzám érkezik.

Fel nem vállalva azt amivel innen megy el.

Különös oktatás, nevelés, hát a tartás, az

emberi méltóságnak fontossága miatt.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

a feltaláltam, minőségként, működik.

Kicsit innen, jó nagyot lódítva onnan,

 elől járnak már, a „nemtudomkák”,

sokan vannak, egymást tapossák.

A megjelölteknek az energiáikat,

nehéznek, megterhelőnek érzem itt,

ezeket valószínű már mások is megérzik,

levenni a megjelölésüket pedig nem merik.

Nem az én dolgom lenne ez, annyit kaptam

már azért, mert a hivatásomat gyakoroltam.

Hazámat, embert tisztelő lettem, azt is élem.

Mivel a megelőzést magam választottam,

oktatnék, nevelnék, tenném a dolgom.

Nem is gondolnak rá, ha elmennek

ezekért a „beavat…kozásokért”, az

egy másik ember összetett energiája.

Ez itt a szeretett Hazám, megjárna tán

nekem is, ha már összefüggésében látó

lettem itt, a sok megtisztelő ember által.

Elhatároztam hát, segítek azoknak is, akik

már nem  bírnak el azzal, hogy meg vannak

pakolva mások által, a megelőzésben érjük el.

Megtanítom őket, a generációs jeleikre és miért

vannak, s ne máshoz menjenek, hanem magukon

segítsenek, ha már tudnak, a családjukig eljutottak.

Magyarországon születtem, itt neveltem magam, itt

 tanultam meg, amire szükségem volt, mert azt nem

hoztam tehetségként. Hát itt oktatnám és nevelnék

a tapasztalt tudásom által, mert elértem azt, hogy

körbeért a tapasztalt, tanult tudás bennem, adnám

tovább, hogy tiszta forrásból menjen, a Hazámban.

Minden olyan embert várok tisztelettel, aki már

megérintődött ezen a területen, vagy kikerülni,

2017-ben már nem is lehet, ha akarod ha nem,

benne élsz, mert a többiek olyan irányt vettek.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Azokat is várom, akiknél elfogyott a muníció

és csak pörögnek körbe, azokat is akiknek ideje

lenne tanulni is, hogy hitelesen mondják utána már.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok

se veled, sem ellened, ide is az oktatás miatt jöttem.

 

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

szombatonként 10 – 12 vagy 14 – 16 között.

Bejelentkezéssel, skype julamami.julamami

julamami@gmail.com, +36 30 2470 589

Magyarországon Pakson a Hergál Házban,

várom az érkezőket,

szeretettel.

Mit is mondhatnék… 2017.05.18. https://julamami.com

Mit is mondhatnék, hiszen én magam is egy naponta

tapasztaló oktató, nevelő volnék, rajtam van a fék.

Ez bármikor bárkivel megtörténhet, ha nincsen ott

 ahol az is  kellene legyen, életszerű emberismeret.

Ha azt gondolod, a 66 évemmel ehhez már öreg

vagyok, ne tévedj el ebben, ha nem ismered fel.

Nem lettem nagy ember, bár a vezetéknevem az,

megtanultam viszont, az egyszerű az a nagyszerű.

Sorsomban kiteljesednék már én is, megcsinálom,

nincs más dolgom, mint, most ELADÁSRA felkínálom.

Alkalmazkodni tanultam meg tán életemben legelőször,

így tarthatok most, itt a megcsináltam előtt egy lépéssel.

Ne hidd el, ha azt mondanák, valakivel közösködnék én,

nem tennék olyat, mert az nekem veszteséget okozna.

Egyedül kaptam ezt a fajta rálátást, kihallást, megérzést,

egyedül viszem és tanítok sokakat oktatni, ha eladtam.

Jó üzlet lehet valakinek, aki átlátja, van üzleti érzéke,

nekem nincsen, bebizonyosodott ez már életemben.

Figyelj, ha a lelked jelez, a szíved adná a tudtodra.

nem jól van ez, valami nincs az életeddel rendben.

A gondolkodó agyad már eldöntené, tanuld meg,

azt, amivel mint tehetséggel, nem te születtél.

Ne várjad meg, amíg rád kiált a lelkiismereted,

hogy ha nem gondolkodsz, nem áll ki melletted.

Mi lesz veled, ha már a megelőzés nem segíthet,

nem tudhatod meg, emberiesként élni minőség.

Ha elengednék végre a pénzes lehetőségeket és

mindenki tudhatna róla és lehet lehetősége, hisz

sokféle tehetséget hordoz és régóta, ez a „Nép”.

Boldogulnánk a saját tehetségünk által és mind,

aki még nem rekedt meg és végleg a semmiben.

Kiátszik, amikor a hozzá nem értők, de divatosak

belenyúlhatnak a tehetségesek sikerenergiájába,

már csak idő kérdése és le lesznek ők cserélve.

Tessék mondani, ez meg itt kinek a saját szintje,

összehúznunk magunkat még mennyire kellene.

Ez a Haza a minénk mindannyiunké, akik ide bele

teremtettük a szépet és a jót, lelkesen, szívesen,

nem hagyjuk el, kivárjuk azt a minőséget, amit

mi beletettünk, amitől olyanná lett a Hazánk.

Nem engedjük el, hiszen tiszteljük, szeretjük,

itt éltünk színesen és eltérően, mind máshogy.

Sokfélék is vagyunk, másban tehetségesek és

szorgalmasak, a minőséget adni tudó „szakik”,

látszik, minden mindegy, elég a „betanított” itt.

Azzal ébredtem, hogy vajon aki csak önmagát,

csak az övéit, rajongóit, tisztelőit, teljesítőit,

tiszteli  és szereti, a Hazáját szeretheti-e.

Átláthat-e, kihallhat-e, gondolkodó-e,

nem az ő gondja, ha csak maga köré lát.

Mivel a Haza mi magunk, a Hazánkért

tevékenyek és most aggódok vagyunk.

Hiszen látszik, nem értik most a Hazát.

Most így, hogy leírtam az jutott eszembe,

van-e jogom nekem, szeretni a Hazánkat,

hiszen kisember vagyok az a bujtatott fajta.

Aki nem mutathatta meg a saját Hazájában azt,

hogy mit talált fel. Vánszorgok, araszolok, ha úgy is

néz  ki, hogy segítséget kapnék, lehetnék itt meg ott.

Amikor másra bíztam azt, magam kell mindent kézben

tartsak, mert azonnal kiszolgáltatott leszek, hiszen nem

így gondolkodnak mások, önmaguk után mennek még  csak.

Nem látják át, hogy a kisember, ha nem tartozik se ide, se oda,

mert megtanulta, csak biztonsággal araszolva, nem lenni másnak

kiszolgáltatva, hiszen ők még nem értik, mit is adott az Isten nekik.

Nem veszik komolyan annak a fontosságát, amit feltaláltam, hiszen

azt látják, nincsen, nem lett tengernyi pénzem, csak a tudásom van.

A legtöbb ember meg, aki még nem tapasztalt olyat, csak azt tartja

fontosnak, ha azzal amiben neves valaki a pénze is legalább akkora.

Ez lett valamiért hitelesítve, igen ez biztosan működik egy olyan

Hazában, ahol a  bizonyítottan tehetséges kisember is számít,

nemcsak azok, akik a

 belső körben vannak,

teljesítenek az elvárásokból, rajongásukból jól megélnek.

Nem tudom mekkora a fék rajtam, jobb, ha nem is tudom,

nem szeretném elhinni, mások úgy működhetnek mint az

Isten, ott lenne a kezükben minden és egy gondolattal,

áthúzhatja mások életét, a feltaláltja” fontosságát.

Anélkül, hogy értenének hozzá, át is látnák, vagy

megismernék azt, aki itt a Hazájában találta fel.

Emberismerőként, toleránsként, elemzőként,

oktatóként, nevelőként, föstőként, faragóként,

Sorstalanná, Hazátlanná csak nem válhatok.

 Tapasztaltan, életszerűen Emberismerő

és Hazaszerető vagyok.

Hiszen, tán pont azért

jegyezték meg a nevem,

mert annyi embernek már

segített ez a nevelési forma.

Maguktól az emberektől jött

a tapasztalás lehetősége nekem.

Hiszen megtiszteltek és ide eljöttek,

a tanácsaimért, megkapták és mentek.

Valaki aki fontos volt itt, megirigyelhette,

azt, hogy a semmiből teremtek szépet és

jót, s gondolom megtehette, lefékeztetett.

S csak forgok itt körbe, mint a kikötött ló,

aki jól végzi a dolgát, azért hagyják, de

nem változtatnak, mert nem értenek,

ahhoz, hogy ha elengednék mi lenne.

Pedig itt teljesedtem ki, megcsináltam.

Nem szeretnék, hogy tudjanak rólam,

nem vállalnak fel, hát csak itt lakom.

S a Világban többen tudnak rólam,

olvassák azt amit leírok reggelente,

mint a Hazámban a szülőhelyemen,

nem juthatott el oda, hogy beszéljen

róla bármi, amit hallgatnak, olvasnak.

Hát így jártam, a saját szülőhelyemen,

amihez nem kevés jót és szépet tettem.

Valakik döntöttek felettem, nem létezem,

hát elengedtem ezt is, elfogadtam, rendben.

Mindenkinek kívánok, jó egészséget, szép és jó

életet, amiért sokat tettek, éljék megérdemelten.

Szeretettel felkínálom oktatásra az Emberismeret,

című tréningemet és a Tolerancia, tréningemet,

az Emberesedj, tréningemet nem merném.

Hiszen ott alaposan nevelődnek önmaguk

szerint teszik, nem könnyű átlátni azt a

sok mindent, amit addig tájékozatlanul

is megtettek, mások felett eldöntöttek.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt

is lehet, de az élet az maga, a nehézben

is meglátható fejlődési lehetőségek…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

20 órában, a 176 tenyérrajzomat oktatom.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Ha nem csörög, néma lenne a telefonom,

elérsz ezen, skype julamami.julamami,

visszacsörgök, amikor én azt észlelem.

Biztosan van  neked is olyan emléked,

amikor nem tetszett az gyermekként.

Ahogy tenned kellett általuk, azt tetted

ami szerintük jó volt ott neked, nem is

tehettél volna te mást, gyermek voltál.

Mennyit veszíthet egy gyermek akkor,

amikor mindenben meg kell feleljen ő,

a mások ráhatása által a tehetségéből.

Minden sikernek, megvan a maga ideje.

A kiüresedés igen korán elkezdődhet, ha

nem figyelnek rá, a kibontakozása idejében.

Visszarendezhető, hála Isten sok minden.

Bebizonyosodott, a tapasztalásaimnak

megfelelően, hogy nagyon fontosat és

minden gondolkodó számára az lehet,

fedeztem fel az emberek tenyereiben.

18 éve ennek, egy akadémiát elvégezve,

kitűnő megajánlottat kaptam, boldogan

gondoltam arra, hogy „megcsináltam”.

Ők többet tudtak rólam mint én magam,

azóta én is tudom, a tehetségem hozott.

Szerencsémre, rájöttem van az Isten.

A 23. év alatt, az összefüggésében

látásom kerekedett ki, magam is

meglepődtem, mi függ össze és

amire nem gondoltam azzal is.

Az oktatás formája egy magamfajta,

tapasztaló, oktató, nevelő általi,

megformálása annak,

amiért én felvállalom,

a jelentkező nevelését.

Úgy válogatom össze a

rajzos oktatási anyagot,

hogy az róla szóljon, legyen

olyan tükör a számára, amiben

önmagát, hitelesen meglátja.

Annak megfelelően, amit

a tenyereiben ő megrajzolt,

csak leolvasom, nem teszek

hozzá és nem is hallgatok el

semmit sem.

Megtanítom

látni a saját

tenyereit.

A benne

lévő jeleket,

ami számára

nagyon fontos

információ lehet.

Amikor a sorsforduló

megjelenik az életében

és csak nézne ki a fejéből,

hogyan, hova, merre tovább.

Nagy segítség ilyenkor ez az

ismeretanyag, a saját tenyere.

Mit tett meg önmagához mérve,

mivel jönne a szüleinek megfelelve,

honnan hozza, ük, vagy déd, az aki a

feladatát neki meghagyta, hát csinálja.

Mert nem szeretné, ha a gyermekeinek

meghagyva a felhalmozódott törlesztetlent,

nagyon nehéz életszakaszokat tenne oda vele.

Sokan vagyunk akik visszük még azt is amiről,

csak később derül ki, hogy létezett egyáltalán.

Az életemet úgy élem, hogy tudom, mit miért

kell megtennem akkor is ha nem is érintene

engemet, az én sorsomnak tekintetében.

Ismerem a tenyeremet, akik már elértek

oda, hogy el kell gondolkodjanak, miért is

működik másképp, mint ők azt szeretnék.

Magyarázatokat kapnak a saját tenyerük

által, hiszen ott benne van arról is minden.

Megtanulva, leolvasva, egy pontos kontroll, a

 saját és generációs feladataink tekintetében.

Felismerhetjük még időben, azokat a sorsfordító

élethelyzeteket, amik váratlanul érkeztek eddig.

Belső tartást, méltóságot ad akkor, ha tudjuk,

mit miért úgy teszünk, időnként elnézést is

kérünk, de meg kell azt a formát tennünk.

Megértőbbek leszünk a többiek életével,

hiszen mindenki sorsa más, hogy lehetne az

is szerintünk, ha a megoldásuk az ő sorsuk…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Úgy gondolod, megkönnyíted a dolgod,

angyalokkal takarózol, már magasabb

szintre is kerültél te mint a többiek.

Ki lesz emberies, ha azt gondolod,

jobb, ha mindent mások csinálnak.

Kiteljesedhetnél, ellehetetlenedsz.

Tudod-e mit jelent a Hazaszeretet,

ne szégyelljed, ha neked már van

ilyen és állandó az érzés benned.

Akkor van együttérzésed az ide

születettekkel és az itt élőkkel.

Nem az a gond, ha többszörösöd

van, hanem ha másnak meg még,

információja se volt és most sincsen.

Megtartottad magatoknak mindazokat,

amiből átadva, az emberek boldogulnának.

Két oldalunk van, az egyikhez a feladatot azt

hozzuk a születésünkkel, a másikat tanulnunk

illene, hogy motivációnk legyen az életünkre.

Íme a 2017. év emberiesei már mind ilyenek,

mindegy, hogy pénzesek vagy kiteljesedettek,

nem szenvedik ők azt se ha ti nem értitek őket,

tanuljatok azoktól, akik bizonyítottak és tudnak.

Elérték azt amit a sajátjukban és generációsan is

lehet, s most adnának a tudásukból a többieknek.

Ha te ezt még nem ismered fel, kérlek téged,

ne vállaljál döntést minőségi emberek felett.

Nem lehet menet közben megtanulni azt ami

már adott volt a születésükkor is másoknak.

Emberismeret, tolerancia, empátia tréning itt.

Adok – kapok, a legjobb életminőségekben van,

hiszen mindenki felismeri miből van a többlete.

Már a kommunikáció által is történik a csere,

nem nyerészkednek, emberiesen ott vannak.

Beérik azzal amit az életük, a sorsukhoz tálal,

nem ártanak, nem bántanak, ők ott vannak.

Ha azt kérdezném tőled, mond hogy vagy,

vajon mit mondanál, igaz lenne-e az,

hogy most jól vagy,

hogy most nem vagy jól.

Különös oktatás, nevelés…

Min is múlik mindez, lehet

azon, hogy mennyire mehet

az életed gördülékenyen, mennyi

akadályba ütközik egy hétköznapi

tevékenysége közben az ember.

Értenek-e ők ahhoz amihez biza

minőségükben érteniük kellene.

A Hazánk lelke rendben legyen,

látszik, hogy nem is értik miért.

Van az Isten, majd eljutnak oda,

ők is, akik most még azt hiszik,

tán ők maguk is lehetnének azok.

Nem látják át, nem élnek ők benne,

mintha ez itt nem a következménye

lenne valaminek, amit ők még nem

csináltak meg, de szerintük ez jó.

S azok, akiknek mindezeket

úgy kellene rendezni, hogy

a válasz az legyen, köszönöm

jól vagyok, minden rendben.

Ugyan figyelembe veszik-e

azt, hogy itt élnek rajtuk

kívül is még emberek

sokan, hogy ne, csak

róluk szóljon a Hazánk.

Valamiről el tetszettek

feledkezni, ide mi sok jót és

 szépet tettünk, teremtettünk is

bele, azok által kapnunk is kellene.

A jóból és szépből, amit beletettünk.

Ismerjük az emberies sikerélményt.

Ne tudjanak le bennünket, csak úgy,

ha nem teljesítünk mi szerintük, akkor

majd megtudjuk azt, mit tudnak kitalálni

még, azért, hogy lássuk ők mondják meg.

Nekünk az mindegy, de a sorsunk az nem.

Megcsináltuk amit lehetett, sikeresek

vagyunk, de nem társult hozzá a jólét.

Megfeledkeztek rólunk, csak tegyük

a dolgunk mi segítők, emberiesek, ki

kérte azt, hogy erre adjuk a fejünket.

Ha nincs hozzáértő ott, kérdezzenek.

Erre születni kellett, ehhez tanulni is

szükséges volt, mindazt megtettük és

azért, hogy minőséget tudjunk adni.

Nem mondta nekik azt senki, hogy az

ő feladatuk szerint is jó lenne és ami

a legkevesebb, hogy mi jól érezzük

magunkat a bőrünkben. Hiszen azt

ami a mi dolgunk a legjobb tudásunk

szerint visszük a hétköznapjainkban.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

tartást és méltóságot igazgatót, ha az

esetleg, megváltozna, az élethelyzetéből

kikopott volna, mindenki maga végzi azt el.

Teszi a helyére a saját életében a tartását,

újabb motivációkat találhat generációsan.

Nem nyúlhat hozzá más senki, önmaga

szerint, a saját érzései, kihallásai,

gondolkodó agya szerint teszi.

Önmagát teszteli le, emberies-e,

a sorszerű feladatát elvégezte-e.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, Különös nevelés…

Valami ami szükséges ahhoz,

hogy emberiesen tartásos

módon, gyakorolhassa a

hivatását most mindenki.

Ha eléred te a legmagasabb

életrezgésedet és a lelkeddel,

szíveddel, gondolkodó agyaddal

azt most mindenki felé megteszed,

mert sorsszerűen dolgod van vele.

