Nap: 2020. június 23.

Kicsi vagy nagy, emberséges maradj, a szeretet benned is megmarad.

Szépen kérlek, hogy ne rajtam igazgasd a kiterjesztett karmaidat, ah

igen láttatod, eléggé túl ment rajtad az amit szeretnél elérni. Így hát,

jó lenne a lemaradásodat,  a tudásod hiányát valahogy most behozni.

Ha nem tiszteled a tudásomat, hisz nem ingyen van, meg a tanulása

sem egyszerű, ah, az intelligenseknek szánta, találtatta fel általam  a

teremtő. Kérlek legalább ne rajtam élesítsed a nyelvelésben igényed.

Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is ugyanúgy vigyázz, mert

senkit sem pótolhat a szeretteinél, se rokon, se barát, sem senki más.

Meggyőzni, semmiképpen sem  akarlak, nem vagyok üzletasszony ah

csak botcsinálta módon tartom be az aprópénzes nyugdíjasként rám

ugyanúgy rakott jól kitaláltakat. Miért jó az, ha gátolsz, hiszen adni

születtünk mindannyian, hát mitől  felejtetted el ezeket az egyszerű

életet tükröző hétköznapi életben fontos, tiszteletet is adni tudókat.

Mit is mondhatnék, hiszen jó magam  is csak, tapasztalva haladok, tíz

éve a feltaláltamat megrajzoltam és  oktatom, hiszen jól működik.

Volt annak az engedélyének a neve már ilyen  is, meg olyan is,

nem győzöm követni, a gyakorlatból elméletemmé is lett.

Megrajzoltam egy napon, egy ritmusra az egészet.

Már csak arra várok, hogy megvegye valaki

aki érti mit jelenthetne az a szülőknek,

a gyermekeknek, a fiataloknak,

még mint megelőzés.

Tartást megtartó

ereje van a

 szavaknak.

Az emberi

méltóság

a helyén

marad.

Amikor

megérint

 egy – egy

sors, hát

ne felejtsd el,

a lelkednek az

 életednek a lángját.

Hagyd pislákolni  legalább,

erőre kap majd, ha hagyod, jó

ember leszel, ha te is akarod.

Eltűnik a kezdeti üresség, a

fontosság, átveszi a helyét

a tisztelet, az áramlása a

 megtartó szeretetnek.

Isten áldjon meg,

a felvállaltatokhoz

elég tudással benneteket.

Ne legyen kiszolgáltatottja,

a felelőtlenségnek, se gyermek,

se fejlődni vágyó emberséges,

sem az életét végigdolgozó,

aki a sorsát még teljesíthető

lehetőségeket keresve, haladna.

Ha benned az emberek iránt tisztelet

nincsen, válassz  más hivatást, bízzad arra

aki tehetségesen jól tud bánni a Néppel, ah.

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj  még,

hiszen a széppel, a jóval, amit ide teremtettünk,

nekünk még meg  sem jöttél, azt megvárjuk még.

Nekünk nem megbecsülés az odavetett maradék,  állj

meg  nézz a  belső tartásodban szét, ah, hol az önbecsülés.

 

 

Tisztelettel  kérem, ne olvassa el, ha a zavarnák, a saját hétköznapi nehezítések, amit a magamévá  gondolni nem szeretnék, de hátráltatnak engemet abban,  hogy elérjem azt, amit a  sorsom megadott lehetőségemnek.

 Mondjuk a véletlenekben nem hiszek, abban sem, hogy majd a következő életemben oldjam  ezt meg.  Visszatérően előfordulnak, hátráltatnak a szolgáltatásomban, valami nincs rendben azzal, hogy életszerűen működőképes legyen, ha működőképesre megcsináltam sem, hinnye.  Meg abban szeretnék jól boldogulni, hogy végig tudjam időben  vinni a sorsomban, van dolgom még a sikerbe  nem értem be.  Alapot szeretnék adni generációsan azzal, amit megcsináltam és a saját sikeremmé  lett, egy nap alatt egy nemzetközi táborban.

Akkor is, ha nem  kaptam  lehetőséget a tehetségemnek a bemutatásához a saját szülőhelyemen  sem, hinnye, azt a.

Mindent ugyanoda vezetek vissza, mindannyiszor előjön ugyanaz, ha gond van, figyelmeztetően átélt élmény az. Tapasztaltan tudom, hogy valami nincs azzal ott rendben, ha nem használhatom azt,  amit működőképessé tettem és még sincs meg, hova lett, valahol  van a Világban, remélem nem  más használatában  a Skype Heringes Árpádné. Viszont  nem kapok jelzést sem a szolgáltatótól, hogy valamit másképp csináljak, hogy jól működjön. Mennyi díjat fizessek havonta,  évente, vagy elég akkor, ha használom, nincs fölösleges pénzem. Be kell osztanom  azt ami van, nagyon megfontoltan és alaposan, hogy mindenre jusson belőle, ehhez szoktam.