Ne várjad attól aki nem is

érzi, nem hallja ki, nem

is gondolkodik rajta, hogy

másoknak is jó legyen, nekik

 megfelelő minőségben a sorsa.

Ha a minőségi embereken múlna,

senki sem sanyarogna, tudják mi a

dolguk és teszik azt, emberiesek.

Ennek ma már sokan megfelelnek,

azért sokat tapasztaltak és tettek.

A 2017. év emberiesei ők maguk.

Ha valamiben nem tudnak haladni,

továbbra is a megoldást keresik, s

egyszer csak azt ők meg is lelik.

Mert ebben tehetségesek, erre is

születtek és ebben a legjobbak.

Nem is értem, mások tudnak-e

nyugodtan lenni, ha azt tudják,

vannak, mögötte az emberek,

sorsok, a Hazánk gyermekei

vannak, s ők abba nem látnak.

A szavukat nem hallják meg, el

is beszélnek ők, egymás mellett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Az vállalja fel aki úgy ért hozzá, hogy

megelégedésére van, azoknak akik őt

megválasztották arra, hogy az életüket jó

minőségben élhessék, a hétköznapjaikban.

Van aki azt mondja, gazdag a Hazánk, látom

én is, hiszen erősen ható a látszata, de a magunk

módján, meg is élnénk, a jót is ami nekünk megjárna.

Vegye meg a Hazám a feltaláltamat, nevelni tanítok sokat.

Igazítsd meg a belső tartásodat te is magadnak, ne mondjál

le arról, a szépről és jókról itt a Hazádban ha megjárhatna.

Mond el annak akiben megbíztál, rá adtad annak idején te,

azt ami a bizalmadat mutatta, mi hiányzik neked ahhoz,

hogy azt érezd amit azok, akiknél látszik kifogták azt

az aranyhalat. Ami, ha hozzáértőknél van, tán jólétet

a  Szép Hazánkban, mindenkinek hozhatott volna.

Bocsánatot kérek és rögvest, hiszen, hogy jövök

én ehhez, aki a sorsát megcsinálta, csak, hogy

nincs aki értené, a Hazájának lenne most,

azzal amit feltalált, jó értelemben dolga.

Vegye meg, azt ami nagyon jól jönne

most ebben a Hazában és sokaknak.

Tudjanak róla, mit találtam fel és meg,

az embereknek, mindenkinek van ilyenje.

Sors, lehetne kapaszkodni bele, ha ehhez már

több emberiesen is, az oktatásom által érthetne.

Jó minőségű lehetne, a Hazánkban maradtaknak

is a lelke, szíve, gondolkodó agya, hogy tudja mit,

miért nem ért el, vagy mit rontott el a sietségben.

Átlátva még idejében vissza igazíthassa, simogassa

meg a szerettei lelkét azzal, hogy belátja, akkor ott,

neki mi lett volna a dolga, ha már azt is tudta volna.

Várom a hozzáértőket, az érdemben döntőket,

tiszteljenek meg, lássanak bele, mondják el,

mi a módja annak, hogy bejusson a tudásom.

Magyarországra a szeretett Hazámba,

Paksról a Hergál Házból,

szeretettel.

Kilóg az ujjam, mutatja az anyjának,

reménykedve, hogy ad pénzt újra.

Veszünk fiam, ahogy csak lehet,

bírd ki még egy kicsit kérlek,

befizettem minden pénzem,

hát most nem tudok venni

semmit sem, nem megy.

Nem szól róla aznap

este már, meg későn

is jött haza az anyja.

Ők gyerekek már

alszanak addigra.

Azzal vigasztalja

magát, hogy vannak

olyan családok, ahol

szép cipőben járnak

a gyermekek, de az

anyjukat csak hetente

látják. Mert külföldön

dolgozik, s nem jöhet

gyakrabban onnan haza.

Az apjuk meg bánatában

iszik, mert nincs munkája

és arra kell várnia, hogy az

asszonya tartsa el a családot.

Az ő apjuk belélegzett valamit,

hosszan volt beteg, meg is

halt, akkor már hosszú

ideje nem volt munkája.

Sok elment a gyógyszerekre,

az anyja igyekezett mindent

megadni, hátha van remény.

Még mindig folyik a pere,

halogatják nem fizetnek.

A bank a házukat elvitte,

nem lakik senki benne,

de nem költözhettek

vissza az otthonukba.

A tejet a kisebbeknek

otthagyja, nem issza meg.

Gondolja szórakoztatja

magát egy kicsit ma,

sem megy ilyen

lyukas cipőbe

az iskolába.

Már eleget

csúfolták

miatta.

Összeszed, jó

sok lapos kavicsot,

majd azokat a vízszínén

futtatja, nincs más dolga.

Azokat dobálni jó mulatság,

bár a vízszínén, úgy eldobni,

hogy néhányat pattogjon is,

azt nem mindenki tudja.

Föltűri az inge ujját,

jólesően vájkálgat a

sóderkupac aljában.

Igazán méreteseket

is talál. Fölemeli a

karját, gondolja,

kipróbálja, mit

csinálna a lapos

kavics ott az úttesten.

Az üres úton, de el is veti az

 ötletét, eszébe jut, nagy

baj lehetne belőle.

Megpakolja a

zsebeit,

jó nagy bögyöt is

csinál a pulóveréből, azt

 is telerakja, ott nem

hagyna egyet sem.

Nyomja magát az

emelkedőn felfele,

ezen a benzingőzös,

szúrós szagú reggelen.

Valahogy, fura öröm

szaladt át a lelkén,

de a szívéhez érve,

megrekedt, nem

győzi lefékezni.

A féktelenül

gyermeki, de

vad gondolatait a

 gondolkodó agya.

Mi lenne ha egyet,

csak úgy, kipróbálna.

Egyre nagyobb a reggeli

forgalom, csurognak a szép

nagy autók lefele, hát a sorsa

meg is oldotta, nem dobhatja el.

Azért kivesz egy méretes kavicsot,

ránéz az egyik szemével, a másikkal

meg az úttestet vizsgálgatja.

Lassan lefékez mellette,

az autócsoda, meglepődik,

de csak egy picit. Ahogy az

ablak csurog lefele, látja a

nem tetsző tekintetét a

sofőrnek.

Meg ne tedd,

ezen meglepődik.

Vajon beleláthatott

a fejébe, netán az is

meglátszik rajta, mi

volt a szándéka a

lapos

kaviccsal.

Nagy bajt

csinálnál vele,

te gyerek, el ne

dobjál itt egyet se.

Menj a vízpartra, ott

is jól nézz körül, hogy

mielőtt eldobod, azzal

ne ártsál ott se senkinek.

Nem válaszol, örül, hogy azt

megúszta baj nélkül, hátrál

és el is somfordál onnan.

Azért odébb, maga elé

sercint egy rendeset.

Motyogja mi legyen,

azzal aki odaszólt neki.

Aztán belátja, időben volt

a figyelmeztetés, itt tényleg

nem tud eldobni egyet sem, még

bajt csinálna vele szegény anyjának.

Pedig van annak elég baja, gondja, a sok

testvérével meg vele is, kesereghetne.

A sofőr a kávézásos szünetben úgy

meséli el a történetet, a kollégáinak,

hogy azt érzi, még nincs az befejezve.

Elmeséli a főnökének a hazafelé úton,

ő meg kíváncsi az egész történetre.

Másnap megkéri az útvonaluk arra

legyen, amerre az történt tegnap.

Áll a lyukas cipőjét már átgumizta,

hogy akkora szégyen már ne essen,

váratlanul elhagyná a cipő a talpát.

Jólesően átsimítja a zsebében

a kavicsokat, megvannak hála

Isten gondolja, közben egy új

szép autó gurul arra.

Lelassít mellette, ő

meg úgy kedvetlenül

odaveti a tekintetét.

A lehúzott ablakból

kiszól egy hang, mond

hányas cipőt hordasz.

Meglepődik mert nem

tudja, az anyja vásárol

nekik mindent, ő tudja.

Kicsit azért körülnéz,

nehogy megszégyenüljön,

hogy nem is neki szóltak onnan.

Neked szóltam mondja, mit akarsz

azzal a kaviccsal, itt eldobni nagyon

veszélyes volna, ugye te is tudod.

Ha van kedved, bemehetnél oda az

átellenben lévő boltomba, add oda ezt,

vigyázzál rá, ezért ott kaphatsz valamit.

Elfogadja, nem érez semmi rosszat felőle,

átszalad majd el ütik, nem megy el a zebráig,

aztán már bánja, éppen csak, hogy megússza.

Másnap csurog a szép autó lefele, a gyermek

meg táncoló léptekkel, mintha ő nem is a földön

járna, boldogan siet már elébe, alig várja, az ablak

 csurogjon már lefele. Kinézve, egy szerényen, de jól

öltözött gyereket lát. Köszönöm szépen magának,

ember, mondja jólesően, odaadnám a kavicsaimat,

hátha jól jönne dobáláshoz a maga pihenő idejében.

Boldogan szalad az iskolába,  jaj, be ne csengessenek,

az autóban ülőnek előjön egy emlékképe, egyszer ez

megtörtént már, csak másabb körülményekben vele…

 Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, online.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Mit lehet, mit szabad, hol van az a határom,

ahol az őszinte szavaimért megint ártanának,

érzem, nagyon figyelek, saját ellenség se leszek.

A Különös oktatás, nevelés védjegy, a tulajdonom,

nem pályázhattok vele, mert nem engedtem meg!

Jönnék én oda, ahol az emberies így kikopott már,

lefordítónak ezzel az emberies jelnyelvvel, amit itt

találtam fel, rajzoltam le, nevelnék, oktatnék vele.

Így azt érezhetnék, a Hazámban is volt értelme.

Igyekszem visszahúzódom, ahogy tudok, de

 ki kell írjam, amit én már el nem bírok.

Nem szeretnék sortalanul lődörögni,

szeretnék a Hazámban és nyugodtan

megöregedni, nem több csak ennyi.

Koros vagyok ahhoz, hogy elhagyjam

a Hazámat, meg ide teremtettük azt a

szépet és jót, amiben mi is szeretnénk élni.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

azoknak akik nemcsak a nagy pénzben jártasak,

 lelkesen és szívesen, gondolkodóan is megélnek.

Mert amikor kitalálta ezt nekünk itt valaki,

nem gondolta, hogy a kicsik léteznek

itt még, csak nagyban gondolkodott.

Mivel, ezt a lépésről, a lépésre

utunkat, ő fel nem ismerhette,

vagy mielőtt elkezdte is unta.

A kínlódást másokra hagyta.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát az érkezőhöz

és akkor is pont, csak oda.

Ezért ránk túl nagy ez a

kabát, csak lődörgünk

mi benne, sehogy

sem áll jól

rajtunk.

Nekünk

kellene

megnőni

korosként

mert nem

 mihozzánk

 igazíttatták az

éppen aktuális

 feladatainkat,

és túl gyakran

változtatták.

Nem lehetne

esetleg előtte

kipróbálni ezt

a próbababán.

Aprópénzes

nyugdíjasként,

megbízásosként

próbálkozunk,

nem adjuk fel.

Igyekszünk azon,

hogy végigvigyük

a saját sorsunk is.

Létezünk, vagyunk,

a jóra mi is várunk.

Tán volt ő kicsi is,

ki mondhatta,

 felelőtlenül

azt úgy neki.

Akinek elhitte

azt is magáról,

hogy ekkorára

nőhet anélkül,

hogy az útját ő,

nem járja végig

 és abból neki,

bármi

gondja

lehetne.

Megláttam,

felfedeztem,

léteznek ott van,

mindenkinek van.

Generációs jele.

Örülnek amikor

felismerik, mert

teljesíthetik is.

Motiváció, ami

előrelendíti és

új útjára vonzza,

nem üresedik ki.

Mindhiába ha úgy

veszik mintha mi

nem is lennénk.

Az óriásokhoz

igazíttattak

mindent, aki

nem képes rá,

az már nincs is.

Vessen magára,

ha a kicsiségét

tartani akarta.

Vegye tudomásul

és mindenki, aki

még gondolkodik,

hogy arra nincs

szükség már itt.

Ne tervezzen

nem lesz mire.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet,

oktatnék,

nevelnék,

ha szabad,

ha lehetne.

Felépítettek a

tehetségükből,

az emberek valami

olyat, ami generációsan

biztonságot adhatott volna.

Ha valaki aki önmaga fölé

nőve, a nagyságát is el

 nem hitte volna. Hát

mindent a saját

óriássá lettét

igazolva,

nekünk

kiossza.

Most

adjál ki

erre, aztán meg

amarra, úgy körkörös

körbe – körbe szabályozva,

hogy majdcsak eltévedünk ott,

s akkor neki le van rólunk végleg a

 gondja, mintha nem is léteztünk volna.

A saját nagyságának megfelelően megoldva.

Aki most, tartósan kisember és a gyakorlatban

tudja, a nehézségeket azért vállalja, mert fontos,

hogy már ne így éljen, ő utána egyetlen sarja sem.

Az alapokért szenvedett egész életében és oda.

S mi történik, mivel nincs új, működőképesen

ránk szabott forma, bármikor megtörténhet,

az, hogy a ragadozóvá váltak számára préda.

Kérem szépen szóljon oda, az aki még merne,

oda is szólni, sokan vagyunk, akik a családjukat

szeretik, az embereket tisztelik és az emberies

létünk fontos nekünk, nem ártunk és itt élünk.

Nem tudunk máshogy, mert nincsen másunk.

A semmiből jövünk és abból teremtünk,

nehezen, araszolva is haladunk, hol itt, hol ott is,

várnak magunkhoz képest sokat, nem életszerű

 amit az óriásokhoz mérve, elvárnak mitőlünk.

Nem akartunk nagyok lenni, jó az egyszerű

nekünk, pedig lehet, hogy Nagy a nevünk.

Valaki aki még tán kíváncsi arra, hogy

vannak egyszerűen élők is, az ő

nagyszerűségükben, gyűrődve.

Létezünk, vagyunk, nem férünk

bele a sablonba, szeretnénk azt

megélni, hogy nem volt hiábavaló

az egyszerűségünkben a mi életünk se.

Hiszen előtte még, lehetett itt így is élni,

de minden megváltozott és elfelejtettek,

valami működőképeset hozzánk is mérni.

Persze az csak álom, hogy megkérdezett

volna valaki érdemben bennünket, ugyan

mondjátok, ti Hazánkban születettek, mit

szeretnétek, mi lenne jó, működő nektek.

Na most aztán sűrűn, bocsánatot is kérek,

csak, ha nem írhatom ki, belebetegednék,

azt meg köszönöm nem kérem, hát leírom.

Ember vagyok, emberiesnek születtem, ne

várjátok tőlem a gépieset, mert nem megy.

Óvatosan előrelátó lévén, a megelőzésben

vagyok 23. éve, magam csinálok mindent,

nincs más ebben, mint én és magam szerint,

próbálom bevinni a köztudatba a tehetségem.

Aggódom, hogy most már így, 66 évesen, nehogy

sokallják az éveim számát, hát akkor inkább eladom,

vegye meg olyan ember, aki érti mit szerettem volna.

Elértem, nekem ez lett az életművem, ez a vagyonom,

pénzzé tenném már, ha valakinek abból van sok, nekem

 meg úgyis dől a sok gondolatom, hát csináljunk üzletet.

Az első üzletkötésem lenne, nagy is a várakozás bennem,

kérlek benneteket jóérzésű emberek, szorítsatok nekem.

Tudjam úgy végigvinni ezt, hogy lehessen az én életművem,

emlékezhessek rá és egész életemben, hogy megcsináltam.

Nem letudni szeretném, inkább a méltóságába helyezném.

Kérlek benneteket, legyetek ebben jóérzéssel énfelém.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Honnan jöttél,

mire vágysz,

s eközben

meg mit

látsz.

Az

álmodhoz

képest most

mond hol jársz.

Miben tértél te el,

s mi az ami nem jött

be neked, mert nem

is tettél érte semmit.

Kihasználtak-e, vagy

túlbillentettek esetleg,

önmagadhoz képest túl

nagy volt az a mérce amit

eléd raktak. Meg kellett, hogy

oldjad, s mielőtt felnőttél volna,

 csak elvártak, kibontakozni nem,

de harmóniában sem hagytak.

Táncolni is

megtanítottak,

ha már kedvetlen

vagy is nyomjad.

Hátha szerintük

mozdul el az agyad,

már be is állítottak,

a nemlétező sorba.

Amikor te is, már

jól belejöttél volna,

alaposan meg is

táncoltattak.

Észre sem

vették, mit

hoztál akkor

amikor születtél.

Ahhoz képest, amit

hoztál eltereltek, s

oly messze mentél.

Keresve azt a helyet

ahol jól érezheted te

is magadat, már annak

megfelelően aki vagy.

S aki megmaradt, mert

elhiszi, hogy egyszer lesz

neki is dolga itt, azzal is

ami tehetséget hozott.

Nem adja fel a lelke még

mielőtt kiteljesedhetne,

hozzá lát és teremt, most

is annak megfelelően,

ahogy neki itt lehet.

Esett már rajta is jó

sok csorba, kiegyengetni

nem volt ideje, előre kellett

lépnie. Másokat folyamatosan

legyőznie, már azt sem tudja ő,

miből merítette, azt a sok – sok

tőle idegen, de neki betudott

 üres ötletet, miérteket.

Vagy van akit,

valami által

kiemeltek,

oda ahol neki ott,

helye soha nem lenne.

 Ő abban megmaradt csak

gyermeknek, nem fogott

rajta, a tanulásnak sincsen

ott nyoma sem.

Mások kezei

által formálódott

bele a kiváltságokba.

Hol az eleje, hol a közepe,

hol az alja, felfogni sem tudja,

megy amerre irányítják, nem

mondhat nemet, azt nem lehet.

Mint egy fonalon rángatott, aki

hasonlít már az egy tucathoz.

Pedig ő sem erre vágyott.

A fantázia hiánya okozhatja,

hogy nagyon szépekre lettek

legyártva, senkinek sincs most

már ott életkora sem.

Az is egyre megy.

Tán elérték amire

vágytak, konzerválták

őket, hinnye egyen remek.

Minden hiányzik már ami

megkülönböztette őket.

Uralhatnak minden teret,

ahova a többiek, már be

sem léphetnek, pedig úgy

tudják, egy Haza ez csak egy.

Ide teremtettük a szépet és jót,

innen várnánk most azt is itt, amit

beletettünk, érezve a minőséget.

Megélnénk megérdemelten.