Ezért hát, igyekszem igénybe venni, az ingyenes reklámokat, szolgáltatásokat, ha valóban működnek és nem látszólagosak csak.

Van-e hozzá megmondó ember, aki tájékoztatja akkor a kisnyugdíjas  egyéni vállalkozó szolgáltatókat,  ha ilyen gondjuk naponta akadna.

Van-e megmondó ember aki nem  gátolja  azt, hogy a sorosomat végig tudjam magam  szerint vinni. Tudja-e  mire van szükségünk, ahhoz, hogy ne arra menjen rá  az életenergiánk. Ah, szedjük ám a  lábunkat most, ahhoz amit éppen aktuálisan megmondanak.

Hogyan jó az nekünk éppen akkor,  mert csak nem tartanak korosodók helyett  túl öregeknek, a saját szeretett Hazánkban, Magyarországon.  Itt lenne jó  boldogulni, még lenne dolgom,  hogy valaki vigye be a köztudatba, a létezését annak amit megrajzoltam és oktatok, tíz éve. Úgy,  hogy megvette már  és én kérem  meg arra és az ne legyen megalázó már, nap  mint nap, hogy megmondják mit lehet  tenni, de az nem életszerű, akadályok halmaza csak, hinnye.

Bocsánat, sokadszorra írom le mindezeket most is a következőkben.

Több éve annak, hogy ellopták az igazolványaimat, Fejér megyében egy parkolóban. Feltörték  az autót, elvittek belőle mindent, hallani lehetett  bent, ahogy feltörik.  A férfi ruhákat és  ami mozdítható volt elvitték, a válltáskámat is, egyedül az eszközeimet nem sajnálom.

Tudom, hiba volt hagyni lebeszélni magamat arról, hogy bevigyem a nehéz táskámat, igen a megérzésem szerint, becipeltem  volna,  ah.

A csokoládékból rendesen volt az autóban, mert külföldről  jött haza az apjuk  a gyermekeimnek és megajándékozta volna őket a kedvenc csokoládéikkal, nagyon bánatosak voltunk mindannyian miatta.

Heringes Árpádné névre voltak kiállítva az igazolványaim, vállalkozói igazolványom, az oktatáshoz az engedélyem.

Minden iratom, számlatömb, bélyegző, tán a bevételem is, hiszen  tanfolyamot tartani voltam Budapesten. Onnan mentünk  hazafele  már ketten az autóval  és  tértünk be vacsorázni,  nem kellett volna.

Rossz volt arra gondolnom, hogy valaki használhatja, bebújhat a személyiségembe,  azt mondták csak menekülni lehetne vele. Nem tud megnyugtatni az információ, ilyenkor mindig eszembe jut, újra.

Tiszteletem, Prevenciós vagyok, 21. éve, írás is van róla, hogy ezeket miért írom ide, mert nem érzem biztonságban, sem az életkoromnak megfelelően,  sem az ismertségemben az interneten a szolgáltatásomat.

Ezek által a történések által, jó lenne tudni mi van a háttérben ilyenkor, megváltozott a gépem előlapja közben, át van rendezve.

Eltűntek amit felraktam, csak annyit mondanék, ha mindenáron mindent akar, vigye azt is amit okozott mindazokkal. Hisz minden kiderül egyszer, nem lehet az olyan messze tőlem távolságban.

Nem gondoltam volna, hogy ezeket itt a saját szeretett Hazámban meg fogom élni, nagyon kellemetlen ezekkel nehezítve élni. Naponta visszaállítani igyekszem, megoldom csak  ezzel több a dolgom. Csak nem egy mindent visz, mert nem ismerte fel a saját határait, ah.

Hiszen egyéni vállalkozóként élem az életemet, a napi gyakorlatom, hogy szolgáltatok, már tíz éve Online. S   most már személyesen nem  szolgáltatok a továbbiakban. Ezt a döntést meg kellett hoznom, nem  szükséges látni  engemet annak  akinek  szolgáltatok,  a tudás fontos.