Hol vagytok intelligensek,

lenne dolog saját kútfőből,

eredően betöltve a hiányt.

Legyen látható, ami nem

igazi, sem nem átható.

Belül ne keresd, nincs,

ne kopogtass, nem

válaszolnak addig,

amíg arra formát

most nem kaptak.

Érd be azzal amit

látsz, az minden.

Szépen csendesen

fordulnak

befele,

épülnek

már lefele.

Még mielőtt

kiformálódhattak

volna, elérték azt amit

nekik szántak, csak vannak.

A saját fogságukba estek bele,

lett volna másik út, de az már

macerás, gondolkodni kellene.

Hol van az eleje és hol a vége,

magukhoz képest sosem tudják

azt meg, ha fel nem ébrednek.

Az álom, a mámor, a fölfele,

alaposan fogva tartja őket.

A talpuk a talaj felett lebeg,

nem érezhetik azt, hogy előbb,

talpon állni, csak azután járni.

Lépésről – lépésekre haladni,

önmaguknak elég időt adni.

Mert belőlük indulhatna ki

minden szép és jó, ahhoz,

 az önbecsülésükre volna

alapban nagy szükségük.

A Hazaszeretet érzése az

a legszebb érzés, amikor el

is érhetnek a saját „legbe”.

A kettő hatása emberies,

visszaköszön azzal a vele

született minőségi ember.

Nem árt, nem bánt, nem

okoz semmi olyat, ami

felelősség mentes és üres.

Körkörös saját ártó sziget,

bezárja önmagába, pedig

már oly régen nincs jóba.

S vannak ők nagyon sokan,

akik minden jóból, szépből

most is kimaradtak, várnak.

Hátha velük is gondolnak,

s közben alkotnak, teszik

a dolgukat, mert lelkesek,

szívesek, gondolkodók lettek.

A Világ már megismeri őket,

teszik azt amit éppen lehet,

maradnak ők emberiesek.

Haladnak ahogy tudnak,

használják amit az Isten

adott, tartásosan vannak.

Megmutatják ők magukat,

a Világnak is szükséges lenne

látnia, hogy ez a valóság ára.

Más, egyenbe bújtatottak,

nem is tudják mi van ott

lejjebb, gondolkodóba

nem esnek, fárasztó

lenne, akkor minek.

Inkább maradnak

ott ahova tették

őket, szólnak

majd, ha

odébb

kellene, ők

már menjenek.

Mert akkor éppen

mások jönnek oda,

várnak a sorukra és

igen sokan vannak.

Tájékozatlanul, még a sajátot

sem ismerve fel az üresből,

üresbe haladnak, már

nincs mire várjanak.

Generációsan sem

adnak, a következőre

túl sokat hagynak, csak

elvárnak, még és már

nem gondolkodnak.

Kibogozhatatlan az

is amit már senki sem

tudhat, marad titoknak.

Sorstalan maradnak,

nem alkotják meg

önmagukat sem.

Akik tenni saját

kútfőből semmit

sem akarnak, már

elhitték, hogy el is

értek mindent, pedig

még neki sem indultak.

Otthon vagy, amikor a

kicsiben már látod magad,

nem mentél sehova a Világ

mégis ott van otthon nálad.

Tisztelettel legyél,

emberektől vagy,

nemcsak magad.

Különös oktatás,

nevelés, hogy értsd,

az életed csak a tiéd.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Mivel az adni tudás velünk született,

nem nehéz megismételni azt,

ami mindig is jól esett.

Megszenvedik azt,

a minőségi

emberek,

ha azt

látják,

hogy

az ő

sorsuk

meg senkit

sem érdekel.

Persze nem úgy

van az, csak nem

azok az emberek

hivatottak adni oda.

Akiknek ő jól jött,

hogy éppen akkor

ott volt és adott.

A visszájáról

nekem nincs

tapasztalatom.

Adni jöttem tudom,

én megcsináltam,

már azt is tudom.

A fokozatosság a

lényege az egésznek,

amikor a fejlődésében

már ott tart egy ember,

a pillanat a döntése ideje.

Mert az akkor neki nagyon

jól esett, a gubanc ott van

ebben, ha a másik nincs még

felkészülve arra, hogy esetleg

generációsan ő most az akinek,

meg kell tanulnia ez elfogadást.

Erre mondom, tanulj meg időben

adni, hogy ne kelljen majd neked,

ha akarod, ha nem, bármit elfogadni.

Amikor kapsz egy feladatot, érzed azt,

hogy miért kaptad, ül be a helyére az

azzal járó, neked szóló jó tapasztalat.

Amikor elértél a „legedbe” már tudod,

megvan mindened ahhoz, hogy a sorsodat

megcsináljad aszerint, ahogy jó mindenkinek.

Hiszen nem tudnád jól érezni magadat a bőrödben,

ha azt kellene látnod, mások meg láthatóan szenvednek.

Addig nem szabadna felvállalni vezetői feladatokat, amíg

az adni tudás érzése nincs rendben a lelkedben, szívedben,

 a gondolkodó agyad, nem tudja spontán rámondani az áment.

A vezetés nemcsak rólad szól, leginkább az abban érintettekről.

Jó vezető akkor vagy, ha akiket rád bízott az Isten, jól boldogulnak,

s annak a tudata adja neked az érzést, hozzáértően jó ember vagy.

Akik érintettek lehetnek abban, ahogy csinálod, az is a te feladatod,

ne maradjon ott, ami nem látható és mögötte vannak kiszolgáltatva.

A birtoklás érzése vele születik az emberekkel, a biztonságérzetet

adja, a talpalatnyi talaj megléte, nem kell hallanod, menjél innen.

Amikor azt látod, neki minden kell, időben szóljál rá, álljon meg.

A többiek se születtek nélkülözésre, szenvedésre, ne vegye el.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a jót, hát

itt várjuk meg a jól megérdemelt, itt megjáró jólétünket.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tükre,

mind tisztán érkezünk ide le, a szeretett „anyaföldünkre”.

Tiszteld, tanuld meg szeretni, becsüld meg, hogy van neked.

Eladnám,  julamami.com, Különös oktatás, nevelés,  védjegy.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, szombatonként,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online a Világban.

 

 Szeretettel.

Megelőzés,

megelőzés és a megelőzés,

megelőzés, megelőzés, megelőzés.

A Világ különböző pontjáról jöttek be

ők a skype julamami.julamami oldalra,

nem ismerték egymást, csupán az

volt a közös, úgy döntöttek, nálam

az oktatáson, általam is nevelődnek.

Gyakorolták a saját szintjükön a létet,

pedig egymástól nagyon különböztek.

Vidámak voltunk sokat nevettünk ott,

azóta sem tudják ki honnan volt bent.

Leolvastuk mi azokat a tenyereket,

amiről, ha látta volna olyan valaki,

aki még sosem látott olyat, sokat

mondóan láthatta volna leolvasva.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

reménykedtem, oktathatom, nevelek

ezzel, aztán hirtelen megváltozott itt

és minden, így megint elölről kezdem.

Hát reménykedem, hogy a 66 évem,

nem tűnik most meg soknak ehhez,

minden megvan hozzá a tudásban,

csak a pénzt kell megteremtenem.

Magyarosan Agyalós Julamamival,

tán lehetne sportot csinálni belőle,

a lelkesek, szívesek agytornájából.

Eladó a más országban élőnek, aki

magyarul érti és gondolkodik ezzel,

több lesz, hiszen különleges, egyedi.

Vagy, ha az én Hazám nem vevő erre

akkor eladom, olyan embernek, aki

érti, hogy mit kap ezzel a pénzéért.

Jó nagy lelki gubancban van az aki,

elhiszi magáról, hogy ő már valaki.

Felterelgetik maga fölé, hogy ne

tudja kontrollálni, onnan hagyják

majd hirtelen egyedül leevickélni.

A rosszindulatú még el is hiteti vele,

hogy olyan nagyon magas az ő szintje,

majd ő megteszi azt amit kell helyette.

Úgy a lefele utat sem tudja kontrollálni,

nincs meg a fokozatosság óvatossága se.

Hosszú, alapos, tiszta, annak a módja, ha

 nem hitte el, azt is nyugodtan csinálhatja.

Ismerem mint a tenyeremet, te is

ismered-e, mert annál pontosabb,

mint a te saját tenyered nem lehet.

Látszik már alaposak, a gépiesedést,

hozzák divatba, nincs bennük finomság,

szép kis minta mondhatom, íme látjátok,

ha nagyon igyekeztek ilyenekké válhattok.

Úgy születtünk mi a legtöbben, bennünk is,

ott van egészségesen a lelkesként, szívesen

gondolkodó, adni tudó, nem tanuljuk, hozzuk.

Megtanulható az igaz valód, ne mondjál le róla,

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

 tudod-e a belső finom jelzésed nem ellenséged.

Sok múlik azon, ki milyen módon ússza azt meg,

ki ne neveljék belőle a legszebbet, a legjobbat,

amire építhetné az életét, tartás, méltóság.

Ha nagyon erősen, a nemlétező sablonban

kell nevelődnie, akkor bizony előfordul,

pont azt nevelik ki belőle, amiben ő

a legjobb lehetne, ha kibontakozni

gyermekként lenne elég ideje.

Kinek hol van az a határa,

amiben erősödhetne,

erős lelkű felnőtt

lehetne belőle.

Ha csak azt

hallja, hogy

miben nem jó,

egy idő után el

is hiszi, azt rögzíti.

Nem igyekszik azon,

hogy megváltozzon,

hiszen olyan erősen

kapja már a kritikát,

mást már nem is lát.

Nem vagy elég jó,

nem fogadsz szót,

aztán mihez képest.

Nem fordíthatnánk

meg, mi hibádzik ott

belül, mit is lehetne

változtatni önmagán.

Amikor leolvasom a

tanácsadáskor azt ami

 látható, arra vonatkozik,

ami a legfontosabb, nem

azt hallom, nem úgy van.

A 2017. évben vagyunk,

annak megfelelően lenne

szükséges gondolkodnunk.

A régi és nem jól működő

sablonok elkoptak és hála

Istennek, miért gyártotok

újakat, hisz nem szerettétek

a régieket sem. Nem változtak

a kedvetekért meg, ha elértek

valamit, azt hiszik készen vannak.

Pedig a folyamat nem állt meg, ők

lehet, hogy nem tudnak többet,

nincs bennük arra tehetségük.

Ahhoz vagytok szokva, hogy

elvárnak és nem adnak, nem

láttatok olyat, nem hiszitek el,

hogy belülről jövő minden jelzés.

Pedig, ha kicsit elcsendesednétek

és a saját hangotokat meghallanátok,

lehet el is szégyenlenétek magatokat.

Mert másnak már régen nem hisztek,

mint a fejetekbe vettétek, hogy minden

körülmények között, ti mindenben a legjobbak

lesztek, ha törik, ha szakad, ráerőltetitek a többiekre.

Csinálják úgy, hogy nektek az legalább látszatra jó legyen.

Nem terveztek szerintük, csak szerintetek, csak értetek.

Nektek jó legyen, kit érdekelnek, hogy vannak a többiek.

Ha nem sikerült, megkapni a tiszteletet, hát majd tesztek

róla, hogy akkor is tisztelni fognak benneteket. Lefordítanám,

ha szeretet bennetek nincsen, akkor a kezeitek inkább csak

legyintsenek, jobb észrevétlenül tehetségesen élni, mint a

hozzá nem értők szerint, hol ide, hol oda rángattatva lenni.

Ugye azért, nem hiszitek, elég a látszatra jól nevelt nektek, akkor

ott hibádzik valami belül, még önmagatokat sem ismertétek meg.

Tökéletes csak az Isten, az ember, ha akar tesz érte, kiteljesedhet,

de az mások erős hatására, csak az elvárások miatt, nem fog menni.

Ha nektek nem sikerült elérni, majd a következő generációkra jól

rávetítitek, de akkor is működnie kell annak amit elképzeltetek.

Senkit sem érdekel közben, hány gyermek veszik el ebben a

mondvacsinált csatározásban, hiszen túl viszik őket a saját

egészségesen lelkes, szíves, gondolkodó határaikon.

Mások szerint kell élniük, mások mondják meg,

milyenek legyenek, nem veszi senki sem a

fáradtságot arra, hogy megismerje őket.

Vagy a generációs jeleiket, feladatukat

ismerve, nekik teljesítenie is kellene.

S annak megfelelően nőhessenek,

mit hoztak mint tehetséget, az

lenne az első, hogy aszerint

erősödjenek fel.

Azután jöhet a

következő ami

az éppen ott soron

van, nem kötelező

de legerősebb hatás.

S így tovább, eszerint

felépülhetne bennük az

a szép egészséges, lelkes,

szíves, gondolkodó váruk.

Komolyan kellene vegyék

őket a felnőttnek mondottak,

akik fejlődni nem akarnak, mert

azt hiszik, azzal, hogy korosabbak, az

már elég, a felnőttséghez készen vannak.

Nem veszik észre a gyermekek már

tisztán látnak amikor megszülettek.

Minél erősebb a külső hatás rájuk,

annál erősebbek lesznek belül,

hiszen másba kapaszkodni

nem tudnak, mint ami a

 velük született és hozott.

Ne neveljétek ki belőlük azt,

ami adja a tartásukat, hogy a

méltóságuk is megmaradjon.

Arra már lehetne alapozniuk,

ha felismerné néhány felnőtt,

jól boldogulhatnának, ha azt is

meglátnák amit még nem látnak.

Mert bennük nem születetten van,

megtanulták a mások szerinti igazat.

Mind adni születtünk, adni jöttünk,

hát miért nevelik ki a hozzá nem

értők belőlünk, a legfontosabb

erényünk, miért igyekeznek

ennyire, átvinni azt üresbe.

Felelős vagyok önmagamért,

azokért akiket rám bízott az

Isten, olyan feladatot vállalok,

amivel jól boldogulok, hát teszek

érte, hogy nap mint nap fejlődjek.

Először önmagamtól várom azt

el, ha elbírok azzal a feladattal,

akkor megnézem, a másikban is,

van-e annyi lelkierő mint bennem.

Ha nincs, segítek neki ahhoz fel is

nőni, amiben ő is elérhetne a legbe.

Miért lenne sikeres csak egy ember

és szinte mindenben, akkor meg a

többiek miért születtek volna, ha

 nekik nincs sikerük semmiben.

Gyorsan habzsolva mindent oda,

ha már megszokhatta, nem akar

lemondani róla, pedig minden

ami lehetőségként adott

is, újra elölről kell kezdeni.

Alázat, alázattal fűszerezve,

anélkül nem fog menni semmi.

Amikor már csak kapni akar,

azonnal látni az eredményét

annak amit addig oda beletett.

A motiváció hiánya, bármikor

bekövetkezhet, különböző

hatások miatt, ha a hozzá

nem értő, elvár és nem ad.

Tudás nélkül, csak katyvasz.

Valószínűleg az már a tenni

nem akarás, az ellustulás, a

csak nekik, értük szóló hatás

miatt, mert nem kapták meg

ők sem időben a „szeretetet”.

Arról szól minden, nagyon korán

kiüresedhetnek a gyermekek, ha

nem adni tudó szeretetben nőnek.

Tanulj, fejlődj, ismerd fel még időben,

ha túlviszel valamit, árthat annak aki

ki van szolgáltatva neked, pedig nem

is érted még, mit vársz és mit várhatnál el.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

neked aki már érzed, valami jól jönne, hogy megértsed.

Szombatonként bejelentkezve érkeznek az oktatásra,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol is éltek a számotokra otthont adó, nagy Világban.

Szeretettel.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

azzal amit itt találtam meg és fel, ide

hozták a megtapasztalhatót a Világból.

Mit is jelent „Ismerem mint a tenyerem”.

Ha azon vagy, hogy meglegyen mielőbb és

mindened, a motivációd elsatnyulhat neked,

azt veszed majd észre nem tölt, visz mindent.

A szakmai tudás, a munka tisztelete, a minőség

ismerete, hivatástudat abban ami jóra született,

soha el nem felejtve, hogy mögötte az emberek.

Mindenkinek más az életritmusa is, hidd el  jól

 jönnek a sikerélmények, de a saját idejükben.

Három éve már a jó energiákban vagyunk,

ahhoz lehetne igazodnia és mindenkinek.

Nem számít most, felnőtt vagy gyermek,

aki vezetni született meg, kiteljesedik a

lelkes, szíves, gondolkodó egyénisége.

Szükség lenne a segítő hozzáértőkre,

hogy ne a nézetkülönbségek vigyék

el az értékes idejüket, fejlődjenek.

Mindannyian, a sajátjuk szerint is,

élhessék meg a hétköznapjaikat.

A tolerancia, a jó alkalmazkodás

a kulcsa mindezeknek, lám 23.

éve annak, hogy bizonyítva van.

Megtaláltam az érzést oktatom.

Percek alatt megmagyarázódik

az elnevezéseim, szövegezésem,

alkalmazkodva illik majd a helyére.

Mivel egyedül találtam fel és viszem,

meg kellett oldanom, megmaradjon.

Az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” 20 órája, az oktatás

nevelés, a saját megtapasztalásom

gyümölcseit rajzoltam meg, akkor,

amikor láttam összefüggésében.

Megalapozhatja a sikert azoknak,

akik már ott tartanak, hogy lépni,

haladni, nem toporogni akarnak.

Nem mindegy, hogy a hiányokat

csak kitöltik, vagy igyekeznek a

jó minőséget is biztosítani.

Ha tölteléknek

jó lesz a hozzá

nem értő pótléka,

akkor annak nagyon

alacsony lesz a színvonala.

Az ahhoz értőknek is oda kell

 majd igazodnia, nem fejlődnek, csak

vegetálnak, ami tehetséget hoztak, arra

idő nincsen, kitöltik az elvárttal fölöslegesen.

Amit feltaláltam, a szintentartás miatt illik bele oda,

megnyugszik a lelkes, szíves, gondolkodó agya tőle.

Érzi, tudja a szintjének megfelelően törődnek vele,

hisz megnyugtatóan jelez a lelke, minden rendben.

Azért várakoztatják őket, vagy túlhajtják, mert nem

ismerik fel, egyenként a teherbíró képességeiket.

A léleknek tápláléka a siker, ha abból elég nincsen,

leépülhetnek még mielőtt felfejlődhetnének a saját,

 a generációs történetükhöz, törleszteni képtelenek.

Mindenki mást és mást hozott tehetségének, abban

szeretné elérni a sikerét először, hogy legyen mihez

mérni a tennivalót, mindenben nem lehet a „legben”.

Hiszen akkor meg, minek születtek volna a többiek,

ha ők nem jutnának el, a saját sikertörténetükhöz.

Különös oktatás, nevelés, julamami.com, eladom,

olyan helyen szeretném tudni, ahonnan előtte,

megtisztelve, részt vesznek az oktatásomon.

A saját megtapasztalásuk szerint döntsék el,

mit kapnak általa lelkierőben, megértésben.

Nem hagyom majd magukra őket, elkísérem,

amíg az szükséges, részben benne maradok,

ha az elképzeléseink találkoznak majd abban.

A szavaknak jelentőségei vannak, azért úgy

neveztem el őket, mert oda és azzal hatnak.

Nem mindenki tudja megtanulni, nem lehet

tévedni vele, jól tudta azt a teremtő, amikor

rám bízta, hogy rajzoljam le, neveljek vele.

Találkozhatunk személyesen bejelentkezve,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a nagy Világban.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Szeretettel.

Azt a tanácsot kaptam,

hogy ne jelenjen ez meg.

Mert akkor ki tenné ide

be tanácsokért hozzám a

lábát, ha ekkora fájdalmak

vannak a saját életemben,

amit mások által kaptam.

Vergődik a lelkem, ennyire

 nem voltam lehetetlenben.

Ki segít rajtuk, ha a segítők

nem tehetik a dolgukat sem.

Valaki ott, esetleg ebben

meg is érintődhetne, lehet,

hogy lelkileg most neki is

jól jönne a hozzáértő segítő.

Felajánlom, megvételre a mi

Hazánknak, hogy sok ember

lehessen a saját szintjén, még

akkor is, ha most vergődik.

Nekem az a gondom, hogy

nem tudom átadni, azt az

összefüggésében látást,

ami a dolgom lenne, hogy

segítsek az oktatáson vele.

Megrekesztő energiákban

leledzünk, pénz nélkül nem

lehet semmit tennünk, abból

meg nálunk csak kevés van.

Ezért adok – kapok a jóban,

kiírnák ahogy azt illik, megveszik,

ahogy kell, teljesen hivatalosan hisz

engemet nem a gazdagság vonz, de

grátisz nem adnám át már, ahhoz

túl sokat adtam, a 23. év alatt.

Nem tudhatom, kitől mit vett

és ki eddig, azt tudom ez itt,

a Hazám hasznára létezik.

Magyarosan Agyalós ez is.

„Különös oktatás, nevelés,

julamami.com védjegy”.

A Hazájukról az emberek,

azt gondolják olyan mint,

a jó édesanya, akinek az a

 legjobb dolga, boldoguljon

a saját sarja, az ő családja.

Ne legyen kiszolgáltatott

senki sem itt a Hazájában.

Akkor jó a vezetésünk, ha

a Hazánkban boldogulunk,

nem sanyarogni születtünk.

Ha nem érted, hát kérdezzed

azokat, akik itt emberiesek

maradtak, a nagyságukban is.

Íme olvasható feltettem,

ide, hiszen hazugság lenne

azt mutatni, ami még nincs.

Pont attól vagyok én hiteles,

mert mindezeket is megélem,

a mások terheivel találkozom,

s megtanítom túlélni azokat.

A Hazaszeretet egy belső érzés,

ennyi emberrel találkozva, már

nem lehet anélkül az ember.

Miről beszél, ha nem úgy él,

s ha lekopik majd az álca,

azt, hogy magyarázza.

Kérem szépen az én,

végigvitt életemet.

A feltaláltamat,

a Hazámnak

szántam.

Vegye

meg,

akinek

az a dolga.

Ne vesse el,

még mielőtt

azt kipróbálta.

Győzzön meg róla,

legyőzni könnyű

engemet,

nem

harcolnék,

se mellette,

sem ellene.

A feltaláltam

oktatásának a

lehetősége miatt

vagyok itt és máshol is.

Már nem csalódok, edzett

lettem, látom azt, hogyan

vinnének bele helyzetekbe.

Nehéz lehet szembesülni

azzal, hogy nem mindenkit

lehet, csak simán megvezetni.

Sokan vagyunk már akik átlátnak,

kihallanak, megéreznek minden

olyat, ami már nem természetes.

Akiknek nincs meg ez, tanulni lehet.

Vevőt keresek a julamami.com oldalra,

vagy marketinges üzlettársat keresek,

aki Németországban él és tetszik neki ez

 az oldal, ezt itt valakivel továbbfejleszteném.

skype julamami.julamami, + 36 30 2470 589,

julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com

Mostantól, délelőtt 9.20-ig és 13-tól 18-ig,

 tisztelettel várom az érdeklődő hívásaikat.

A telefonom megint nagyon csendes,

a számok törvénye se, nem helyesli ezt.

156 és fél a magasságom, nem tetszene

a divatot csinálóknak az én súlyom sem.

66 az éveim száma, nem eshetek bele a

semmire várakozás óriás hibájába. Hát

jelzem, itt vagyok itt lent a porban, egy

porszem, aki még nyújtogatná a karjait,

de már túl nagy az a teher, ami itt adott.

Nem lehetne, hogy mielőtt rám raknák,

kipróbálnák, hogy életszerű-e mindez.

Hagyjanak békén, már megszenvedtem

azt is, amivel dolgom se lett volna soha.

Ha felvállaltak olyat, amihez nem értenek,

az sem az én dolgom, magukat terhelik vele,

én a megelőzésben értem el ezt, tudom.

Itt születtem, itt maradok, élni akarok,

nem vegetálni, elég abból, hogy minden

jó és szép el van zárva előlem, én sem

vegetálni jöttem. Ha nem érted még,

hát iratkozz be és a Különös oktatás,

nevelés, hátha jól is jönne éppen.

A 2017. év a lelkes, szíves és

a gondolkodók éve, nem

lehet azt elvenni, hiszen

nem is tudnának vele,

semmit se kezdeni.

Ahhoz ezt a szép

lelkes, szíves szintet,

meg is kellett ám,

naponta szenvedni.

Jónak lehetne lenni.

Ha elérték az anyagi

javaik, vagy szerzettjeik

legfelső határát, váltani

kellene, lenne miértje.

A lehet, már nagyon

enyhe ehhez, a „most”

van, de tudás nélkül az,

bizony Isten nem megy.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

hozzáértők adták ezt,

tudták mit tartalmaz

már akkor a tudásom.

Nem akkreditáltattam,

mert nem passzol ahhoz,

amit oktatok, a zavaró, a

méltatlan, a hozzá nem értő.

Amikor a legbelsőbbet érinti,

az oktatás, nevelés, hogy jönne

ahhoz, valaki, aki itt ücsörög.

Kiszolgáltatottá válna az,

aki a bizalomért érkezett.

Láttam mi lenne belőle, akkor,

ha rábízom a „védjegyest” olyanokra,

akiket a „neten” lehetőségként mutattak.

Ha nem akarják, hogy oktassam azt, amit én

magam találtam fel, rajzoltam le, fogalmazok

meg. Nap mint nap tapasztalva tanultam azt a

hozzám érkezők, tanácsot kérő emberek által.

Akkor adjanak helyette mást, amiből megélek,

mert nekem ez adja a bevételemet, ebből élnék.

A nyugdíjam 44.200.- Ft, felépítettem egy életet,

a sorsomra találva vittem a nehezet és a még annál

is nehezebbet, utánozni se lehet, de ne vegye el tőlem.

Ami helyett nem adott mást mint megélhetőt, engemet

érdeklő emberiest, segítő, fejlődési lehetőséget nyújtót.

Álmodtam egy éjjel, hogy egy székben ülök ott fent, egy

helyen és látok mindent, körülöttem a lüktető élet, ahol

látható és jelez, mintha rólam szólna ott és értem minden.

Valami fennkölt érzés volt, s magamat el is szégyelltem,

hogy kerülök én olyan helyzetbe, de onnan tényleg,

valóban, rendben volt minden. Hol itt nyomták

meg, hol meg ott, mint a mesében,

csak szép és jó volt ,csak

olyan látszott, a többi

helyeken meg köd volt.

Gondoltam, bocsánatot

is kérek rögvest, hiszen,

ha nem látja, hát nincs is.

Aztán újra itt van a hiányos

élet, már nem is csikorog, csak

néha megszalad, tán foga sincsen.

A fékek rozsdásodnak a szemétben,

mondják merre rohannak, van-e ott

valami, ami előre visz bennünket.

Valamiért én nem látok semmit,

megpróbálok sámlira állni,

hátha akkor kilátok.

Nincs arra semmi,

amit csak halkan,

de kimondok, igaz

nem kérdezték soha,

még a véleményemet.

De ez az én Hazám is,

szenvedője vagyok itt

annak, aki valahonnan

tanácsokat ad ide, de

nem éli azt itt meg.

Kérem szépen,

tartsa zsebben

a kezeit, legalább

egy ideig, amíg mi

is levegőt veszünk.

Mert vannak itt akik

 már észrevették, hogy

megvolt mindenük addig,

mielőtt hozzákezdtek volna,

 a  nekik sem látható fontoshoz.

Szeretettel.

Lelkesnek, szívesnek, gondolkodni,

mind másban tehetséggel, jót

és szépet teremteni jöttünk.

Ez itt a Hazánk nekünk.

Tartásunk, méltóságunk is

adott, amíg magzatokként,

várakozva, mindent átélünk.

A belső tartásunkat nem

lehet a pénzzel kiváltani.

Különös oktatás, nevelés,

nektek, hogy emlékezzetek.

Mindkét oldalunkat ismerve

könnyebb lenne az élet, ha nem

egy lábon ugrándozva, vagy a

talpunkat a talajra téve élni,

nemcsak remélni, megélni.

A hétköznapi csodát, hogy

megcsináltuk a sorsunkat, s

 generációsan is megoldottuk,

a saját és egyéb feladatunkat.

Ki mit tesz a közösbe bele,

abból jól meg is élni végre.

Hisz a pénz hamis jószág,

ajándékba azt sem adják,

duplán megkérik az árát.

Ha mindet magadnak

szeretnéd, másoknak

nem marad abból elég.

Fizessék meg a jót és

a szépet, a hasznosat

meg, annak megfelelően

amennyit azért dolgoztál,

 amennyit megér az, vagy

 hasznot hozhat majd.

Ha még nem tudod,

megköszönni azt, ami

jó volt, bocsánatot kérni,

ha valami nem olyan volt,

mint ami elvárható tőled,

felnőtt még nem vagy.

Igyekezzél magad

szerint valami

jót is tenni.

Ha máshol

tanultál, nőttél,

ide beilleszkedni.

Gyakoroljad az

alázatot abban,

mindenkinek

megjár, akkor

ha még javítható,

vagy még korrigálható.

Emberiesen kiteljesedünk,

de tökéletesek nem lehetünk.

Adjon az Isten minden földi jóból is

annyit, ami mindenkinek a legjobb lenne.

Hiszen egyedül születtünk mi mind meg,

segíthetnek is akkor, ha másképp nem megy.

Ha alkalmazkodnak, a születendő ritmusához,

azt jegyzi meg, ha neki kell úgy jönnie, ahogy

nem szeretne, zokon veszi azt egész életébe.

S ugrik, ha visszarezeg az a hétköznapjaiban.

Valami amit csak én tudok, szívesen átadom,

vegye meg a Hazánk és az erre alkalmasakat

oktatom, nevelem, betanítom, hogy tanítsák.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

írhatnám a végtelent

célozva, reménytelen.

Mi az

emberies

határod neked,

hol van nekem, s

milyen a sarjainké.

Annak függvényében,

hogy önmagadért már

mennyit tettél, honnan

indultál, azt már tudod-e.

Vagy csak a megoldásokat

keresed, s majd valaki azt

is megteszi tehelyetted.

Ha ismernék az emberek

a sorsukat, s a generációs

feladataikat, hát mellé nem

mennének, hiszen mindenkinek

a saját érdeke, hogy a sorsát úgy

csinálja, hogy teljesen révbe érjen.

Nagyon erősek a behozott hatások,

nem tudunk kiteljesedni anélkül,

hogy valakik meg ne orrolnák.

S ne figyelmeztetnének. hol

vannak a határaim, tovább

ne menjek, sértem az ő

kiváltságos érdekeiket.

Felajánlom eladásra azt,

amit feltaláltam, sőt még

azt is, ami nevesített eddig

a Világban, julamami.com

Nevesítsék vele tovább azt,

 ami jót tenne a Hazámnak.

Tessék mondani, én nem

létezem, mert nem úgy

érzem, látom, hallom.

Teljes életet igyekszem

élni itt, még a másoknak

lehetetlennek tűnőben is

 nem veszem tudomásul,

azokat a napi gátakat se.

Megoldom aszerint, ahogy

képes vagyok, hiszen azt adta

nekem tehetségként az Isten.

Három éve a jó energiákban

vagyunk, ezt el ne felejtsétek,

anélkül nem lehet most már

rosszalkodnotok, hogy az

 egészében ne látsszon.

Vagyok, akiknek csak

tudok, ha idetalál s,

 érti amit mondok,

akkor itt vagyok.

Megteszem azt

ami már nem

az én dolgom

lenne, ha az

emberek

tudnák,

nekik

kellene

megoldani, a

 saját sorsukat.

Akkor jobban

igyekeznének

azon, hogy amit

nem tudnak, azt

megtanulhassák.

Különös oktatás,

nevelés is értük.

Kívül maradtam,

jól kitalálták azok,

akik hagyják, hogy

tegyem a dolgomat,

de semmiben nem

számíthatok arra,

ami másoknak

természetes.

Mintha innen

elköltöztem

volna, így

nem vagyok

részese itt a

jónak naponta.

Ezt meg ki

találta ki,

valaki

van-e

aki a

felelőse.

Kibogozni

meg minek,

igen nagyon

meglepődnétek.

Mennyire ment

el a kezelhető,

életszerűtől,

hagyták azt,

nem szóltak

rájuk időben.

Miért pont ő,

miért mások,

valaki majd

megteszi

helyettük.

Hát maradt

nyugodtan és

már benne van

és mindenben.

Észre sem vették,

már ő irányíttatja

mindannyiukat.

Volt rá ideje

elromlott és

már rontja,

akit érint,

naponta a

romlottja.

Emberiesek

nehéz dolfotok

akkor nektek,

ha kitartotok

a tudásotok

mellett a

nehézben.

Azok meg,

akik, amit

tudatlanul,

nem is értve,

csak rutinból,

leutánozva azt,

tehetik, össze is

 szutykolhatnak sokat.

Nem hiszik el azt sem,

hogy ők ilyen bátrak

volnának romlottan.

Megnézhetik

majd magukat,

megoldhatatlan

 terheket kapnak.

Hiszen azt sem

tudják mit miért

csinálnak, de teszik.

Nem érdekli őket,

hány ember éli át,

annak a veszteségét.

A hibás döntéseknek

következtében hányan

vegetálnak, üresednek ki.

Ha ismerhetnék az emberek

a saját sorsukat, generációsan

a hozadékaikat, feladataikat,

hozzá is látnának mindannak,

s tele motivációkkal élnének.

Nem lennének ráutalva sem

azokra, a hozzá nem értőkre,

megélhetnék a saját sikereiket.

Miért figyelnének a minőségre,

azt sem ismerik fel milyen lenne.

Érezni lehetne a lelkes, szíves,

gondolkodó egészségeseket,

mint saját rezgéseket, s nem

a másik végletüket raknák

bele tiszteletlenül oda,

ahol éppen időznek.

Sokan értjük ezt,

így is élünk hála

Isten, reméljük,

mihamarabb

eljön az ideje

annak, hogy

azoknak is

lesz végre igénye

már mindezekre,

akik tájékozatlanul

eldöntenek sorsokat.

Úgy, hogy még csak

lelkiismeret furdalásuk

sincsen, hiszen nem tudnak

róla, hogy mit miért csinálnak.

Persze az nem mentesítheti őket,

dolgozna a saját lelkiismeretük értük,

ha nem mennek el ők addig, hogy majd

kénytelenek és másokkal kezeltetik.

Szerencsésnek mondhatom már

magamat, hogy úgy is élhetek,

mint, amiről írok és beszélek.

Hahó, kontroll nélküliek, tán

meg kellene tanulni azt, amit

olyan bátran régóta műveltek.

Gyertek és ha lehetséges még,

Különös oktatás, nevelés nektek és

 felismerve a sorsotokat megélitek .

Most megszenvedik az emberiesek

azt is, amit hoztak tehetségüknek.

Viszont olyan életminőséget élnek,

mintha ők is gazdagok lennének,

hiszen lelkesen, szívesen eszesek,

mert két oldalunk van, ki ebben,

más meg amabban kapja,  a jó sorsát.

Pénzük ugyan nekik nincsen sok, de az

amit a sorsuk, az Isten adott, az van ott.

Gondjaik akkor lesznek, ha össze-

vissza belenyúlkálnak a mások

sorsába, úgy, hogy ahhoz ők

nem is értenek, átvehetik,

az adok-kapokban azokat.

Addig még csak-csak, ha az

megmarad nekik feladatnak,

de ha nem csinálják meg azt sem,

bizony rávetülnek, a következőkre,

anélkül, hogy ők valamit is vétettek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

szülőknek, családoknak, hogy megelőzhessék,

azt, amivel dolguk sem lenne, ha felismernék.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Hiába már elfedni

nem lehet,

kilátszik,

az ami.

A pénz

valóban

ennyire

fontos lett.

Hát nem elég

hozzá egy egész

élet, hogy teremts

és ne loholj utána,

azzal kiemelve

magadat, ami

soha nem is

lett volna

meg neked.

A körforgás

visszavisz oda

téged, téged…,

ahonnan úgy

indultál, hogy

oda kiemeltek,

ha nem abban

van tehetséged.

Nem volt, nincs

benne ezekből,

egy sem a te „sors”

paklidban, nem, nem.

Másban teljesedés igen.

Ha a saját életritmusodat

ismered, akkor élj abban,

a lépcsőfokokat,  úgy is

eléred, mert van az Isten.

Tudnod lehetne a generációs,

saját és hozott feladataidat is,

ha szeretnél teljes életet élni.

Lásd, Különös oktatás, nevelés.

Valami ami a valóságot odateszi

 a túlzó hamisak helyett, a nagy

sietségben, hogy valaki legyen

belőled. Nagyot hasaltál csak

még nem sejted, kilátszik ám,

az alacsony lelki, szíves szinted.