A hangom átadja azt amit tudok, amikor a sorsolvasást szolgáltatom, s amikor Online oktatok úgy is átmegy minden lényeges, hiszen tíz éve, szinte, ez  a napi gyakorlat az életemben, Online is itt vagyok. Igen tudom, hogy nincsenek az ilyen hatalmas nagy szolgáltatók  felkészülve arra, hogy vannak még küszködő  nyugdíjasok,

akik nem vitték végig a sorsukat ezidáig.  S nem hagyják azt, hogy idő előtt, tudás, érettség, végzettség, hozzáértés és az annak megfelelő gyakorlati idő nélkül, csak úgy tovább vigye. Mintha a nevemhez, a személyiségemhez köze lenne, ah, a Julamami védjegy sem zavarja.

Energiát spórolok azzal, ha Online szolgáltatok,  tisztelettel kérem fogadják el, most egy kicsit rólam  is szóljon, kérem a tiszteletüket ahhoz, hogy végig tudjam  vinni. Be tudjak tanítani az oktatására a feltaláltamnak sok olyan intelligensen nyitott emberséges, az oktatásban, nevelésben,  tanításban a napi gyakorlatban ott lévő, értő  embert, hogy adják tovább ezt a különleges tudásomat.

Aki tovább tudja oktatni, amit feltaláltam,  megrajzoltam  és jól működik, igyekszem arra koncentrálni, hogy át tudjam  adni, hogy tudják minél előbb ezt a tudást használni. Ott, ahol szükség  lenne már erre, akkor is, ha a döntők  nem  tudnak, ennek az oktatási lehetőségnek, az embert  formáló, tartást igazító tudásnak  a  létezéséről. Ide a jó öreg, bocsánatot kérek, ah, rögvest.

Nincs magyarázat a miértekre, tudom felülbírálja az, ha fizetnek a Skypért, magam is megteszem, ha látom, hogy van rá lehetőségem.

Akkor szerettem volna, ha már van értelme, mert annyi szolgáltatásomra

lesz igény, hogy üzleti szempontból,

  megengedhetem magamnak.

Várom, hogy  majd számomra is elérhető díjat szabnak a  használatáért, tiszteletem.

Nehéz megélni, hogy 69 évesen, ne úgy éljek, ahogy azt itt a saját Hazámban valamikor elképzeltem. Amiért mindent amit lehetett meg is tettem a jóban, szépben, emberségesnek  születtünk mind.

A nyugdíjamat nettóból számolták, ötven-háromezer tán ha van, mert emeltek rajta méltányosságból már. A hátrányom még, hogy vállalkozóként igyekeztem megélni akkor, négy évnyi munka nélkül töltött idő is lett belőle. Ami hiányzik a negyven ledolgozott évhez, nem unatkoztam közben, három a gyermekem, volt tenni valóm.

A Fejér megyében ellopott igazolványaim miatt volt és tán most is van, kellemetlenségem bőven. julamami@gmail.com nem megy át és nem jön be üzenet, nem engedtem meg a használatát senkinek sem.

Skype Heringes Árpádné néven elkészítettem,  működött, aztán eltűnt, megint előjött. Megint nincs meg, olyan mintha nem lenne, a Google keresőben sem találom. Nem tudom használni, amióta hívott valaki rajta, már értekezlet formában várt, amikor megnyitottam,  azóta nem  tudnak elérni rajta, de én magam  sem  találom, eltűnt.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, ahova a Julamamit leírom, az maga a védjegy. Mit is jelenthet ez most Magyarországon. Jó lenne tájékozottabbnak  lennem, mihez van jogom, amit elvárnak tőlem magánemberként  és egyéni vállalkozóként befizetem időben.

A tudás bennem, lassan elfogadó leszek, hogy a saját Hazámban nem  tudnak arról a döntő emberek,  hogy  mit találtam fel. S lehetne hasznára a családoknak, gyermekeknek, fiataloknak, párkapcsolatoknak, oktatóknak,  nevelőknek, tanítóknak.

Ha ennyire jönnek a gátak, még jobban össze kell magamat szednem, hogy túléljem  ezt is, hinnye. Tíz éve már,  ebben vagyok sajnos naponta igyekszem felzárkózni, az éppen következő elvárásokhoz,

a gátakhoz is edződni igyekszem, nem adom fel, de ez nem a sorsom.

Tisztelettel, eladom egy intelligens, értő embernek, aki azt is tudja, hogy mit vesz meg és viszi be a Hazánkba és  érdemben láttatja.

Ne reménykedjen senki sem, nem tudja oktatni a feltaláltamat.

Éppen azon vagyok, hogy az arra már érett emberségeseket,

legyen lehetőségem betanítani a feltaláltam oktatására.

Ide még egyszer egy jó öreg bocsánatot kérek, hogy

legalább ebből gondom ne legyen, hinnye má…