Ugyanúgy, csak most már más

formában, ezzel nem tudtok

mit kezdeni, ehhez születik

az ember, aki értve teszi.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

fontolja meg most valaki,

ha nyom a latba a szava.

Eladó a Julamami védjegy,

az oktatás és nevelés formája.

Ha ez a megoldás, hát legyen ez,

nem a birtoklása miatt kaptam,

a lehetőségét ezeknek, a tudás

amit tapasztalva tanulhattam.

Meg és feltaláltam, készen van,

már évek óta, bizonyítottan jár

a tudással formáló alakjában.

Nézzetek magatokba, láttok-e

mást gyógyírnak, vagy ha még

tovább hagyjátok, a fejetekre

nő és már hozzá hiába nyúltok.

Elburjánzott akkor, amikor meg

lettem regulázva, ne menjek ki

az utcára se, s megmutatták

magukat körülöttem voltak.

Köszönet helyett kaptam,

meglátszott rajta, ahogy a

 dolgok működtek akkor.

Abban az időben már több

ezer emberrel találkoztam,

a rálátás, az  emberismeret,

segített át akkor is azokon,

a méltatlan bánásmódokon.

Sok éve már csak itt lakom,

kiszaladtam az online Világba,

amit megtanulhattam ott azt is,

egy hazámfiának köszönhetem.

Meg tudtam élni belőle, hiszen

senki nem törődött azzal, mi

következik abból, felelőtlenül.

Ami meg azóta lett, az legyen

a lelkiismereteteknek tanulságos,

ne vállald fel azt, amihez nem értesz.

Visszafordítani nem lehet, akkor hát

óvjátok azokat, akiket még meglehet.

Segítségért mentem tíz éve oda ahol azt

gondoltam az jó helyen lesz, teszik ott

a dolgukat, hiszen mindenhol vannak

gyermekek, vagy majd egyszer lesznek.

Kezd el még egyszer, még egyszer, még…,

a jó energiákban vagyunk már, három éve,

tán most a megelőzés felé kellene menni.

A jó és szépet kellene elültetni, meg vetni,

hogy újra rendben tudjad azt ami neked is

 a legfontosabb, a Haza, a Család, tisztelet

egymás iránt. Ne hagyjad szó nélkül hát,

ha durvaságot látsz, mond a levegőbe,

hogy „tán nem kéne”, hátha ott lesz a féke.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, ami

tartást méltóságot ad megelőzésben,

mert mindenkinek van családja, na

meg generációs jele és feladata.

Ismerd meg a saját kultúránkat,

a másokét is, hogy ráláthassál,

mi miért úgy van, fordítottan.

Ami motiválja, ha egészséges

életformán belül maradva

nőnek fel, nem sérülnek.

Hiszen ők még mind, oly

tisztán látnak, s ha már

át is láthatják azt, ami

megóvná őket. Akkor

csak jelezniük kell az

 ott lévő és megfelelő,

emberismerettel is

rendelkező felnőttnek.

Gondolkodj ember, felnőtt,

szülő, nagyszülő, nevelő, tanító,

oktató, megóvó, megvédő, mind.

Ne ártsál tovább azzal a tagadással,

 mert elfedni már nem tudják, kilátszik,

de amint látszik kezelni  még úgy sem.

 A régi módszerek nem működnek,

vannak hát a naprakész,

életszerű helyzetek.

Amiben a gyermekek

képesek megtanulni,

úgy élni, hogy ők sem

sérülnek, elmondják,

kommunikálnak, mert

látják az a természetes.

Az idén, ha nem tanultál

meg kommunikálni, csak

nyomod a régi szöveget.

Lesznek akik egyáltalán

oda sem figyelnek rád,

mert ők fejlődtek.

Nem szabadna

azt hinnie senkinek,

elbutultak az emberek.

Nem, nem, csak kifejezni

nehéz azt amit látnak, így

megvárják, hogy mondja

ki helyettük azt valaki.

Aki ért ahhoz, tanulta

is, ha szükséges volt.

Tisztelet, szeretet,

megbecsülés is legyen

ott most bőven, hogy azt

is vihessenek kimenőben.

Van rá egy egész élet neked,

 a sorsodban megteremtsed,

a szépet a jót, a minősítésed.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Lődörgünk sokan a Világban,

pedig otthon jobb lenne, ha

bízhatnánk abban, hogy

nekünk is jót akarnak.

Aztán, egyszer 158.000

látogatottsággal törölnek.

Magunkhoz képest is igen

méltatlan helyzetekben

vagyunk, mások által.

Van akiknek mindent

lehet, másoknak meg

semmit nem engednek.

Mintha idegenben és

nem jó akaratúaknak

kellene megfeleljünk,

ez a Hazánk nekünk.

Életszerűtlenek a minták, ami

szerint beszélnek.

Megfordulnak és már mást

mondanak, ez nem az ami jó

 minta lehetne a zsengéknek.

Ha abban hiszel, ki rakja ránk

a megunt, végig nem vitt dolgait, a

hite szerinti utat.

Van-e még valahol, valaki aki

teheti, hogy az emberek újra,

megbecsültek legyenek.

Esszük nem esszük, nincsen

más, nem kérdezik jó-e

az nekünk. Szavakkal,
van-e ahhoz

véleményünk, a pénz

dönt el mindent, nekik

van, a többi nem számít.

Arról meg tesznek, hogy

nekünk abból, ne legyen.

Nem érdekli őket az sem,

fontos-e az, amit teszünk,

hiszen mi segítők vagyunk.

Emberiesként tevékenyen,

azt tesszük amihez ők nem

értenek, nem érdekli őket.

Mi van azon túl amire ők

rálátnak, hiszen csak a

szépet és jót kapják.

A többit mi visszük,

mert szeretnénk itt

mi is a megérdemelt

szerint jól élni, nincs

köztük egy se, aki

átlátja, vagy ezt érti.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyian bele kell

tegyük a jót és szépet.

Fontos amit teszünk,

azért nem tudnak róla,

mennyire, mert jól tesszük.

Várunk, kivárjuk, hátha még

megéljük, addig is megtesszük

azt, amit a sorsunk iderendelt.

Értelmes életet élünk, hiszünk,

abban, a Hazánk értünk is van.

Édes Hazánk Csodaszép, ne

hagyjál el, hiszen a széppel, a

jóval amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

A bőre alatt is bűzlik a sok lóvé,

nem teremtve, csak megszerezve,

 nem akarsz tudomást venni rólunk,

hát add meg azt a jót ami nekünk jár.

Ne tapossál le, beszéljünk róla végre,

tudod-e, mi vagyunk maga a Hazánk.

Engedd  el hát, maradjon a miénk,

megbecsülnénk ez a mi Hazánk.

Magunk intézzük azt, ami más

dolga lenne, ha ahhoz értene

és nem mindig az ahhoz közel

lévő kapná meg a feladatot ott.

Mondjátok mit csináltok, van-e

bennetek kontroll mindehhez.

Azt mondják gazdag a Hazánk,

valahogy, odáig mi nem látunk,

maguk köré építtetik azt, amit

bírnak, csak az ő szemeik látják.

Nincs más ott, csak a színe, java,

honnan jött és hova tart, adott-e

a Hazánknak, vagy mi viseljük azt

is, amit az emberekben okoztak.

Mérleget csináltak-e maguknak,

mihez képest hol tartanak, mi az

ami szükséges, még ahhoz, hogy

észrevegyék nem egyedül vannak.

Vajon ismerik-e a generációs jelet,

amin ha túlmennek, leépülhetnek,

megterhelve azzal a következőket.

Se tartás, se méltóság, csak amit

a pénzzel elérhetnek, hol van az

 emberies, vagy nem volt sosem.

Természetesen bocsánatot kérek,

nem áll jól a szerény ősz fejemnek,

  hogy viszem az okozott terheiket.

Hiszen fejlődni nem szeretnének,

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” ez csak 20 óra, ne

  legyen ennyire elidegenedve tőle.

Új nyelv az emberieseknek megy.

Nem látja át, nem hallja ki sem,

nem tud, nem kommunikál,

csak várva várja.

Azt, hogy mire,

még nem tudja,

majd az is kiderül,

ha az akinek most

éppen az nem tetszik,

majd, hogy is gondolja.

Mert most éppen neki

osztották ki azt a szerepet,

a mindenhez értő emberek.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így

érkezünk le.

Ki milyen

irányt

vesz

és

megy

el attól,

ami az ő

sorsa lenne.

Az a felelőssége

önmagáért, hiszen,

ha nem érzi jól magát

a bőrében. Mégis úgy

mutatja, mintha neki az

a harmónia már meglenne,

igen sok többlet energia fogy

azzal el, már alapban el belőle.

Nincs köztük egy sem, aki azt

átlátja, megérzi, kihallja, de

úgy csinálják, mintha az már

a saját tapasztalt tudásuk,

lelkük fejlettsége lenne.

Hosszú az út odáig, ha

azt követni szeretné,

egy az egybe a magáévá

tenni, ami máshonnan jön,

nem itt tapasztalták meg.

Azon sokat kell dolgoznia,

hogy ahhoz hasonló legyen,

mint ott az eredetinél van.

Ha a sajátodat nem becsülöd,

 várhatod a megbecsülésedet.

Belehelyezkedni abban ami,

soha nem volt és nem is lehet

a másé, mint aki azt tapasztalta,

ahhoz, annak a beleegyezése is,

szükséges lenne, aki éppen most

az ő „leutánzását” el kell viselje.

Ha nem született vele, tanulni

még lehet attól, aki most azt

elérte, amiért máshova

mennek, oly messzire.

Tán előbb a sajátjaidat

kellene megismerjed,

mert így hogyan lesz

itt emberismereted.

Ha a kitalációkba ő

nem fér bele, úgy

 csinálnak mintha,

ő nem is létezne.

Van az Isten, ha

még nem hiszed,

majd idejében az

neked is meglesz.

Megtapasztaltam,

összefüggésében

megrajzoltam,

nevelek által,

oktatom azt.

A hangomat

hallva, érezni

fogjátok, általam,

mit is tanulhattok.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel.

Becsülje meg a pillanatot,

 amikor a boldogulás

már önnél lakik,

„boldogság”

lehet a vége,

kihathat az

egész életére.

Ne tegyen

senki ellen

semmi rosszat,

mert visszahathat.

Igyekezzen hát jó

emberré válni,

hogy ne kelljen

majd egész

életében

lopakodva

járni.

Igazítsa

meg a belső

tartását és a

 „Hazaszeretetét”

mint a gerincét,

hogy felismerje,

a generációsan

is fontos tettét.

Az életünk

minőségének

a kulcsa ott

van bennünk,

ideje lenne hát, aki

megértette, önmagáért

és az érintettekért tennie.

Ne uralja el a félelemkeltés se

azokat, akik még lelkierőt most

mutatni nem tudnak. Keresik az

útjukat, túl sok már a szabadon

tudás hiányosan kontroll nélküli.

Amikor ő azt már tudhatja, hogy

minősíti önmagát a belső tartását,

 azáltal a már meglévő méltóságát is,

 tapasztalva naponta illene kontrollálnia.

Felfejlődik oda ahol a tehetségét a maga

igényeihez is tanulva, kiegészíti a tudását.

Nem odarakják, aztán ott folyamatosan, a

 szekerét tolva azt láttatják, mintha ő abban

úgy sikeresnek láttatva boldogulna, pedig ő

csak fel van oda, ahhoz amihez épp szükséges

tuningolva, nem a saját tudása, se energiája.

Vannak akik nem a könnyűben,de vegetálnak,

nem ismerik még a lehetőségeiket se, hiszen

velük nem számolnak a jóban, szépben sem.

Mintha nem is léteznének letudták őket és

ott maradtak, magyarázatokat sem kaptak.

Várnak oly régóta, azt se tudják, hogy mire,

egyedül csak a belső tartásukkal araszolnak.

Emberiesek maradnak, tehetségesek, vannak.

Önmagukat, a lelki fejlődésüknek szintjét,

betartják, annak határait ismerik, hogy

ne terheljék fölöslegesen azokat,

akikre az naponta,

anélkül, hogy kérték

volna, ugyanúgy kihat.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon Pakson a

Hergál Házban,

szeretettel.

Mit is mondhatnék, hiszen én is csak tapasztalva oktató,

tanácsadó volnék, Magyarországon nagyon fontos, hogy

maradjon meg az egészsége a kispénzűeknek, ha végig

is várják és végre sorra kerülnek, pedig ők is időpontra

mentek oda. Nincs garantálva, hogy aközben bele nem

betegednek, hogy mi is történt a szép Hazánkkal itten,

miért nem fontosak azok akik a szépet, jót teremtették.

Lehetne esetleg megmutatni azoknak előtte, hogy miért

így lett ez és működik-e az emberies része, ők tudják-e.

Az a lényege, hogy nekik jó legyen, az vezet-e aki képes,

vagy éppen ki lett ott most arra a soros, ki ül a jó szélén,

vagy váltanak hetente, havonta, emberismeretnek híján.

Mondják, mióta nem fontosak már az emberek ennyire se,

ide teremtettünk, mert ez a Hazánk, várjuk, hogy mikor,

lesz jó nekünk is, ha gazdag Magyarország azt mondják.

Tudják-e, hogy amit ennyire nem vesznek komolyan az,

visszaköszön akkor, amikor már nem lehet az másképp,

mint ahogy azt felelőtlenül elengedték és rájuk bízták.

Hahó, intelligensek, a megelőzéssel nem sérültök meg.

Különös oktatás, nevelés esetleg, van már egy emberies

tesztem, nem olyan régen fedeztem fel a tenyerekben.

Nem, hogy ácsorgunk, igen intenzíven lefele haladunk,

ki vállalja majd a következő generációk felé a mostot.

Attól még fejlődik, körülöttünk emberiesen is a Világ,

hova merre hát, ma ki mossa kezeit itt, tán kisorsolják.

Bocsánatot is kérek, de rögvest, jól áll az ősz fejemhez.

„Ment a szegény asszony, a hátára kötve a nagykendője,

tele volt gallyal amit a kalácssütéshez szedett össze.

Elkékült a hidegtől a két keze, ahogy a terhet,

a két vállán a kezeivel tartani segítette.

Régóta nem nézett már a kamrájába,

ahol egy ideje az egér is csak

átszaladt, mert a saját

surranása hangját

hallotta csak.

Sértődötten

összeszedte

a pereputtyot

és el is hagyta

végleg, azt az

egerekhez

hálátlan,

házat.

Vette az

asszony a

bátorságot

és benézett.

S amit látott,

attól elámult,

tele volt az a

kamra megint.

Valakinek attól

lett ünnep a

lelkében”.

Amikor

rájöttem,

megéreztem,

hol van a helyem,

még a megelőzésben,

bárminek ami megérintett,

örült a lelkem, szívem, agyam.

A különbséget a kettő között én

akkor jól láttam és megjegyeztem.

Rögzítettem alaposan azt az érzést,

azóta, ennek már 23. éve, gyakorlom.

Ezzel tudok úgy tanácsot adni, abban

amivel kapcsolatban kérdeznek, hogy

ránézek a jelére, a tenyerekben arra

a képletre. Így az érzés és annak a

jele máris kétféle, a harmadik az,

megjön válaszként még időben.

Van az Isten, megtudod azt

 te is, a saját idődben.

Hahó, tisztelettel,

szeretetben élni jó,

jó embereknek való.

Különös oktatás, nevelés.

webtenyer.julamami YouTube

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Viszed a látványt, az érzést,

a lelkedben magaddal.

Vedd meg, őrizzed,

olvasd, hallgasd,

nézegesd.

A szerzés

másról szól,

legyél te is

hűséges

magadhoz.

Ettől ő majd

jobban él,

holnap már

újat alkot,

remél.

Beleír,

belefest

majd téged,

  és felébreszted őt,

benne reményt keltesz.

A lelkedben elindul egy

ismeretlen érzés, te is

tudsz adni, törlesztesz,

tisztalelkű, jó ember

lehetsz, mert mi

mindannyian,

egyedül, tisztán

születtünk meg.

A most pillanata,

az nem a tegnap,

nem a holnap,

az a pillanat,

amikor a

sorsod

érted

szól.

Éld

meg

azt,

amit

neked

szánt,

s azt is

amit a

többiért

kellene

tenned.

Hiszen

nemcsak

rólad szól,

ugyanúgy

másokról.

webtenyer.julamami videó

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

tréning, 20 órában.

Magyarországról,

szeretettel.

Haladunk, fejlődünk, sok minden

hathat miránk,  ki vagyunk téve,

olyan embereknek is, akik még,

azt sem tudják, ők mit vállaltak fel.

Az őszinte építő kritikát nem tűrik el,

ahhoz még emberileg nem fejlődtek fel.

Így aztán élnek abba beágyazva, amit nem

ők értek el, megkapták anélkül, hogy

tettek volna azért, a jó minőségi életért.

S vannak azok, akik soha nem érhetik el,

mert lefékezik őket, a hozzá nem értők, a

haladni, fejlődni, teremteni nem szeretők.

Azzal is, hogy nem látják át sem azt ami jó

lehetne mindenkinek, a szintjére kerülve.

Az alkalmazkodás képessége nem jön ám

mindenkivel a születésénél, tanulni lehetne,

de macerás szembesülni, azzal ami nincs meg.

Ha nem vagyok őszinte, akkor miért jönnének

el ide, pont azért jönnek és tisztelnek meg,

az érkezésükkel, mert a nehéz utat járom,

én magam is tanulok tőlük sokat közben.

Akik nem érzékelik a különbségeket sem,

hát igyekeznek mindent lefele vinni, azt

az ő szintjükre, otthon vannak jól abban.

Ők nem fejlődnek ott azáltal, de mi sem,

megrekedünk, hisz döntenek felettünk.

Nem maradhatunk ugyanazokon a régi

szinteken, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyunk, előre vinne, új szintre tenne.

Alkalmazkodnunk nekünk kellene,

hogy ne maradjunk, se magunkhoz

képest, se generációsan, mi sem le.

Amikor kimondom az embereknek,

hogy minőségi ember lett belőled,

van aki körülnéz, hogy jó lenne, ha

nem hallaná senki más, tart attól.

Ugyan ki fog belekötni mindazért,

amit ő maga által már elérhetett.

S ha tebenned tisztelet nincsen,

kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez

szokni,

mint

megalázó

kezet fogni.

Ha ott érdeked

már nincsen neked,

megváltozik a hangod,

kikopik belőle a tisztelet.

Kijön belőled az igazi éned,

nem tudsz mást gyakorolni,

mint hárítani a felelősséget.

Pedig rá kellett beszélned,

elhitte neked, hisz annyira

mondtad, hogy jó lesz az.

Segíteni szeretnél tán,

de csak önmagadért

tetted meg, nem

törődtél te

azzal, hogy

milyen az ő

helyzetük.

Azt is szerinted

oldottad meg,

nem vetted

tudomásul se.

Jelezte azt ő,

ami a gondod

gyökere lett.

Nem az ő élete

volt fontos ott,

csak a sajátod.

A kezdet óta,

a legnagyobb

hibáid amikbe

beleeshetsz ez.

Megelőzéshez,

a megelőzésben…

Ha túl jól szalad a

paci veled, fut ám a

szekér, hangoskodók

lesznek a kijelentések.

Pöckösödik a járásod,

hasít a vitorlásod.

A megelőzésre, a

 szintkülönbséget,

nem tartod fontosnak,

így tiszteletben sem,

nem is gondolsz vele.

S, amikor már csak

azt látod, haladsz,

 neked mindent lehet,

na akkor állj egy szóra

meg és gondolkodjál el,

kifordultál önmagadból.

Megelőzés, megelőzés…

A saját tükrödet tartod,

láttatod, te nem látod,

de a szeretteid látják.

Megéri-e neked azért,

hogy így nagynak lásson,

aki nincs miért tiszteljen,

tudja ki vagy te, hidd el.

Honnan indultál, hova

jutottál, hány hibába

estél, onnan, hogyan

jöttél ki, hagytad el.

A befejezetleneid,

végtelenül lefegnek,

 sorstalanokká lettek.

Hány ember ment

tönkre azzal, hogy

elhitte azt neked.

Mennyi

volt az,

amit éppen

csak megúsztál,

de le mégse, nem

fékeztél, rohantál.

Mert elhitted, hogy

mindent megoldasz,

ha gondod akad majd.

Hiteltelenné váltál, bár

visszafelé is bizonyítani

akartál, elhalmoztad,

azzal, amit másoktól

vettél el, sikertelen

lett azzal, sok ember.

A dicséretét mégsem

kaptad tőle soha meg.

Jött a meggondolatlan

amibe jól belefutottál,

mert akkor már mindent

akartál, addig sikerült is.

Hány ember láthatja a

kárát annak, elhitte,

amit olyan nagyon

jól begyakoroltál.

Vessen magára

aztán, ha nem

látta, csapda.

Nem lenne

jó ott lenni,

amikor majd

megszólal a te

lelkiismereted

bárkik felé és

elszámol veled.

Szembesülsz ott,

magadat építed le.

Hát, ilyen módon

is a saját csapdáidba

futottál alaposan bele.

Mire jó az, ha hamarabb

érsz be a célba hamisan,

mint kivárni és megoldani,

tapasztalva tanulni belőle.

Az emberiesek nem hamisak,

segítenek egymásnak annyit,

ami aztán nekik sem árthat.

Az lenne a lényege, hogy

felkészülten haladhassál a

jövőd felé, megbecsülten.

Különös oktatás, nevelés.

Egy életen belül csak az

adódik úgy is, ami fontos

ahhoz, hogy megcsináld

jól a saját és a generációs

feladatod, megéld a sorsod.

Nem bír el úgysem többet a

te emberies léted sem, mint

amennyire be van kódolva az

arra alkalmas hozottad, sejted.

Ha túl szaladsz, keserves lesz az,

amikor elvárnád, de a sarjaid sem

elérni, sem túlmenni nem tudnak.

Sanyarognak az akarataid között.

A lehetőségeid helyett a másokét

is megélted, begyűjtve és mindent

vittél amit láttál, a tiednek tudtad, a

 többit azzal a semmibe taszítottad.

Amikor szembesülnöd kell azzal is,

hogy a hibáidat te követted ott el,

még őszintén bocsánatot kérhetsz.

Mivel rájössz arra, csak önző voltál,

nem tartottad be, sem a saját, se

az ott lévő generációs határaidat.

Örülj annak, ha visszafordítható,

 nem romlottál el, köszönd meg az

érzést, ha abból megmenekülsz.

Becsüld meg a pillanatot amikor

boldognak érzed magadat, mert

az egész életedre ki is hathat.

Van az Isten, majd rájössz,

amikor átsegít a nehézen.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból szeretettel.

Ha egyszer megmutatta az Isten azt,

meddig mehetsz el egy helyen, azt is

jelenti, ne menj túl azon, még akkor

se, ha erősítve látszik, az a te helyed.

Ne csábítson a látszatos, megmutatod,

gyakran az ismétlés bölcsességet hoz.

A fokozatosság nélkül el is veszhetsz,

hiányozni fognak ott a lépcsőfokokon

a  gyakorló lépéseid a biztonságoshoz.

A kulcsod, ne menjél túl önmagadon, a

 túlzók általi, gyakran kiüresedést okoz.

Akkor majd azt hallod, nem vagy oda jó,

miért vállaltad azt fel a felelősség a tied.

Na, hogy bírsz majd el a lelkiismereteddel,

mit miért tettél, ha másokat számba sem

vettél, így értük még semmit nem tettél.

Pedig milyen szépen és színeseket ígértél.

Elérhető ám, a legmagasabb, amit neked

szánt feladatként az Isten, benned van

 hozzá minden tudás, hát azt használd.

Ha több kezdeti önmagadat akarod

látni magad körül, téged Istenítésül,

idejében meglátod köztük az utódod,

 azt csinálja veled is, amit tőled látott.

Annyira ne örüljön az aki ezt itt nem

szereti olvasni, azt kérem ne is tegye.

Nem neki írom, de lehet, hogy érte is,

nem vagyok beteg, csak a vállaimban

érzem, a megérdemeltnél nehezebb

életem súlyát, a góca az ennek, hogy a

 maradandó fogam jön a 66. évemben.

Az idő is az Istennél van, ember azt ne

herdálja, adja – vegye, osztogassa azt is,

mintha a sajátja lenne, be ne kebelezze.

Tartsd be a saját és generációs határodat,

ne vegyed magadhoz a másoknak szántat,

az a továbbiaknak generációs gondot okoz.

Nem lesz mit megköszönniük nekik feléd,

elvetted tőlük a fokozatosság lehetőségét.

A motiváció is fontos mindenkinél, ha

ő nem is hozta, tanulni még megtudja.

Ha nem teszik meg köszönetképpen

feléd, megérdemelten, gesztusba

formálva, azért hagyjad, hogy a

lelked, szíved, agyad,

belülről megsimogassa

a vállaidat, mert neked is,

az egy egészséges légkörben,

bizony már régen megjárt volna.

Éld át az érzést, ha a tehetségedet,

szorgalmas munkádat, okosságodat,

tudományodat, találmányodat,

hétköznapi

szinten

teszed.

Hiszen

azáltal is

fontos lehetnél

a saját Hazádnak.

Ne szégyellj úgy élni,

hogy a fölöslegesből,

ha már megtanultad

a hogyant, mára már

tudsz érzéssel adni.

A lelked azáltal is

tud gyarapodni.

Jó szerencsét

jó emberek,

áldjon meg

az Isten ,

minden

földi jóból,

annyival ami

a generációs

törlesztéshez

szükséges lesz.

S abból, ami a

legjobb nektek

bőségesen lásson

el most benneteket.

Legyen miből adnotok,

ha a bőségre beértetek, s

 adni vagytok már képesek, de

kiszolgáltatni magatokat nem.

Olyan mintha önmagadat le

 vagy felépítenéd általa,

ha látod, rajtad múlik,

hisz már csak a pénz

hiányzik ahhoz, hogy a

  Hazája hasznosához adhassa.

Akik még nem látják át, túl korán

kerülhettek oda, nem az életkoruk,

a tehetségük, intelligenciájuk adja.

Mindenkinek megvan a magához

illő, a Hazájához is hű feladata,

nem a rang se a méltóság adja.

Mivel ők nem ugyanabban jók,

de ugyanakkor tanulhatják,

az egyikük az elfogadást,

a másik az adni tudást.

A gondolkodóként

is szívesek, lelkesek,

két lábbal állnak majd

a gyakorlati életükben.

Különös oktatás, nevelés.

Elbírnak a feladatukkal,

mert fejlettek lettek

lélekben, szívben és

gondolkodva élnek.

Amikor az emberek

rájönnek, mert már

átlátják az egészet,

megköszönik azt az

Istennek, hogy még

időben mutatta meg.

A tudást választottam,

a sok pénz helyett, meg is

gazdagodhattam volna, de az én

lelkem, szívem, gondolkodó agyam

nem engedte azt meg nekem, van

a hétköznapi, de megküzdök vele.

Tudom eljön az idő és az is rendben.

Adni születtem, a segítség is megjön,

az elfogadást tanulom, nem könnyen.

Mit is kezdenék egy túl könnyű élettel.

Tartásos ember lettem, a méltóságom az

 emberies létem, megélem a tehetségem.

Ha nem gátolnának 10. éve már nem itt

tartanék, de higgyétek el, láthatatlanul

is megvan,  bennem a tiszta hozadék.

Rájöttem milyen jó is ez, meglátni

az egyszerű élet nagyszerűségét.

Nem hagytam hátra generációs

terheket se, megoldottam amit

csak adott a sorsom és lehetett.

Így nem unalmas az életem se,

hát mindent a saját idejében, a

 generációs határom közt élek.

Magam fedeztem fel, megélem.

A mások számára lényegtelenek,

számomra fontos dolgaimat nézem,

tulajdonképpen így, megvan mindenem.

Amikor már jó helyre adtam el, a tudásomat,

az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasót”,

a Hazámba bekerülhetett, nyugodtan öregszem meg.

Az oktatásom által, megtanulják és tanítják ők tovább,

örülnek majd a felnőttek által a gyermekek és a fiatalok,

beszédtémája lesz, s egymást segítve ők is megoldhatják.

Ez az én feltalált tudásom, amivel a Hazámban tanácsokat

adva összegződött bennem, van rálátásom a Világra mert

mindenhonnan jöttek és megtiszteltek, oktatni én tudom.

Még másnak nem tanítottam meg, nyugdíjkiegészítő lett.

Hat éve várom, valaki döntsön, vegye meg a Haza, de ha

mégsem, az idén megjön az arra jelölt, az új tulajdonosa,

ne keress a turisztikai térképen, a Tv-ben, az oktatásban.

Nem találsz egyiken sem, van az Isten, magamon segítek.

Kellemes ünnepeket és időtöltést kívánok mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.

Magyarosan Agyalós Julamami videó tisztelettel.

A vonatig volt ideje gondolkodni,

mennyit kérte az apját,

beszéljék át.

Nem szeretné

igazgatni azt, amit

az apja neki szánt.

A saját életét élné,

csinálná a dolgát, ha

visszanéz, lássa ő is,

mit miért éppen úgy csinált.

Nem tudtak már beszélgetni

régóta, az apja csak a magáét

fújta, az ő álláspontját meg sem

hallgatta, pedig elmondta volna.

Méltatlannak tartotta ezt hozzájuk,

mert az ő szemében nagy emberré

vált az apja, önmagát a vagyont a

semmiből felhozva, félistennek

látta, tartotta, meg is mondta.

Csak ott valami eltört akkor

az apjában, amikor egyszer

a nagyapja rászólt, nana.

Ezt egyszer már valaki

a családban próbálta,

rajtavesztett és

mindent

el is vesztett.

Attól fogva az apja,

 a nagyapját hanyagolta.

Nem akarta hallani az igazát.

Magához tér végre, mi is történt,

lehet már a vonaton ül a gyermeke.

Felkapja a pénzt amit azon a napon

begyűjtött, meg ami még a héten

bejött, bedobja egy szatyorba,

beül egy taxiba.

A pályaudvarra

mondja a sofőrnek,

várja meg a visszaútra,

sok pénzt nyom a kezébe.

Még látja a peronról, ahogy

a vonat elhagyja az állomást.

Egy résnyi idő és már elment,

belemarkol a szatyorban lévő

nem kevés pénzbe, kínálja a

járókelőknek, csak nézik,

mint akit bolondnak vélnek.

Kikerülik jó nagy ívben, nem

akarnak részesei lenne ennek.

Vegyétek, vigyétek mondogatja,

látjátok nem kevés pénz ez, van

belőle bőven. Fogadjátok el,

kérlek benneteket, hogy jó

helyekre menjen a pénzem.

Hiszen ezért volt minden,

amit tettem életemben.

Nem kell nekem mert,

becsapott engem,

észre sem vettem,

pont ez tett tönkre.

Elment a vonattal az

egyetlen fiam, inkább

a munkát, a szerelmét

választotta, az én nagy

ragaszkodásom, pénzem,

vagyonom helyett.

Vigyétek innen,

nekem nem kell, a

 nagyon fontosomból az

az én ellenségemmé lett…

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból

szeretettel.

Bocsáss meg apám, nem akartalak megbántani téged!

Mi csak éltünk egymás mellett úgy, mintha minden

rendben lenne, te siettél mindig, hogy nekem több

legyen, nem kérdezted meg, mit gondolok arról én.

Kilakoltatták ma a házukból a legjobb barátomat

és a családját, így dönteni kellett, munka nincs,

ha maradunk, rövidesen leépül a tartásunk.

Tudod, gyermekként, az apja meg te a

  a legjobb barátok voltatok a faluban.

A lánya az én szerelemem lett,

akit eltitkoltam előled,

nem akartam veled is

 megküzdeni érte.

Nehéz volt nekem

őt megismernem,

mert én a te

fiad voltam,

az ő családjának és

az ő szemében, de nem

adtam fel, bizonyítottam.

Megtetszett nekem az

 ő családjuk összetartása,

az egymásra figyelésük,

a bennük meglévő szeretet.

Máshonnan hozattál nagyon

olcsó munkaerőt, nem adtál

nekik már egy éve munkát.

Megsértődtél akkor

rá, mert nem

dolgozott

neked sem,

barátságból

se fillérekért.

Mivel elvártad

másoktól is, hogy

haragudjanak veled,

így már nem kapott

munkát itt senkitől sem.

Nem divat már a szakértelem,

nem becsülik meg a jó szakikat,

mondogatja ő gyakran, pedig a

szaktudás csínja-bínja ott van.

Apa az én „mérnökszemem”

látta, hogy milyen lelkiismeretesen

dolgoztak, kifogástalan minőségben.

Két nyáron is, amikor azt mondtam

gyakorlaton vagyok, náluk hordtam

én a maltert, amikor meg szükséges

volt, használtam a mérnők eszemet is.

A nagyapámnál tegnap is jártam, ott van,

küldte neked, egy boríték volt a kezében.

Éppen azután, hogy odaértem ment

el a lélek belőle, a fiamnak add oda,

mondta mosolyogva, szerettem őt.

Amikor az én levelemet elolvasod,

a napirended szerint én már vonaton

ülök. Jó hasznát veszem majd idegenben,

a kitűnő egyetemnek, a nyelvismeretemnek,

hiszen sokat utaztál velem, hogy más nyelveken is

 beszéljek, a taníttatásommal is adtál lehetőséget.

Köszönöm a sok jót és szépet, amit kaptam tőled.

A nagyapó hamvairól majd értesítenek téged apa,

nem várhattam vele, el kellett döntenem helyetted.

Nem bontottad ki azt a sok lezáratlan borítékot se.

A bankkártya amit a nyárra nekem szántál ott van,

köszönöm neked, de nem fogadhatom már el apa.

Megéltem általad nagyon sok jót úgy, hogy semmit

nem tettem érte, az a te életed, a sorsom nem az.

Megtaláltam a motivációmat apa, teremtenem kell

a nincsből, fontos tudnom, hogy mennyit érhetek el.

A nagyapám is idegenben kezdte, hazajött időben,

ott van a műhely, kezdeni kellene valamit vele apa,

talán valakinek éppen jól jönne, mert neki nincsen.

Majd értesítelek hol kaptunk munkát csapatostól.

Lenéz az asztalára, a borítékok halmaza olvasatlan,

mindig csak halogatta, majd holnap, mindig sürgős

dolga akadt, a borítékok megvárnak gondolta…

 Nem veszítheti el azt, akiért az egészet,

mindenáron, semmit és senkit sem

nézve, ilyen teljes egészre megcsinálta.

Azt hitte ez nemcsak az ő nagy álma…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból

szeretettel.

Nem kevesen már látjuk azokat amit ők

 még nem, mégis mi alkalmazkodunk, s

rengeteget fejlődünk ám közben, mert

azt és amazt is tapasztalva haladunk.

Felismertük a saját és a generációs

határainkat, megtaláljuk abban is a

 jó megoldásokat, túléljük és át is visszük.

A két oldalhoz fordító és tapasztaló vagyok.

Magyarosan éljük azt is meg, gondolkodunk,

szerencse az egyszerű is nagyszerű nekünk.

Nem mondjuk ki azt, ó de ostoba, viszont

rácsodálkozunk, hogy kerülhetett oda.

Kivárjuk mert át is látjuk, kihalljuk,

megérezzük a jókat, a nem jókat,

lett hozzájuk is alázatunk bőven.

Előbb-utóbb tisztán kell éljetek,

takarít ám a természet emberek.

Amikor valaki ugyanazt szajkózza,

 úgy hívják egy idő után, nem csoda.

Nem fejlődött lelkileg, szívében még

egy, ellesett pillanatot sem.

Gondolkodni

nem szeretne,

beáll a nemlétező

sorba, ihajja, nosza.

Magát ott meghúzza,

 jónak nem mondható,

látszatvezető lesz belőle.

Ne fedd le, ne nyomd el, akik

vezetni születettek, he, úgy is

bevonzzák ők az emberieseket,

nagy fricska lesz az álságosoknak.

Pedig azt ők is megtanulhatták volna.

Ők abban tehetségesek, arra születtek.

Megmutatja a sorsuk és generációs jelük.

Gondolkodva, lelkesen, szívesen haladnak,

átlátják azt, amit az erőltetetteid nem,

mert csak az utánozásodat nyomatják.

Hamar félbehagyják azt is, még mielőtt

megértenék, magukat üresben tartják,

fel sem fogják mennyit ártanak ők azzal.

Mert az végigmegy és akkor is, ha nem

tudják mi az eleje, s mi annak a vége.

Amikor a nevelted majd vezet, veled

is ugyanazt teszi, mint amit látott tőled.

S már nem tudsz ellene semmit sem tenni,

hiszen rajtad nőtt, a mondataidat használja.

Nincs saját szavainak tára, minek annak a

kevésnek, elfér az a nyelve hegyén,

 gyakran úgy is odavágja ha lehet.

Azután egyszer gondolkodnia

kellene, mert életében először,

adódik egy helyzete, ahol ő is

a saját kútfőből dönthetne.

Azzal követi el a hibát,

hogy korrigálja azt,

amit betanítottál

neki, saját érve

meg nincs semmi.

Magyarázkodna, de

arra már nem kíváncsi

senki, nem tudja eltakarítani.

Ott marad a lenyomata, a jele,

hiszen láthatóvá ő maga tette.

Van az Isten, de nem tehet

mindent más helyetted,

hiszen akkor meg,

kontrollálni sem

vagy már képes.

Gondolkodni,

gondolkodni,

gondolkodni.

Az arra megfelelő

helyeken csak az

arra beérettek,

tapasztaltak,

gondolkodók,

összefüggésében is

látók, kihallók, megérzők

felelnének meg és ahhoz

képest, uram Isten.

Hova, mibe kell

mennünk, nincs

hova szólnunk,

hőhe, behúztok

bennünket a csőbe…

Fékezz, mielőtt megszoknád

a lóval növelt magasságodat,

mert megteheti helyetted,

puszta jó érzésből a lovad.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel.

Életem a sorsom, a sorsom az én életem.

Adni, segíteni, tapasztalni teremtettél Isten.

Kérlek segíts, hogy a tiszta lelkűek, az

abban jók, jól segíthessenek.

Akik már tudják,

nem ártok,

nem bántok és

magamra is vigyázok.

 S tisztelettel vagyok,

haladok, ahogy tudok,

mások fölé nem

növök, ah, ha csak

úgy, érvényesülök.

Az életemet élem és a

sorsomnak a kiteljesedését

remélem, mindezt egy időben.

Rájöttem, ha az emberek is a

saját életritmusukban tudnak

haladni, egymást jobban meg

 is tudják érteni, segíteni.

Bár nem egy

ritmusban

vannak, de

önmagukhoz

képest és a

környezetükhöz

is, harmóniában

élve haladhatnak.

Ha nem ismered még

a saját és generációs

jeled, mihez képest hol

tartasz most, te tudod-e.

Ha átugrottad azt a sok

akadályt, amit te is azért

kaptál, hogy emberesedj,

a következőkre vetülve

nehéz terhet cipelnek.

Azért megmutatkozik

a régmúlt hisz működik

 a jelenben is,  „most”

másnak mutatkozik,

az emberek nem is sejtik.

Ahhoz képest, ki mit hozott,

kivé vagy mivé változhatott.

Tudom, az idő az Istennél van.

Ha mindenki a könnyebb végét

fogná meg, nem történne semmi,

csak punnyadna mindenki, a sorsuk

befejezetlen, maradna lefegve a semmiben.

Addig menne minden, amíg a természet átfordítaná,

ha már elfáradna a sok nehéz terhét korrigálva oldaná.

Hiszen nekünk kellene alkalmazkodni, nem elvárni.

Amikor ráébredtem, hogy mi a saját feladatom,

s milyen generációs feladatom van nekem,

szakadt a könnyem, hiszen ott volt szinte

egyszerre összetett érzésben minden.

A körforgásban hol a lelked, hol meg

a pénzed által leszel gazdag, nem

különb senki sem a másiknál.

Nem nagyobba választék

a másoknál, csak az időt

kapja arra, máskorra.

Ki már letörlesztette,

kinek az ősei megtették,

ki meg most szeretné,

rendbe tenni az életét.

Ne kelljen sortalanul

élnie senkinek sem.

Ha még nem érted,

kérlek tanuld meg.

Ne maradj sortalan,

tegyél magadért,

s generációsan,

ha már tudod,

mi az a miért.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Magad köré látsz-e, vagy csak mégy amerre visz a sejtésed,

ha nem értesz is hozzá, de felvállalod, dolgozni nincs kedved,

majd jól meghajtod ráérősen a saját ritmusoddal akit éppen.

Vagy ha nem is hoztad te, megtanultál-e, átlátni, kihallani,

másoknak nem ártani, magadra vigyázva gondolkodni.

Hátha ott neked a mostaninál szebb, jobb is lehetne.

Vagy csak beállsz kisliliként a nemlétező sorba.

Ki mit és meddig bírja, milyen körülötte a

működő minta, vajon az a jó minta.

Érett vagy-e az intelligensen

született gyermekedhez te,

ha észleled a hiányosságod,

hozzálátsz-e a tanuláshoz.

Néha elég ha figyelmesen

vagy a hétköznapjaitokban.

Vagy majd hordod te is a

kontrollálhatatlanná lett,

divatossá tett önjelölthöz.

Mond miért nem tanulod

meg azt amit nem tudhatsz,

te más tehetséget hoztál, így

abban vagy haladó a sikerhez.

Vagy attól híresedik a Hazánk,

hogy mennyi az elrontott élet,

kik nem érhettek a sorsukig se.

Mert nem kapták meg időben az

ő lehetőségüket a továbblépéshez,

a sikerük így odalett és tán végleg.

Miért is kellene elhülyülnöm nekem,

mit tud kínálni ahelyett amit nem ad,

 most jött meg, a sorsokhoz az eszem,

23 év után, sorsolvasó lett belőlem.

Mit jelent a Haza neked és milyen

érzés az nekem, az emberiesnek,

már ekkora emberismerettel.

Miért kellene nekem hinni

abban amit nem úgy látok.

Győzzél meg róla kérlek,

legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se ellened, sem

veled, hiszen az csak a te érved.

Lerajzoltam valami fontosat én,

hasznára lehetne a Hazánknak,

a sok azáltal meg nem rekedő

embernek, a kíváncsiaknak.

Miért nem tanulod meg amit

még nem tudsz a vezetéshez,

 a nép között, mi emberiesek,

itt élünk, a Hazánk nekünk.

Várjuk a szépet és a sok jót,

amit ide beleteremtettünk.

A gyermek a születésekor

hozza azt is amiben ő a

legjobb is lehetne.

Ha a szülő tudná,

miért is oda hozta

a gólya, mi az amit

neki ott kell és úgy,

megtanulnia, hogy a

régi punnyadásokat

feloldja, meg is oldja.

A gyermeknek nem

elég már, hogy nő

mint a gomba, azt

is tudja, miért nő.

A tapasztalatom

nem az, hogy az

életkornak lenne

ebben a leginkább

a nyomatéka, nem.

Ma már nem lehet

az mondani, hogy

maradj csendben,

mert te még csak

gyermek vagy,

nem jár a szó

meg neked.

Olyan tisza

őszinte az

a tekintet,

amibe bele

nem férhet,

a mellémenés.

Viszont a minta,

annak óriási a súlya,

mert ha más impulzus

nincs mint a jól bevált

semminek az üres volta.

Akkor az lesz az amit

továbbvisz, hiszen

nincs más hatás,

nem fogadná

be a miliő.

Neki kellene

alkalmazkodnia,

ha ahhoz alázata volna.

A fokozatosság, az elérésnél

a sikernek az átélése, nagyon

fontos minden emberi sejtnek.

Ha már rögzítette, fel is ismeri,

amikor megint aktuális lenne.

Önmagát így építhetné fel,

a saját aktuális szintjére.

Nem menne mellé se,

nem billenne meg sem.

Maradhatna az egyensúly,

nem kibillegve élne, hol így,

hol meg úgy, a mások hatása

tükrében, hanem a nehezebb,

de emberies ritmusában lenne.

Ha nem kaphat kellő táplálékot

 jó szóból, sikerből a gondolkodó,

akkor alaposan befele is fordulhat.

Tanuld meg a „most” működését,

a saját személyiségedre lefordítva.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Nem az a gond, ha nem hasonlítasz

másokra, hanem az, ha nem találod

mert nem is keresed önmagadat.

Ne hidd azt, hogy vége, fordulj és

meglátod, te kerültél az elejére.

Különös oktatás, nevelés neked,

neked, neked, aki már tudod, hogy

az életedből mi hiányzik még és mi

az ami, ha teszel érte, önmagaddá tesz.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Jól szeresd, úgy, hogy az

neki jó legyen, mert

akkor neked is jó lesz.

Ha már felismerted,

a saját és generációs

határaidat, tudod,

hogy hol tartasz.

Aki ezt sértőnek

olvassa itt, attól most

bocsánatot is kérek,

ha véletlenül

idáig eltévedt.

„Emberies teszt”.

Emberiesként,

elértem oda

és a helyzet is,

a lehetőségére

az  oktatásomnak

már szükség is volna.

Ahhoz, hogy azokat az

embereket is figyelmeztetni

tudjam, akik még nem szálltak

el, de a saját, vagy generációs

határaikhoz most elértek.

Igyekszem szólni, ej,

hahó, hi, nem kaptam

meg a kellő tiszteletet.

Ami, azért jár meg nekem,

mert mellettem tetszett

felnőni abba, a magasságba.

Elfogyott a tolerancia,  így most

ugyanazt a hangnemet használná

felém, amihez szokott másokkal, így

kénytelen vagyok önmagáért szólítani.

Gesztust is gyakorlok, hogy érezhesse,

tisztelettel vagyok, ha felülbírálom az

időt, nem kellett volna azt megtennem.

Bocsánat tévedtem, azon a szinten van,

ahol a tanítványaimat tesztelni szoktam.

Mivel magamat neveltem, tapasztalni is

a saját időmet igazítottam garanciájára,

nem mennék túl, hiszen ez a hivatásom.

Elnézését kérném, de az én gazdagságom

abban rejlik, hogy megcsináltam a sorsomat.

Akkor is, ha az nem látszik, mert én pénzben nem

hozhattam fel a szintemnek megfelelően magamat.

Tartozom viszont annyival, hogy jelezzek, jót tenne

Önnek a 20 óra,  azáltal, megismerné a tenyereit, az

 Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatom.

Tudom, hogy sokan használják a kifejezéseimet úgy is,

hogy nem tanultak nálam, azért azok nem is hitelesek.

Hiszen én nem oktattam még senkit sem az oktatására,

de azért próbálják bevinni a mindenféle oktatások által.

Pénzkidobásként minden, nem hasznos szórakoztatóvá

tettekkel múlatják már az idejüket, viszont most lenne is

mit tanulniuk. Pont arról, hogy amiért megdolgoztak, ne

 keveredjék össze azzal amit mások szereztek, mert nem

ugyanaz az energia mozgatja őket, nagyon különbözőek.

Könnyen át lehet billenni és ott már az árral sodródni.

Az egyik legnagyobb dolog amit az ember önmagáért

megtehet, hogy kontrollálja a benne zajló eredményét.

Nem hiszi el az érzést elsőre, hogy mindent elért végre.

Pont az a lényege, hogy odáig elérve, a sok munkáját,

a belefektetett energiáját önmagáért megbecsülje.

Nem mindegy, hogy amit hozott ahhoz képest kivé,

vagy mivé változott, ilyen egyszerű a dolog, nem

szabadna megállni és a beteljesedett érzéssel

önmagának ártani. Hanem megkeresni, mit is

lehetne még ahhoz tanulni, amiért a tanácsért

oda szokott fordulni, hogy ne kelljen kérdeznie.

Hiszen nem tudja tolerálni, a nagy különbségeket,

mert már mindenki körülrajongja, én nem fogom.

Higgyék el, mindent megtettem, hogy bekerüljek

az oktatásba, ami alapokat adhatna az emberiesek

által adható, oktatható, tanítható folyamatokhoz.

A most végbemenő erős hatásokhoz fékeknek,

hogy ne billenjen ki, ne billenjen át az aki arra,

már érdemes, hogy „emberies is” maradjon.

Miközben benne van a megcsináltamban.

Mert onnan már csak az ismétlés, a üres,

 motiváció nélküli kiüresedés, a lefele van,

 a szintjén is amit elért azzal, de csak azzal.

A tudásának a fejlesztésére lenne szüksége,

hogy rájöjjön az irányítást nem adhatja még ki,

a kezében kellene maradjon, ha odáig el is ért.

Viszont ott a mindennapok, az adok-kapok már,

a szavak legjobb értelmében, alázatot gyakorol.

Kérem, hát szépen, a tanulás soha nem késő és

nem szégyen semmiképp, ami még nincs meg.

Hisz mindezek csak a lelkes, szíves, gondolkodók

sajátjai, nem kellene félreérteni, nem terjed el,

csak úgy, vagy születnek vele, vagy nincs még.

Igényük arra amit nem hoztak, megtanuljanak.

Íme a kínálat a feltaláltam által megtanulható

lenne ez, de csak azoknak akik, nem érzik

máris tökéletesnek hozzá önmagukat.

Legyen szerencsés ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy

ugyanazt kapjad, majd…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen

a széppel, a jóval, amit

mi is ide teremtettünk,

még meg sem jöttél.

Múlt, jelen, jövő,

boldogulni

tanulj meg

a „mostban”,

ne álmodban.

Otthon vagy,

amikor a

kicsiben

már

látod

magadat,

nem mentél

sehova,

a Világ

mégis

ott van

nálad, nálad, nálad.

Tisztelettel legyél,

szeretetet reméljél.

Kívülről is lát engem,

mint ahogy őt, én is

látom, őszintén szólunk,

mert barátok vagyunk.

Tanulj meg időben

adni, hogy ne kelljen,

ha szeretnéd,

ha nem

kapni.

A múlt elmúlt,

alkalmazkodj

a sorsodhoz,

a pillanathoz,

ne a jövőt várjad, a

 holnap a küszöbödön

úgyis megvár majd.

Szeretettel.

Tíz éve várok rá,

azt hittem

marad,

de aztán

mégsem.

Valami erőből

elvitte mellőlem,

maradt belőle itt,

eddig mindig,

annyi ami

megsegít

még időben.

Az emberiesek

így születtek és

ezzel tudnak haladni,

legalább nem ártani.

Összefüggésében

is látják, tudják.

Ahhoz, hogy

most még adni

 is tudjak belőle,

hozzájuk mérve

áthatóan,

bennük

lenne

szükség

többre.

Van Isten,

ezért nem

fogy el, itt

 van bennem,

megteszek

mindent érte,

oktatva, nevelve,

tudjak segíteni vele.

Ha valaki már érti

és meglátja így

a reményt,

mondja el

neki, várom rég.

Ha itt van nekem is

már amiért sokat tettem,

a sikeres sorsom, tudom mit

kezdjek vele,

nem megyek

neki semminek sem.

Nem győzni jöttem, csak

a sikeremet keresem, ígérem,

hogy a harmóniámban meg is lelem.

Oktatok, nevelek vele megelőzésben.

Érvelek és minderről meggyőzni

szeretném őket, hogy nekik

se legyen rossz, de

nekem sem.

Nincsenek

hozzászokva

az emberek,

hogy valaki

így gondolkodik.

Miért ártanék, ha

azt másképp is lehet,

majd ők is megértik

a saját idejükben,

hogy annyiféle

igazság lehet.

Egy kicsit van

 mindenkinek

mindenben.

Megtanultam,

ne vesztegessem

az időt, se az energiát.

Menjek tovább azon

ahol éppen lehet,

nyilván átlátva,

ne mellette

 haladjak csak.

A várakozás a

becsapós semmi,

az, hogy majd lesz

valami, olyan nincs.

Az lesz amit elindítasz

az végig is fog menni,

nem tud félúton sokáig

ácsorogni, történik valami.

Ami most így van, az egy

pillanat múlva másképp

is lehet, halad nem állhat meg,

hiszen minden körforgásban van.

Ha nem kóstolod meg a bablevest,

honnan tudnád, milyen annak az íze.

Akkor miért és hogyan döntöd el,

hogy valamire van-e szükséged,

vagy nincsen, ha nem látod át,

 hallod ki, át hogy értékeli,

a gondolkodó agyad, ha,

nem is kontrolláltad.

Miért bíznád a

saját sorsodat

másokra, inkább

ismerd meg, építsd

fel magadat úgy, hogy

a sarjaidnak legyen alap.

Ne csak pénzben gondolkodj,

persze teremtsd, ha most dolgod,

viszont ha a sarjadnak más az útja,

ne gátoljad vakon, ha ő már tudja,

neki azzal az alappal lehet élnie.

Sokakat látok, már majdnem

révbe érve, járják körbe,

de mindig ugyanazok,

akik által tapasztalni

igyekeznek, hogy el

ne tévedjenek, nem

vállalnak kockázatot.

Valami újnak az ismerete

pedig minden információt

tartalmazna, csak meríteniük

kellene belőle, hisz eljutottak oda.

Van úgy, hogy látom a megrekedést,

nem szólhatok rá, hahó, menjél már,

meg ne állj, hiszen annyi a hiteltelen,

hogy nem hinné el azt nekem sem.

Ezért, néha kimondom helyette,

persze azt ő tudja, hogy azt érte,

de neki kell mindent eldöntenie.

Megtanultam hallgatni, ezért

összefüggésében tudom

már sokszor látni azt,

amiről neki fogalma

sincsen, készen van.

Körbeért az ő sorsa,

váltania kellene időben,

hogy az életritmusa neki

is meglegyen ahhoz, hogy

biztonsággal haladjon benne.

Ha megtanulták az emberek

a saját lelkes, szíves, gondolkodó

életritmusukat, már nagyon nem

térnek el tőle, hiszen már megérzik.

Ott vannak a saját és generációs

határaik, amit érzékelnek, hiszen

bennük zajlik, tőlük az nem idegen.

Megtanulható, 20 óra alatt mindez

úgy, hogy nem tévednek el, megérzik

hol vannak azok a pontok, amikor ki is

billenhetnének a könnyű bűvkörével.

Tevékenyen várnak, már megérdemlik,

nem látványosan fordul át, de minden

másképp van hirtelen, ráhangolódnak.

Tudják ezt várták alázattal, nem hiába.

Olyankor megjön az ajándék része,

ennyi idő után már megérezve,

lehet megint lépni előre,

a jó megérzésekről

beszélek, más

szóba sem jöhet,

eltévedni nem lehet.

Ez nem a szerzés, álságos

rezgése, a jó energiákban

vagyunk már és három éve,

csak nagyon sokan nem is

 vették még azt sem észre.

Lám ott a sorsuk láthatóan,

mások látják ők meg nem.

Nyomják a megszokott

ritmusban és teljesen

fölösleges energiával.

Átfordultunk és én

megfestettem azt

a pillanatot, megvan.

Ahhoz képest tudom,

kitöltöm a várakozási

időmet azzal, hogy

megértettem.

Mindezek

miértünk

is szólnak,

mindannyian,

tudnánk élni a

 lehetőséggel.

Ismerem mint

a tenyeremet,

egy biztos pont

a semmihez képest.

Jó szerencsét jó emberek,

tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

Apró fontos porszemek

vagyunk mi mindannyian,

kinek ilyen, kinek meg másabb az

 életfeladata, megélhető sorsa is van.

Mondják nem lehetne, emberiesen

egy minimum, amit kiszámítanak,

amit befejezve, eredményesen

kutatva bebizonyítottak, hogy

hol vannak az emberieseknél

a minimumoktól a maximumokig.

Ne lefegjenek, befejezetlenül ott,

életszerűtlen, azon sorsok helyett,

hát nincs senki ott érdemben eldöntő,

emberiesként átlátó, kihalló, megérző.

Milyen minta az, hogy mindegy mi jót

tett bele, adott hozzá ő a Hazájához,

valaki egy döntésével azt leradírozza.

Mi lesz a gyermekekkel, fiatalokkal,

honnan az a hova,  kik is ők, vagy te,

ki mondja meg azt, bebizonyítva.

Miért lenne fontos, hogy tudják,

miért olyan a családjuk mintája,

miért tudják, vagy nem tudják,

magyarázatok és beigazolódások

nélkül, azt ők is alapjuknak venni.

Uram Isten mondja meg már ott oda,

olyan, aki azért nem lakol majd meg.

Ha születésétől fogva, abban ő is

fejlődhetne, amire született,

amiben ő a

tehetséges,

egymásra is

sejtjükben is,

mosolyoghatnának

a pillanattól az emberek.

Hiszen mindenki érezhetné

belül a lelkében, szívében,

gondolkodó agyában, a

 sikernek fontos érzését.

Amikor elindul a vágy a

lélekben, s hozzá adja a

ritmust az ő szíve is,

elgondolkodik az

 agy, milyen jó is, hisz

így születtünk mind.

Harmóniában lenni,

jönni-menni, meglátni a

 hétköznapi emberi csodát,

szeretetben élhetne a világ.

Tiszteletből és szeretet is,

legyen otthon bőven,

hogy vihessenek el

belőle kimenőben.

A generációs feladatod

nem ismered, óriás terved

dédelgeted, ráállsz és meg

is csinálod, de mindenáron.

Kinősz önmagad fölé már

kezelhetetlen is nagyon.

Felfogni, megélni sem

tudod, nem sajátod.

Azt veszed

észre, hogy

már nincs is

neked barátod.

Pótolni igyekszel

hát a hiányodat,

veszel magadnak

üzleti barátokat.

Ha nem lenne

fontos a

tisztelet,

szeretet,

nem

vágyna

rá senki se.

Akármiben,

akárhogyan,

el tudnának

így is és úgy is

lődörögve élni.

Mond, neked

miért nem

fontos amit

 te hoztál,

az Istentől, a

születésedkor

 te is megkaptál.

Meg is lehetne

becsülni azt, s

 arra alapozni

a továbbiakat.

Felépíteni arra,

a saját sorsodat.

Ha nem lenne meg

a tiszteletnek és

a szeretetnek

a forrása se

bennünk,

nagyon

gyorsan

kiüresedne a

 lelkünk, szívünk.

Tartás és méltóság

nélkül, már csak a

  körítés maradna,

kinek épp ilyen,

másnak meg

másmilyen.

Figyelj a

lelkedre,

szívedre,

gondolkodó

agyadra ember,

ne érintsen meg

túlzottan téged,

 a megcsillanó,

de csak átmeneti se.

Egyoldalúan is erősen

hatni vágyó értéktelen.

A vártat, a váratlanért

el ne hagyjad, mert mi

adja a méltóságodat.

Az életünk során jön

az amit meg kellene

élnie mindenkinek.

Ahhoz, hogy erős,

egészséges lélek és

test lehessen, ezzel,

azzal önmagunkhoz

erősödünk mind fel.

Az is nagyon fontos,

hogy ahhoz képest

ki mit hozott,

kivé, vagy

mivé

változott.

Tiszta szó,

dicséret,

megbecsülés,

legyen nálad bőven,

hogy adhassad időben.

Különös oktatás, nevelés.

Ha benned az nincsen,

akkor kezed inkább

legyintsen, jobb

legyintéshez

szokni, mint

a megalázó

kezeket rázogatni.

Jó szerencsét emberek,

tisztelettel és  szeretetben,

megbecsülten élni könnyebb.

Ha majd elmúlik a káprázat és

kitisztulnak a tájak, meglátják a

valóságot, honnan lett, arra is

 hihetően hiteles magyarázat.

Hiszen nincs más ami látható lenne,

attól várják a nekik is jó megoldásokat.

Sok olyan lesz majd kicsiben és nagyban,

mint amit látnak, többféle módon és kiadásban,

azt nekik ki, hogyan magyarázza, miért nem ők már

azok, akik ugyanúgy fontosak, hisz szinte azonosultak.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Otthon vagy,

amikor a kicsiben

már látod magadat,

nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad.

Sokáig szenvedtem, hogy nincs

szeretet körülöttem, s egy napon

rájöttem, túl nagy lett az igényem,

ahhoz mértem ami lett bennem.

Azóta adok, oda ahol fogadják

mert nincsen, a gond az volt,

magamhoz mértem az igényem.

Most már tudom adni születtem,

 de ne kérjed, adom magamtól ha

tehetem úgy is megteszem, azt az

én időmben, hiszen adni születtem.

Nem esem kétségbe ha segíteni nem

tudok mindenhol, mindenkinek, már azt

is tudom, arra fel kell nőnie mindenkinek,

hogy ő maga is tudjon, kérni is képes legyen.

Mindent idejében, mindenkinek a saját maga

idejében, hiszen miből adsz akkor ha nincsen.

Viszont van a pillanat mindenkinek időben,

amikor már elég éretten arra, ha ad kap is

rögvest jó szót, mosolyt köszönetképpen.

Legyen szép ez a nap, ha szeretettel vagy,

áradj ott ahol lehet, ahol már nem értik

félre mindezt, ehhez elég fejlettek lettek.

Szeretettel.

Hazaszeretővé lettem én,

mit is tehettem volna mást

mint, találkozom itt azokkal,

akik hozzám Paksra eljönnek.

Megtisztelnek azzal, hogy a

tanácsomért ide érkeznek.

Ne keress nem találsz meg,

 a turisztikai térképeken se.

Valahogy semmibe se férek

itt bele, tán erős ennek a

tiszta szónak a maguk fölé

emelteknél, a hárító tükre.

Mások elmennek máshova,

ahol megtalálják azt, amit itt

kellene nyújtson a mi Hazánk.

Én így találtam ki, megoldani

próbálom, hogy nem mentem

sehova kint vagyok a Világban.

Nem velem lenne a gond, ha

fejlődni szeretnének ahhoz,

azok, akik túl magasra értek.

Pótolható lenne az amit nem

 hoztak, nem is tanultak meg,

 ébredő igényük a fejlődésre,

segítené fel őket a szintjükre.

42 éves voltam, amikor ez az

én hozott tudásom, tanulással,

fejlődve ehhez, hivatássá lett.

Nemzetközi és Magyarországi

Prevenciós diplomát ajánlottak,

meg voltam tisztelve, elfogadtam.

Azóta, megértettem a generációs

jeleket, generációs feladatommá

is lett. Az amit nem csináltak, vagy

nem tanultak, magam fejlődjek fel

ahhoz is, megértve megcsináltam.

Vajon hány családban szenvednek

tőle, hogy nem értik miért nem

megy a gyermek ugyanazon az

 úton, ahol a családtagok mentek.

A tenyerükben, mint egy sorsuk

térképén látszik ehhez is minden.

Megmagyarázódik az, amit nem

értettek addig, jót nevetnek ők

utána, miután végre megértik.

A Különös oktatás, nevelés, erre.

Értve készen, a saját életemmel,

várom, hogy oktatva és nevelve,

  generációsan teljesíthessek én is.

Régebben gyakran elmentem oda,

ahova hívtak és ott megfelelő volt

a helyszín ahhoz, amit adtam oda.

Nem akármilyen díszleteknek a

kellős közepébe ültettek le,

nem először voltunk ott,

tolmáccsal érkeztem, de

  addig az alkalmas helyre.

Amikor vártuk, a sok német

üzletembert, kint a végtelen

esőben, egy helyen, akkor

elgondolkodtam, hogy

mi lenne, ha én is

így szolgálnám

az embereket.

Nem álltunk fel

és mentünk el,

hiszen az adott

szó kötött oda

emberiesen is.

Azután már

többet nem

mentem el,

hiába hívtak,

nem bíztam.

Pedig ott jól

megfizettek,

luxushely volt.

A tartásomat,

méltóságomat

bántották meg,

felelős voltam

a tolmácsért.

Végigvittük

az esőben,

mindhiába

járatták már

 a járműveket, ők

nem mozdultak, 100

emberre nem volt idő.

„Emberiesen” nézz rá.

 Önként sorban álltak,

hátha még nekik is

jut az őszinte

szavaimból,

fordítással.

Gondolom,

hamarosan

pótoltak ott is,

nem kértek tőlem

elnézést úgy, hogy

felejthető lett volna.

Azt mondtam, csak

az emberiesekkel

dolgozom, többet

nem mentem oda.

Annyira nagy volt a

minőség igényünk

közötti különbség,

hiszen nem értették,

a tudás az emberséges

ebben a hivatásban fontos.

Eljöttek és vitték a hírünket, a

 tudásomat, a nagyon igényesek is.

Az ilyen találkozások által kezdett

kialakulni bennem a Hazaszeretet,

nagy csoportokkal találkoztunk ott.

Akik különböző országokból és

kultúrákból utaztak a Hazánkba.

Nekem ők a tenyerüket nyújtották,

a tiszta szavaimért, az emberiesnek.

Ők a legpontosabb élettérképükkel

tiszteltek meg, ezt megjátszani nem

lehet, vagy van valakiben, vagy nincs,

a bizalomnak mélynek kell lennie.

Már akkor azon voltam hogy

összekössem a sok jelet, ha

már felfedeztem, úgy legyen.

Már tudnám oktatni, nevelni

azokat akik ilyen helyeken is

megfordulhatnak, ahol a mi

Hazánknak a hírét hintik el.

Adva azt a minőséget ami,

életszerű, működik, a sorsa

mindenkinek révbe is érjen.

Szolgáltassanak ők hitelesen.

Azt hallottam egyszer, hogy

a tudás hatalom, valahogy

ez most megint nem látható.

Hol van a sok jó minőséget adó,

gondolom lapos kúszásban mint

 én magam, nem hibáztam csupán,

a felelőtlenséggel találkoztam.

A hozzáértő ezt látná, hogy hol

van az a minőség, ami valóságos.

Milyen hírünket viszik a Világba.

Fontos, hogy ki hova született,

milyen generációs jeleket hozott.

Ki nem érett még arra a feladatra,

nem életkor függvénye, hozott-e

tartást, méltóságot, felelős tud-e

lenni, az általa betöltött feladatért.

Generációsan igazolják a feladatát,

a tenyereiben lévő összefüggések,

hogy ő már alkalmas, mert átlátja.

Ki nem csinált végig valami fontosat,

kinek a félbemaradt feladata van őrajta.

Kinek a feladatát ismétli, pedig nem kellene.

Kinek az el nem végzett sorsa, rángatja őket,

le az ő elért szintjük alá, a kezdet kezdetére.

23. a tapasztalva tanuló, 13. az oktató, nevelő

éveim száma a hivatásomat naponta gyakorolva.

Rám nem érvényes, hogy aki nem tudja, tanítja,

hiszen mindent meglátok, megérzek, kihallok

összefüggésében, így is oktatok, nevelek.

Olyan embereket, akikért kár lenne,

ha megrekednének és nem

vinnék végig a sorsukat.

Ezért írok ilyeneket

ide, hiszen eljutottam

oda, pedig ki sem tettem

a lábam, hogy amit leírok,

egy része annak ma is szól

valakikhez.

Kinek az,

kinek meg

más ami őt

megszólítja,

mert pont

most lenne

neki azzal

dolga.

Különös oktatás, nevelés Julamami védjegy.

+36 30 2470 589, szeretettel.

Boldogulni jöttünk

mi mind, tehetséget

hozva erre vagy arra,

 Isten adta nekünk azt.

A tájékozatlanul ott a

magasban lévők, nem

vesznek komolyan, hogy

létezünk, vagyunk nekünk

is van életünk és sorsunk.

Magunk csináltuk meg azt,

amit a mi sorsunk odatett,

ha elmozdítanak abból is,

gyakran bennünket, hát

el is lehetetlenítenek.

Milyen üres érzéketlen,

átgondolatlan tettek ezek.

Mi már egyszer megcsináltuk,

nyugdíj helyett aprót kaptunk,

gyakoroljuk a hivatásunk, van

méltóságunk és tartásunk.

Ha ugyanúgy változtatnunk

kell nekünk is és jön a teher

gyakran és rendesen, mondja

ki, hogy nem tervezett velünk.

Attól szép és színes a Hazánk,

bármelyikünk hiányozhatna ott,

hiszen ha egy porszem mozdul,

 leomolhat a hatására a hegy is.

Ugyan miért gondolod,

hogy amit akarsz

azt el is veheted,

meg is teheted.

Nem mondta

senki sem

neked,

hogy

van

ami

nem

a tied.

Mert, ha

azt akarta

volna az Isten,

hogy minden a

tied legyen, hát

biztosan csak

téged teremt.

Mi meg várjuk,

éppen mi lesz a

te ébredésednél,

van-e időd tán most,

kigondolni mi lesz

mára nehézség

még nekünk.

Mert esetleg

nem úgy áll a

mi szemünk.

Nem meri már

megmondani azt

senki, hogy ez nem

az ami nekünk járna.

A jóból és szépből is

kérjük azt amit ide

beletettünk mi is.

A Hazánk ez itt.

Miért mindent

 szerzésben és

birtoklásban

gondolsz te

megélni,

kiélni.

Hát

nem

mondta

senki se,

hogy van

ott belül

benned,

valami

ami

nagyon

lényeges.

A lelked,

a szíved, a

 gondolkodó agyad,

ami a belső tartást

adja neked, neked,

én már tudom nekem.

Miért gondolod, hogy

csak az egyik oldalad

lényeges, ami azt adja,

mutatja, hogy a pénzednek

szempontjából rendben vagy.

Mond miért kell nekem vándorolnom,

ha nevesíteni szeretném, így 66. évesen is,

amit itt találtam fel, megtaláltam, működik,

oktatnám, nevelném az arra éretteket már.

 A saját sorsuk jobbításának megélésére,

azért más országok szerverén lennem,

hogy megint le ne töröljenek valamiért.

Miért nem nevesedhetek én itt a saját

Hazámban úgy, hogy én is megkapjam

hozzá azt, amit mindenki megkaphat,

ha meg és feltalál, a Hazájának fontosat.

Hiszen ide a Hazámba teremtettem meg a

szépet és jót magamért másokért, itt várom,

hát, hogy megjöjjön már a jó sorsom nekem is.

Mint mindenki a saját sorsáért megtettem,

amit csak lehetett, nem hiszem el azt,

hogy fölöslegesen vándoroltam ide,

meg oda, mikor mehetek már Haza.

Miért érzem azt, nem enged be úgysem,

de kérem szépen, ez a Hazám itt nekem.

Ah, hol máshol lehetnék én otthon, ha a

saját Hazámban meg nem, 66 évesen.

Győzz meg legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék se veled, se ellened,

az oktatás, nevelés miatt vagyok itt.

A két oldalunkat, a belső tartásunk

miatt meglátva, felfedeztem, nagyon

megörültem. Magyarázata lett annak,

hogyha valaki nem gazdag a pénze által,

attól még igen értékes ő emberiesen.

Persze nem zárja ki a két dolog sem

egymást, olyat is láttam, de ritkán.

Adok – kapok, a jóban és a szépben

benne vagyok, formálok, nevelek,

oktatom az arra már éretteknek,

önmagukat hogyan csinálják meg.

Amikor az egyik feladatot hozva,

elértek a megcsináltam állapotba,

akkor jönnek a kérdések, a miértek,

a hogyan tovább helyzetek, kis szünet.

Miért csapod be a gyermekeket, hogy

boldogok, amikor még át sem élhették,

miért avatkozol bele ilyen szinten, te, te.

Így honnan tudják majd, honnan – hova,

eljutottak-e már ők oda vagy amoda.

Különös oktatás, nevelés, julamami

Azután jöhet a változatos életetek,

mert ott van még az ismeretlen, a

felfedezetlen, másik oldalatok.

Mert, hogy kettő a láb, a kar

és egyebek, rajtunk, bennünk,

már tudom, azért, hogy ismerjük.

Azt is meg, amit nem hoztunk mi

tehetségként, nem nevelődtünk

bele, se erős hatást nem gyakorolt

olyan se ránk, ami mellé vitt volna.

Van akiknek széles élettérre, van

szüksége, van olyan akiknek

nagyon keskenyke is elég.

Mit hozott és mit vállalt

fel, amit teljesítenie is

lehetne, hogy  ő is jól

érezze magát a bőrébe.

Rátaláltam, felfedeztem,

leolvasom, ha megtisztelnek,

szembesülnek közben azzal is amit

ők már tudtad. A Különös nevelésem

által,  meg is tapasztalhatják, mi az ami

a következő feladatukat adhatná, ha ők

arról is tudnának, boldogulva élnének…

A tapasztalatom szerint a boldogság egy

érzés, ahova el kell jutnia mindenkinek a

maga fejlettségi szintjének megfelelően.

Attól kezdve az lesz a domináns érzése,

bármibe kezd, megmutatkozik a magas

szintje mindenben, de nem ajándékba

kapja, átélve, tapasztalva, megcsinálja.

A többiek meg kapkodnak utána, hátha

letudják húzni a saját szintjükre, nehogy

már különb legyen náluk bárki, azt nem.

Időben észleli és halad tovább az útján,

a sorsát csinálja, bele a boldogságába.

Maradandó élményévé válik az nála,

a jövőjéhez már az lesz az ő alapja.

A gyermek csak kicsi nem gügye,

van amikor tanulni is lehet tőle…

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.